Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-03-14 / 10. szám
VUL évfolyam IO. szám Budapest, 1931 március 14UJ BUDAPEST 1 ° k ,i v\rárcs í Ny - ~« anos Ivöny v t á> Rp.IV Gr», Károlyi u* 8* , ^ ^ VstROsPuUriKstJ V£sC KÖZGAZDASÁGI *9 HETILAP Előfizetési árak: Egész évre .......... 30 pengő Eél évre..............................................................13 pengő Egyes széna éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANÖOR DR Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas ivor-ulca 9. Telelőn; Aut. 828—23. Postatakarékp. chequeszámla : 30013 Borvendég alpolgármester addig engedi nyújtózkodni a Sővárost, ameddig a takarója ér A főváros polgárságát stjabb adókkal sújtani nem lehet, beruházásokat csak kölcsönből szabad végrehajtani, a kiadásokat észszerűen csökkenteni kell — A főváros közélelmezési politikájának uj feladatai, a nagyüzemek fejlesztése és a többi fontos gazdasági probléma Három férfi A rendkívüli közgyűlés ünnepélyes hangulatában, amikor az elnöki emelvény előtti félkaréjban öt kéz lendült a szívre, hogy letegye a hivatali esküt, az érdeklődés a két homo novus, az uj alpolgármesterek felé fordult, a nyugalom biztonságával konstatálván, hogy a szakhivatalok vezetése változatlanul jó kezekben van, amidőn a kipróbált hüségü régi férfiakat újra megválasztotta a törvényhatósági bizottság egyeteme. A f őpolgármesteri köszöntőbeszéd megemlékezett róluk, amikor hangsúlyozta a főügyésznek az uj fővárosi törvénnyel kapcsolatos különösen fontos szerepét, az árvaszéki elnök működését, amely a gyengét védi a törvény erejével és a székesfőváros jövendő értékeit óvja meg, a főorvos jelentőségét, akinek kiváló szaktudásában és tevékenységében a főváros közegészségét illetően a jövőben is nyugodtan mindenki megbízhat. Kétségtelen, hogy az uj alpolgármesterek életük fontos stációjára érkeztek el, amikor a számukra predesztinált vezetőhelyre állította őket a közbizalom, de nem szabad az ő — éppen az Uj Budapest mai számában vázolt programjuk nagyvonalúsága és széles perspektívája mellett megfeledkezni a három szakhivatal vezetőjéről, akik számára az újból való választás csak a folyamatosság megtartását jelenti. A polgármester nyugodtan építhet az ő komoly vállaikra, és a főváros közönsége is nyugodtan hajthatja álomra fejét, mert a publikum életébe mélyen belevágó három szakhivatal vezetője a közbizalomra igazán érdemes férfiú. A város ügyvédje, az árvák atyja és közegészségünk legfőbb őre, tul- van már első fiatalságon, ami helyes is, mert bennük nemcsak a koncepciót, az energiát, a tennivágyást, keressük, hanem az élettapasztalatot, a gyakorlati ismereteket, a korral járó megfontoltságot és higgadtabb bölcsességet is. Nemcsak szak- tudományuk különleges doktorai ők, nemcsak az egyetem rektora fogadta őket évtizedekkel ezelőtt doktorrá, hanem a főváros publikuma. is, amely támaszát és gyámoli- tóját. látja bennük. És méltán láthatja. mert Ágoston Gézában, Csordás Elemérben és Szemethy Károly- ban nem csalódott senki! Érdeme a fővárosi törvénynek, hogy a szakhivatalok működésének és vezetésének kérdését változatlanul vette át a régi törvényből, nem másította meg a jól bevált munkaköröket, pozíciójuk teljében hagyta meg a szakhivatalokat és azok vezetőit. Ágoston árvaszéki elnök változatlanul hatáskörében fogja tartani az árvaügyeket, amelyek a legutóbbi évtizedben a gyermekvédelmi osztály mondhatailan fontosságú hatáskörével bővültek, Csordás főorvos továbbra is legfőbb őre marad a közegészségügyi adminisztrációnak, Szemethy főügyész a főváros nagy közjogi és magánjogi érdekeinek, milliós pereinek. Az újra megválasztottakat szeretettel köszöntjük, a város szive, a város doktora, a város gerince éljenek és működjenek. soká a köz javára! — Az Uj Budapest tudósitójától — Sipőcz polgármester, amikor az alpolgármesteri hatásköröket megállapította, az összes gazdasági ügyosztályokat Borvendég alpolgármester ellenőrzése és feliig’yelete alá rendelte. Borvendég már tanácsnok korában is szinte kizárólag gazdasági vonatkozású problémák megoldásával foglalkozott. Reális gondolkodásmódja, gazdasági kérdésekben való alapos és széleskörű képzettsége, tapasztaltsága és minden irányban való tájékozottsága valósággal predesztinálják arra, hogy a főváros gazdasági ügyeinek legfőbb irányítója legyen. Nem túlozunk tehát, amikor megállapítjuk, hogy Borvendég Ferencre rendkívül nehéz feladatok várnak a mai súlyos gazdasági viszonyok között, amikor egyfelől számolni kell a főváros megszaporodott kötelezettségeivel, másfelől a főváros polgárságának folyton csökkenő te- herbiróképességével és a főváros nehéz közgazdasági helyzetével Borvendég minden oldalon elismert agilitása, erélyessége és hozzáértése le fogja gyűrni ezeket az akadályokat. Éppen ezért a főváros közönsége a legnagyobb érdeklődéssel várja a választ arra a kérdésre, amit alpolgármesterré választása alkalmából intéztünk hozzá legközelebbi munkaprogramját illetően. Borvendég Ferenc hivatali szobájában fogadta munkatársunkat és munkaprogramja iránt hozzáintézett kérdéseinkre a következő kijelentéseket tette: — Nem tárgyaltam még az alpolgármesteri hatáskörömbe utalt ügyosztályok vezetőivel és igy részletkérdésekre vonatkozóan nem tudok választ adni. "Eddigi működésem alapján természetesen kialakult bennem egy munkaprogram terve, amelyet céltudatosan végrehajtani igyekszem. Ennek a munka- programnak az ismertetésébe nem kezdhetek addig, amig nem szögezem le és pedig a leghatározottabban azt az alapelvemet, hogy ón tőlem telhetőén mindig csak addig engedem nyújtózkodni a fővárost, amedig a takarója ér. Hogy ezalatt mit értek, nem kell bővebben magyaráznom. Mivel ón szinte kizárólag olyan gazdasági kérdésekkel foglalkozom, amelyeknek a megoldásához pénzre, sőt igen sok pénzre van szükség, sohasem feledkezhetem meg arról a kétségtelen tényről, hogy a főváros pénzügyi helyzete súlyos. Ennek a pénzügyi helyzetnek a súlyossága a fővárosi polgárság mindennapi gondjainak, szaporodó bajainak, pénztelenségének a következménye. Minden fillér, amit a főváros kiad, verejtékes munkának az eredménye. Alapelvem lesz: a legszigorúbb takarékosság az egész vonalon. — A takarékosságot úgy képzelem, hogy a közmunkák megállapi- tásánál a szükségszerűség és a célszerűség szempontjai szerint kell dönteni. Tévedés volna azt hinni, hogy én meg akarom szüntetni a közmunkákat, vagy a közmunkák mértékét a mutatkozó szükséglet alá akarnám szoritani. Össze lehet egyeztetni a két szempontot és pedig úgy, hogy minél kevesebb pénzből minél több közmunkát kell végrehajtani. Igen sok közmunkát ad ki évről-évre a főváros ut- és csatornaépítési ügyosztálya, amely revízióm alá tartozik. Úgy tervezem, hogy mindjárt a költségvetés elkészítése után, tehát még télen, amikor külső munkálatokat folytatni nem lehet, el kell késziteni az előző évi leszámolásokat, másrészt pedig el kell késziteni a jövő évi költség- vetésbe felvett munkálatoknak a terveit, hogy már a kora tavasszal munkába lehessen adni az uj építkezéseket. Ami a. III. ügyosztálynak a működési körét illeti, ebben a tekintetben legközelebbi halaszthatatlan feladatomnak tekintem a főváros városszabályozási tervének az elkészítését. Az építkezési tevékenység fellendülésének egyik akadályát látom ugyanis abban, hogy a főváros városszabályozási terve még nem készült el és igy az építtetni szándékozók bizonytalanságban vannak a főváros jövő fejlődésének az irányát illetően. Már csak a spekuláció káros elfajulásának megakadályozása érdekében is szükség van a. főváros városszabályozási tervének az elkészítésére. — Hozzám tartozik az V., a köz- gazdasági és ipari ügyosztály is. A főváros eddig közgazdasági kérdésekkel nem igen foglalkozott. Az eddigi V. ügyosztály ugyanis túlzsúfolt volt minden közgazdaságinak nevezhető adminisztrációs kérdéssel és idetartozott a közlekedésügy is. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy a közgazdasági ág elsorvadt. Ennek az uj közgazdasági ügyosztálynak az lesz a feladata, hogy állandó éber figyelemmel kisérje a főváros közgazdasági életének az alakulását. Az ügyosztálynak mindig idejekorán kell elkészülnie megfelelő javaslatokkal, amelyeknek a megvalósításával enyhíthetjük a köz- gazdasági válság különböző jelenségeinek a í'omboló hatását. Amennyiben a főváros saját hatáskörében a felmerülő közgazdasági oroblémákat nem oldhatná meg, akkor éppen a közgazdasági és ipari ügyosztályra hárul a feladat, hogy a szóbanforgó közgazdasági kérdések alapos tanulmányozása után megfelelő javaslatot tegyen a közgyűlésnek, amely azután felhívja a kormány figyelmét és állami támogatást, vagy törvényhozási intézkedést kér. —• A legfontosabb ügyosztály kétségkívül a pénzügyi ügyosztály. Ez az ügyosztály készíti a költség- vetést, amelynek egyensúlyát minden körülmények között biztosítani kell. Nehéz feladat lesz ez, hiszen állandóan csökkenő bevételekkel kell számolni. Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a főváros polgárságát újabb terhekkel sújtani nem lehet. A főváros eg'ész háztartását bele kell szoritani abba a keretbe, amelyet bevételi forrásaink megszabnak. Ez másként nem történhetik meg, mint a kiadások észszerű csökkentésével. Ennek a kérdésnek a fontossága nagyobb, mint azt az első pillanatban gondoljuk. Nem kétséges ugyanis, hogy a fővárosnak teljesítenie kell az iparral, a kereskedelemmel és általában a vállalkozásokkal szemben a maga feladatát. Ez a feladat: munkát adni az iparnak, a kereskedelemnek, a vállalkozásnak. Ezt a feladatot a főváros nem teljesítheti másként, mint produktiv beruházások végrehajtásával. Beruházásokra költségvetési fedezetet előteremteni nem lehet. Beruházásokat csak kölcsönből lehet végrehajtani. Már pedig kedvező feltételű kölcsönt a főváros csak úgy szerezhet, ha a költségvetés mindenkor stabil. — A közélelmezési ügyosztályra a jövőben szintén nagy feladatok várnak. A közélelmezési ügyosztály ugyanis nem elégedhetik meg az élelmiszerek árusításának lokális megszervezésével, a piacok berendezésével és tisztántartásával. A közélelmezési ügyosztálynak mélyen bele kell nyúlnia a fővárosi lakosság élelmezésének áralakulásába. Feladatunkat és kötelességünket a köz iránt csak úgy teljesíthetjük, ha egyetlen lehetőségnek a kihasználását sem mulasztjuk el olyan irányban, hogy a tömegszükségleti cikkeket olcsóbb áron juttathassuk el a fogyasztóhoz. A köz- élelmezési ügyosztálynak nézetem szerint az elsőrendű élelmiszerek