Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-02-08 / 6. szám

KÖZGA2J3ASÁC,I

V "

ORf-' -a

1fii. évfolyam r

>0 r^Oi-f v*

Budapest, 1930 február 8

Előfizetési érák:

Egész évre .......... 30 pengő

Fél évre.........................................................13 pengő

Egyes szám éra ©O fillér

!

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DOB Y ANDOR DR

i

wwiiiffl«wmjiBWlB"n muMmrnrnmm

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrédl-utcó 19. Telefon; Au*. 928-23. «

Postatakarékp. chequeszémla: 30013

A Községi Takarék

Mint gazdasági rovatunkban olvasható, a jövő héten tartja közgyűlését, a főváros bankja, a Budapest Székesfővárosi Községi T akar ékpénztár. A közrebocsájtott mérleg a Községi Takarék első teljes üzlet- évéről számol be, az egész vonalon a mai gazdasági viszonyok közepette kétszeresen értékes fejlődést és virágzást találunk, bizonyságául annak, hogy az elvetett magból életképes intézmény lett. Azok a beszédek, amelyekben Sipőcz Jenő és Wolff Károly az uj esztendő első napján az elmúlt decenniumra vetettek visszapillantást, büszke örömmel hangoztathatták a Községi Takarék megalkotásának jelentőségét, rámutatván arra, hogy ez a gondolat a keresztény városi politika tele- vényéből fakadt.

Érdemes emlékezni arra az ob strukciós közgyűlésre, amelyen a baloldal minden rendelkezésre álló eszközzel igyekezett meggátolni a Községi Takarék megszületését. A baloldali bajvívó lovagok teljes vértezetben vonultak fel erre a küzdelemre, és csak a guvefnementális pártok józan erélyén múlt, hogy ez a handabandázás nem aratott diadalt. A közgyűlési határozat után, ime, valóravált a nagy alkotás: a város bankja, jelentős tényezője lett nemcsak a közgazdasági életnek, hanem a várospolitikának is, pillérévé edződött a városigazgatásnak, amely az adminisztráció gépies cselekményein túlmenően egyre inkább eltolódik a gazdasági célkitűzések felé.

A Községi Takarék első diadalmas mérlegének közrebocsájtásánál annál fontosabbnak tartjuk mindezeket megállapítani, mert újból zúg a. birnami erdő, ismét a hordó tetején szaval a baloldal, hibákat és foltokat keresvén a guvernamentá- lis pártok működésében, attól sent riadván 'vissza, hogy ferdítésekkel és valótlanságokkal igyekezzenek a közelgő választásokra a jobboldali esélyeket gyengíteni.

Mert — és ezt jól jegyezzük meg — minden demagógia, minden szónoklat, minden szájtépés erre megy, a választásokra. Azok, akik most ötödik esztendeje ülnek a törvényhatóságban anélkül, hogy választóközönségük érdekében a saját hiúságuk legyezgetésén felül bármi érdemlegest tudtak volna produkálni, most kiállónak a placcra, nem hogy az utolsó órákban alkotni igyekezzenek, hanem hogy mások alkotásainak ócsárlásával iparkodjanak mindenkit, aki velük egy véleményen nincsen, besározni. Alkotni nem tudnak, hát abban élik ki romboló szenvedélyüket és dühödt impotenciájukat, hogy a mások alkotásait illessék nem ugyan kritikával (mert a tisztességes és jóindulatú kritikát mindenki örömmel fogadja), hanem a gúny és a becsmérlés olyan pa- roxizmusával, amelynek csak a tehetetlenség fölött érzett fájdalom lehet a szülőanyja.

A bölcsődalba, amelyet az egyéves Községi Takarék fölött zenghetünk el, tétován és zavarosan vegyül ez a baloldali zűrzavaros kakofónia. Azonban minden erőlködés meddő, minden próbálkozás céltalan: a má- kony hatása elmúlt és a választások során Budapest tömegei meg fognak nyilatkozni, hogy az alkotó munka folytatását kivánják-e látni továbbra is a budapesti városházán, vagy az öntelt semmittevésnek azt a csimborasszóját, amely a demokrata sorokban terpeszkedik.

