Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-12-24 / 51-52. szám
X. évfolyam Bl— 52. szám Budapest, 1932 december 2A Bpest» __sLfCAJ El fillzetétl Arak: 15 pengő Egyes szám Ara OO (lllAr Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszAmla: 30015 1—ül i IMII Karácsonyi gondolatok Ha végiglapozunk az Uj Budapestnek a folyó esztendőben megjelent számait, ha átnézzük a jövő esztendei fővárosi költségelőirányzat számoszlopait, ha hallgatjuk a tisztviselőtársadalom panaszait szomorú karácsonyukról, a kereskedők és iparosok jajkiáltását az üres üzletről és a műhely hideg tűzhelyéről, a müveit középosztály tagjainak, az orvosnak, a mérnöknek, az ügyvédnek néma szenvedését: megrendül az önmagunkba és jövőnkbe vetett hit és úgy érezzük, csordultig tele megpróbáltatásunk pohara, most már csak a vég jöhet, csöndes pusztulás. vagy nagyszerű halál és rósz- szid jósolt a költő, amikor azt hirdette, hogy lesz még egyszer ünnep a világon! Élesen süvölt a. decemberi szél a fagyos utcákon, a. kietlenség vihara egyre jobban hatalmába keríti a reménykedő lelkek zöldéig oázisait. Mindenütt pusztulás, gond. nincste- lenség: mindig azt hisszük, hogy a ma a lehető legrosszabb és a még szomorúbb holnapon mégis visszasóhajtjuk azt a mát, amelyről azt hittük, hogy szörnyűségesebb nem lehet. Anyagi okok miatt elkövetett öngyilkosságok özöne, üzletek lehúzott redőnyei, kihűlt gyárak, az intellektuális társadalmi osztályok önmagáiba roskadása, a munkanélküliek százezreinek nyomora szegik be azt az utat, amely a sirhoz vezet, ahol nemzet süllyed el. A kereszt azonban, amely a temető kapuján mered az ég felé, nem az elmúlást, hanem a feltámadást, jelenti, ezen az ünnepen, fölötte a betlehemi csillaggal, mindazt jelképezi, amiért érdemes élni: a krisztusi gondolatot, a maga nagyszerű örökkévalóságában. Az emberi lélek úgy van alkotva, hogy abból. a remény utolsó szikrája sohase vesszen ki, hiszen az emberi lét siralomvölgyén túl ott int felénk az Isten irgalmasságos kegyelme. A fölöttünk és körülöttünk lebegő isteni akarat pedig nem engedheti egy annyit szenvedett nép elpusztulását, melyet nagy hibái mellett erényei és a midt századok szenvedései méltóvá tesznek arra, hogy tovább élje a maga nemzeti életét! A kétségbeesés siralomvölgyében mégis felcsillan előttünk a reménysugár. amelyről tudjuk, hogy nem délibáb-játék, hanem egy fényes szála a, felettünk őrködő hatalom csillagokból font palástjának. Ha bűneitől megtisztulva, szivében alázatossággal telten megy ez a nemzet az örök zsámoly elé, hogy megváltást kérjen. akkor nem apadhat ki számunkra a kegyelem örök forrása. Eszméljünk hát magunkra. ezen a szomorú és magános karácsonyi ünnepen és amikor az emlékezés borát isszuk, ne veszítsük el hitünket önmagunkban és jövőnkben! Legyen valóban ünnep számunkra ez « karácsony, töltse be sziveinket Isten békéje, feszítse izmainkat friss erő. lelkűnknek adjon szárnyat a bizonyosság, hogy ha számban és erőben megfogyatkozotton is, de töretlen hittel, bizalommal és reménységgel teljes szívvel megyünk valamennyien, mi árva magyarok a nap felé! És eljön az idő, amikor a nagy hintán újra felfelé lendül sokat szenvedett hazánk, ránkvirradnak uj és szent karácsonyok, amelyeken majd a gyertyák békés fénye a lelkek békéjét, az önmagunkba és Istenbe vetett bizodalmát jelenti. I 'fa Gömbös Gyula miniszterelnök nyilatkozata a jubiláló Uj Budapestnek A, fővárosban is zászlót bont a Nemzet! Egység Pártja; Budapesten Is lesznek propagandagyűlések — Az Uj Budapest tudósitójától — Minden ország életének, lelküle- tének, a lakosság életmegnyilvánulásainak tükre, kifejezője a fővárosa. Minden metropolis magán viseli országának bélyegét. London az angol világbirodalom agy- veleje. New-York az amerikai szellem reprezentánsa. Páriéban a franciák szelleme csillog. Berlinben a német alkotó erő lüktet. Rómában Itália klasszikus földmérők lehelLete érzik. Budapest sem lehet más, mint a magyar történelem, a magyar lélek expressiója. noha a magyar fővárost szeretik, mint a magyar vidék, a magyar falu ellenségét feltüntetni. Pedig Budapest a legnagyobb felvevője, a legnagyobb és legbiztosabb piaca a vidéknek, viszont a vidék