Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-22 / 47. szám
VH. évfolyam 4-7. szám Budapest, 1930 november 22 Előfizetési árak: Egész évre ................................. 30 pengA Fé l évre......................................................13 pengő Egyes szám ára 60 fillér 2 FELELŐS SZERKESZTŐ: OOBY ANDOR DR i Szerkesztőség és kladóhlvaiel : Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca 9. Telefon: Alit. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla : 30913 i keresztény (Budapest ünnepe volt fipőcz polgármester névnapja Jopercser Akasné: A keresztény városháza étén ott~ marad a keresztény yofgármester! — Wotff Jíárofy: Jenki sem mondhatja, hogy pár tyofg ár mestert iidvöz- fiink — Jijpőcz Jenő: A keresztény és nemzeti gondofat egész étetünk atayköve A nagy kérdés Mialatt a kerületekben egyre hevesebben dúl a választási agitáció és alig van pártkör, vagy egyesületi helyiség, amelyet a pártvezérek egyike vagy másika nagyobb beszéd kíséretében fel nem keresett volna, a közgyűlési teremben második hete tart a költségvetési vita, üres padsorok előtt, sivár külsőségek közepette. Megdöbbentő az a közöny, amellyel a teremben lézengő néhány bizottsági tag a felszólalásokat fogadja, viszont nivótlan- ságukban, tartalomban és külalakban sokadrendiiek azok a szónoklatoknak csúfolt közhely-gyűjtemények, amelyekkel a közgyűlési tárgyalásokon résztvevő másodosztályú bizottsági tagok az egyes költségvetési fejezeteket kisérik. Az agonizáló közgyűlés valóban a vég- elgyengülés minden jelével rendelkezik, túlélte önmagát, holttest, amely a koporsóban tetszhalottként felülve mégegyszer körülnéz, hogy azután végleg elszenderedjék. Nem tudunk igazat adni azoknak, akik kijelentik, hogy ezen a köz gyűlésen már nein érdemes beszélni, minden mindegy, jön az uj éra, a maga friss embereivel és szempontjaival, amúgy is megváltoztatja és lehengereli mindazt, amit a jelen közgyűlés még alkotni akarna. Még kevésbé helyes azok álláspontja, akik a törvényhatósági tanács egyeztető eljárása után azt a nézetet vallják, hogy a költségvetés keretében inditv árny ózni a kiadási oldalon nem érdemes semmit. Mindezek mondvacsinált kifogások, gyenge védőbeszédei a tehetetleneknek, akik ötéves közéleti semmitevésük végső periódusában még kevésbé hajlandók, mint eddig, még csak azt a látszatát is felkelteni annak, hogy alkotásra, bármiféle eredmény produkálására egyáltalán alkalmasak. Az unalomba futó költségvetési vitát vizsgálgatván, két kérdés adódik: a közgyűlési padsorokban helyet foglaló urak súlytalansága és egyéni rátermettségének hiánya oka-e a haldoklást lehelő atmoszférának, vagy a törvényhatósági autonómia mai parlamentarisztikus formája avult el annyira, hogy annak keretei közöt az élet és az élni- akarás legprimitívebb megnyilvánulásai sem juthatnak felszínre? Harmadik eset nincs és akármelyiket. vesszük a kettő közül, arra a szomorú meggyőződésre jutunk, hogy a fásultság e korszakában uj célkitűzésekre, uj emberekre és uj formákra lenne szükség, ha az uj fővárosi törvényben amúgy is senyvedőén körülhatárolt autonómiát a városi közület ezutáni életformájául akarjuk fenntartani. Nem sok örömet nyújt a jelen, vajmi kevés reményt látunk csillanni a jövő titokzatos méhében. A közgyűlési vitát látva, kételkednünk kell a választási küzdelemben elhangzó Ígéretek délibábjaiban. Nyitva áll a nagy kérdés: a választás lesz-e az a tisztítótűz, amelyben főnixmadárként újjászületik a haldokló autonómia? — Az Uj Budapest tudósitójától A polgármester tudvalévőén úgy határozott, hogy ez évi névnapi ünnepségén 3500 szegény gyermeket vendégel meg és igy a szokásos Jenő-napi ünnep két délelőtt küldöttségjárásra szorítkozott. Hétfőn és kedden több mint ezer ember fordult meg a polgármesteri hivatalban, hogy megjelenésével, virágcsokrával, szónoklatával szeretedét és tiszteletét fejezze ki azon férfiú előtt, aki tíz esztendeje vezérli változatlan tisztességgel, következetességgel és rátermettséggel a főváros hajóját. Nem megrendezett küldöttségek, hivatalos szónoklatok voltak a hét- eleji ünnepség megnyilatkozásai, hanem spontán kirobbanása a polgármester felé áramló közbizalomnak, amely a mai időkben és osztatlan és pártokon felülemelkedő tudott lenni. A küldöttségek sorozatát a titkárság vezette be, amely Szlovák Pál dr. főjegyző vezetésével fejezte ki a mindennapos munkatársak tiszteletét a polgármester előtt. Ezután az elnöki ügyosztály következett Gallina tanácsnok vezetésével, majd a kerületi elöljárók jöttek el testületileg, akiknek nevében a rangidős elöljáró, Wigh János mondott beszédet. Az árvaszék képviseletében Ágoston elnök és Wurmb elnökhelyettes tisztelegtek, az alpolgármesterek és ügyosztályt vezető