Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1931-12-12 / 49. szám

Budapest, 1931 december 12 Ifiit. évfolyam 49, szám UJ BUDAPEST f 1 JSPOUTIKAI «•A Előfizetési árak: £g«sz évre......................................................30 pengő Eél évre..............................................................13 pengő Egyes szám Art» 60 fillér l FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR DH I Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca 9. Telefon; Aul. 828-23. Postatakarékp. chequestámla: 30913 i swiiwi ■—ma Az üzeni koncenfráciü menclrcnúje Pelrovácz Gynla részletesen ismerteti a Keresztény Községi Párt álláspontját az üzemek leépítésének mikéntiét és sorrendiét ille­tően — Az Autóbuszüzem és a Beszkárt egyesítésétől a íorgalom lényeges javulása várható — Megindul a Harc az üzemek kisipari műhelyei ellen Beszhárl-probtémáh A nyomasztó gazdasági viszonyok egyre kedvezőtlenebbé való alaku­lása következtében a folyó évben tizenkét millióval csökkeni a Besz­kárt által szállított utasok száma, ami az 192S. évi utasforgalomhoz képest már harmincnyolc millió, mintegy tizenkét százalékos csökke­nést jeleni. Természetes, hogy csök­kenő utasforgalom mellett változat­lan teljesítményt fenntartani nem lehel, mert hiszen a nagyobb telje­sítmény nagyobb üzemi költséggel jár és ezért a Beszkárt kénytelen rátérni a forgalom racionalizálásá­nak uijára. Az az expozé, amelyben Folkusházy vezérigazgató és Patz igazgató a sajtó képviselői előtt ismertették a, Beszkárt racionalizált ■menetrendjének jövendőjét, ha meg jis felel a vállalat és a részvény- tulajdonos főváros érdekeinek, egy­általán nem biztató és kétségtelen, hogy a közönség köréből számos ■panaszra és zúgolódásra fog alkal­mat adni. A maga brutalitásában mered elénk a probléma: mi a fontosabb, a Beszkárt pénzügyi egyensúlya, vagy az utazóközönség kényelme? Itt tehát nem arról van szó, hogy két perccel vagy három perccel tovább kell-e várnia reggelenként a munkájába siető pesti polgárnak a munkahelyére vivő villamosra, hanem kockán forog a vállalat ren­tabilitása, sőt a főváros költség- vetése is, mert hiszen kétségtelen, hogy a Beszkárt által a fővárosi háztartás céljaira juttatott rendes és rendkívüli területhasználati dijak nélkül ez a költségvetés deficites lenne. A választás ily körülmények között nem is nehéz, hiszen a fő­város tulajdonát alkotó Beszkárt háztartási egyensúlya előtt meg kell hajolnia a közönség kényelmi szempontjainak. Hú körülmények között azonban kettőzötten fontos, hogy a vasút­társaság forgalmi osztálya kellő tapintattal, frisseséggel és igyeke­zettel iparkodjon a jelentkező bajo­kat kiküszöbölni és kezét állandóan a közlekedés érverésén tartva, min­den bürokratizmustól mentesen akkor és olyan helyre vesse a kocsikat, amikor és ahol azokra a forgalom bárminemű emelkedése miatt szükség van. Helyes a Besz­kárt vezetőségének az a. szociális szempontja, hogy ezernégyszáz, a forgalom csökkenése folytán feles­legessé vált alkalmazottat nem bo­csát el, nem dob ki az utcára, de fontos az, hogy ezek az egyéb vo­natkozásban feleslegessé vált alkal­mazottak a forgalom jóságának és biztonsagának erdekeben legyenek f oglalkoztatva. Az ut, amelyre a Beszkárt vezető­sége lepett, apró és hegyes kövek­kel van telehintve, ezek a kövek szúrni, csípni és harapni fognak, amikor jelentkeznek majd az állító­lag elhanyagolt városrészek, a pro­tekciós kerületek, a síró küldött­ségek. A város érdeke azonban min­den resztet érdek fölött uralkodik és az a legfőbb törvény. Ez a szabály mindig érvényes, de különösen fon­tos most, a megpróbáltatásunk nap­jaiban. Dicsérjük a kezdeményezés bátorságát Folkusházy Lajosban és kívánjuk, hogy a racionalizált me­netrend keserű piluláját megértő bölcsességgel fogadja a türelmetlen budapesti publikum. — Az Uj Budapest tudósitójától — A törvényhatósági bizottság köz­gyűlésének az a határozata, amely megbízást adott a polgármesternek arra, hogy a fővárosi üzemi problé­mák megoldására vonatkozóan kon­krét előterjesztéseket tegyen, rövide­sen gyakorlati eredményeket fog el­érni. Sipőcz polgármester Borvendég alpolgármesternek adott megbízást a problémák gyakorlati megoldásá­nak előkészítésére. Lapunkban már ismertettük Borvendég alpol­gármester felfogását az előkészítés módozataira nézve. A polgármester megfelelő előkészítés után minden egyes üzemre külön-külön javaslatot fog a főváros törvényhatósági ta­nácsa elé terjeszteni. A végleges dön­tés a pártok állásfoglalásától függ. A különböző pártok vezetői sorra nyilatkoztak már a lapokban arról, hogy a fővárosi üzemi problémák megoldása tekintetében milyen ál­láspontot foglalnak el. Egyedül a Keresztény Községi Párt tartózko­dott eddig határozott vélemény­nyilvánítástól — nyilvánvalóan azért, mert a kérdés megoldását nem tartja egyszerű problémának. Az Uj Budapest munkatársának értesü­lése szerint a Keresztény Községi Párt tagjai között a legutóbbi napok­ban bizalmas megbeszélések folytak az üzemi problémák megoldásáról. Ezeken a megbeszéléseken kialakult a Keresztény Községi Párt egységes állásfoglalása. Pefro¥öcz országgyűlési képviselő, a Keresz­tény Községi Párt vezető tagja, aki úgy a pártnak, mint a törvényható­sági bizottság egyetemének is egyik legkitűnőbb közgazdasági szakértője, erről a kérdésről a következőket mondotta az Uj Budapest munkatár­sának: — Az üzemi problémák megoldása irányában első lépésnek kell tekin­teni azt az előterjesztést, amely most készült el a Beszkárt és az Autóbusz- üzem egyesítésére vonatkozóan. A polgármester ur javaslata már a legközelebbi napokban tárgyalás alá kerül és remélhetően megindítója lesz egy egészségesebb és racionáli­sabb üzemi gazdálkodásnak. Rendkí­vül sok szempont szól az egyesítés mellett. TJgy a pénzügyi, mint a szo­ciális és a közlekedési szempontok egyaránt az egyesítést követelik. Az egyesítés nemcsak gazdaságosabb üzemvezetést tesz lehetővé, hanem lehetőséget nyújt a közlekedési poli­tikának egészen uj alapokra való fektetésére is. Amikor a Beszkárt megváltotta a Közúti és a Városi Vasút vo­nalait, elmulasztotta ezeket a relációkat racionalizálni. Annakidején a közúti vasút és a városi vasút vonalai konkur- rcns vonalak voltak. A konkur- rencia volt az egyedüli szem­pont ezeknek a vonalaknak a kicir- kalmazásánál. Az igen sokszor nya­katokért vpnalvezetés nem is any- nyira közlekedési érdekeket, mint inkább konkurrens érdekeket szolgált és a Beszkárt ezeket a konkurrencia- alapon kicirkalmazott vonalakat változatlanul fenntartotta akkor is, amikor ezek a vonalak egy kézbe ke­rültek és a közlekedési érdekek szol­gálatába lettek volna állíthatók. Ez a magyarázata annak a sok érthetet­len relációnak és párhuzamos vonal- vezetésnek, ami a mai napig is jel­lemzi közúti közlekedésünket. Hogy csak egy példát emitsek: itt van ci 2-es számú vonal, amelynek vonal- vezetése minden fantáziát megha­lad. De lehetne hivatkozni ebből a szempontból másik példára: a Bel­város szűk utcáin keresztül kacska­ringósan vezetett villamosvonalra is. Most teljesen azonos helyzetben van az Autóbuszüzem, mert a Beszkárt- tal való konkurrencia elkerülésére, t hát fordított indokból ugyancsak kénytelen a legagyafurtabban ki­cirkalmazott vonalvezetést adni járatainak, amelyek nem a for­galom, nem a közönség érdekeit és nem is az Autóbuszüzem ér­dekeit szolgálják a fölös kocsi­kilométerekkel, hanem egyedül azt a célt, hogy ne legyen kon­fliktus a két közlekedési vállalat érdekei között. Az Autóbuszüzemet addig, amig gyermekcipőkben járt, vétek lett volna egyesíteni a Beszkárt-taL, mert az akkor még ott uralkodó ortodox vezetőség ezt a modernebb konkur­rens vállalatot feltétlenül megfoj­totta, vagy legalábbis életképtelenné tette volna. Ma azonban az Autó­buszüzem. már saját lábán tud meg­állni és a Beszkárt vezetőségében is megérlelődött az a jobb belátás, hogy a modernebb közlekedési eszközök elől a közönséget el­zárni nem lehet és igy akarva, nem akarva egészen uj, kizáró­lag az okos racionális gazdasá­gos közlekedés céljait szem előtt tartó vonalvezetést kell készí­tenie az egyesült két vállalatnak Budapest közlekedési hálózata számára. Az uj hálózatnak lesznek köz­ponti vasúti vonalai, amelyek a pe­rifériák lakosságának kiszolgálá­sára hivatottak, de lesznek azután olyan autóbusz-vonalai, amelyek a sűrűbb lakosságú belterületek kö­zönségének a kiszolgálását tekintik majd legfőbb feladatuknak. Ezeknek a villamos és autóbuszvonalaknak kölcsönösen támogatniok kell egy­mást úgy, hogy az átszállójegyek a közönségnek módot adjanak gyor­sabb és közvetlenebb közlekedésre. A pénzügyi eredmények nem marad­hatnak el ennek az uj rendszernek a bevezetésénél. Mind a két válla­latra csak előnyös lehet ez az egye­sítés. Ez nekem határozott meggyő­ződésem. De ha mutatkoznak is át­meneti nehézségek, a közönség ér­deke azt diktálja, hogy ennek a két vállalatnak nem egymás ellen, ha­nem egymással karöltve kell a fő­város közönségének szolgálatába állania. — Teljesen hasonló a helyzet a többi fővárosi üzemek problémainak a megoldása tekintetében is. A pol­gármesternek teljesen hasonló egye­sítési javaslatot kell előterjesztenie a három nagyüzem központi igaz­gatásának az egyesítéséről. Az Elektromosiníívek, a Gázmű­vek és a Vízművek központi igazgatásának egyesítése feltét­lenül olcsóbbá és gazdaságo­sabbá teszi az adminisztrálást. Hasonló a helyzet a fürdőüzemeknél is, amelyeknek közös vezetése, be­szerzéseinek közös alapra helyezése és különleges célok szolgálatába való beállítása szintén a közönség érdekébe való cselekedet volna. Emellett feltétlenül jobb pénzügyi eredmény is várható volna. Az élel­mezési üzemek között szintén van le­hetőség az egyesítésre, ha csak az élelmiszerüzem mellett működő ló- husüzemet és a kenyérgyárat tekint­jük is. Általában az a véleményem, hogy a fővárosnak igen kevés olyan üzeme van, amelyeket meg lehet egy tollvonással szüntetni. Inkább csak azokat az aberrációkat kell meg­szüntetni, amelyek háborús jelle­gűek. Ilyenek például az egyes üze­mek kebelén belül működő kisipari műhelyek, a kórházak mellett és a betegellátás terén működő, de telje­sen felesleges gyógyszerüzem és a müszerüzem, továbbáí néhány olyan kisebb vállalat, amely az esztendők folyamán nem bizonyította be azt, hogy fenntartása közérdek volna. Ezeknek az üzemeknek a megszünte­tése nem okoz változást a főváros költségvetésében, de a közönség ér­dekei sem szenvednek sérelmet. Ezeknél a kis kisipari műhelyeknél, továbbá a gyógyszerüzemnél és a müszerüzemnél igenis a megszünte­tés szükségessége mellett kell állást foglalni. Helyet kell itt adni annak az elvnek, hogy amit akadály és ve­szély nélkül elláthat a magánipar és a magánkereskedelem, ott szükség­telen külön üzemnek a fenntartása. Petrovácz Gyula hangsúlyozta még, hogy az üzemi problémák megoldásá­nál megfelelő gondossággal kell eljárni, hiszen minden legkisebb lépés is szociális érdekeket érint. A főváros vezetősége nem dönthet egyik napról a másikra^ egyes üzlet­ágak és üzemek feladásáról, mert hi­szen száz és száz exisztencia sorsa forrott össze ezekkel az intézmé­nyekkel. A polgármester a megfe­lelő előkészítő tárgyalások alapjáp karácsony után teszi meg előterjesz­tését az üzend problémák megoldá­sára vonatkozóan. Ez az előterjesz­tés előbb az üzemi szakbizottság, majd a törvényhatósági tanács elé kerül és afölött a törvényhatósági tanácsban előreláthatóan élénk, min­den részletre kiterjedő vita indul meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom