Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-11-12 / 45. szám

Te le fővárosi nyilvános ivonyvb Bp.IV.Gr.Károlyi u. 8, JT. évfolyam 45. szám ^ 7 Budapest, 1932 november 12 UJ BUDAPEST r<l évre.........................................................15 pengő Egye* tzém Ara 60 fillér Szerke*ztö»ég ét kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas ivor-ulca 9. Telefon: Aul. 82S—23. Posfatakarékp. chequeszAmla; 30913 \ lém, ahl innia, feoff mit akar Látogatás Huszár főpolgármesternél Az egyenes ut — Ami a kettőnk közötti hivatalos kapcsolatot illeti — mondotta az■ uj főpolgármestert installáló beszédé­ben Sipőcz Jenő — arra nézve az a megjegyzésem, hogy a főpolgármes­ter és a polgármester két sarok­pontja a főváros hivatali közéle­tének. Azt kérem és a magam részé­ről fogadom, hogy mi ne gyengít­sük, hanem erősítsük egymást. Le­gyünk két sarokpont, amelyre mind­nyájan és mind a ketten biztosan tudunk támaszkodni. Ez a két sarok­pont ne taszítsa, hanem vonzza egy­mást és az egymásközti magyaros, közvetlen érintkezéssel bizonyítsuk be azt, hogy két pont között itten is a legrövidebb ut az egye­nes ut. Az a „hosszantartó viharos éljen­zés és taps a jobboldalon és a jobb­középen“, amely a polgármester ezen szavait fogadta, bizonysága annak, hogy, mint mindig, Sipőcz Jenő most is fején találta a szöget. Nem akart rekriminálni és mi sem akarunk rekriminálni: reményünket fejezzük ki csupán, hogy a jövőben a két sa­rokpont közötti egyenes utat nem, fogják háborítani zavaró momentu­mok. A főváros életében elkövetke­zik a Treuga Bei időszaka. Isten békéje, amikor a sarokpontok és oszlopok nem taszítják és taszigál- ják, hanem vállvetve erősitik egy­mástI A magyar vidéket köszöntötte be­széde további során Huszár Aladár­ban Sipőcz polgármester, azon meg­győződését fejezve ki, hogy az uj főpolgármester nem fogja magát idegen világban érezni a főváros törvényhatóságában, amint hogy a főváros sem fogadja idegenképpen, hiszen egy derék magyar hazafi, egy tetőtől talpig korrekt úri ember nem lehet t idegen a székesfőváros köz­gyűlési termében. Huszár Aladár megtalálja a közgyűlési teremben azt a levegőt, amit a vármegyében szeretett, megtalálja az önkormány­zat tiszta levegőjét, mert ha lehet is különbség megiiei és városi tör­vényhatóság között. egy, vagy más szempontból: az önkormányzat tisz­telete, szeretete és rajongása tekin­tetében a kettő között nem lehet kü­lönbség. Huszár Aladár székfoglaló beszé­dét megelégedéssel és boldog biza­kodással fogadta a főváros minden polgára. Megelégedéssel, mert ez a beszéd bizonysága annak, hogy arra mindenképpen méltó férfiú került a nagy főpolgármesterek örökébe. Bi­zakodással azért, mert az ő töretlen energiájától, lelkes és nobilis felbuz­dulásától, komoly férfiasságától várjuk a magyar horizont legalább részben való hajnalhasadását. Erő­sen és hangsúlyozottan állapította meg az uj főpolgármester, hogy bár az egész főváros főpolgármesteré­nek érzi magát, a keresztény demokrácia alapján áll. A ke­resztény demokrácia alapján álló Keresztény Községi Párt a legtelje­sebb megelégedéssel fogadja a fő­polgármester ezen hűségnyilatkoza­tát, a párt bizalma és támogatása, kiséri őt ezen az utón. Ez az ut az őszinteség és elvhüség. az erős meg­győződés egyenes útja, az az egye­nes ut, amely kanyarodok nél­kül vezet a polgármester pólustól a főpolgármesteri pólusig is. A belső harmóniába, amelyben kedden délután közgyűlési beszédeik össze­csendültek, hiába akarnak disszo- nánciát vegyíteni a görbe utak kedvelői! — Az Uj Budapest tudósítójától — Az Üllői-ut börutontuli részén, szemben az Örökimádás-templom- mal, egy csendes józsefvárosi bér­házban lakik Budapest uj főpolgár­mestere. A