Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-16 / 2. szám
s ttf BUDAPEST 1032 január 16, Mözmunka és diszkrecionális jog 'fufpos panaszai* a fővárosi közmunkák mai rendje etfen Két fogalom, mely ideálisabb közállapotok mellett szépen megfért egy gyékényen, a jelen idők felületes, haszonleső, minden tradicionális értéket aprópénzre váltó, dekadens éveiben azonban sokszor szembekerül egymással és olyan elkeseredést, annyi elégedetlenséget vált ki az öntudatos iparosság leh kéből, amelyet a nyilvánosság elé kell hoznunk, hogy a magyar ipar- fenntartása érdekében, ennek az iparosságnak védelmet biztosítsunk. Valakiben talán lesz annyi bátorság és önzetlenség, hogy a diszkrecionális jog jól megviselt spanyolfala mögé ne rejtőzzék, hanem erélyes kézzel nyúljon a közmunkák vállalatba adásának erősen felbur- jánzott dzsung-eljébe. Ismeretes, hogy a közmunkák val- lalatbaadása már évtizedek óta az illetékes hatóságok diszkrecionális joga. Közmunkát szállítani ezelőtt kitüntetésszámba ment és nem anyagi haszonra elsősorban. A vállalkozó az erkölcsi haszonra fektette a fősulyt; arra törekedett, hogy kitüntetésre méltó legyen, olcsó, de elsőrendű munkát igyekezett szállítani. Ezekre a.z időkre nyúlik visz- sza az illetékes hatóságok diszkrecionális joga is, melynél fogva ők voltak hivatva megitélni, a vállalkozók melyike méltó arra, hogy közmunkát szállítson, melyik érdemes kitüntetésre. Ezek az idők azonban lényegesen megváltoztak és ez a változás ^ mind a két fogalomra egyaránt vonatkoztatva — evolucionális jellegű, de nem viselheti magán a jelen nehéz idők dekadens jellegét. Ma közmunkát szállítani nem erkölcsi dekórum elsősorban, hanem megélhetést is jelent, vagyis kom- rnunálisabb jelentőségű lett, igy a közmunkák kiadását is kommunah- sabb szellemben kell irányítani. A régi diszkrecionális joggyakorlat illuzóriussá vált. Ma, úgy a munkaadók, mint a munkavállalók áltál kitermelt szállítási panamák idején, a régi diszkrecionális jogról beszélni, anakronizmus. Ma minden iparosnak meg kell adni a lehetőséget, hogy közmunkát szállítson, egyetlen munkaalkalmat sem szabad elvonni tőle, ha lelkiismeretlen vagy késedelmes szállítással arra rá nem szolgált, ami azt jelenti, hogy az illetékes hatóságok diszkrecionális jogát csak kommunálisáéb, szociálisabb formában lehet fenntartani. A lényegesen megváltozott viszonyok között a közmunkát vállalatba adó hatóság diszkrecionális jogot nem gyakorolhat abban az értelemben, hogy kiszemeli, melyik iparos érdemes arra, hogy közmunkát szállítson. mert a kereskedelmi miniszter ur által életbeléptetett és az ipar fenntartását célzó Közszállitási Szabályzat rendelkezései, illetve azok betartása ad jogot arra minden iparosnak és vállalkozónak. Miből logikusan következik —- ha tételesen egyelőre még hiányzik is a Közszállitási Szabályzatból^ a diszkrecionális joggyakorlat módosítása —, hogy annak közmunkák kiadásánál úgy a munka, mint a vállalkozó szempontjából sokkal szociálisabb szellemben kell jelentkeznie, hogy az illetékes hatóságii ivatása magaslatán maradhasson. Diszkrecionális jogot gyakorolni ma igen nehéz feladat, mely abszolút önzetlenséget, nagy tájékozottságot, gondos körültekintést feltételez, hogy kerékkötője ne legyen a nehéz gondokkal küzdő magyar ipar fejlődésének. A diszkrecionális jog’ot az illetékes hatóságnak ma ug-y kell érvényesíteni, hogy közmunka vállalása az iparos anyagi romlására ne vezessen, ott kell érvényesíteni, ahol kétséges, megfelelhet-e a munka a kiírásnak, ha tényleg az az iparos készíti, aki a megbízást kapta, avagy az csak strómannként szerepel, ami sérelmes volna a többi vállalkozóval szemben. Nagy szerepe van a diszkrecionális jognak abban az irányban is, hogy egy-egv közmunka nem éhbérért és adhoc fogadott munkásokkal dolgoztató iparosnak jusson, hanem képzett, állandó munkásokat tartó, fejlődésre jogosult iparost foglalkoztasson. Ezek ugyanis mind olyan kisebb- nagyobb sérelmek, melyek az iparosok körében állandó elégedetlenséget okoznak és éppen azokat az iparosokat kedvetlenitik el, akiknek becsületesen megfizetett adói tápláljak a városháza nagy gépezetének motorikus erejét, azokból tarthatja fenn közüzemeit, azok éltetik a sok ezreket elnyelő Társadalombiztosító humánus intézményét. Ebből a nag-y jelentőségű szempontból az illetékesek diszkrecionális jogukat olyan sokoldalúan érvényesíthetik az iparosság érdekében, természetesen kimerítően tájékoztató nyilvántartás alapján, hogy egy csapásra lehetetlenné tehetnék azokat a folyton megismétlődő szabálytalanságokat, melyeket a vezetőség diszkrecionális jogának égisze alatt a közmunkák kiadásának előmunkálatait végző tisztviselők elkövetnek, az iparosság értékesebb elemeinek legnagyobb elkeseredésére. Pszichológiailag megérthető jelenség, hogy a nagy világégés, de különösen az azt követő kommün után, sok, a háborút végigküzdött családos, avagy családalapításra készülő iparos meggondolatlanul, egyszerre lerázta magáról a szubordináció jármát, mester akart lenni és éppen a legválságosabb időkben, tőke nélkül önállósította magát. Kisiparosok, akik azután a rövidesen bekövetkezett csalódásból felocsúdva, tehetetlenül kapkodtak fiihöz-fához és mindenáron közmunkával szeretnék a megbillent egyensúlyt helyreállítani. Ezeken közmunkával segíteni igen problematikus dolog és nagy feladat elé állítja a közmunkák kiadását irányitó hatóságokat. A feladat megoldása a. legszéleseb alapokra fektetett, leggondosabban kidolgozott, ab-szolut tájékozódást nyújtó nyilvántartás nélkül el sem képzelhető. Ezt érezték a közmunkát kiadó hatóságok is, a kartotékrendszert be is vezették, de elmulasztották azt a lelkiismeretes — igaz, hogy kissé fáradságos — körültekintést, melyre diszkrecionális jog-uk a kisiparosok felkarolása érdekében kötelezte volna. Minden előzetes tájékozódás nélkül, kényelmesen, az íróasztal mellett ülve, a kisiparosok anyagi tehetsége és szállítási képességének ismerete nélkül adtak ki nekik közmunkákat, miáltal sok kisiparostragédiának lettek okozói. Nem vették tekintetbe, hogy ezeknek a fiatal mestereknek sem tőkéjük, sem megfelelő berendezésük nincs, két olyan faktor, mely nélkül városi munkát vállalni szinte lehetetlen és ha a kisiparos ennek ellenére mégis közmunkát vállal, a munka vagy olyan kivitelezésű, hogy nem szabadna átvenni, vagy olyan adósságokkal terhelte meg az amúgy is alig lélegző kisipar-őst, hogy véglegesen belepusztul és pe- reg a dob. Sok példáját idézhetitek ezeknek az ekként lejátszódott iparostragédiáknak és sok leszállított, botrányos kivitelezésű közmunkára mutathatnánk rá, melyekért a felelősség elsősorban a közmunkák kiadását irányitó hatóságot terheli, mely elmulasztotta aat a gondos körültekintést és lelkiismeretességet, melyet diszkrecionális jogánál fogva gyakorolnia kellene. De nem csekélyebb felelősség terheli az illetékes hatóságokat ezen lelkiismeretlen diszkrecionális jog- gyakorlatért azokkal az életképes, egyre fejlődő középiparosokkal szemben sem, akiket ugyanakkor, mikor a kisiparosnak erejét felülmúló közmunkára adott megbízást, elmellőzött, jóllehet annak meg-felelő berendezése, állandóan foglalkoztatott szakmunkásai garantálják az elfogadható kivitelezést minden megerőltetés nélkül, közmunka hiányában viszont hasonló sors érheti őket, mint a kisiparosokat. Ugyanaz az elkeseredés tölti el ezek lelkét is, mint a már tönkrementekét. A magyar ipar fejlődése szempontjából éppen ezeket az egészségesen fejlődő, takarékosan beosztott életmódjukkal egyre izmosabb középipar vállalatokat, ahol sok munkás és szakmunkás kap állandó elhelyezést és családjának kenyeret, egyetlen munkaalkalomtól is megfosztani államellenes vétek, mert a magyar ipar fejlődését kockáztatja és a munkanélküliséget neveli. Ezt az izmos középipart a közmunkát irányitó hatóságnak diszkrecionális jogával meg kell védeni még a nagy iparral, a részvénytársaságokkal szemben is. Itt a védelemnek két szempontot kell tekintetbe vennie. A nagyipar, a részvénytársaságok feltétlenül egyeduralomra törekszenek a közmunkák terén is, ennek megvalósithatása érdekében rendszerint kartelekbe szervezkednek és ennek az egoiztikus egyesülésnek erejével igyekeznek a kisebb rezsivel dolgozó és azért verseny- képes középipart elszoritani. Az ő szempontjukból ez a törekvés érthető, ha nem is megbocsátható. A köz érdekét szolgáló illetékes hatóságoknak azonban éppen diszkrecionális joguknál fogva kötelességük, hogy gátat vessenek az egoisztikus törekvéseknek éppen a közmunkáknál, mert ha a nagyiparnak sikerülne a középipart elszoritani és ő uralná a helyzetet, a középipar reálisabb árai helyett-olyan árakat diktálna, melyek hova-tovább nagy megterhelést jelentenének a főváros költségvetésének, az a nagy és hu- máüus eszme pedig, ami a közmunkák kiadásában megvalósul, egyszerűén elsikkadna. A középiparral szemben a diszkrecionális jogot ilyen . antiszociális szellemben gyakorolni azonban nemcsak rövidlátó, hanem kissé veszedelmes dolog is, mert könnyen a percentuális lmszonrészesedósi viszony gyanúját keltheti a mellőzött középiparosban, vállalatbaadó és vállalkozó között. Éppen a legutóbbi idők kriminális esetei, a minduntalan kiderülő közmunka-panamák ebben a tekintetben igen megrendítették a becsületesen gondolkodó iparosok bizalmát. És ha figyelemmel kisérjük a fővárosi lapok, a Vállalkozók Lapja UJ Vízvezetéki és csatornázási munkákra a kelenföldi áramfejlesztőtelep III. számú ka- zánház&ba. Határidő: 1933 január 18, d. e. 9 ó. Kettőszáz darab jelzőosziop szállítására (a gyalogos- és kocsiforgalom szabályozására.) Határidő: 1932 január hó 23, d. e. 12. ó. XXXXXXXXXXXXXOCj^OOOOOOOCXXXXX)OOOOOCXXXXX»nOOOOOOOO> fTTTf ifi útépítő és kSsezömester níJLAo BUDAPEST, Ifi Aliid 121. II All (15 Telelőn: §2-f-Of. IDALKÓ GÁDOR képesített ácsmester, építési vállalkozó Budapest VI., Vörösmar ty-ntca 75 stb. közmunkákra vonatkozó kiírásait, eredményeit és döntéseit, ez a bizalom nem erősödhetik, sőt gondolkodóba esünk. Lehetetlen észre nem venni azt a tendenciát, hogy a közmunkák kiadását irányitó hatóságokat rosszul értelmezett diszkrecionális joguknál fogva a vállalkozók minél kisebb körére igyekeznek lokalizálni a felhívásokat és megbízásokat az előirányzott összegekre való tekintet nélkül. Az egész esztendőben alig’ tartanak nyilvános versenytái’gyadásokat, 25.000—30.000 pengős munkákat szüli eb b körű versenytárgyalások és úgynevezett röviduti megbízások utján adnak ki és csaknem állandóan ugyanazok a vállalkozók szerepelnek, esetleges strómannoktól eltekintve. A műszaki felelősség ezt. az antiszociális és igazságtalan, kihívó és sérelmes diszkrecionális joggyakorlatot nem feltételezi. Mert a munkát kiadó és azért felelős illetékes hatóság csak a kiírásban jelzett anyagból készült, szigorúan a kiírásnak megfelelő kivitelezésű munkát köteles átvenni és csak ilyen munkát szabadna (!) átvennie az esetleg favorizált vállalkozótól is, a Közszállitási Szabályzat értelmében. Ez a modern szociális követelményeknek megfelelően kialakult Közszállitási Szabályzat, mely a már megteremtett magyar ipar fenntartását célozza, egyaránt védi a munkaadók és vállalkozók érdekeit, de éppen a legtöbb zavart okozó diszkrecionális jogot illetőleg még igen hiányos. Csak a munkavállalók kötelességeit határozza meg kimerítően, de a. munkaadók diszkrecionális jogával szemben időszerű, a megváltozott viszonyoknak megfelelő kommunálisabb reformokat nem tartalmaz. Amíg az öntudatos, mindig elsőrendű munkát szállított iparos figyelemmel kisérvén a dolgok folyását, a megsértett Közszállitási Szabályzatra és felrúgott fővárosi rendeletre való hivatkozással fel sem szólalhat indokolatlan mellőzéséért, mert az illetékes hatóság diszkrecionális jogának sérelmét látja felszólalásában és ahelyett, hogy megfelelő kivizsgálás után orvosolná az ügyet, retorzióval élhet és állandósíthatja az iparos mellőzését, addig ez a diszkrecionális jog nem garantálhatja azt a tiszta, levegőt, melyre a^ magyar ipar egészséges fejlődésének szüksége van. Sőt melegágya marad sok szabálytalanságnak és igazságtalanságnak, mint azt az utóbbi idők kriminális esetei is igazolják, melyek nemcsak elkeseredést és néma megvetést keltenek befelé, kifelé pedig hitelrontó hatásúak, de a kevésbbé fegyelmezett gondolkodású iparosság lelkében bizonyos nihilizmus csiráit hintik el. inelvnek következményei beláthatátlanok és nem kívánatosak. Szeretnők hinni, hogy soraink nyomán az illetékes tényezők fel fogják ismerni a helyzet komolyságát és kötelességüknek fogják tartani a magyar ipar fejlődése, a magyar iparosság megnyugtatás és a közéleti tisztaság megóvása érdekében olyan reformokat életbeléptetni, melyek lehetségessé fogják tenni, hogy a közpénzért csináltatott közmunka a magyar iparosság egész közösségét foglalkoztassa és köztiszteletet szerezzen a közmunkát irányitó hatóságnak is. A IX. kér., soroksári dunaág közelében lévő uj Élelmiszer nagyvásártelep udvari vágányainak részbeni áthelyezésére és ve- zetősines meghosszabbítására, valamint az ezzel kapcsolatos f ö 1 dmun k álat okra. Hatá- idő: 1932 január 29 (péntek), d. e. 12 6. STEINER ES SZinPER szobafestők, mázolók, djsz- és templomfestők Budapest. IX., ÍUdi-ut 67. Telefon : József 306 - 29. Az UJ Budapest minden héten szombaton reggel Jelenik meg és egyes példányik a kiadóhivatalban kaphatók. * A szerkesztésért és kiadásért felelős: DOBY ANDOR dr. Szerkesztő: RASKÓ OSZKÁR. kiírások: ÁLTALÁNOS NYOMDA. KÖNYV- ÉS LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. BUDAPEST. VI.. NAGYMEZŐ-UTCA 3. Felelős: Dr. Uj István.