tanácsnokok pedig Búzáith alpolgármester vezetésével jöttek el a polgármesterhez. Ez alkalommal került átadásra Gallina tanácsnok albuma, melyről lapunk más helyén emlékezünk meg. A főváros kegyúri tagsága nevében Bednárz Róbert és Szokolay Antal kerületi esperesek, a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége részéről Wurmb Elemér vezetésével küldöttség fejezte ki a polgármester előtt üdvözletét, majd a Külső Lipótvárosi Keresztény Kaszinó, amelynek a polgármester diszelnöke, Koós Jenő nyug. államtitkár vezetésével nagyobb küldöttség jelent meg a polgármester előtt. A TESZ küldöttségét Szörtsey József kormány főtanácsos, a TESZ ügyvezető elnöke vezette a polgár- mester elé. Hangoztatván, hogy a szövetségen keresztül Csonka-Ma- gyarország egész keresztény társadalma bizalommal és szeretettel viseltetik a polgármester személye iránt. Sipőcz polgármester megköszönvén az üdvözlést, rámutatott arra, hogy a TESZ-nek halhatatlan érdeme a széthulló magyar erők egységesítése, még pedig minden rangra, vagyonra, társadalmi osztályra való tekintet nélkül. Én a magam tízéves működésében — mondotta a polgármester — sok keserves küzdelmen mentem keresztül a keresztény gondolatért, sok sebet is kaptam, de boldog volnék, ha még több ilyen sebet tudnék kapni, mert a keresztény nemzeti gondolatért szenvedett seb sohasem lemet folt az emberen, hanem mindig magasabb küldetésnek a jelvénye. A Keresztény Magyar Asszonyok pártszövetségének küldöttségét Toperczer Ákosné vezette a polgármester elé, költői hangú beszédben üdvözölte őt névünnepe alkalmából. Nemcsak virágokat hozunk —- mondotta Toper- czerné, —- hanem hozzuk azt a biztos elgondolásunkat, hogy a városháza keresztény marad és hogy a keresztény városháza élén megint ott marad a. keresztény polgármester, utat mutatván az egész ország számára az elhatározó órákban, hogy hazánk keresztény és magyar maradjon. A lelkesen fogadott gyönyörű üdvözlő beszédre meghatottam válaszolt a polgármester: A remény virágai olyan ei*ősek — mondotta — annyira a keresztény néplélekben gyökerezők, hogy ezek nem fognak elhervadni. Ügy érzi és a hölgyek reménységéből megerősíti ezt az érzését, a keresztény nemzeti gondolatnak a napja nincs lehanyatló- ban, hanem még talán magasabbra emelkedik, mint eddig. Az asszonyt logikában sok igazság van, főleg a tekintetben, hogy amit a szivükkel gondolnak, azt azután nagyszerű asszony i logikával és nagyszerű tetterővel tudják végrehajtani. Ezután a Keresztény Községi Párt törvényhatósági bizottsági tagjai járultak a polgármester elé, nevükben Wolff Károly mondott beszédet. A harcból jövünk — mondotta — nem érünk rá ünnepelni, csak arra van időnk. hogy érzéseinket bensőségesen megmondjuk, nem a Gellért márvány- csarnokában, hanem a munkahelyen, ahol a polgármester egy milliós város élniakarásának jegyében intézi tevékenységét. A polgármester úgy nézhet a keresztény pártra, mint alkotó erőre és a tapasztalatból merített biztonság és meggyőződés tudata mondja azt, hogy a párt az erő jegyében megteremti azt a guvernamentális alapot, amelyen a főváros polgármestere továbbra is sziklaszilárdan és megingathatatlanul fog állani. Senki sem mondhatja, hogy párt-polgármestert üdvözlünk, mert az ezeréves nemzeti alap nem pártalap, hanem a nemzet közösségének alapja. Az üdvözlésben nincs formalizmus, itt szivek dobognak, itt lelkek éreznek, itt barátok nyújtanak feléd kezet, amikor azt mondják: adja Isten, hogy még sokszor jelenhessünk meg itt előtted üdvözölni névnapod reggelén! Sipőcz polgármester meghatottan válaszolt a Keresztény Községi Párt üdvözletére. Én — mondotta — akinek hivatásánál fogva magasabb helyről kell néznem a választói harcot, úgy látom, hogy ez a harc világnézetek harca, egy uj világfelfogás küzd a régi világnézetek ellen. Egy anyagelvü felfogás akar a keresztény nemzeti gondolat helyébe jönni, ez csak a kenyérkérdést nézi, pedig vannak az életnek más nagy és gyönyörű értékei is: fenkölt eszmék, a keresztény, a nemzeti gondolat, a keresztény erkölcs, a mi gondolkodásunk és egész életünk alapköve. A két felfogás között megalkuvásnak helye nincs, világnézetek között pak- tálást nem lehet elképzelni. Félmeggyőződésekkel nem lehet sikereket elérni, hanem csakis teljes erővel áthatott, megingathatatlan és legyőzhetetlen meggyőződéssel. A polgármester a következő kijelentéssel fejezte be beszédét: Nem tartom magam, pártpolgármesternek! Az egész közönség sorsát szivemen viselem, de azt mindig büszkén hirdetem, hogy a keresztény nemzeti gondolatra támaszkodom. Soha nem volnék képes más elvi alapon ennek a városnak kormányzását vállalni, mert én nem tudok szinészkedni, én csak meggyőződéstől áthatott gondolattal és érzésektől eltelve tudom