Wolff Károly dr.:

A legszörnyübb gazdasági válság idején Budapest székes- főváros megteremtette és megtartotta pénzügyi egyensúlyát

A főváros gazdálkodása szem előtt tartja a polgárság érdekeit és szociális téren többet tett, mint maga az állam — A centrálé-kérdésben hibáztatja Wolff, hogy az autonómia egyik bizottságát sem tájékoztatták a folyamatban levő tárgyalások anyagáról — Ez a közgyűlés fogja letárgyalni és megszavazni még a jövő évi költségvetést is- Az Uj Budapest tudósítójától —

A főváros törvényhatósági életének alakulása az uj törvény parlamenti tárgyalása révén a közérdeklődés központjában áll. A vita a Házban a fővárosi reform körül ismét föllángolt és még hetekig tarthat, arnig a javaslat átkerülhet a felsőházhoz. Bár az uj törvényhatósági bizottság megalakulásáig hónapok fognak eltelni, a megszűnés gondolata zavarólag hat a közgyűlés munkásságára. Általános az a vélemény, hogy ez a törvényhatósági bizottság már aligha végezhet érdemleges munkát. Pedig volna sok sürgős tennivaló.

Ezekről a városházi problémákról alkalmunk volt hosszabb beszélgetést folytatni Wolff Károllyal, a Keresztény Községi Párt vezérével, akit mindenekelőtt az iránt kérdeztünk meg, hogy milyen feladatok teljesítését várja még ettől a törvényhatósági bizottságtól és általában milyen hosszú életűnek gondolja a jelenlegi közgyűlést. Wolff Károly a következő kijelentéseket tette az Uj Budapest munkatársa előtt:

— Én úgy látom a helyzetet, hogy ez a közgyűlés fogja tárgyalni és megszavazni még a jövő évi költségvetést is. Egyenlőre tehát nem szabad foglalkoznunk a megszűnés gondolatával és nem szabad kizárólag arra berendezkednünk, hogy f csupán ss. folyó közigazgatási teendők elintézésére korlátozzuk működésünket. Én ugyan a magam részéről szerettem volna, ha még a tavasszal megtarthattuk volna az uj választásokat. Ebben a felfogásomban az az elgondolás vezet, hogy a törvényhatósági bizottság működésében az uj ciklus mindig ősszel kezdődik, tehát helyes volna a két törvényhatósági bizottság működése között a határvonalat ebben az időpontban megvonni. A parlamenti vita azonban erősen elhúzódik. Nem lehetetlen, hogy még március elején is a fővárosi törvényjavaslatot tárgyalja a Ház, tehát március közepénél előbb aligha kerülhet a reformjavaslat a felsőház elé. A jogerőre emelkedés terminusa tehát még igen messze van, az uj törvény- hatósági bizottság összeállitása pedig még a jogerőre emelkedés után is hónapokig elhúzódhat. Komplikálja ugyanis a kérdést az uj választói névjegyzék összeállitása, amit a miniszteriális végrehajtási [ utasitás fog megelőzni. Ez is hosz- szabb időt vesz igénybe. Ilyen körülmények között el kell ejtenünk azt a tervet, — bármennyire szimpatikus is, — hogy még júniusban

megtarthassuk az uj választásokat. A jelenlegi törvényhatóságű bizottság mindaddig folytatja funkcióját, mig az uj törvényhatósági bizottság össze nem ül. A közgyűlés dolgozik tovább, úgy mint eddig, — legfeljebb azzal a különbséggel, — hogy a törvény tető alá hozatala után azonnal életbelép <^z uj ügyrend, amely a nyugodt munka lehetőségét minden tekintetben biztosítani fogja. Már csak ezért sem lehet arra gondolni, hogy a törvény- hatósági bizottság feloszlatásának a gondolata egyáltalában felmerülhessen. Erre semmi ok sincsen.

Itt közbevetően megkérdeztük Wolff Károlyt, hogy a törvényhatósági bizottság munkaképességéről mi a véleménye? Az eddig eltelt öt esztendő alatt merültek-e fel olyan momentumok, amelyek a törvény- hatóság nyugodt munkásságát veszélyeztették, vagy rövidebb ideig is akadályozták volna? Wolff Károly ezeket mondotta:

— Nyugodtan állíthatom, hogy a jelenlegi törvényhatósági bizottsággal nem volt nehéz dolgozni. Politikai kérdésekben természetesen nem volt mentes a vita a szenvedélyességtől, sőt előfordult néha, hogy bizonyos elfajulásoknak voltunk a szemtanúi, amikor azonban politika- mentes, a főváros közönségét érdeklő anyagi és szakszerű kérdésekről kellett dönteni, az autonómia igen szép eredményeket produkált. A politika természetesen kettéválasztotta a törvényhatósági bizottságot. Ilyen politikai kérdés azonban ritkán fordult elő, mindnyájan arra törekedtünk, hogy a főváros közönségének az érdekeit szolgáljuk. Nagy érdeme a főváros közgyűlésének, hogy pártkülönbség nélkül erélyesen foglalt állást a tisztakezü- ség mellett, amit a maga részéről a tanács is támogatott. Ha valaki kritikával illeti a székesfővárost, akkor gondoljon a vidéki városok anyagi helyzetére, gondoljon arra, hogy hány vidéki város küzd a legszörnyiibb pénzügyi nehézségekkel, — négy város legutóbb nem volt képes a tisztviselőit kifizetni,— gondoljon arra, hogy a legszörnyiibb gazdasági válsáig idején Budapest székesfőváros megteremtette és megtartotta pénzügyi egyensúlyát, ki tudta elégíteni a fokozódó szociális igényeket és gondoljon végül arra, hogy a főváros hitelképessége vetekszik az államéval, fizetőképes-' sége pedig mindenütt vitán felül áll. Ezeknek a konkrét érveknek feltétlenül hatást kell gyakorolniok mindazokra, akik tárgyilagosan Ítélkeznek a fővárosról. Legyen va- lika bármilyen szigorú kritikus,

nem vonhatja kétségbe, hogy a főváros gazdálkodása szem előtt tartja a polgárság érdekeit. A kötelezettségeknek, a fokozódó kivánalmaknak, az egyre növekvő és szaporodó szociális igényeknek rettenetes tömegével kell a fővárosnak megküzdenie és ez a küzdelem mindig kedvező eredménnyel zárul. A polgárság igényei óráról-órára nőnek, a fővárosnak folyton uj és uj feladatokat kell teljesítenie. A főváros a nyomasztó gazdasági helyzet ellenére minden jogos igényt kielégített, meg tudott felelni kötelezettségeinek, képes volt viselni á legsúlyosabb szociális terheket is, sőt merem állítani, hogy e téren többet tett, mint maga az állam. Ilyen körülmények között a főváros törvényhatósági bizottságának a működéséről csak elismeréssel lehet nyilatkozni.

Wolff Károlynak ez a nyilatkozata válasz azokra a vádakra, amelyeket az autonómia ellen bizonyos oldalról, legutóbb kormánypárti padokból, — emelni szoktak. De egyben teljes elismerés is, — minden párt irányában. Szóba hoztuk még a beszélgetés során a centrale-kér- dést is, amely legközelebb konkrét formában fogja a főváros különböző fórumait foglalkoztatni. Wolff Károly véleményét a következőkben fejtette ki:

—- A centrale-kérdésben azt hibáztatom, hogy egyik autonóm bizottságot sem tájékoztatták a folyamatban lévő tárgyalások anyagáról. Nem tartom helyesnek, ha az ügyosztály hónapokon keresztül kijelentéseket tesz, anélkül, hogy kikérné az autonómia érdekelt bizottságainak a véleményét. Ha még nem is lehet végleges tervezetekkel előállani, közbenszóló határozatoknál módot kellene adni a bizottságoknak arra, hogy állást foglaljanak. Nem lehet a „haragszomráid“ és a féltékenység jegyében kezelni ezt a nagy kérdést, hanem minél előbb konkrét előterjesztést kell tenni a bizottságoknak.

— Ami a kérdés lényegét illeti, helyesebbnek tartom, ha kölcsönösen megegyezünk, mint hogy ha okot szolgáltatunk az energia törvény utján való intézkedésre. Ebből a szempontból is fontos volna a bizottságok mielőbbi részletes tájékoztatása.

Wolff Károly ezekben fejtette ki a véleményét a főváros törvényhatósági bizottságának jelenlegi helyzetéről és az autonómia jövő sorsának kialakulásáról. Ez a nyilatkozat általános érdeklődésre tarthat számot minden vonalon.