Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-07-02 / 26. szám

IX. évfolyam 26. szám

Budapest, 1932 julius 2

Előfizetési árak:

Egész évre...................................................30 pengő

Fél évre..............................................................15 pengő

Egyes szám éra 60 fillér

DOBY ANDOR D*

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV-, Kaas Ivor-ulca g. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla : 30913

Szociális irtnféseK ts pcnziltjui egyensúly

Wollt Hfl beszéde a löváros közgyűlésén

— Az Uj Budapest tudósítójától. —

Az elmúlt hetekben megemlékezett az Uj Budapest azokról az uj megnyilatkozásokról, amelyek tartalmat és célkitűzéseket kívánnak adni posványosodó közéletünknek és a maguk bátor frisseségében hirdetik a hajnal eljövetelét. Gömbös honvédelmi miniszternek a Baross-Szö- vetség iparpártoló propaganda-bizottságában tartott beszéde és Sztra- nyavszky volt belügyi álamtitkárnak a képviselőház appropriációs vitájában felzengő felszólalása kapcsán hangzottak el azok a friss és harcos kijelentések, amelyekben tagadhatatlanul friss lendületű törekvést kell látnunk, zászlóbontást kell éreznünk a veszendőnek indult Magyarország megmentésére. A fentebb említett két nagyfontosságm politikai megnyilatkozáshoz most harmadikul csatlakozik az a beszéd, amely Wolff Károly ajkáról hangzott el a főváros közgyűlési termében.

Wolff Károlyt szeretik nemcsak ellenségei, de sok esetben a hozzá közelebb állók is olyan beérkezett politikusnak tekinteni, aki a hatalom birtoklásában nem tartja szükségesnek, hogy energiával és elszánt akarattal küzdjön továbbra is elveiért és politikai célkitűzéseiért.

A hétfői beszéd megmutatta, hogy Wolff Károly nem a hatalom birtoklásában jóllakott és éppen ezért tehetetlen politikusok, hanem azon bátor és erős egyéniségek közé tartozik, akiknek a megszerzett pozíció csak újabb lehetőség, hogy nem csüggedő lelkesedéssel és változatlan erőkifejtéssel szolgálják nemzetük érdekeit. Szinte forradalmi az a hang, amelyet egyes vonatkozásokban megüt ez a wolffi beszéd, uj utakat, uj elgondolásokat, uj lehetőségeket' foglal magában, átitatva száz-százalékosan a nagy koncepciójú államférfiu bölcsességével, meggyőződésével, hitével és tisztességével. Amennyire kétségtelen, hogy Gömbösnek és Sztranyavszky- nak megnyilatkozásai történelmi dokumentumai lesznek az uj Magyarország kialakulásának, azon- képpen bizonyos, hogy Wolff Ká- rolynak hétfői közgyűlési beszéde szintén hozzájárul a jobb jövendő kialakulásához, még pedig igen jelentős mértékben!

Különös tekintettel arra, hogy a Fővárosi Közlöny a polgármester ismeretes rendelete következtében nem közli a beszédeket, a közgyűlésen elhangzott beszédeket, Wolff Károly felszólalását az alábbiakban teljes terjedelmében nyilvánosságra hozzuk:

\ beszéd

Nyárelőíti problémák

Súlyos ellenzéki gravamen veri fel a városháza nyárelőtti csendjét: arról panaszkodnak a. jó urak, hogy a városháza vezetősége a nyári szünet előtti utolsó közgyűlésekre zsúfolta össze a fontos ügyeket és szegény ellenzéknek nincs egyéb dolga, minthogy a Helyiérdekű és Centrále ügyeiben izzadjon. Az ellenzéki siralomban, amely természetesen egyes sajtóorgánumokban fokozott tempóval kér eget, az a burkolt. sőt sok. vonatkozásban nem is burkolt gyanúsítás is foglaltatik, hogy az ügyek összehalmozása a. szezon végére tudatos. A polgármester ugyanis a tennivalók kumulásával akarja az ellenzéket kifárasztani, különös tekintettel arra, hogy kánikula idején nem percipiálnak a szokott élességgel a baloldali agyak.

A zalazsigmondok és szegőbélák kesergése nem zavarná különösebben dobhártyánkat, ha a bizottsági tag urak a téli időt túlzottan nagy munkássággal töltötték volna el. A nyári pihenőt, amelyért a baloldal jajgat, csak az érdemli meg valóságban, aki a dologidő alatt tevékenykedett és alkotott: az urak munkássága azonban némely 'népszerűséget hajhászó szónoklaton túlmenően csak a lázas semmittevésben merült ki. Ahelyett, hogy dolgoznának, ez alkalommal is csak meddő kritikát folytatnak és gyanúsítanak: holott száz és egy oka van annak. hogy a város életében nagyjelentőségű ügyek tárgyalása éppen junius végére tömörült össze.

Nem a város vezetősége parancsol az eseményeknek, hanem az események teszik kötelességévé a város vezetőségének a sürgős intézkedéseket. Felfordult világban élünk: a béke boldog esztendei, amikor a, nyári vakációra teljes nyugalommal lehetett bezárni a városháza és a minisztériumok kapuit, régen elmúltak, mi sem bizonytalanabb, mint nem a jövő hét, hanem a holnap! A ránkrobbanó események zűrzavaros egymásutánjában valóban lehetetlen programot csinálni a pihenésre és mi sem természetesebb, mint hogy a város vezetősége akkor terjeszti az autonómia elé az elintézni való teendőket, amikor a problémák megértek arra, hogy elintézzék őket!

Az egészséges test készíthet magának programokat munkára vagy üdülésre, a szervezet betegségénél azonban egyetlen pillanatra sem szabad késlekedni az operáló késsel! Helyesen cselekszik tehát a polgármester. amikor a közérdek fontos szempontjait előbbrevalónak tartja, mint a bizottsági tagok nyári szabadságidejét! Az a vád, hogy a dolgokat ilyenkor suba , alatt elsietik, nem állhat meg, a város vezetőségének, mint a Helyiérdekű ügye is mutatja, semmi oka nincs arra, hogy elkerülje a bizottságok és fórumok egymásutánját, még kevésbé a nyilvánosság reflektorát. Az adottságok parancsoló kényszerűsége következtében minden oka megvan tehát a polgármesternek arra, hogy ne akassza szegre a mindnyájunk húsába vágó problémákat csak azért, mert egyes urak egyébként igen becses egészségét károsan befolyásolja a nyári meleg!

— Hogy én ehhez a tárgyhoz hozzászólok, az az aggodalom késztet erre, amivel én ezt a kérdést nézem és kezelni kívánom. Nem volt komolyabb tárgy régen a közgyűlés előtt, mint ez az előterjesztés. Ez az előterjesztés k i- zár mindenféle frázist, mindenféle latolgatást, ez az előterjesztés azonnali és gyors cselekvést jelent. Én nagy súlyt fektetnék arra, hogy ha ezt a határozatot az egész közgyűlés egyhangúságának jegyében tudnék meghozni.

Éppen azért, mert nagyjelentőségű ügyről van szó és ez az egész székes- főváros munkalehetőségének az alapja.

— Hogyan értem, hogy a munkalehetőség alapja? Mi biztosítani akarjuk a polgárság részére a békét és a nyugalmat. Hogy a békét és nyugalmat biztosíthassuk, gondoskodnunk kell a szociális problémák olyan értelmű kezeléséről, amely a nyomort és azt a rettenetes nélkülözést, amely a fővárosban észlelhető, megszünteti. A kérdésnek t. i. rendkívüli komoly pénzügyi háttere van és ez nemcsak lokális jelentőségű, egész Európában minden városban úgyszólván egyformán jelentkezik. Minél nagyobb a pénzügyi krízis, annál nagyobb válságba jön a szociális kérdés. Nemcsak mi állunk ma a nagy kérdőpont előtt, amikor ezt az előterjesztést meg akarjuk szavazni, hanem kérdőpont előtt áll Berlin városa is. Figyelem az ő életüket. Napisajtójukból látom, hogy

micsoda óriási küzdelmet kell vívnia Berlin városának és az autonómiának, hogy a szociális feladatoknak eleget tudjon tenni és mindenütt az első kísérlet az, hogy ha a költségvetésnek egyensúlyáról van szó, akkor rendszerint a szociális címek azok, amelyeket legelőször állítanak a pénzügyi férfiak részéről előtérbe, mint a legkönnyebben lefaragható tételeket.

Ml fontosabb a pénziigui egyensúlynál?

— Azt magában véve megengedem, hogy a pénzügyi realitás jegyében a pénzügyi szakember mindenesetre ott akar takarékoskodni, ahol azt hiszi, a legkönnyebben takarékoskodhat, de ki kell jelentenem, hogy

az összes termelő munkának a legnagyobb nehézségét jelentheti az, ha a szociális címeket fogják egyre jobban csökkenteni, mert nem fogják biztosíthatni a szociális kérdés meg nem oldása következtében a nemzeti termelés kérdését.

— Mert a nemzeti termelés kétségtelenül nyugalmat kíván, kívánja a z alkotó erők szabad érvényesülését és ha a szabad érvényesülést biztosítani akarjuk, akkor azt mondom, hogy inkább faragjunk le minden olyan címet, amely nem okvetlenül szükséges. Megengedem, hogy még a nagyobb alkotások jegyében is történhet ilyen, még a művészetnél is,

de a szociális nyomor enyhítése állandó kötelezettséget jelent.

— A szociális kérdés az egyes egye- deknek nem önhibájából mutatkozik és ezért kell segítségükre jönni a köznek, mert minél nagyobb a nyomor, annál nagyobb a gazdasági válság és a nyomor a gazdasági válságnak természetszerű következménye. Nem tehet senki arról, hogy nem dolgozhat, ha dolgozni akar. Végeredményben ez a jelenség az ő hibáján kívül következett be.

Még a pénzügyi egyensúlyt sem tartom olyan fontos kérdésnek, mint a szociális nyomor kérdése.

Az alamizsna-rendszer nem megoldás!

— Lássák a hivatalos tényezők, hogy a szociális nyomor kérdésében a legdöntőbb faktor, a székesfőváros, emeli fel ezen a mai napon ennek a) z előterjesztésnek keretében óvó szavát! Hiába minden program, hiába minden kalkuláció,

én a hitelezők érdekeit sem tartom olyan fontosaknak, amelyekért hajlandó lennék a polgárság szociális nyomorának enyhítése végett kon- , zervativ utón megmaradni, hogy előbb fizessük ki a kamatokat és csak azután enyhítsük a szociális nyomort.

Ma hitelezőinknek be kell látniok azt, hogy ha a tőkét meg akarják menteni, akkor a kamatfizetés felfüggesztésével számolniok kell. Számol - niok -kell, mert mi nem engedhetjük meg, hogy ami népünk, a mi embereink, a mi polgárságunk ne tudja megkeresni mindennapi kenyerét.

— Ennél a kérdésnél természetszerűleg nem tudok csak az alamizs- nálkodás jegyében tevékenységet kifejteni, mert ezt nem lehet megoldani alamizsnarendszerrel ! Először is kategorizálnom kell. Nekünk a szociális akció keretében elsősorban azokról kell gondoskodnunk, akik betegek, elaggottak és dolgozni már nem tudnak a fizikai adottság folytán. Másodszor gondoskodnunk kell azokról, akik dolgozni akarnak és harmadszor vissza kell szorítanunk azokat, akik d o'-l ogker üléssel akarják a közjótékonyságot igénybe venni. Mindenesetre a z emberiesség áll előtérben az elbírálásnál, mert az tekintendő igazi nyomorgónak, aki dolgozni akar és nem tud munkát kapni.

— Fiatalságunk diplomával a kezében nem tud dolgozni, szervezeti munkásaink, akinek megvan a képzettségük és dolgozni akarnak, nem tudnak kenyeret kapni. Százával és ezrével fordulnak hozzám a munkálkodni akarók és tehetetlenül állunk, nem tudunk kenyeret adni, nem tudunk nekik esztergapadot adni, nem tudunk kalapácsot adhatni a kezükbe és nem tudjuk szerszámjaikat foglalkoztatni.

— Magában véve ez a kérdés ott találja a legnagyobb nehézséget, hogy a