joggal várja el a szellemi irányítást a fővárostól. Most, hogy a magyar politika a nemzeti egység, a nemzeti öncélu- ság, a sorsközösség s az összefogás gondolatának hangsúlyozásé és»,- -ruefivalósitásával uj szint öltött magára és határozott irányi vett, a fővárosnak és a vidéknek, a vidéki városoknak, községeknek és tanyáknak — össze kell fogútok Gömbös Gyula miniszter- elnök nemzeti munkatervének a megvalósítására, Ezeknek a gondolatoknak a jegyében fogadta Gömbös Gyula miniszterelnök az Uj Budapest munkatársát a Szeged-budapesti gyorsvonaton, amikor éppen az ország második legnagyobb városából. a szegedi zászlóbontásról utazott Budapest felé: — Biztosan számitok rá — mondotta Gömbös Gyula — hogy Budapest részivesz a nemzeti munkaterv végrehajtásában és ezúton közlöm, hogy a fővárosban is tesznek propagandagyülések. A tizedik évfolyamát jubiláló Uj Budapest hasábjain jelentette be Gömbös Gyula, hogy >a Nemzeti Egység Pártja Budapesten is zászlóbontó gyűléseket tart és Budapest népét is szerves egységként kívánja belevonni a nemzeti munkaterv kiépítésének munkájába. Aki ennek a lapnak tíz éves jubileuma alkalmával végiglapozza annak példányait, megtalálja rajtuk a székesfőváros tiz olyan évének történetét, amilyenekhez hasonlókat talán csak a török időkbeyi élt át Buda és Pest lakossága. Feljegyezte e lap a hasábjain a minden ok és értelem nélkül megcsonkított ország fővárosának életéhez ragaszkodó szívós vergődését, Európa egyik legnagyobb kulturcentrumá- naik életéért folytatott hősi küzdelmét s a polgárság elszánt harcát a trianoni Ítélet és az annak folyományaként keletkezett ezer baj és szerencsétlenségek ellen. Amikor a lap első számai kikerültek a sajtó alól, akkor Budapest volt a, legszerencsétlenebb, a legszegényebb s a legreménytelenebb a világ összes nagyvárosai közül. A vagonlakóknak ezrei dideregtek még kint az állomásoknak fölöslegessé vált vágányain, a menekültek tízezrei kerestek elhelyezést, kenyeret, munkát és megélhetést: pénzük értéke napról-napra romlott, gyáraink akkor kezdték kioltani a tüzet a kazánok alatt, kereskedőink, akik valamikor innen látták el az egész Balkánt a legkülönbözőbb kereskedelmi és ipari cikkekkel, miután látták, hogy elvesztették piacukat, akkor kezdték elbocsátani a kereskedelmi alkalmazottak ezreit; elmaradtak a főváros kereskedőinek hűséges vásárlói a pozsonyiak, a zólyomiak, a gömöriek, a kassaiak, a váradiak, az aradiak, az erdélyiek és a bácskaiak; itt maradt egy kereskedelem és ipar mely azelőtt húsz millió fogyasztóra támaszkodott egy nyolc milliós, tönkretett, elszegényedett, vásárló erejében teljesen legyöngitett népesség centrumában, Komoly értékek kerültek a piacra, ősöktől örökölt, évszázadokon át megőrzött családi kincsek kerültek a kalapács pjól a külföldre s ha talán egy rövid ideig tartó tőzsdei konjunktúra látszólag életet is varázsolt a főváros gondterhelt arculatára, ha talán rövid ideig fel is pezsdült az élet, a város ismét visszaesett a trianoni letargiába és Budapest népének tovább kellett küzdenie a nyomorral s a szenvedések ezernyi fajtájával. A „győztes“ államok nagyvárosai pedig még triumfáltak. Mialatt mi szenvedtünk, ők örömmámorban úsztak és élvezték a „győzelem“ gyümölcseit. A háborúban elpusztult vidékek újjáépítése, az újonnan szerzett gyarmatok szükségleteinek kielégítése s a győztesek uj fegyverkezése minden leszerelő katonát azonnal munkába tudott állítani. Ez nemcsak azt jelentette, hogy sem Paris, sem London, sem Róma, de még Amerika sem ismerte a munkanélküliséget, hanem jelentette azt is, hogy a gazdasági élet ezekben a városokban és országokban erősen fellendült és a városokat hatalmas alkotások létesítésére képesítette. A győztes államok nagyvárosaiban fellendült az ipar, a kereskedelem, nagy szociális és kulturális alkotások egymást érték, a közlekedés tökéletesitése terén egy méreteiben soha el nem képzelt verseny alakult ki közöttük s a boldogság és megelégedés honolt ezeknek a városoknak még a legkülső viskóiban is. És közvetlen közelségünkben, a monarchia utódállamainak fővárosaiban is olyan fellendülés követkeTíz esztendő Irta: Sipőcz Jenő dr. Budapest székesfőváros polgármestere
