Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-12-24 / 51-52. szám
ruMTMPrxr 1932 december 24. % ^vV .0<> X-° ,o> .v>0 e,4> A? a S&> <er -o'" ^ .» y\»>v ** % *V Hasznos tudni mindazoknak, kik az ártalmatlan és tisztán természe-- tos hashajtó ásványvizek iránt nagyobb bizalommal viselteinek, hogy Schmidthaiier vize hatékony forrás-sókban egész Európa leggazdagabb ilynemű ásványvize. Rendszerint már kisadag: fí vagy h pohár elegendő, miáltal a nagyobb mennyiségek fogyasztása feleslegessé válik, tehát gazdaságilag is viszonylag a legolcsóbb. mikénit kell a „béke“ következményeként jelentkező világgazdasági háború sebesültjeiről és rokkantairól gondoskodni. Oly nagy a történelemben példátlanul álló nyomor Budapesten, hogy bármily szomorú is az, de nem is lehet egyelőre másra gondolni, mint a puszta élet megmentésére. Talán csak egy nagy tűzvész, vagy egy árviz, mely egy egész várost elborit, csak az teremthet hasonló helyzetet. Nem is lehet egyelőre egyébre gondolni, mint hogy mindenkit fedél alá juttassunk és számára az élet átmentésére szükséges nélkülözhetetlen táplálékot biztosítsuk. Budapest ezt az idén is meg fogja tenni. A polgárság történelmi példát nyújtó áldozatot hoz, hogy a városnak egy lakosa se legyen, ki ne találjon födelet a hideg téli éjszakákon és gondoskodni fogunk arról is, hogy mindenki életét átmenthessük a jobb jövőbe. Nehéz napokat élünk. A nyomorúság legnehezebb napjait kell átszenvednünk. Mindaz azonban, ami napjainkban a Nyugaton történik, az az ország és Budapest sors fordulatát és jobb jövőjét jelenti. Egy tanácstag naplójából 30 ’rta: Ilovszky János Az Uj Budapest jubileuma zet-t be, amilyet azelőtt elképzelni sem tudtak volna. Hiszen egyik-másik állam még csak nem is tudta a maga javára, vagy fővárosa fejlesztésére felhasználni azt a rengeteg öszeharácsolt vagyont, amihez a. trianoni diktátum utján jutott. Prágában, Bukarestben és Belgrádiban egész uj városnegyedek épültek, felduzzadt e városok lakossága, minek következtében meguöveke- dett a kereskedelmi forgalom, uj fogyasztótömegekhez jutott az ipar, egészen uj kultúrintézményeket létesítettek, gyáripart teremtettek, a trianoni békével odaítélt hajóinkból megteremtették a hajózásukat, fölös számban elvett vasutsainkból a közlekedésüket s a fővárosok az állammal párhuzamosan terjeszkedtek, fejlődtek és gazdagodtak. A győztesek mámora azonban nem tartott sokáig. Ha e lap legutóbbi éveinek példányszámait forgatjuk, akkor mind sűrűbben találkozunk azokkal az adatokkal, amelyek a győztes államok nagyvárosainak mai, ugyancsak szomorú helyzetét világítják meg. Vége a mámornak, vége a nagy fellendülésnek, vége a gazdagodásnak, vége a nyugalomnak és békés polgári munkának mindenütt, amerre csak nézünk. Az adóterhek mindenütt a végsőkig fokozódtak, a fogyasztás mindenütt meredeken leapadt, a ke- ieskedelmet megbénitották; a vámhatárok, amelyekkel még sűrűbben hálózták be nemcsak Európát, hanem az ottawai konferencia óta az egész világot, mint azt valaha elképzelték volna, az ipart itt is, ott is katasztrofális helyzetek elé állította; a középeurópai államokra rá- kényszeritett autarchikus termelés okozza viszont mindenütt a munka- nélküliséget, amely tízezreket és százezreket sorakoztat fel éhségfelvonulásokra, mert a nyomor ott már akkora, hogy a szociális intézmények szelepein már nem talál kiutat és mindenütt újabb és újabb kirobbanásokra vezet. Ma a győztes államok nagyváron saiban talán még szomorúbb és reménytelenebb a helyzet, mint nálunk. Mi — hogy úgy mondjam — lassacskán hozzászoktunk a nyomorhoz és szenvedéshez, amelybe folconkint kerültünk mindig mélyebbre és mélyebbre. A győztes államok nagyvárosaiban a lakosság hirtelen, szinte egyik hétről a másikra sodródott bele a legnagyobb jólétből a legnagyobb nyomorba. Mi tiz év alatt lassacskán és fokon- kint kifejlesztettük szociális intézményeinket és noha a szenvedés mindig újabb és újabb rétegeket és évjáratokat ragadott magához, mi még csekély erőink utolsó meg- feszitésével is végeztünk és végezzük a mentés munkálatait. A győztes államok, amelyek a győzelem mámorától megittasulva