lakás, a maga sajátos, ódivatú eleganciájával, pompás szőnyegei­vel, zsúfolt vitrinjeivel, meleg, ma­gyar otthon, telve az ősi kúria sok értékes és nobilis emlékével, finom kézimunkáival, meghitt, úri levegő­jével. Egy ittfelejtett sarok a napóleoni időkből: talán nincs is bútordarab ebben a lakásban, amely százeszten­dősnél fiatalabb lenne. Öblös bieder- mayer-karosszékek, kigörbitett lábú asztalok, ódivatú kanapék: — Szeretem ezeket a bútorokat — mondja Huszár Aladár — a nagy­apáim és a dédapáim használták őket, közöttük szeretek élni. Az uriszobában az egyik fal mel­lett hatalmas vadászszekrény, zsú­folva puskákkal, trófeákkal. A sza­lon főfalán életnagyságu kép hatal­mas homloku, diszmagyaros férfiút ábrázol: Szilassy Aladárt, az uj fő­polgármester apósát, őfelsége I. Fe­renc József titkos tanácsosát, a köz- igazgatási bÍróság nagyemlékű má­sodelnökét, A másik falon szintén életnagyságu portré: Márk Lajos leheletfinom alkotása a ház úrnőjé­ről. A méltóságos asszonyt festette le egy csudálatosán szép képen, ainely szintén a szalon falán lóg, Innocent is, egy pasztel viszont, amely Huszár Aladár kisfiát ábrá­zolja, a Szilassy-nagyapa szakasz­tott vonásaival, Gainsborough hires Blue boy-át juttatja eszünkbe. A kandalló felett aranyrámás kép: a kormányzó fotográfiája, a főméltó- ságu ur sajátkezű aláirásávál. Egy másik kép: gróf Tisza István dedi­kált arcképe... Végig a falakon, tovább a hatal­mas íróasztalon, régi családi képek, avult fotográfiák, az elődök és utó­dok, apák és gyermekek. Az első benyomás, amit Huszár Aladárról fotografál az újságíró éles szeme: ez a férfi nagyon, de nagyon szereti a családját, négyszáz esztendő kö­dös távolába visszanyúló őseit és azokat, akik tőle származnak... * Itt pipázik velünk szemben, a zöldripszes, százesztendős díványon, szemben a tágas ablakon beáramló novembereleji nappal és csak most vesszük közelebbről szomügyre. A férfikora teljében levő gentleman szőke haja elől erősen kopaszodik, de arcán még egyetlen ránc nin­csen, bajusza dús, barna és tömött, egyetlen ősz hajszála sincs: a pesti szalonokban még fiatalemberszámba vehetik! Negyvenhétéves. A legér­dekesebb és egyéniségét legjobban visszatükrözteti a szeme. Éles, acé­los tekintet, mégis meleg, bársonyos árnyalattal és ha a szem a lélek tükre, azt olvassuk ki belőle, hogy Huszár Aladár végtelenül becsüle­tes érzésű, erős jellemű, szilárd meg­győződésű férfiú. Udvariassága szinte a tökéletességig angolos, ko­moly, kissé tartózkodó, beszéde tisz­tán hangzó, mondatfíizése egyszerű és kerek, látszik, minden szót jól megfontol, mielőtt kimondja. Egyet­len mondata villámcsapás hirtelen ragyogásában mutatja meg egyéni­sége rejtett vonását: — Van egy tulajdonságom — mondja — egy gesztusból, egy szem­rebbenésből többet tudok tanulni, mint ha öt kötet könyvet olvas­nék át... * Élete történetét mondja el Huszár Aladár: a nógrádi éveket, a hábo­rús kitüntetéseket, majd a szekrény­hez lép és egy diszbe kötött köny­vet vesz elő, Tormay Cecile Bujdosó könyvét. — Egész nyáron át nálunk volt Gyarmaton. A kisleányomnak adta ezt a dedikált könyvet... És olvassuk a Bujdosó könyvből, hogyan fogadták be Huszár Ala­dáréin az ismeretlent, az űzött vadat, aki ott akart átkelni az Ipolyon, hogy tovább menekülhessen. — Világosság esett ki — irja Tor­may Cecile — és a fénysávon hosszu- szőrü, szép vadászkutya futott előre ugatva. Mögötte Huszár Aladár jött. Egyszer láttam életemben, de azonnal megismertem. Szőke feje, széles válla tisztán körvonalódzott a lámpafényben. Egy kis halion mentünk át. Másik szobába értünk. Feltűnően szép fiatalasszony jött Huszár Aladár dr. arcképe és aláírása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom