Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-04-30 / 17. szám

2 ajjBiwAPEsr szóbanforgó összeget a Schweize­rische Ba-nkvereinigungnak a Nem­zeti Banknál levő folyószámlájára lefizette, semmi néven nevezendő köze nincs. A főváros a lefizetéssel kötelezettségének eleget tett, az ösz- szeg átutalása az ostendei egyez­ményben körvonalozott módon a hitelezői szindikátus angol csoportja részére olyképpen történt, hogy a kölcsönt annak idején kibocsájtó Lloyds-Bank londoni cég részére a főváros a Dresdner-Banknál, illető­leg a német devizaátutalási tilalom folytán most már a Reichs-Banknál szereplő folyószámláján vezetett fönt letétéből utalta át az összeget Londonba. TJgy a főváros, mint a Nemzeti Bank tehát minden lehetőt elkövetett, hogy a. hitelezők az ese­dékes törlesztési részletükhöz hozzá­jussanak: a késedelemért tehát nem a főváros, nem a. Nemzeti Bank, ha­nem. kizárólagosan a német biro­dalmi bank a felelős. — A szóbanforgó 31.000 angol font az ostendei egyezményben lefekte­tett törlesztőszolgálat szerint a fo­lyó év január hó elsején esedékessé vált 36.000 angol fontos amortizáció­nak egy része. — Az ennek az összegnek megfe­lelő magyar pengőt még a. transz­fermoratórium elrendelése előtt ha­vi részletekben magyar pengőben befizettük a Schweizerische Bank­vereinigung folyószámlájára. Ami­kor azután az átutalásra került sor, 5000 angol fontot készpénzben utal­tak át a külföldi hitelezőknek, 31.000 fontot pedig a már emlitett formá­ban. A Lloyds-Bank velünk is kö­zölte, hogy a Reichs-Bank részéről az átutalás nem történt meg, mi a Nemzeti Bankhoz • fordultunk fel­világosításért, választ azonban mindezidáig nem kaptunk, bár két­ségtelen, hogy a Nemzeti Bank ál­landóan sürgeti a 31.000 fontnak Berlinből Londonba való átutalását. Érdeklődtünk ezután a fővárosi kölcsönök törlesztő-szolgálatának mai módja felől, tekintettel a transzfermoratóriumra. Azt a fel­világ ősitást kaptuk, hogy a főváros a vonatkozó kormányrendeletek sze­rint pengőben pontosan és hiányta­lanul befizeti az esedékes külföldi kölcsönök annuitásait. Havonta mintegy 900.000 pengőre rúg az az összeg', amit a fovaros a Námzeti Bankba befizet. A függőkölcsönöket illetően junius 21-ig nyugalom van: okkor jár le a Hitelbank, Pesti Ha­zai, Kereskedelmi Bánic és Leszámi­Más szóval mint: agónia, nem is jellemezhetem ezt a halálos tavaszt, amely a kiskereskedelmre és iparra a vég' kezdetét jelenti. Míg azt látjuk a haldoklók ágyainál, hogy az orvos­professzorok jönnek konzultálni, akik kámfor és egyéb injekciókkal igyekez­nek az elröppenő lelket a szenvedő test­ben addig visszatartani, amig lehet, a kereskedelem és ipar betegágyánál a segíteni kívánó tudósok helyett kuruzs- lók jelennek meg, hogy a gyógyító fo­lyamat megindítása helyett egy jól irányzott bunkócsapással igyekezzenek siettetni a halált a természet rendelésé­re. Ily körülmények között valóban nem csoda, hogy a kisiparosok és kis­kereskedők százai mennek az országban tönkre hetenként és egyre kevesebben vannak, akik a jövő reménységeivel tudják fűszerezni a szomorú jelent, amely hosszú idő óta nem egyéb, mint az életműködés vegetativ folyamata. A haldokló ágyánál megjelent javas­ember az elmúlt héten a tisztviselők ujabb fizetéscsökkentésével orvosolta lejbe a kisipart és kiskereskedelmet. Ez a bunkócsapás az előzőektől abban kü­lönbözik, hogy előre jelentette be azt a fizetéscsökkentést, amely csak két hó­nap múlva fogja kezdetét venni. Vagyis előre figyelmeztette a tisztviselő-társa­dalmat: vigyázz, takarékoskodj előre, mert julius elsejétől kezdődően ismét lecsökkenti ük a fizetésedet. Hogy ez az ujabb takarékossági roham mit jelent a kereskedelemre és iparra nézve, azt nem szükséges ecsetelnem. Egyetlen mondat­tal jellemzeni csupán a helyzetet: a ma­gánfogyasztás úgy a kereskedelmet, mint az ipart illetően csaknem tökélete­sen megszűnt, — A helyzet ilyen szignaturája mel­lett nekem, aki a kisiparosság parla­menti képviselőjének tekintem maga­mat, nem lehet fontosabb feladatom, mint az, hogy a közszállitásokat illetően biztosítsam mennél nagyobb mérvben a tolóbank, julius 14-én pedig- az An­gol-Magyar Bank dollárváltója. Kétségtelennek látszik azonban már most, hogy ezen függő adósságok meghosszabbítása elé semmiféle akadály nem fog gördülni. kisipar foglalkoztatását. Az elmúlt Ha­llókban ebbeli minőségemben küldöttsé­get vezettem Kenéz kereskedelmi mi­niszter elé, azzal a kérelemmel, rendelje el az államvasutaknál, a postánál és a fővárosnál a kisipar körébe eső közszállitási cikkek tipizá­lás á t. Tipizálás alatt azt értjük, hogy a hatóságok szabják meg a versenytár­gyalási kiírásra kerülő cipő, ruha stb. minőségét, készítési módját és előállí­tási árát, a versenytárgyalási eljárás pedig ne legyen egyéb, mint az előirt típusok szerint mennél nagyobb meg­rendelés-kiosztás a kisiparosok között. A miniszter megígérte, hogy kérelmün­ket az állami nagyüzemeket illetően azonnal teljesiti, a fővárosnál pedig megteszi a szükséges lépéseket. — A kisipar jövőjét a közszállitáso­kat illetően én csak az anya g b e- szerző szövetkezetek nagy­fokú fejlesztésében tudom el­képzelni. A tőkeszegény kisipar csak akkor tudja felvenni a versenyt a kar- telírozott nagyiparral és az ezzel egyen­rangú anyagbeszerző-kartelekkel szem­ben, ha szövetkezeti alapon megfelelő hitelekkel rendelkezik. Megállapítom, hogy az 1930-ban megszabott 10,000.000 pengős állami kisipari hitelakció, mely­nek a nagybankok hitelbiztosítása ré­vén 30,000.000 pengőre kellett emelked­nie, visszafejlődőben van. Az elmúlt nyár gazdasági eseményei óta a bankok indokolatlanul állandóan visszaszorít­ják ezeket a kisipari hiteleket. A bajon — mint fentebb említettem — csak az anyagbeszerzésre alakuló kisipari hitel- szövetkezetek felkarolása képes segí­teni. , — Meg óhajtok emlékezni még az U j Budapest múlt heti számának vál­lalkozási rovatában Egy kövező- m ester aláírásával megjelent cikkről, amely arra az alapra helyezkedvén, hogy a munkaalkalom teremtése orszá­gos érdek, polemizál a polgármester azon rendeletével, amely szerint a fő­városi közmunkáknál, bármilyen termé­szetűek legyenek is azok, csak buda­pesti munkások alkalmazhatók. Az Uj II u d a pest kövezőmester-cikkirója til­takozik a rendelet intenciója ellen és ugyanezt az álláspontot foglalja el Bu­dapesti autarkia cimen a Pesti Nap- 1 ó vasárnapi számában irt cikkében É b e r Antal képviselőtársam, a Buda­pesti Kereskedelmi és Iparkamara el­nöke is. Azt mondja Ebe r, hogy a fő­város, mint separatum corpus most már a munkás-vándorlás terén is Önállósítja magát és eljutunk emberbaráti és szo­ciális szempontból oda, hogy azok a sze­gény munkások, akik valamely Buda­pest környéki községben szerény kis hajlékot alapítottak, ezentúl ki lesznek zárva a fővárosi munkákban való köz­reműködésből. — Nincs igaza Éber Antalnak és nincs igaza a kövezőmesternek sem, akinek szempontjai szakmája érdekében némi jogosultsággal mégis bírnak. Budapest a budapestieké: azoknak a munkások­nak, akik itt laknak, idevaló illetősé­gűek, itt részesültek a főváros és az egyházközségek segélyakcióiban, első­sorban a főváros kell, hogy munkát adjon. Mint fővárosi képviselőhöz, he­tenként a munkanélküli munkásók szá­zai és százai jönnek, a legkétségbeesét- tebb panaszokat siránkozzák, bármilyen, de bármilyen munkaalkalmat kérve. Amikor egy utcaseprői állásra már az. érettségizettek százai jelentkeznek, ak­kor a vidékiek j a v á r a ne m s z a- bad egyetlen budapesti száj­tól sem elvonni az egy falat száraz ken y eret. 1932 április 3Ó­Schauer Károly old. mérnök, vasul-, ul-, beton-épitési vállalkozó, kövezőmester Budapestül., KecsHematl-u. 13. ül. em. 1. Telefon 844-12 ALAPITTATOTT 1860. SZITTNER FERENC Budapest, íU., maria Uaieria-utca 1. szám. Telefon: Aut. 821 — 14. Üveg-, porcelán-, tükör- és képkeret gyári raktára. Fővárosi alkalmazottaknak kedvezmény. Q^inafoiác ■ mindennemű gőz- és hideg w£l{f GlClCo f vízvezeték részére mindenféle anyaggal és hütőhelyiségek készítése impregnált parafával HERIZHA és itaSZÁS hőszigetelő vállalat Budapest, T., Tátra-u. 12 a. Tel.: 125—34. Halálos tavasz Irta: Müller Antal fővárosi tanácstag, országgyűlési képviselő Városházi notesz ,,gSÜT ŐRLŐKÖN ESTE HÉ' OKAKOR a következő bejelentői tette a budapesti rádió speaker-jc — Következik Sipőcz Jenő clr Budapest székesfőváros polgár met tere, előadása! ÉS' azután a. mikrofon elé lépet bipőcz Jenő. Egy olyan téma vol előadása tárgya, ami a legközeleb esik hozzá, az ő nemesen dobogó sz\ vehez: a pesti nyomorúság, ä ship loclo gyermekek, a nyomortanyái lakóig akiken segíteni hazafias és kt resztenyi kötelesség. A jövő remény segeiről beszélt a polgármester mindnyájunk nagy és melíőzhetette kötelezettségeiről: óvjuk, védelmez zük és mentsük meg a trianoni Mo gyarország jövendő generációjár Érzéssel és lelkesedéssel szállottak polgármester szavai, szerte az étéi ben, és bizonyos, ahol az előadási’ megszabott húsz perc alatt megszc ta.lt a vádió, ott nem kapcsolták e hogy külföldi hangversenyeket ke­ressenek, hanem meghat ottan hab gatták és végighallgatták Sipőc Jenő beszédét. Közgyűlési és politikai szereplése alkalmával sok alkalommal megfi nyeltük, hogy a polgármester ne y tartóz i k. a h an g o s ab b s z c nők ok közé: Deák Ferenc hive ( aki a formánál mindig előbbre he lyezte a tartalmat, az előadási móc nál fontosabbnak tartotta a beds lényeget. Hozzájárul eh ez a polgári mester torkának gyakori irritációj is, ami lehetetlenné teszi szóiméira tulhangos szónoklatokat. A ráüli mikrofonján keresztül azonban technikai felerősítés révén olya erővel dörögnek szét a polgármeste szavai, hogy nemcsak a tartalmuk­kal, világos, okos gondolatokkal, ha­nem az előadás színes és lendületes módjával is hatnak. Sipőcz polgármester csütörtökön este nemcsak Budapest szociális problémáinak magvát hintette el sokszázezer termékeny szívben, ha­nem jelentős szónoki sikert aratott. * MÉG EGY SZÓNOKI DIADAL­BÓL emlékezünk meg ez alkalom­mal: a, M i h aló v i c s plébánosé­ról, aki két ízben is nagy hatást keltve szólalt fel a törvényhatósági bizottság szerdai közgyűlésén. A szegény gyermekek nyara Itatási akciójáról és a nyári inség-munká- ról beszélt a Herrninamező érdemes plébánosa, a lelkesedésnek, a téma átérzésének olyan meggyőző erejé­vel, hogy némáin és elbűvölten hall­gatták őt nemcsak a jobboldalon, hanem — a legszélsőbb baloldalon is! Beszéde végén, amely át- és át volt tűzdelve gyönyörű képekkel, megragadó hasonlatokkal és a krisz­tusi. szeretetnek megrázó erejével, a közgyűlés minden oldalán felzug ott. a taps. A legnagyobb és legőszin­tébb közgyűlési sikerek egyikét aratta Mihalovics, aki most, amikor az ő vezetése alatt álló katolikus karitász-mozgalom oly kiváló ered­ménnyel zárta le téli szezonját, máris uj működési területet talált magának: nyári napsütést, friss le­vegőt vinni a proletár-gyerekek közé. megmenteni őket egy boldo­gabb jövő számára! * AMIKOR ABBÓL BESZÉLT A GYERMEKNYARALTATÁSI AK­CIÓ SORÁN Schuler tanácsnok, a szociálpolitikai ügyosztály érde­mes vezetője, hogy a miniszterelnök­höz kell fordulni a költségek fede­zete ügyében, S üm e g i Vilmos, az ősz székely városatya közbekiáltott: — Ne ä miniszter elnökhöz f o r dúlj u n k, hanem a feles é- g éh e z, mert az többet tud tenni, mint az egész kormány! Derültség és — taps fogadta Sü­megi közbeszólását, hiszen az egész városház tudja, mennyi szeretettel és gyöngédséggel merül el gróf Károlyi Gyuláné a főváros kü­lönböző jótékony akcióiban. Spontán tüntetés volt ez a taps az ő asszonyt jó szive mellett. Ha már Károlyi Gyuláné érdemeit méltatjuk a budapesti nyomor eny­hítése körül, ide kell iktatnunk B ipk a Ferencné nevét is; aki a se­gítő akciókban hűséges társa a mi­niszterelnök feleségének, együtt jár­ják a nyomortanyákat, az étkeztető­helyeket, hogy mennél több könnyet töröljenek le a nyomorgó Budapest szenvedő arculatjáról... * AZ ELSŐ NYARALÁSI LEVE­LEZŐLAP beérkezett, szerkesztőse­günkbe: Nagy Ferenc törvény ha­ló sági tanácstag, a Kemény Legé­nyek népszerű kapitánya küldte Abbáziából, ahol a. hangszálait kú­rálja. az Adria sós levegője mellett mindnyájunk kitűnő Feri barátja. Örömmel jelenti be képeslapján Nagy Ferenc tanácstag ur, hogy ál­lapota már javulóban van és rövi­desen teljesen gyógyultan fog haza­térni Budapestre. Természetes, hogy a Kemény Legények társaságának is küldött üdvözletét a kapitány. A hétfői vacsorán, az ő időlegesen elárvult karosszéke mellől a Ke­mény Legények is h a t v a n a l el­írás s a] ellátott levelező­lapot küldtek Nagy Ferinek az olasz tengerpartra. ❖ FRÜHWIRTH MÁTYÁS tökéle­tesen barnára sülve jelent meg a szerdai közgyűlésen. Barátai rög­tön meginterpellálták: — Hol sültél le igy, Matyi? — Nem történt semmi egyéb — válaszolt Matyi barátunk, — mint csak az, hogy egy beszámolóülésen mondottam a kerületemben egyórás beszédet. Tekintettel a tavaszra, a szabadban volt az ülés és a jó .vi­déki nap egy óra alatt alaposan le­barnított! * BIZONY A GYORS ÍROD AB A IS BEÜTÖTT A TAKARÉKOSSÁGI LÁZ: a. szerdai közgyűlést, már csak harminc százalék erejéig jegyezték a gyorsírók. Bizonyos vonatkozás­ban ez a harminc százalék is sok volt: Zala Zsigmond közlekedési és pénzügyi' szakértő előadását a Nova-ügyről teljesen elegendő lett volna, tíz százalék erejéig jegyezni. * IDŐSEBB DÖRRE TIVADAR nyug. c. középiskolai igazgató, fes­tőművész családjának, hivatásának és művészetének szentelt önzetlen munkás életének hetvennegyedik esztendejében elhunyt. A hatalmas üstökével, impozáns megjelenésű művész-ember kedvelt tagja volt a főváros előkelő keresztény társadal­mának. Halálát öt gyermeke gyá­szolja: közöttük Dörre Endre fő­városi, főmérnök és Dörre Sándor fővárosi mérnök. * TÓTH BÉLA clr. kincstári főtaná­csos. a Pesti Hazai igazgatósági tagja, életének hatvanharmadik évé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom