Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-05-14 / 19. szám

1932 május 14.

íTjmwAvrfn

3

AnyáK Napja

Liber Endre alpolgármester rádióelőadása

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nehéz, de mégis szép feladat beszélni az anyai szeretetről, arról az anyai szerétéiről, amelyről már annyit Írtak és beszéltek költők, tudósok, művészek, lelkészek, tanítók és más meleg érzésű emberek, — de nekem mégis csak azt kell mondanom, bogy nem lebet ennek a fenséges és magasztos érzésnek a kifejezésére megfelelő szavakat találni. Amidőn az anyai szeretetről beszélünk, nem a tudományhoz, nem a filozófiához kell fordulnunk, amelyek gazdagítják ugyan a mi lelkünket, de itt a mi gondolataink sokkal nagyobb mélységből kerülnek elő: a szivünk mélyéből. Kinek a látása dobogtatja meg jobban a mi szivünket, mint az édesanyáé, — és ez a gondolat nem az észnek a tükröződésétől elragadó, hanem a szívnek a melegétől, az érzelmek lüktetésétől.

Anyák napja — a Szent Szűz hónapjában

A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztérium rendelete az alsóbb iskolákban a törvényes és hivatalos ünnepek közé vette fel az Anyák Napját. Ebben az évben az ország valamennyi alsóbb iskolájában, ma, május 8-án rendezik meg ezt az ünnepet az anyák tiszteletére. Ennek az ünneplésnek a gondolata Amerikából indult ki, ahol évekkel ezelőtt egy iskolai ünnepély alkalmával ünnepeltek egy szegény, de példás életű bányászanyát és tüntetőén megnyilvánult iránta az egy- begyült közönség szeretete és elismerése. Hozzánk is Amerikából hozta ezt a gondolatot dr. Petri Pálné, a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt társelnöke. Nálunk, Magyarországban az első Anyák Napja ezelőtt 7 esztendővel volt, a budapesti állami gépgyár munkásiskolájában és azóta a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt különös feladatává tette az anyák kultuszát. Azok az egyszerű munkásgyermekek, akik bét évvel ezelőtt erre az úttörő munkára vállalkoztak, azóta erős ifjakká serdültek és velük együtt megerősödött és megizmosodott az Anyák Napjának megható, szent gondolata is.

A május hónapot a katholikus egyházban a Szent Szűz tiszteletének szenteljük. Lebet-e az anyák napját alkalmasabb időbe tenni, mint éppen a Szent Szűz hónapjába, akinek diadalmas erényei és végtelen nagy szeretete mintaképül állhat minden idők anyái

a vasárnapi orvoskongresszus impozáns többséggel választotta újra az Országos Orvosszövetség elnökévé. Ellenfelei azt hirdették, hogy ha Csilléryt újra megválasztják, a vidék fogja javára eldönteni a választást. Ezzel szemben mi volt a helyzet? Csilléry többséget kapottá budapesti orvosok által leadott szavazatok szerint i s, vagyis akkor is megválasztott elnöke lenne az Orvosszövetségnek, ha egyetlen vidéki orvos sem jött volna fel, hogy ö reá szavazzon.

A közigazgatási bizottság hétfői ülésén párt különb ség nélkül meleg szeretettel köszöntötték a bizottságban helyet foglaló pártvezérek újraválasztása alkalmából Csilléry Andrást. Számosán fejezték ki Szerencs ekivánat alkat a törvényhatósági tanács csütörtöki ülésén is, nemcsak Csillérynek, hanem az Orvos- szövetségnek is. Mert amennyire díszt és méltóságot jelent a tisztségben való megerősítése Csilléry András számára, annyira nyereség az ő megválasztása a magyar orvosok egyetemének.

VAN MÉG ELV HŰSÉG, MEG NEM ALKUVÓ BÁTORSÁG, amely az egész világnak megmutatja, hogy ki a legény a talpán! A Budapesti Sütőipartestület Ruzicska nevű ügyvezető alelnöke (van-e, aki e nevet nem ismeri?) a budapesti ipartestületek elnökségeit ülésre hívta meg, hogy megbeszéljék az ipartestületek egységes akcióját a Községi Élelmiszerüzem ellen. Az ipartestületi elnökök genfi konferenciája egyhangúlag elhatározta, hogy az iparosság háláját és

előtt; de ugyanakkor ott állhat minden anya előtt az ö nagy hite, nagy szeretete mellett az ö sok szenvedése is, hiszen élete utján a keresztutra is rá kellett lépnie és anyai szivének nagy áldozatokat kellett hoznia.

Az anyaság: hit, bátorság, remény!

A mai napon, az ezévi Anyák Napján, el kell némulnia minden más érzésnek, vissza kell szorítani, hacsak egy pillanatra is, minden más erkölcsi értéket, hogy annál szebben, annál diadalmasabban álljon szemünk előtt az anya, az anyai szeretet és a gyermeknek az anya iránt érzett bálája. A rügyfakadás hónapjában, amidőn az egész természet minden kis zugában uj élet bontakozik ki és amidőn a mindenség életetadó anyjának, a Napnak a melege egyforma szeretettel csókol élőt és élettelent, — sziklát, földet, növényt, állatot és embert egyaránt; amikor egyformán süt a Nap gazdagra és szegényre, jóra vagy rosszra, fiatalra vagy öregre, ezen a napon tudnunk kell, éreznünk kell mindannyiunknak, hogy éppen igy áraszt el bennünket az anyai szeretet melege is. A királynőtől a munkásasszonyig: az anyaság bitet, bátorságot és reményt jelent. Az anyai szeretet, ez a végtelen jóság, mindig segítségünkre tud lenni, mindig tud jóra befolyásolni és ha néha eltévedünk is életútjainkon, mindig oda tud irányítani bennünket, ahová szivünk igaz érzése szerint tartozunk, — gyarlóságunkban fel tud emelni egy szebb és erőteljesebb életre.

Síró poronty, vagy királyfi?

Lehetetlen nem érezni lelkűnkben egy kis melegséget akkor, amikor tavasszal látjuk a fiatal anyákat, akik gyermekkocsit tolnak az utcán és abban mosolygó, pufókarcu, rózsásbőrü kisgyermekek örülnek a levegőnek, a napfénynek, az életnek. És ha, az anyákra gondolok, mindig’ visszahang- zik lelkemben Mécs Lászlónak, ennek a hárfahangu magyar poétának az a verse, amely az anyai szeretetet szimbolizálja. Amikor gyermek születik, — mondja — a többiek csak egy siró porontyot látnak benne, de az anya szeme királyfinak látja, ragyogónak, szépnek, okosnak és titkos reményeket fűz hozzá.

Megható, hogy minden anya milyen szeretettel veszi körül gyermekét, milyen szépnek látja, milyen okosnak. És

köszönetét kívánja Éber Antalnak kifejezni azért, mert a legnagyobb önzetlenséggel vállalta a községi üzemek elleni front vezérletét. Mivel ünnepel a magyar? Bankettel! A hála tolmácsolása a Gellért-szállóban rendezendő ezerkétszáz terítékes bankett keretében fog megtörténni. H á ding er Ede mészáros- ipartestületi alelnök indítványára zajos helyeslés és taps közben kimondotta az értekezlet, hogy a nagy gazdasági nyomorúságra való tekintettel, igen szerény virsli- vacsorát rendeznek, azonban gondja lesz a rendezőségnek, hogy a virsli ne a Községi Él el mi s z er ü z e m gyárából, hanem h ént e s ekt ől szereztessék be. Frenetikus taps fogadta Hádinger felszólalását és az indítványt egyhangúlag határozattá emelték. A községi virsli ellen indított keresztes háborút az Ítélje el, aki a Községi ízes, tiszta, gusztusos virslijét nem becsüli többre a hentesek készítményeinél.

BIRÓ DEZSŐ szociálista városatya, aki privát életében a Népszava kiadóhivatali igazgatója volt, öt- venkétéves korában elhunyt. Súlyos gégebaj ölte meg Biró Dezsőt, már esztendők óta betegen feküdt. Mint G y ö r g y Endre könyvében megjelent életrajzában Írja, „egyike volt annak a négy magyar szociáldemokratának, akik a Bernben megtartott szociálista békekonferencián tiltakoztak Magyarország erőszakos megcsonkítása ellen“.

Biró Dezsőt az angyalföldi szociá- listák küldték be a közgyűlési terembe. Utóda Pintér János lesz. *

igaza van, mert csak ő jogosult ennek a megítélésére. Táplálja, neveli, szereti gyermekét és aggódik sorsa miatt. Az anya szeme végigkíséri a gyermek útját a csecsemőkortól a keresőképes korig, sőt még azon túl isi Ez a szem rajtunk pihen, rajtunk nyugszik, vezet, irányit bennünket, biztat és gyámolit. Még felnőtt korunkban is úgy érezzük, ha csüggedünk, hogy az édesanya szeretete ad erőt és ha siker ér bennünket, akkor velünk örül, — de velünk sir, ha bánatunk van. Hányszor érezzük azt, ha valami történik velünk, akár jó, akár rossz, hogy ebben az érzésben legőszintébben és legigazabban csak az édesanya tudna velünk osztozni.

A bitófa árnyékában is...

Az anya és a gyermeke között levő kapcsolat oly szent, oly nemes, hogy azt a gyermeket, akit a bűn rossz útra vitt, még a bitófa árnyékába is elkíséri. Mert aki szeret, az megért, — aki megért, az megbocsájt. És ki szeret jobban, mint az édesanya, tehát ki bocsáthat meg jobban, mint az édesanya'? Annak a vérzőszivü anyának a szeme még az elítéltben is nem a bűnöst látja, hanem a fiát, az ő édes fiát, akit a világra hozott, akit szeretettel babusgatott valamikor, akit anyai szemmel királyfinak látott, és akire most eltévelyedése, elkövetett biine miatt a társadalom büntetést rótt ki . . . Mi, akik szociális munkával foglalkozunk, nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy olyan emberek, akikről már mindenki azt hinné, hogy teljesen érzéketlenek és durvalelküek lettek, akik nem ismerik sem a hazaszeretetei, sem a felebaráti szeretetet, sem az istenfélelmet, akik még büntettek elkövetésére is képesek, — sokszor még az ilyen látszólag elvetemült embereknek a lelke is valahogy megenyhül, meghatódik, megszépül, ha édesanyjukra, édesanyjuk önfeláldozó szerctetére emlékeztetjük őket. Hiszen az anya még a legmegrögzöttebb szívben is csak a szent jóságnak és az önfeláldozásnak a szimbóluma, aki fájdalmas szenvedéseivel, gondjaival, sze- retetével és önfeláldozásával elszakitha- tatlanul magához tudja kapcsolni gyermekét.

Az édesanyák mártiromsága

Ez a kapocs nem is szűnik meg soha és ez az érzés az édesanyák mártirom- sága.

MAKOLDY JÓZSEF elismert képzőművészeti munkásságát olyan határkövek jelzik, mint Magyarország kormányzójának, a S.z épmüv észeti és más múzeumok vásárlásai, a Műcsarnok dijai, közte az E st er ház y-dijjal, a. Falu Szövetség aranyérme, külföldi reprezentatív kiállítások elismerései és Klebersberg kinevezte az Óvsz. Magy. Képzőművészeti Tanács tagjává, — amely kitüntetés még fővárosi tisztviselőt mint művészt előtte nem ért.

Most a polgármester H a m v a s y István tanácsnok kérésére a VII. kér. mérnöki hivatal élére állítja Makoldy műszaki tanácsost, elismerése gyanánt annak a városi mérnöki munkásságnak, hogy Makoldy a VII. kerület középületeit minta épület ékké tette. Ugyanis az ez évben központi kezelésbe vett közoktatási és egyéb középületek alkalmat adtak a tiz kerület kezelésében volt fővárosi tulajdont képező épületek összehasonlítására és kitűnt, hogy Makoldy a VIII. kerületben a legnagyobb rendet teremtette, — ugyanekkor a tiz kerület közül a legolcsóbb egységárakkal dolgozott, viszont erős szociális érzékkel, olyan széles alapokon osztotta szét a közmunkákat, hogy például a múlt költségvetési évben 65 kerületbeli iparosnak juttatott megbízatást.

Rózsás Pál műszaki tanácsos, a

VII. kerületi mérnöki hivatal eddigi vezetője, visszakerül a központba, a NHL ügyosztályba. A szimpatikus és nagytudásu Rózsás egyike a közeljövő legkomolyabb tanácsnokjelöltjeinek, akinek visszatérése határozott nyereség a középitési ügyosztály számára.

Rflzsadombon

intézeti

nyaralást

nyújt leányoknak a budapesti Szent Orsolya Apácarend „Szent Angela“ intézető, mely célra rendkívül alkalmassá teszi egészséges fekvése, pompás kilátássá és levegője. A leányinternátus a kies Rózsadomb legszebb pontján fekszik és a legmodernebb egészségügyi követelményeknek megfelelően épült.

Egy havi nyaralás 120 pengőbe kerül

teljes ellátással, ízletes és bőséges élelmezéssel, mosással, fürdéssel, zeneszobák használatával, stb. Kirándulások, tennisz, kerti játékok teszik változatossá a nyaralást az intézetében, amely gondos felügyelet- ■ ről, német és francia társalgásról, kívánatra zneoktatásról’ s pótvizsgákra készülőknél korrepetálásról is gondoskodik.

Ugyanezen intézetben már megkezdődtek a jelentkezések az 1932/33. iskolai évre

Iskolatípusok.

I—VIII. osztályú leánygimnázium;

I—II. osztályú tanítóképző; négyosztályu elemi leányiskola; hároméves női Ipariskola.

Érdeklődés és jelentkezés az intézet igazgatóságánál: II., Zivatar-utca 2—4. szám alatt (ogy-kót percnyire a Statisztika-kerttől), köznapokon d. e. 11—1, d. u. 3—5 óráig; vasár- és ünnepnapokon- csak délelőtt. Telefon: 538—61.

Az élet gyakran hoz bennünket olyan helyzetbe, hogy teljesen elfoglal a mindennapi élet lüktetése, ezer apró gondja, elfoglal bennünket az önmagunkról és családunkról való gondoskodás és olyan uj érzések kerülnek lelkivilágunkba, amelyek sokszor egyre hátrább szorítják bennünk az édesanya iránt érzett hálát és ragaszkodást. De amikor a gondok mindjobban tornyosulnak felettünk, amikor a politikai, gazdasági, vagy egyéni körülmények figyelmünket elvonják arról az édesanyáról, akinek mindenünket köszönhetjük, aki nélkül mi nem élhetnénk, aki azért lett, hogy mi legyünk, — akkor a társadalom megható gondoskodása ezt a virágzó májusi vasárnapot az Anyák Napjának szenteli, hogy figyelmeztessen bennünket a sokszor már-már feledésbe menő gyermeki kötelességeinkre.

Jól tudom, hogy ma az iskolákban és minden olyan intézetben, ahová eljut a hatóság rendelkezése, az anyákat ünnepük, dicsőítik, az anyai szeretetet, az anyai áldozatkészséget és rá akarják nevelni a gyermekeket arra, hogy ünnepélyes hangulatban bizonyítsák be ragaszkodásukat, mutassák be tiszteletüket és róják le hálájukat édesanyjuk iránt. De lehetetlen most nem gondolnom azokra a gyermekekre, akiknek nem áll módjukban mindezt megtenni: az árva és elhagyott gyermekekre. Ilyenkor az árvaházak és a menhelyek növendékei szomorúsággal gondolnak többi iskolatársukra, mert nekik már nincsen édesanyjuk, legfeljebb egy fényképet csókolhatnak meg és meglátogathatják a temetőkertet, hogy az édesanyák sir- halmánál egy-egy imát rebegjenek el édesanyjukért, aki már nincs. Gondoljunk ma, az Anyák Napján, ezekre az anyátlan, szegény árva gyermekekre is.

Az anya apotézisa

Az’a kapcsolat, amely az anya és gyermeke között fennáll, nem ismer sem nemzetet, sem társadalmi osztályt, sem kort. Még ősz fejjel, ráncos arccal, késő öregségben, az életnek az alkonyán is fel tud melegedni a már-már hülő emberi szív, ha arra az édesanyára gondol, akinek életét köszönheti, és aki, akármilyen távolságban legyen is tőle, szellemét mindenütt érezteti, mert az anya szelleme, szeretetének melege érezhető valóság akkor is, ha a Gondviselés korábban, vagy későbben megfosztotta az embert attól, hogy édesanyjának védőszárnyai alatt kezdje meg, vagy foly1- tassa útját az életben.

Mert még ha elvesztettük is az édesanyát, akármilyen korán jutottunk is