dehogy is gondoltak arra, hogy a munkanélküliség, a nyomor és az elkeseredés ott is felütheti a fejét, nem gondoskodtak arról, hogy a nyomorral szemben felkészüljenek és ez az oka annak, hogy ott a társadalom szinte tehetetlenül áll a gazdasági katasztrófa nyomán keletkezett Ínséggel szemben. Hiába vannak itt is, ott is sokáig mintaszerűnek tartott szociális intézmények a munkásság betegség, rokkantság és munkanélküliség elleni biztosítására és hiába van számos imás intézményük, a világgazdasági válság örvénye mindent magával ragad s a győztes nagy és kis államok fővárosai mindenütt a deficit és a polgárság elszegényedése ellen kénytelenek küzdeni. Ma Budapest példát ad a világ minden nagyvárosának arról, hogy Aki ismeri a gyöngyhalászok nehéz és fárasztó mesterségét, az tudja, hogy hányszor száll tengerfenékre a halász, míg oly kagylót hoz a felszínre, amelynek teknőjében olyan ragyogó gyöngyszemet talál, amelyet napvilágra került testvéreivel az ékszerészek füzérbe fűznek, hogy tündököljenek szép asszonyok nyakán... Ha kagylót nyit és ily gyöngyszemet talál a halász, örömében nagyot kiált. A várospolitikában is, — és ezt minden leminősitési gondolat és szándék nélkül mondom, — sok-sok várospolitikai cikk közül ritkán adódik olyan egészséges javaslatokat tartalmazó cikk, amelyre azt mondhatnék, hogy oly gyöngyszem, amelyet a városfejlesztés programjának füzérébe lehetne fűzni. A legtöbb cikkbeli ideának megvalósítása inkább nyűg, mint gyöngyszemmé válna, — Budapest nyakán... * Tizéves jubileumát üli az „U j Búd a- pest“ése tiz év alatt hasábjain, a városfejlesztés, az idegenforgalom, a belső adminisztráció és egyéb vonatkozású ideák tekintetében nemcsak egyes gyöngyszemeket, de sokszor egész gyöngysorokat hozott a napvilágra cgy-egy évfolyamában az „Uj Budapes t“. * Az élet száguld, rohan... És e száguldásban, e rohanásban, akár a föld forgásában nincs megállás ... Folyton hangzik a hajcihő, a kiáltás, vagy a robogás, izgató, idegeket nyüvő, embereket elsöprő lármája: ember rohanj, mert ha nem vagy fürge, a tempóban, — lemaradsz! * Az „U j Budapest“ szerény véleményem szerint nem maradt le e rohanásban... Frissen, fürgén rohan az élet száguldásával, s nemcsak versenyt fut, de egy-egy évfolyamában gyöngyöket szed fel, tapasztalt emberek gondolatmélységeiből, s azokat kalárissá fűzve, odarakja a maga nyilvánossága elé: itt van, vegyétek és használjátok fel a köznek a javára! * Egy színpadi szerző az uj darabjában azt mondatja két főszereplőjével: — Nehéz élni! A másik felel: — Még nehezebb megélni! — De még nehezebb valamit, — átélni! * Mindannyiunknak nehéz a mostani idők átélése. Erő, kitartás szükséges hozzá. Mint az „Uj Budapest“ egyik tiszteletbeli munkatársa, a decenium küszöbén, Szent Karácsony ünnepének előestéjén azt kívánom az „Uj Budapest“, kitűnő újságírói tulajdonságokkal megaiuott löszerkesztojenck, lloby Andor dr-nak, a gyöngyhalászok nehéz mesterségét sohase hagyja fel. Már csak azért sem, hogy a jövőben minél gyakrabban kiálthasson fel örömében: ma ismét oly igazgyöngyöt találtam, amelyet odatárhatok Budapest székesfővárosnak közönsége elé. És hogy ez igy történjék egy rövid, de annál erőteljesebb mondatot irok ide: — Úgy legyen! Városházi notesz MOST, HOGY A FELEJTHETETLEN VIGADÓI VACSORÁVAL LEZÁRULT az ünneplésnek az az áradata, amely a főváros és az egész ország minden részéből Wolff Károly felé hömpölygőit, nézzünk néhány percre az ünneplés kuli szál mögé. A hivatalos szónoklatokon túlmenően az a munkatöbblet, amely a Keresztény Nemzeti Liga szimpatikus főtitkárára, Kubi n y i László dr.-ra hárul, mutatja a maga intenzitásában, mennyire megmozgatta a társadalom legszélesebb rétegeit is a kormányzónak az a tiszteletreméltó elhatározása, hogy Wolff Károlyt a bírói és ügyeszi VI. fizetési osztály jellegével tüntette ki. . Az első gratuláló — mint azt megírtuk — Magyarország m i- ni s zter elnök e volt, aki, amikor hozzáérkezett a kormányzói leirat szívesen hívta fel telefonon j Károlyt, hogy a kitüntetést tuatul adja es ahhoz gratuláljon, dombos miniszterelnök azonban nemcsak szóban. hanem J. Vs b.a V, 1 s kifejezte szerencse- Kivanatait a kormányzói kézire,t- wz mellékelt levélben, amelyet azrílfnlJlb *CZy m\V'lszterelnökségi Wnífít tv^r 7 sze™<élyesen vitt el jóiba ^ar°ly Sashegyi-uti villáA Liga titkári hivatalában heau. gye nőtt az üdvözlő sürgő nyok és levelek tömege: az összesr miniszterek, az országgyűlés két házának elnöksége. a felsőbíróságok elnökei, az Országos Ügyészi és Bírói Egyesület (melynek tudvalévőén Wolff Károly az elnöke) budapesti és vidéki szervezetei, az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga, a Keresztény Községi Párt tagjainak levelei és sürgönyei mellett névtelen ki sem berek ákom- bákom levelei sorakoznak egymás mellé. Több mint ezer s ü r- göny és lévé l érkezett, amelyeknek megválaszolása most van folyamaiban, Kubinyi dr. valóban nagy munkát végez a rengeteg válaszadással, amelyre vonatkozólag az Wolff kegyelmes ur álláspontja, hogy mindenkinek, aki o t ü dv ö z ölt e, válaszol, m é g a legkisebb embernek is. ~ 4Z a kisember — mondja Wolff Karoly, — aki a messze vidéken tíz fillért áldozott, hogy ne ke m lev el et Írjon, megérdemli tőlem az általam aláirt n é- hany köszönő szót! Sokszor pedig valóságos d e- te kti v-m unkát kell kifejtenie Kubinyi dr.-nak, hogy megállapítsa nn'rif6^ -cvfl küldőjét, vagy annak pontos címet. A cim és lakjegyzéken kivid' a rendőri bejelentő-hivatalt is igénybe kell néha venni és TnV-ni4s számos levél marad válaszolatlanul, álon üT?ZU tunikái okból, hogy nem lehetett kinyomozni küldőjének™a Károly az U j Budapest iitjan köszönetét küldi azoknak, akiknek a cim hiámiríhn« nem mehet levél Éppen azért JtZ súlyt helyez arra, hogy köszönő szavai mindenüvé eljussanak, nem hagyja figyelmen kívül ezeket a legkisebb embereket, a N a g y J á- n o s okát és Kis Pétereket sem, akiknek szer etet e és együttérzése az ő számára a le g dr. á- g ább ajándé k! * WOLFF KAROLY VIGADÓI VACSORÁJÁN HIRE TERJEDT, hogy — nemsokára Budán is lesz vacsora, pártvezért vacsora, amelynek során szintén a kegyelmes cim kapcsán fognak ünnepelni v alakit, már c s a k a paritás kedvéért is, akit e pillanatban még csak a méltóságos cim illet meg. Ez a vacsora értesülésünk szerint j anuár első felében már meglesz. * MÉG EGY ÉRTÉKES KITÜNTETÉSRŐL BESZÉLNEK a város- politikai berkekben, amely Miha- l ov ic s Zsigmond dr.-t, a Hermina- mező népszerű plébánosát, a Katolikus Karitász vezetőjét fogja a legközelebbi jövőben érni. Az elterjedt hírek szerint Mihalovics plébánosnak olyan előléptetést szánt felső hatósága, amely egyrészről méltóképpen jutalmazza az ő karitász- beli tevékenységét, másrészről a jövőt illetően lehetőséget nyújt arra, hogy Mihalovics plébánosi munkaköre alól való felmentéssel minden energiáját és buzgalmát Budapest szegényeinek szentelje. * MINT MINDEN ESZTENDŐBEN, ezidén is meleg ünneplésben fogja részesíteni a Kersztény Községi Párt újév reggelén Sipőcz Jenő polgármestert és Wolff Károlyt, a párt vezérét. A polgármesteri üdvözlés, amelyen C s ill ér y András dr., a párt alelnöke fogja köszöntem Sipőcz polgármestert, újév napján, vasárnap délelőtt tizenegy órakor lesz a polgármesteri hivatalban. A polgármester üdvözlése után a megjelent párttagok testületileg átvonulnak a Keresztény Községi Párt Ferenciek-tere 7. szám alatt levő helyiségeibe, ahol Wolff Károlyt köszöntik. * AKI AZT HITTE, HOGY NAGY FERENCNEK A SAS-KÖR ÜGYVEZETŐ ELNÖKÉVÉ való megválasztásával most már helyreáll a mindennapi élet egymásutánja a Sas-Körben, nagyon csalódik. Feri barátunk nem a szürke hétköznapok, hanem az állandó agilitás és a cselekvés embere, aki máris hozzálátott ahhoz, hogy a maga közismert energiájával átszervezze, fellendítse, regenerálja a belvárosi Sasok patinás egyesületét. Máris megtette a lépéseket aziránt az ügyvezető elnök ur, hogy a Sas-Kör mai helyiségei mellett levő kétszobás lakás a Sas-Körhöz c s at oltás s é k, aminek következtében t á - g a s ab b a k és lakályosabbak lesznek a Sas-Kör helyiségei. Szó van arról is, hogy a Sas-Kör a közeljövőben újra saját házat szerezzen magának. He IMPOZÁNS RÉSZVÉT MELLETT HELYEZTÉK ÖRÖK NYUGALOMRA a Kerepesi-ut melletti
