Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-22 / 12. szám
Bp est-, -TX tmmm ■ Mvilvár pcbpyv Budapest, 1930 március 22 UJ BUDAPEST Előfizetési érák: Egész évre............................................30 pengő Fél évre..............................- - pengő Egyes szám éra ©O fillér ! FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBV ANDOR DR i Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., VisegrAdl-uicA 19. Telefon: Aut. 928—23. Postatakarékp. chequeszámla: 30913 Wolff Károly az aktuális problémákról A negyvenmillió pengős függőkölcsönből tizenhat milliót a Községi Takarékpénztárnak kell juttatni, miért is a vízmüvek kivételével a többi beruházás későbbi időpontra marad — Lamotte tanácsnoktól függ, hogy április elsején túlmenően meghosszabbitható-e a szellemi szükségmunka — Előrehaladott stádiumban vannak az elmúlt év zárószámactási munkálatai, itt nem merül fel semmiféle aggasztó momentum Kegyurnság A képviselőhöz szerdai ülésében közmegnyugvásra intézte el a fővárosi törvényjavaslat 33. szakaszát, amely a főváros kegyúri jogairól és ezzel kapcsolatosan a plébánosok választásáról intézkedik. A keresztény közvélemény megnyugvással veszi tudomásul, hogy Petrov ácz Gyula indítványát, amely szerint a katolikus plébánosokat csak a katolikus bizottsági tagok választják, a képviselőház elfogadta, olyan imponáló többséggel, amilyenre a törvényjavaslat egyéb, vitára alkalmat adó paragrafusainál is alig van példa. Visszautasítva Gál Jenő fogadat- lan prókátorságát, aki a „lelkiismereti szabadság érdekében“ tiltakozott az ellen, hogy a katolikusok ügyeibe más is avatkozzék (a képviselő urnák ez a túlzott loyalitása szánalmas és olyan színezetű volt, mintha ő nem a felszólalás lényegére, hanem annak megtörténtére helyezne a felekezeti lapokban és a demokrata vacsorákon való ünne- peltetés céljaira súlyt) megállapíthatjuk, hogy az ügy ilyetén elintézése az egész keresztény közvéleményben a legjobb hatást keltette, úgy a katolikusoknál, akiknél ez a kérdés kánonjogi szempontból nagy fontosságú, mint a protestánsoknál, akik a plébánosválasztást a katolikus egyház belügyének tekintvén, egyáltalában nem óhajtottak a múltban sem a választásban, mint azt a jelenleg érvényben levő közgyűlési határozat létrejötte is bizonyltja, résztvenni. Igc\za van a református Hegy- megt-Kiss Pálnak, a debreceni képviselőnek, hogy nem is ildomos, hogy más f elekezetüek, mint a római katolikusok résztvegyenek a plébánosok választásában. A plébánosválasztás egy belső bizalmi kérdés, és ahoz, hogy a főváros hatszázezer katolikusa kiket akar lelki elöljáróiul, vajmi kevés köze van a nem katolikusoknak. Az idegen fe- lekezctüeknek a szavazásból való kirekesztése lehet sérelme a főkegyúri jognak, de nem sérelme a hitélet szabadságának, a belmisszió fejlődésének, ami az államrezon érdekéből is fontosabb, mint a való élet által túlhaladott többszázados kegyúri elv, amely a nemkatolikus kegyurnak jogot ad a lelki- pásztorok választásánál. Az a lendület, amely az egyház- községek létrehozásával a katolikus egyházban a hitélet elmélyülésével, templomok és kulturházak építésével egyre magasabbra tör, örvendetes általános keresztény szempontból is. Amikor most a plébánosok választásának törvényhozási utón való megnyugtató rendezése által a fővárosban a fejlődés uj határjelzőkövéhez érkezik el a katolikus egyházi élet, minden tényezője és lehetősége megvan annak, hogy magaválasztotta plébánosai vezetése mellett egyre bensőségesebb, értékesebb és eredményesebb legyen a budapesti egyházközségek belső élete. A letelt decennium, amelyben a közgyűlés katolikus tagjai a most törvény által szentesített módon választottak már uj, friss és tehetséges plébánosokat, biztató jele és záloga annak, hogy igy is lesz! — Az Uj Budapest tudósítójától — Az aktuális fővárosi kérdések kétfelé csoportosulnak. Minden politikum átterelődött a képviselőházba, ahol a főváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalják, a törvényhatósági bizottságot úgyszólván kizárólag vóiros- gazdasági kérdések foglalkoztatják. Nem kétséges, hogy a főváros közgazdasági életének mai leromlottságában az utóbbi kérdések a jelentősebbek. Ezekről folytattunk hosszabb beszélgetést Wolff Károlyival, a Ivei’esztény Községi Párt elnökével, akit mindenekelőtt az üzemek beruházási programmjá- nak végrehajtásáról, illetve a főváros 12-es bizottsága által elhatározott ÍO millió pengős külföldi kölcsön felvételéről kérdeztünk meg. Wolff Károly dr. a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának : — A helyzet egyelőre még nem alakult ki. A 12-es bizottság elhatározta, hogy a legsürgősebb üzemi beruházások végrehajtására maximálisan íO millió pengő függőköl- csönt kell a fővárosnak felvennie. A 12-es bizottság utasította a pénzügyi ügyosztályt, hogy ebben az irányban inditsa meg a tárgyalásokat és a tárgyalások eredményét vigye ismét a 12-es bizottság elé. Ez azt jelenti, hogy egyelőre még semmit sem határoztunk el, mert hiszen döntésünk csak akkor lesz végleges, ha a pénzügyi ügyosztály a lefolytatott tárgyalások alapján elfogadható javaslatot terjeszt elénk a fíiggőkölcsön felvételére. —: Ami az egyes üzemek beruházási programmját illeti, ebben a tekintetben csupán a Vízmüveket illetően alakult ki általános vélemény. A 12-es bizottságban valamennyi párt egységesen állástfog- lalt a Vizmüvek rekonstrukciójának sürgős szükségessége mellett. Természetesen csupán azoknak a beruházási terveknek a végrehajtásáról lehet szó, amelyeknek elhanyagolása a közeli jövőben veszélyekkel járhatna. Úgy tudom, hogy ezek a legsürgősebben végrehajtandó beruházási tervek 23 millió pengőt igényelnek. A 40 millió pengőből fennmaradó tizenhét millió pengő, — ami nem is lesz egészen 17 millió, hiszen le kell számitani az árfolyamveszteséget, — nem fordítható más üzemek beruházásaira. A Községi Takarékpénztárnak ugyanis feltétlenül szüksége van arra a 16 millió pengőre, ami a Vásárpénztárnál van elhelyezve s amely összeget a Vásárpénztár ügyfeleinél kihelyezett. Ezeket az ösz- szegeket a Vásárpénztárnál érdekelt cégek hosszú lejáratú, kölcsönök formájában vették igénybe és így nem kétséges, hogy ennek a 16 millió peng'őnek a Vásárpénztárból való visszaszivása megingatná ennek az intézménynek szolid üzletmenetét. A Községi Takarékpénztár viszont nem nélkülözheti ezt a 16 millió pengőt, miután a főváros kénytelen volt különböző, régebben elhatározott beruházási munkálatok végrehajtásának a céljaira a Községi Takarékpénztárnál elfekvő készpénzét, amelyeket a 20 millió dolláros kölcsönből adott át, fokozatosan felvenni. Eredetileg az volt a megállapodás, hogy a Községi Takarékpénztár ezt a 16 millió pengőt addig hagyja a Vásárpénztárnál, amig a fővárosnak a Községi Takarékpénztárnál lévő készpénzére nem lesz szüksége. Ez az időpont most elérkezett. A Községi Takarékpénztárnak tehát feltétlenül juttatni kell 16 millió pengőt és ezt az összeget a főváros most csak a függőkölcsönből folyósíthatja. — Ilyen körülmények között a többi üzemek beruházásai későbbi időpontra maradnak. Addig, amig a hosszú lejáratú, úgynevezett nagy üzemi kölcsönt a főváros fel nem veheti, ezeket a beruházási terveket nem lehet végrehajtani. A Fővárosi Elektromosmüvek további fejlesztésére különben is megvan a lehetőség, hiszen a fejlesztési pro- grammnak egyik részét végrehajtóvá teszi a 20 millió dollárból e célra tartalékolt összeg. Megkérdeztük Wolff Károlyt, hogy mi a véleménye az április 1-én megszűnő szellemi szükségmunka akció folytatásáról. A következő választ kaptuk: Feltétlenül helyeselném ennek az akciónak a folytatását, elvileg a lehető legnagyobb mértékben támogatok minden ilyen törekvést. A kérdés megoldásának a kulcsa azonban Lamotte Károly pénzügyi tanácsnok kezében van, akinek meg kell jelölnie a fedezetet. Felvetettük azt a kérdést is, hogy a fővárosi törvényjavaslat képviselőházi vitájának túlságos elhúzódása nem fogja-e kitolni az uj választások időpontját. Wolff Károly véleménye a következő: — A képviselőházi vita elhúzódása nem fog eltolódást jelenteni. Még abban az esetben is, ha csak április végére emelkednék törvényerőre a fővárosi reform, elegendő idő marad a választói névjegyzék összeállítására, hogy az év végén a választásokat megtarthassuk. Májusban és júniusban megtörténhetik a választók összeírása, a fellebbezési fórumok terminusainak a betartására három hónap elegendő, igy tehát akár november végén, akár decemberben meg lehet tartani a választásokat. Wolff Károly egyébként elmondotta még, hogy az 1929. évi zárszámadási munkálatok előrehaladott stádiumban vannak. Semmiféle aggasztó momentum nem merült fel, a kiadási oldal és a bevételi oldal körülbelül fedik egymást, vagyis meglesz az egyensúly. Az adóknál lesz némi csökkenés, de a kiadásoknál is lesznek megtakarítások. így tehát az 1929. évi zárszámadások közmegelégedésre zárulnak. Befejezésül érdeklődtünk még a íO millió pengős fíiggőkölcsön felvételének a módozatai iránt is. Főként aziránt érdeklődtünk, hogy a 40 millió pengős függőkölcsön teljes összegét külföldi bankoktól veszi-e fel a főváros. Wolff Károly nem tudott végleges választ adni, de kijelentette, hogy nemcsak külföldi bankoktól, hanem belföldiektől is kérni fog a pénzügyi ügyosztály ajánlatot és valószínűleg az lesz a megoldás, hogy a függőkölcsön egy részét belföldi pénzintézetek nyújtják a fővárosnak.
