Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-01-10 / 1. szám
Ifill, évfolyam #. szám ■Tlä /ff 3 7 Budapest, 1931 janu UJ BUDAPEST T6jí,ií'ővá.í»n^ , __, Ut könyvtár * 1 sv-Gr.ivarolyi u. 8. VAR0SP0U1+~™ <- AKÖZGAZDASÁGI P HETILAP Előfizetési érák: Egyes széna éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR DR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV-, Kaas Ivor-utca g Telefon; Állt. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla: 30013 (fetwovácx Gyula: A városházi adminisztráció legfőbb irányításában semmiféle változás nem várható ff Jfcveszténu Mözségi (Tárt változatlanul Segncag wfo&b pántja marad a ftözgwjülésnél* — Meinet atzamalz biztosítani az uj állásait betöltésénél a fiatal enöbneb is — Ifjabb afcció a vnüszabi alpolgármesterség és bárom uj müszabi tanácsmohi állás megszervezésére A programm A programm, amelyet Wolff Károly, dz egyhangú lelkesedéssel újólag megválasztott vezér, a Keresztény Községi Párt csütörtök esti értekezletén kifejtett, a maga széles- vonaluságával, részletességével _ és rendíthet ellenség év el egyetlen jottányit sem ad fel a párt eddigi városházi célkitűzéséből, hanem azt, amennyiben ez egyáltalában lehetséges még, kiterebélyesiti. Az adminisztráció területén a puritánizmus érvényesülésének: követelése, elsősorban a vállalkozások^ kiadásában, az egyházak támogatása, az alkotások terén a polgárság teherviselő képességének határáig való elmenés, a nagykapitalizmus mohó érdekeinek hátraszoritása, Budapest fürdőváros megteremtése, a budai oldal rendezése, a mamutfizetések lenyesése, a keresztényszociális munkásszervezkedésnek a fővárosi üzemekben való erősítése, a munka- szabadság törvénybe iktatásának követelése és általában a marxizmussal szemben a polgári társadalom védelme azok a posztulátumok, amelyeket mint világitó fáklyákat lobogtatott meg a régi és uj bizottsági tagok előtt Wolff Károly alkotó géniusza. A programm kitűzése ment az országos politikai vonatkozásoktól, aminthogy a választási küzdelem során a párt minden szónoka hangoztatta, hogy a város parlamentje csak gazdasági törekvések arénája lehet, dolgozó testület, mely- nek vajmi kevés köze van az országos politika vonatkozásaihoz. És amint a választási harcban egyetlen párt sem tudta magát az országos politika jelszavaitól felszabadítani, aminthogy városi programm hijján a Keresztény Községi Párt kivételével valamennyi párt országos politikai jelszavak és zászlók kizárólagosságával indult a választási küzdelembe: most is a Keresztény Községi Párt az első és az egyetlen, amely mentesen az országos politikától, gazdag és erőteljes program- mot tud adni a városháza célkitűzései számúra, olyan programmot, amelyet lelkiismeret fúr dalás nélkül aláírhat e város minden polgára, legyen az keresztény vagy zsidó, ébredő vagy szélső radikális, de okvetlenül polgári elem. Ebből a programúmból elvenni, vagy ahoz hozzátenni való nincsen: tökéletes egész ez a maga teljességében, magába foglalja a múltat, a jelent és a jövendőt. A fontos most már csak az, hogy a szépen elhangzott programm megmaradjon a realitás mezején és azokat úgy a párt, mint a városháza belső életében meg lehessen valósítani. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a gyakorlati keresztülvitelt illetően is mutassa meg a párt azt az erélyt, amely Wolff szavaiból annyira komolyan és megbízhatóan csendül ki. Ebből a szempontból szerencsés ös szét ét elitnek véljük az uj pártvezetőséget, különösen az ügyvezető elnök és az ügyvezető al- elnök személyét illetően. Wolff Károly hajlithatatlan puritánizmusa és rendíthetetlen meggyőződése, Csilléry András tettrekész energiája és gyors elhatározó képessége, Bed- nárz Róbert nagy taktikai képessége és diplomáciai művészete ’ az a triász, amelyek hivatva vannak a keresztény gondolatnak a harmadik lusztrumban is a budapesti városházán a választási diadalhoz méltó komoly gyakorlati eredményeket biztosítani. — Az Uj Budapest tudósitójától. — A fővárosi főtisztviselők körében fokozódó izgalmakat okoz a tisztid j it ás terminusának a közeledése. Ezek az izgalmak nemcsak a különböző állások elnyerése iránt meg- inditott korteskedésben nyilvánul meg-, hanem abban az izgalmas érdeklődésben is, amely Seitovszky i Béla belügyminiszternek az uj állások jóváhag’yására vonatkozó döntését megelőzi. A harmadik alpolgármesteri és a három uj tanácsnoki állásnak a megszervezéséről már két évvel ezelőtt határozatot hozott a törvényhatósági bizottság közgyűlése, a belügyminiszter azonLaU mindezideig nem nyilvánított véleményt. Teljesen beavatott kormánykörökből azt a megbízható információt kaptuk, hogy a belügyminiszter a harmadik alpolgármesteri állás megszervezésének jóváhagyását végleg elhatározta, a három uj tanácsnoki állás megszervezésének az en- J geclélyezésére pedig szintén hajlandóságot mutat, bár e tekintetben még különböző informativ tanácskozásokat folytat. Külön gondot okoz annak a kérdésnek az eldöntése, vájjon a harmadik alpolgármesteri állás műszaki képesítésű legyen-e. Erről a kérdésről, valamint más aktuális városházi problémákról beszélgetést folytattunk Petrovácz Gyulával, aki a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A harmadik alpolgármesteri állás betöltése körül heves viták és nagy erőfeszítések lesznek mindjárt az első közgyűlésen. Már 1920-ban el akarta határozni a törvényhatósági bizottság közgyűlése, hogy öt műszaki ügyosztályt állit fel. Most is az a tendencia nyilvánul meg — és pedig magában az uj fővárosi törvényben — hogy a műszaki ügyosztályok száma szaporittassék és a törvényben kifejezetten bent szereplő harmadik alpolgármesteri állás, amely nincs jogi minősítéshez kötve, műszaki minősítésű legyen. Ennek a közgyűlési akaratnak az érvényesülése elé ismét ugyanolyan nehézségek gördülnek, mint 1920- ban, tudniillik általános tisztujitás előzi meg a szabályrendelet megalkotását, holott az uj műszaki ügyosztályok megalkotása előzetes szabályrendelet elkészítését kívánja meg és csak a szabályrendelet megalkotása után lehet az uj állásokat betölteni. Ebben a szabályrendeletben kell majd intézkedni arról, hogy hány uj műszaki ügyosztály szer- veztessék és ugyanitt kell intézkedni arról is, hogy az egyik alpolgármesteri állás műszaki minősítésű főtisztviselővel legyen betöltendő. j Az 1920-as közgyűlés összehívásakor a mérnöki kamarának akkori elnöke, Zielinski Szilárd vette magához a kezdeményezést és mindjárt az alakuló közgyűlésen olyan értelmű indítványt tett, hogy a tiszt- ujitás tartassék függőben mindaddig, amig a műszaki ügyosztályok jós a harmc.d.ik, műszaki minősítésű alpolgármesteri állás megszervezése kérdésében a törvényhatósági bizottság nem nyilvánította a, maga akaratát. Tartozom kijelenteni, hogy nem akarom kivenni a mérnöki kamara elnökének a kezéből a kezdeményezést, de szükségesnek tartom, hogy minden illetékes tényezőt figyelmeztessek arra a lehetetlen helyzetre, ami előáll, ha előbb tartjuk meg a tisztujitást és csak azután hozunk szabályrendeletet, amely utólag dönt a műszaki ügyosztályok felállítása és a műszaki minősítésű alpolgármesteri állás megszervezéséről. — Nem akarok elébe vágni a közgyűlés állásfoglalásának és épen ezért hangsúlyozom, hogy a közgyűlés akarata lesz döntő ezekben a részletkérdésekben, én azonban szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a törvényhatósági bizottság legelső közgyűlésének módot kell nyújtani akaratának nyilvánítására. Ha a törvény az autonómia kezébe tette le a jogot, hogy adminisztrációját a gyakorlati, gazdasági életnek megfelelő módon reformálhassa, akkor lehetetlenség az autonómia részére biztosított jog érvényesülésének útját állani azzal, hogy a törvényhatósági bizottság kénytelen legyen a maga munkáját a tisztujitással kezdeni, ahelyett, hogy a törvényben neki biztosiott joggal élve, előbb szabályrendeletet alkotna és csak azután választana. Expeclienst is lehet találni. Be kell tölteni előbb csak két alpolgármesteri állást, a harmadik alpolgármesteri állás betöltésével várjunk addig, amig a közgyűlés ezt a szabályrendeletet megalkotja. Ugyanez a helyzet a tanácsnoki állásokat illetően is. Most csak 12 tanácsnoki állást kell betölteni, a három uj tanácsnoki állás betöltésével szintén meg kellene várni az uj szabályrendelet elkészítését és jóváhagyását. Annyi bizonyos, hogy a közgyűlésnek előbb ezekben a kérdésekben kell a maga felfogását kifejezésre juttatnia, mert különben fordított munkát fogunk végezni. Miután rendkívül sürgős ügyről van szó, hiszen a pályázatok kiírása előtt mindezeket a kérdéseket tisztázni kell, —■ én a dolog természetes rendjének azt tartanám, ha a mérnöki kamara elnöke, aki tagja a törvényhatósági bizottságnak, megbeszélésre ülne össze a műszaki minősítésű örökös tagokkal és a mérnöki kamara által megválasztandó érdekképviseleti tagokkal. Ezen a megbeszélésen részletesen megvitathatnák a helyzetet és állásfoglalásukat illetékes hely elé terjeszthetnék. A szakemberek állás- foglalása nyomós érvként hatna. Szóba hoztuk a beszélgetés során a Keresztény Községi Párt követendő magatartásának a kérdését — a legelső közgyűlésen. Petrovácz Gyula ezeket mondotta: — A párt szerepe magától adódik erőhatalmi pozíciójából. A mai szituációban a Keresztény Községi Párt a legerősebb pártja a törvényhatósági bizottság közgyűlésének. Az örökös tagokkal együtt pártunknak 57 tagja van, a ílipka-párt tagjainak a száma csak 32, a szociáldemokratáké pedig 37. A demokraták Í6, Ras- sayék 15, Friedrichék 10 mandátummal rendelkeznek. Mindenekelőtt ebből az arányból származó követeléseinknek igyekszünk majd érvényt szerezni úgy a bizottságok, mint a törvényhatósági tanács megválasztásánál. Ebben az arányban követeljük magunknak az örökös tagokat, akiket a második közgyűlésen fog majd megválasztani az uj törvényhatósági bizottság. Ugyanebben az arányban akarjuk magunknak biztosítani az érdekképviseleti tagságokat is. — Ami a tisztujitással szemben elfoglalt álláspontunkat illeti, mi mindenesetre meg akarjuk védelmezni a szerzett jogokat, vagyis arra törekszünk, hogy a vezető pozíciókban levő fő- tisztviselők helyükön maradhassanak. Természetesen gondoskodnunk kell
