Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1931-03-28 / 12. szám

Budapest, 193t március 23 IfM. évfolyam 12. szám T UJ BUDAPEST Tek,Föv~on nyilvános Előfizetési árak: Egész évre ..............................................30 pengő Fé l évre........................................................15 pengő Eg yes széna éra 60 fillér ! FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR DH i SzerkeszfOség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas ivor-ulca 9. telefon: Aut. S2S—23. Postatakarékp. chequeszémla: 30913 Vigasztalan tespedés az építkezési fronton Jíz uj fkidatz építésére a fegßobfr esetben össze f, az trzsé- bet-sugárut megnyitására pedig jövö tavasszal berni- bet sár — Ji bafáísarampób ettiiptetésére még mindig nem történt semmi mert a JttJÍW és a fővár as nem tudnab megegyezni bagy bi vegye fel a sziibséges böfesönt — (Fetravácz Gyufa megáííapitja, bagy a magánépitbezés is stagnáf, mert épitbezési eéfabra effagadbatö afapan amortizációs böfesönt nem febet bapni Liebe: unmodern! A fenti megállapítás a hirdető- oszlopokon egy szindarab-cimet je­lent, a darabot Olga Csellova orosz művésznő társulatának interpretá­lásában a berlini Kleines Theater együttese adja. elő az Uj Színház­ban. Az egyik kabaréban husvéttól kezdve egy zsargon dizőz fogja gyö­nyörködtetni a publikumot, viszont a Magyar Színházban — hogy a színház neve is stilszerü legyen —, németül akarnak játszani Fritz Grünbaum vezetésével a bécsi Thea­ter der Komiker művészei. Ha hoz­závesszük azt a. gajdolást, amelyet másod- és harmadrendű külföldi énekesek hangverseny dobog óinkon véghezvisznek, a hangosfilmeknek husz-huszonöt mozgókép színházunk­ban naponta, való rikácsolását, a kardnyelő bohócokkal és női bir- kozóbajnokságokkal tarkított nem­zetközi varieté szenzációkat, — ak­kor teljes képet adtunk a Budapes­tet elözönlő művészinvázió mai frontjáról! Kétségtelen, hogy kultur ország­ban bizonyos fokú művészet-import­ra szükség van, bizonyos, hogy nem lehet elzárkózni világnagyság oi'c elől, mert a műértő és műélvezetre vágyó publikum nem. utazhat Ber­linbe vagy Párisba, hogy az inter- nacionális csillagokat meghallgassa. A fémjelzett művészi márkákat azonban meg kell különböztetni a reánktörő középszerűségektől. Az a naiv kifogás, hogy a sze­gény színigazgatóknak a hazai szín­művészek propagálásában támadt veszteségeit kell kipótolni a kül­földi vendégjátékok busás nyeresé­geivel, amennyire naiv, annyira er­kölcstelen is. Komoly művészetre, igaz magyar tehetségekre van kö­zönség és pénz Budapesten, mint azt az utóbbi esztendők néhány nagy magyar sikere és százas elő­adássorozatai bizonyítják. A való értékére kell tehát leszállítani eze­ket a komédiás kijelentéseket, a színigazgató mesteremberek kétség- beesett hajszáját a közönség kegye és pénze után! Okosan és helyesen cselekedett a polgármester, amikor betiltotta a német vendégjátékokat, Olga Cseho- vától Fritz Grünbaumig és visz- sza. Különös ellenben, hogy a bel­ügyminiszter a berlini színészek ügyében huszonnégy órán belül megváltoztatta a polgármesteri vég­zést, engedélyezvén a színdarabot, amely már a szerelmet is idejét múlt dolognak hirdeti. A belügy­miniszter úgy látta, hogy az állami és magánszínházak deficites idejé­ben, a szörnyű színházi válság leg­borzalmasabb hónapjaiban, a sze­zon derekán szükség van ezekre a külföldi vendégjátékokra, amelyek nélkül Budapest Európában való léte lenne vitatható. Esztendők óta Ígérik a színházi szabályrendelet megalkotását, mind­eddig hiába! Reméljük, hogy most, amikor külön ügyosztálya van a közművelődésnek és megingathatat­lanul magyarérzésü kulturtanács- noka Budapestnek, szabályrendelet­tel fogják megvédeni a magyar színpadokon a, magyar nyelv jogait! — Az Uj Budapest tudósitójától — Minden tavasszal, — bármilyen nyomasztóak legyenek is a gazda­sági viszonyok — uj lendületet kap az épitkezési tevékenység. Nemcsak az állam és az autonóm testületek szőnek ilyenkor tavasszal közmun­katerveket, hanem magánemberek is érdeklődnek építkezési lehetőségek iránt. Az utóbbi időben ez az álta­lános tavaszi épitkezési kedv foly­tonosan leeső tendenciát mutat. Négy héttel ezelőtt hatalmas akció indult meg a főváros tavaszi köz­munkaterveinek a megvalósítása érdekében, ez az akció azonban mint a jelekből most már meg lehet állapítani — megfeneklett. Hetek óta folynak a tárgyalások az illeté­kes tényezők között a pénzügyi megoldás előkészítése érdekében, si­kerre azonban kevés a kilátás és a legjobb esetben is csak a nyár vége felé, vagy az ősszel kezdődhetik meg a munka. Ezekről a kérdések­ről folytattunk beszélgetést Petro- vácz Gyulával, a Keresztény Közsé­gi Párt egyik vezetőjével, aki elis­merten a legkitűnőbb szakemberek közé tartozik. tTctwavócz Gyufa, akit mindenekelőtt arról kérdeztünk meg, hogy milyen reménységekkel tekint a fővárosi tavaszi közmunka­tervek végrehajtásának a sikere elé, a következüket mondotta az Uj Bu­dapest munkatársának: — Őszintén be kell vallanom, hogy a tényleges kiviteli lehetőség — legalább is egyelőre — minimális. Ebből következik, hogy e szép tervek megvalósítása te­kintetében kevés sikert várok. Hiányzik ugyanis a pénzügyi megalapozás ahhoz, hogy a kö­zeljövőben valóban meg lehes­sen kezdeni a munkát. — Ha sorra vesszük az egyes épít­kezési terveket, akkor ezek között legkönnyebben megvalósíthatónak a hidak épitkezési problémája látszik. Itt is nehézségekkel kell azonban számolni, és pedig olyan értelem­ben, hogy az építési költség előte­remtése törvényhozási intézkedése­ket követel. Az autóadó felemelésé­ről, valamint a telekértékemelkedési adó bevezetéséről csak törvény ut­ján lehet intézkedni. Az állam évi 500.000 pengőt akar csak adni, mi azonban ezt az összeget legalább egymillió pengőre szeretnők fel­emeltetni. Az állami költségvetésbe kell beilleszteni ezt az összeget, te­hát már csak ebből a szempontból sincs biztosítva a munkálatok azon­nali megkezdésének a lehetősége. Az elvi megállapodás most már megköthető volna, természetesen csak azon az alapon, hogy az állam ne hárítsa át a hídépítés minden költségét a fővárosi polgárokra. Ha a jövő hónapban sikerülne is ezen az alapon megkötni a megállapo­dást. akkor is csak a nyár vég efelé, vagy az ősszel indulhatna meg az építkezés. — Sajnos, ott lehet legkorábban építkezni, ahol a munka a legke- vésbbé volna sürgős, vagyis a Bor­ár os-t éri hídnál. Szerintem a legsür­gősebb teendő a Margithid kibőví­tése volna, azután következnék az óbudai hid megépítése és csak utol­sónak kellene beállítani a munkála­tok sorrendjébe a Boráros-téri hi­dat. A munkálatok előkészítése for­dított sorrendben történt. Az óbu­dai hid tervei teljesen készek. Sze­rintem a Kossalka-féle megoldást kell megvalósítani, mert ez a kon­strukció levegősebb, tetszetősebb és esztétikai hatásában is előnyösebb, mint a tömör konstrukciójú és ép­pen ezért városkép szempontjából kevésbbé kedvezőbb hatású Mihai- lits-féle terv. — A második közmunkaterv — az Erzsébet-sugárut megépítése. Itt a hangsúly a magánépitési tevékeny­ségen nyugszik. Egyelőre semmi sem történt. Az Orczy-ház Rt. épitkezési en­gedélyt kért, tovább azonban még egyetlen lépés sem történt a sugárút kiépítésére és kikép­zésére. A torkolatban a fővárosnak van egy e célra megvásárolt ingatlana. Ezt azonnal le kellene bontani, hogy végre megnyitható legyen az Er­zsébet-sugárut Károly-köruti torko­lata. A lebontást nem lehet meg­kezdeni. mert sok lakó van a ház­ban, sőt üzletek is vannak és a fő­város még csak föl sem mondott egyetlen lakónak vagy kereskedő­nek sem. Ha tehát május elsején felmon­dana is a főváros ezeknek a bér­lőknek, akkor is csak félév múl­va, tehát az ősszel lehetne meg­kezdeni az épületek lebontását és ezzel az Erzsébet sugárút tor­kolatának szabaddá tételét. Ami az Erzsébet-sugámt további kiépülését illeti, ez csak lassan, fo­kozatosan, lépésről-lépésre történ­hetnék meg — úgy, amint a magán- épitkezési tevékenység az Erzsébet- sugárut mentén eredményeket tud­na elérni. A kormány rendkívüli adókedvezmények nyújtásával akar­ja ezt a tevékenységet föllenditeni, de én kétlem, hogy ez a módszer megfelelő eredményekkel járhatna. — A harmadik közmunka volna a halálsorompók eltüntetése. A legutóbbi tanácsülés foglalkozott ezzel a kérdéssel. A főváros a MÁV-val elvi megállapodást kö­tött, amely úgy szól, hogy a pálya­test fölemelésével és alagutak ki­építésével tüntetnék el a halálso­rompókat, a költségek előteremtése azonban itt is súlyos gondokat okoz. Kereken 12 millió pengőbe ke­rül ennek a tervnek a megvalósítá­sa. Ebből az összegből 10 millió pengőt a MÁV-nak kell előteremte­nie, 2 millió pengőt pedig a fővá­rosnak. Nem kétséges, hogy csak kölcsön utján lehet ezt a pénzt elő­teremteni. A MÁV azt akarja, hogy az egész kölcsönt a főváros vegye föl, mint olyan testület, amelynek hitelképessége felülmúlja a MÁV- ét. A MÁV a 10 millió pengő ará­nyában venne azután részt a tör­lesztésben. A főváros azonban ebbe nem mehet bele. A MÁV-nak kell fölvennie a kölcsönt és a főváros azután évről-évre beállítja, az annui­tásokat a költségvetésbe. A kölcsön fölvétele egyelőre késik, az idén te­hát csak a provizórikus vágányát­helyezés történhetik meg, magát az építkezést a legjobb esetben is csak jövőre lehet megkezdeni. Érdeklődtünk ezután az iránt is, hogy a magánépitkezési tevékeny­ség föllendülésére van-e remény? Petrovácz Gyula igy felelt: — Épitkezési kedv volna, de meg­felelő hitel hiányában senki sem mer építkezésekbe bocsátkozni. Elfogadható feltételek mellett ma nem lehet épitkezési célokra amortizációs kölcsönt kapni. A Pesti Hazai Első Takarékpénz­tárnak sikerült Svájcban hosszúle­járatú záloglevelekre 15 millió pen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom