Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-09 / 1. szám

IX. évfolyam 1. szám Budapest, 1932 január 9 *8 n vrrrwkA wtc^nr KUDAPEST ral8 - ~ - - ^ ^ . — - - ­JL'B q.AiíUQ'v _ __^POLITIKAI El őfizetési érák: Egész évre....................................... 30 pengő fé l évre..............................................................13 peng« Egyes szám éra 60 fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBV ANDOR DR ! Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, ÍV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon: Auf. 828-23. Posiatakarékp. chequeszámla : 30913 Újév reggelén Irta: TOPERCZER JKOSNÉ Szegény földünk rójja a régi utat örökös pályáján a nap körül. A zsoltáros ezt Isten sátorának mondja: in sole posuit tabernacu- lum suum. Az állatöv csillagképei, amelyek­ről, óh, mily sokáig hitte az ember, hogy irányit ja a földi sorsot, bizo­nyára nagy elismeréssel szemlélik e tiszteletreméltó következetességet. Módjukban van évről-évre össze­hasonlítani öregedő járását, kihűlő temperamentumát s a korral járó éghajlatváltozási és egyéb szeszé­lyeit, amelyek a természetéből fa­kadnak. Forog, mint a kerék, amelynek középpontjában, egy misztikus filo­zófus szerint, nyugalom van. Mindent úgy teremtett Isten en­nek a világegyetemnek a keretében, hogy lelke mélyén nyugalomra vá­gyik. S ez a nyugalom egy az egész mindenségben: Istennek jelen­valósága, akár tudomásul vesszük, akár nem. Itt van a lényegünkben a tabernaculum suum, mi pedig a világban fejvesztetten rohanva, ide­gen isteneknél keressük. Azok, akik ez örök középpontban megnyugod­tak, hozsannázva mentek a más­ff}?*1 V 9 . Értsük meg már valahára, hogy az élet minden viszonylatában „ben­nünk vagyon a mennyeknek or­szága“. Egyének, családok, közüle- tek és nemzetek életében is az a szerencsés megoldása minden ne­hézségnek, ha önmagában keresi e megoldás lehetőségéi. Tanuljunk meg végre-valahára s a j á t erőnkben bízni; ne lessük az örökösen késlekedő külső támoga­tást, amely sohasem érkezik meg kellő pillanatban és kellő gyümöl­csöt sem teremhet, mert nem kí­vánja a mi izmaink meg feszülését, puhaságot nevel atléták helyett, akiknek végül is személyesen kell megbirkózni az eseményekkel. Aesopus óta tudjuk, hogy nem fontos az, hogy mit mond rólunk a világ, hanem hogy milyen állapo­tokat teremtünk magunknak ide­bent. Csak benső egészséges talpra- állásunk szerezheti meg számunkra, — ha kell még akkor — a külföld bizalmát. Van valami az öreg bolygó arcán, ami felett a Zodiacus urai méltán csodálkozhatnak. — valami, ami mégis uj és pedig minden szomorú­ság dacára örvendetesen uj a nap alatt: a közös szenvedés egy neve­zőre hozta végre a régi ellenfeleket, mert megállapíthatjuk, hogy ma már senkinek sincsen semmije s a gazdasági haldoklás pillanatában belátjuk, ádáz harcosok, hogy déli­bábot kergetünk. Újévre virradva: korbácsoljuk ki lelkűnkből a beteg pesszimizmust, amely ahelyett, hogy végigtapo­gatná gazdasági izmait, rémeket lát. Van nekünk izmunk, van kellő erő, acélozza meg a szenvedés ki­lósa. A dolgozó magyar társadalom: földmíves, munkás, iparos, keres­kedő, köz- és magánalkalmazott a, nélkülözés nehéz napjaiban össze­forrva, meghozza a maga nagy ál­dozatát, mert tudja, hogy a tálpra- álláshoz saját készségével kell hoz­zájárulnia. Csak azt kérdem újév reggelén a dolgozó társadalom asz- szonyainak nevében, akik mint fele­ségek és anyák a nehéz magyar sors legszenvedőbb alanyai: ugy-e, a nemzetmentés súlyos tértiéből a nemzet minden polgára arányosan és kivétel nélkül ki fogja venni a maga részét, akinek nincsen, le­mondás árán, akinek vgn, az ara­nyaival? Mi a kétezeréves keresztény világ- szemlélet jegyében alázatos enge­delmességgel adózunk a csáiszárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené. De ugyanezen világszemlélet legfőbb erkölcsi parancsaként, sze­mélyválogatás nélkül posztulálja a szeretetet, az Isten előtt való egyen­lőség jegyében. Igen, mibennünk vagyon az Isten­nek országa a szeretet, az erő és a feltámadás lehetősége. De ebben a feltámadásban senkisem nélkülöz­hető. A nincstelenek lemondása itt van körülöttünk, de az aranyat, a magyar aranyat még nem látjuk sehol! Jöjjön el hát az Isten országa, a megértés, a belátás, a megkönnyeb­bülés boldog esztendeje! \ miniszterelnök Keretet tett Liber alpolgár­mesternek, bogi o kormánu márciuson tnl 1$ biztosítja az insegakdOk folytatását Slpöcz polgármester vasárnap délben a rádióban tart előadást a budapesti nyomor megdöbbentő méretéiről — Llber alpolgármes­ter részletesen ismerteti az ínsegahcíóh számadatait es lövőjét — Az Uj Budapest tudósítójától — A fővárosi téli ínség-akciók folyta­tása elé szinte leküzdhetetlen akadá­lyokat gördített a fedezet hiánya. Pedig a főváros területén még soha­sem volt olyan nagyarányú a nyo­mor, mint éppen az idei télen, ami­kor sem az állam, sem a főváros rvoro tvctoif «'k'g'p.yirlő s-zárnn -•nnnk,'­alkalmat nyújtani. A főváros veze­tősége kezdettől fogva érezte magán a felelősségnek a súlyát. Nem egy­szer keményen meg kellett állania a helyén a kormányhatóságokkal szemben — különösen akkor, ami­kor az inségakciók lebonyolitásának a céljaira megfelelő összeget kellett kiharcolnia azokból a szükségadók- ből, amelyeket a főváros polgársága űzetett- be. Még a karácsonyi ünne­pek előtt hivatalosan publikálták a főváros és a kormány között lefoly­tatott tárgyalásoknak az eredmé­nyét, amely szerint a miniszter- tanács hozzájárult ahhoz, hogy a főváros március végéig összesen három millió pengőt kaphasson ezekből a szükségadókból az inség­akciók céljaira. Általános volt az a vélemény, hogy ennek a három millió pengőnek a folyósításával sikerült az inségakciók további folytatását biztosítani. Annál na­gyobb meglepetést keltett azután az a hir, hogy az inségakciók folyta­tását megfelelő fedezet hiányában veszély fenyegeti, sőt a legilletéke­sebb városházi körökből nyilvános felhívást is intéztek a főváros kö­zönségéhez az adakozásra, nehogy egyes fontos akciókat még a tél fo­lyamán be kelljen szüntetni. Az Uj Budapest arról értesül, hogy a leg­utóbbi napokban és pedig a kará­csonyi ünnepek után fontos tárgya­lások zajlottak le a főváros vezető­sége és a kormány között, amely tárgyalások célja az inségakciók fedezetének a biztosítása volt. Mint­hogy ezeken a tárgyalásokon a fő­várost Liber alpolgármester képvi­selte, az Uj Budapest munkatársa szükségesnek tartotta, hogy magá­hoz Liber alpolgármesterhez fordul­jon felvilágosításért és megkérdezze tőle, hogy ezek a tárgyalások milyen eredményre vezettek. Liöer Endre alpolgármester a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Még- 1931. őszén elkészítettük egész télre szóló tervezetünket az inségakciók lebonyolítására vonat­kozóan. E tervezet szerint a fővárosi inségakciók lebonyolításához nyolc­millió pengőre volna szükségünk. Ezek között az akciók között a leg­nagyobb jelentőségű az étkeztetési akció, amelynek a keretében napon­ként ötvenezer adag ebédet osztunk ki az igényjogosult gyermekek és felnőttek között. Maga ez az étkez­tetési akció hárommillió háromszáz- ezer pengőjébe kerül a fővárosnak e- ha ehhez -hozzászámítjuk a tej- fikcióra, az ingyenkenyér-, ingyen- burgonya-. ingyenzsir- és ingyen- liszt akcióra fordított összegeket, egyedül étkeztetési célokra négy és félmillió pengőt fordít a főváros. A felruházást akció költségei másfél- millió pengők a tüzelőanyag-akció költségei félmillió pengőt tesznek ki, szükséglakások építésére ugyan­csak félmillió pengőt, téli rend­kívüli pénzbeli segélyekre, valamint az állástalan tisztviselők segélyezé­sére (.szellemi sziikségmunka-akciók) szintén 500—500 ezer pengőt fordí­tunk. Ha ezeket a tételeket össze­adjuk, akkor kiderül, hogy a fővá­rosi inségakciók költségei együtt­véve nyolcmillió pengőt tesznek ki — Hangsúlyozni kívánom, hogy egyelőre ezeknek az általunk tervbe vett inségakcióknak a folytatásához szükséges fedezet rendelkezésre áll. Eddig a kormánytól egymillió pengő előleget kaptunk. Októberben kap­tunk 250 ezer pengőt, novemberben 250 ezer pengőt és decemberben 500 ezer pengőt. Itt azonban nézeteltérés támadt közöttünk, amennyiben mi az októberben kapott 250 ezer pen­gőt nem vagyunk hajlandók beszá­mítani az egymillió pengőbe, — te­kintettel arra a körülményre, hogy ezt a 250 ezer pengőt az akkori nép­jóléti miniszter ur a folyamatban lévő akciók kibővítésére adta ne­künk. Minden reményem megvan arra, hogy sikerül ezt a nézeteltérést eloszlatni és a 250 ezer pengős dif­ferenciát utólag a kormány mégis folyósítani fogja nekünk. A minisztertanács határozata értelmében február l én és már­cius 1-én kapunk további egy- egy millió pengőt. Ezek az összegek megfelelő fedezetet nyújtanak a beállított inségakciók­nak a lebonyolítására. A kormány­nyal folytatott legutóbbi tárgyalá­sok során abban történt megállapo­dás, hogy március elseje után külön mi­nisztertanács fog határozni afelől, vájjon adjon-e a kor­mány és mekkora összeget a fő­városnak az inségakciók folyta­tásának céljaira. A kormány az akkori viszonyok mérlegelése alapján fog majd dön­teni. — Meg kell állapítanom, hogy az inségakciók lebonyolítása terén a legteljesebb gondosságra és a fel­adat súlyának kellő átérzésére van szükség. Nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy a nyomor a főváros te­rületén rendkívül nagyméretű. Kénytelenek ’. oltunk éppen ezért o- beállitott inségakció keretein túl­menően is áldozatokat hozni, igy például tízezer élelmiszercsomagot is szétosztottunk. Tudom, hogy ez a szám is kicsiny, hiszen a nyilván­tartott ínségeseknek a száma a hat­vanezret is meghaladja. Bármilyen nagy áldozatot hoz is a főváros az ínségesekért, ez mégsem t elegendő a cél elérésére. A társadalom lelkiismeretét is meg kell mozdí­tanunk, hogy a mi hivatalos ak­cióinkon kívül is nyújtson segít­séget a reászorulóknak. Éppen ezért Sipőcz Jenő polgármester ur vasárnap délben a rádióban elő­adást fog tartani erről a kérdés­ről és újabb felhívást intéz a fő­város közönségéhez nagyobb- arányu áldozathozatal iránt. A reákövetkező vasárnapon én fogok előadást tartani és ismertetni fogom teljes részletességgel a fővárosi inségakciókat. Előadásomban fel­tárom a budapesti nyomor adatait és beszélni fogok a fővárosi koldus­kérdésről is, amelynek olyan pro­blémái vannak, amelyeket sürgősen meg kell oldani. — El kell még mondanom, — foly­tatta Liber Endre alpolgármester — hogy az eredetileg nyolcmillió pen­gőben kontemplált inségakcióknak a kereteit azóta csökkentettünk kel­lett. Nyolcmillió pengőről 6 millió hatszázezer pengőre redukáltuk^ a pénzügyi kereteket. Ez úgy történt, hogy egyes kisebb akciókat kikap­csoltunk, igy például a szükséglakás-épitési akciót is egyelőre mellőztük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a főváros ne akarna szükséglakásokat építeni. Mihelyt a kormány dönteni fog a március hó utáni inségfede- zetnek a kiutalásáról, azonnal meg­tesszük az intézkedéseket a szükség- lakások építésére. Erre a célra négy- százezer pengőt fogunk fordítani az eredetileg tervezett ötszázezer pengő helyett. Hat hét alatt 140—150 szük­séglakást építünk fel a Bihari-uton. Remélem, hogy még márciusban megtörténik a döntés a fedezet ki­utalásáról és ebben az esetben azon­nal megindíthatjuk majd az épitke- ’z.áspVpí- — mé.cr a tavasz beállta előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom