Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-12-24 / 51-52. szám

1932 december 24. UJBUDAVEM 3 WS& Súlyos problémáit útvesztőjében...----------------------------------—isaaaSBSggSSBKBsei»^»---------------------------------------­Be szélgetés Wolff Károllyal — Az Uj Budapest tudósitójától — Az Uj Budapest munkatársa a karácsonyi ünnepek alkalmából hosszabb beszélgetést folytatott Wolff Károllyal, a Keresztény Köz­ségi Párt vezérével mindazokról az aktuális problémákról, amelyek a városházi adminisztráció vezetőit és a törvényhatósági bizottság munkájának az irányitóit foglal­koztatják. E beszélgetés során min­denekelőtt azt a kérdést vetettük fel Wolff Károly előtt, hogy nézete szerint mennyiben tehet eleget Bu­dapest székesfőváros Gömbös Gyula miniszterelnök felhívásának, ame­lyet legutóbb a városok kongresszu­sán elmondott hatalmas beszédében intézett a magyar városok vezetői­hez. Gömbös Gyula miniszterelnök arra szólította fel ugyanis a váro­sok vezetőit és természetesen Buda­pest székesfőváros vezetőit is, hogy munkaalkalmak teremtésével kap­csolódjanak bele a nagy nemzeti munkaprogramba. Nem kétséges, hogy a főváros örömmel siet a mi­niszterelnök célkitűzéseinek a tá­mogatására. Kérdéses azonban, hogy milyen mértékben tud eleget tenni az e téren reá váró feladatok­nak1? A karácsonyi ünnepek hangulatá­ban valóban alig lehet aktuálisabb és nagyobb fontosságú kérdést fel­vetni a városházi élet vezetője és legfőbb irányítója Wolff Károly előtt, mint azt a kérdést, hogy Bu­dapest székesfőváros a jövő év fo­lyamán milyen mértékben tud bele­kapcsolódni abba a nemzeti munka- programba, amelyet Gömbös Gyula miniszterelnök kifejtett. Wolfi Károly a következőket mondotta az Uj Bu­dapest munkatársának: — Amikor a munkanélküliség kérdésével, vagyis uj munkaalkal­mak teremtésének a problémáival foglalkozunk, reális alapot kell ke­resnünk. Nem habozom kijelenteni, hogy súlyos aggodalommal látom a feltornyosuló nehézségeket. Tapasz­talat alapján beszélek, amikor meg- állapítom, hogy a közmunkáknál úgyszólván kizárólag földmunka jöhet tekintetbe a munkanélküliség enyhítését illetően. A főváros közel tízmillió pengőt fordít úgynevezett szükségmunkákra. Amikor e mun­kálatok megindítását elhatároztuk, az volt az elgondolásunk, hogy olyan munkaalkalmakat kell terem­teni, amelyek általános jellegűek, vagyis nem kívánnak szaktudást. Abból a felfogásból indultunk ki, hogy a szociális ellátás terheit mun­kabérré alakítjuk át. Abban az esetben, ha nem tudunk nagy­tömegű munkást bekapcsolni, nem érjük el kitűzött célunkat. Változatlanul azon az álláspon­ton vagyok, hogy a munkanél­küli segély rendszerét bevezetni nem lehet, mert ez csak pusz­tító hatást gyakorolhat. Sokkal hatalmasabb államok sem tudnak megbirkózni ezzel a problé­mával. Ha nincs munkanélküli se­gély, akkor az államnak és a közü- leteknek kétségkívül erkölcsi köte­lezettségük munkaalkalmakról gon­doskodni. A nehézség ott van a fő­városi közmunkáknál, hogy elsősor­ban szakmunkások jönnek tekintet­be. Nekünk pedig tömegeket kellene foglalkoztatnunk, ilyen munka pe­dig — mint már említettem — csak a földmunka lehet. Ezért . gondol­tunk útépítésre és csatornázásra. De ezeknél a munkálatoknál sem tudunk olyan tömegű munkást fog­lalkozáshoz juttatni, amint szeret­nénk. A földmunka aránylag rö- videbb ideig tart és nem valami sok embert foglalkoztat. A beton- munkát már szakmunkások végzik. Majdnem tízmillió pengőt köl­tünk el és kiderül, hogy egy esztendőn át mindössze ezerkét­száz munkást tudunk ebben az akcióban foglalkoztatni. Másfajta megoldás lehetőségét kell keresnünk, mert nem kétséges, hogy ezerkétszáz munkás foglalkoztatása nem jelenti a munkanélküliség je­lentősebb enyhítését. Ilyen körülmények között indo­koltnak és minden tekintetben helycselhetőnek tartom a mi­niszterelnök ur szózatát, melyet a munkaadókhoz intézett olyan értelemben, hogy uj alkalma­zottakat vegyenek fel. Nagyon sajnálnám, ha a miniszterelnök urnák ez a felhívása nem vezet­ne kellő eredményre. Véget kell vetni a vállalatok úgy­nevezett házi politikájának. Meg le­het ugyanis állapítani, hogy egyes vállalatok jelentéktelen számú al­kalmazottat vesznek fel, pedig, ha minden munkaadó legalább egy-két ember erejéig érezné a reá háruló kötelezettségnek a súlyát, szemmel- látható eredményt lehetne elérni. — Ide kapcsolódik egy másik kér­dés is, amelyet éppen a fővárosi közmunkákkal kapcsolatosan tartok szükségesnek szóvá tenni. A legu­tóbbi versenytárgyalásokon kide­rült, hogy az uj cégek sokkal olcsóbb aján­latokat tudnak tenni, mint a régi. közismert vállalatok. Ennek az az oka, hogy az uj cégek jelentékenyen kisebb fizetésű embe­rekkel dolgoznak. A régi cégeknél a régi személyzet dolgozik és így itt nem nyilik mód olyan mértékben a vállalat személyzeti költségeinek a csökkentésére, mint az uj cégeknél. Már ebből a szempontból is sürgősen szükség volna a Köz- szájlitási Szabályrendelet módo­sítására, mert csak ezen az utón lehet megtalálni a segítés esz­közeit. Kizárólag az egyetemes nemzeti célt szabad itt is tekin­teni. — A munkapiac helyzetének meg- javulását várják egyesek a negy­ven órás munkahét bevezetésétől. Azt hiszem, hogy ezen a téren nagy csalódás fog bekövetkezni. Mi elfogadtuk a negyvenórás munkahét bevezetésére vonat­kozó előterjesztést, ha azonban halottasházból a főváros által ado­mányozott díszsírhelyre Lamotte Ernőt, a Hirdető vállalat elhunyt igazgatóját. S i p őc z polgármester vezetésével a városháza főtisztvi­selő kara teljes számban jelent meg a temetésen, részvétüket fejezvén ki az elhunyt testvéröccsének. L a- m o tte Károly dr. pénzügyi ta­nácsnoknak. Az egyházi szertar­tást Varsányi Mátyás evangéli­kus lelkész végezte, a közművelő­dési ügyosztály nevében, ahova a Hirdetővállalat tartozik, N érne thy Károly dr., a Hirdetővállalat igaz­gatósága nevében pedig R á s ó La­jos dr. kormány főtanácsos mondott utolsó Istenhozádot Lamotte Er­nőnek. SOLTY LAJOS NYUG. TA­NÁCSNOK ÉDESANYJA özvegy S eh m idt Györgyné dr.-né. szüle­tett kis és nagybudafai Kalmár Vilma, a múlt hét péntekjén hosz- szas szenvedés után a haldoklók szentségének felvétele után jobb­létre szenderült. Tizenhat unokája és tíz dédunokája gyászolja egyet­len fián és két leányán kívül az el­hunyt nagyasszonyt. * FELSENTREU I SI EBERT GYU- LÁNÉ szül. nemevarbóki Plachy Brigitta, Siebert Gyulának, az U j Gazdaság közgazdasági hetilap érdemes szerkesztőjének felesége váratlanul elhunyt. Temetése élénk részvét mellett csütörtökön délután volt a Kerepesi-ut melletti temető halottasházából, a római katolikus egyház szertartásai szerint. IDEÁLIS OTTHONA BETEGNEK ÉS ÜDÜLŐNEK a Dr. Pajor Szanatórium és Vfzgyógyintézet Budapest, Vili., Vas-utca 17. szám Bel-, ideg-, asztma-, szívbetegek stb. felvétele SEBÉSZET, SZÜLÉSZET, ORTOPÉDIA, ZANDER Rádiumkezelés, bélfürdők (Darmbad) KŐSZÉNDÁNYA ÍS TÉGLAGYÁR TÁRSULAT PESTEN (DRÄSCHE) BUDAPEST, L MIMIID UTCA 3 TELEFON: AUTOMATA 25-5-54, 25-5-55 ÉS 25-5-56 Zongorák pianínók, harmóniumok, új és keveset használt állapotban, mélyen leszállított árakon, minden tekintetben megbízható jótállás mellett. Javítások, hangolások szakszerűen végeztetnek. Kedvező részletfizetés SEHMDL aranykoszorus mesternél, Rákóczi-ut 19. félemelet. ebből törvény lesz, csak a fővá­rosi üzemek látják a kárát, anélkül, hogy a munkapiaci helyzet megjavulása tekinteté­ben előnyökkel járna, a negyven órás munkahét bevezetése. A textil-szakma kivételével ugyanis mindenütt negyven óránál keveseb­bet dolgoznak. Az érdekeltek termé­szetesen azt kívánják, hogy heti negyven órai munkáért ugyanannyi legyen a fizetés, mint volt heti negyvennyolc óráért. Abból az kö­vetkezik, hogy az üzemek költség- vetése, amely ma a forgalom csök­kenése következtében, amúgy is in­gadozik, megrendül. — Azért tartom szükségesnek a helyzetnek ezt a minden részletre kiterjedő megvilágositását, mert csak az ilyen részletkérdések isme­retében lehet eredményes munkál végezni. A főváros vezetősége természe­tesen teljes erejével azon lesz, hogy a miniszterelnököt támo­gassa abban a munkában, ame­lyet a városokhoz intézett fel­szólítása keretében megindított. Érdeklődtünk a beszélgetés során az iránt is, hogy Wolff Károly az ujesztendő első hónapjaiban mely városházi problémák megoldását tartja a legsürgősebb teendőnek. ön agyméltósága ezeket felelte: — A közgyűlés egyelőre teljesí­tette a maga legfontosabb felada­tát, amikor megállapította az uj költségvetést. A városházi admi­nisztrációnak most az a feladnia, hogy ezt a költségvetést végre­hajtsa. Előbb meg kell várnunk a belügyminiszteri jóváhagyást, amely remélhetőleg nem fog sokáig késni. A költségvetés végrehajtásán azt értem, hogy a főváros vezetőségének éber figyelemmel kell kisérnie minden gazdasági jelenséget, fokozott gonddal kell figyelnie a bevéte lek alakulására, nehogy a bevé­telek az előirányzatnál kisebb mértékben jelentkezzenek és a kiadásokat az egyes ügyosztá­lyok az előirányzott mértékben folyósítsák, mert ebben az eset­ben felborulna a főváros ház­tartásának egyensúlya. A felborult egyensúlyt csak adó­emeléssel, vagy a közszolgáltatások árának a felemelésével lehetne helyreállítani, márpedig mi ilyes­mihez nem nyújthatunk segédkezel. — A legközelebbi feladatok között szerepel a polgármester ur üzemi előterjesztésének letárgyalása és ál­talában az üzemek gazdálkodásával kapcsolatos összes kérdések rende­zése. Ezt követi a tisztviselői pro­blémák megoldása: elsősorban a városigazgatás racionalizálása, a központi tisztviselői kar státusának a rendezése. Egytől-egyig fontos és jelentős kérdések ezek, amelyek ala­pos megvitatást igényelnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom