Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-11-01 / 44. szám

Budapest, 1930 november 1 VII. évfolyam 44. szám UJ BUDAPEST mev Fővárosi Nyilvános Könyvtár, Epést, IV. Gróf Karolyi-u._8. ZGALDASÁGt Előfizetési érák: Egész évre ...........................................30 pengő ré l évre......................................................13 pengő Egyes szám ára 60 fillér i FELELŐS SZERKESZTŐ : DORY ANDOR DR­I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utcá 9. Telefon: Aut. 828-23. ' Postatakarékp. chequeszámla : 30013 A protestánsa Xeresztémy Mözségi Sárt meíiett Jfázár Serene nyilatkozik a protestánsát* váfasztási szervezheáéséröt, a keresztény front cgységérőf, a párt tízéves munkásságává f és Jövőúefí pro&rammjáróf — Jt Sfefvárosbon trnszi népjóféti miniszter fesz a fista~ vezető, utána Staffay evangéfikus piispötk következik — Masztafan törekvéset* az egység megbontására, a választásokra biztosítottnak látszik a keresztény front egysége Plakáterdő Rikitószinü plakátoktól tarka a, pesti utca: a szociáldemokraták a mai kormányzati rendszerrel elége­detleneket szólítják táborukba, Ras- say a „vörös és fehér bolsevizmus- tól“ védi a polgárságot, a demokra­ták a dugsegélytől az üzemekig hetet-havat összehordanak vérsze­gény kiáltványukban, a kormány­párt a „béke és munka“ híveit csa­logatja. A frázisok ez áradatában, a kopott jelszavak pergőtüzében ott zuhog a napi politika minden jjrob- lémája, a kormányzat iránt vélt vagy meglevő bizalmatlanság, or­szágos szólamok, nemzetközi irány­zatok és célkitűzések. A narancs- sárga és hupikék plakátok, a har­sogó és mégis tartalmatlan axió- miák azonban mégis feleslegesek és céltalanok: itt nincs szó az orszá­gos politikáról, a kormányzati rendszer előnyeiről vagy hibáiról, itt a budapesti városházi napi poli­tikától mentes, gazdasági berendez­kedése a fontos, amely független minden más tényezőtől. A Keresztény Községi Párt fel­szólítása Budapest keresztény né­péhez, melyet múlt heti számunk­ban mi is közzétettünk, határozot­tan hangsúlyozza, hogy nem, orszá­gos politikáról, hanem a városháza birtokáról van szó. Erős keresztény városházát akarunk, meg nem al­kuvó magyar szellemmel, nem üres ígéretekkel, hanem tízéves becsüle­tes, tisztakezü munka nyugodt ön­tudatával állunk választóink elé — mondja Wolff Károly kiáltványa. A keresztény városházát a gazda­sági válságért hibáztatni nem lehet, a városháza csak függvénye az ál­lami berendezkedés gazdasági éle­tének, attól el nem választható, ön­álló pénzügyi életet nem élhet, ön­álló hitelpolitikát nem űzhet, mert az autonómia határait erős sorom­pók zárják körül. A Keresztény Községi Párt tiz esztendős városházi munkássága nemcsak öntudatos erő a múltakra vonatkozóan, hanem ígéret és pro­gram a jövőt illetően is. A tiszta és mocsoktalan zászló továbbra is fennen lobog, amint világitó fáklya volt a múltban, a maga fenköltsé- gében és töretlen fehérségében hit és bizonyosság a jövőben is. A vá­rosházát illetően hol látunk azon­ban célkitűzést a közép- és a bal­oldal plakátjain? Van-e lakosa a fővárosnak, aki a kormánypárt ál­tal hirdetett békét és munkát nem akarná? Van-e, akinek ne lenne hit­vallása a becsületes, igazi demokrá­cia, azonban nem terézvárosi, ha­nem krisztusi értelemben? És van-e közülünk bárki, aki nem az olcsóbb kenyeret, a drágaság letöréséi, a, mammutfizetések megszüntetését követelné, ha mindjárt nem is szo­cialista, hanem wolffi alapon? Ha Budapest népe majd az ád­venti időben az urnák elé járul, kü­lönbséget fog tudni tenni a kopott általánosságok, ismerősen puffogó frázisok és az összes keresztény egyházakat szimbolizáló kereszt kö­zött, amelynek nem lehet árulója Budapest népe, amelynek jelében győzni fog a Keresztény Községi Párt mocsoktalan lobogója. — Az Uj Budapest tudósítójától. — A főváros egész területén általá­nos készülődés észlelhető a köze­ledő választásokra. Megmozdultak a protestánsok is, akik komolyabb érdeklődést kezdenek tanúsítani a várospolitikai élet alakulása iránt. A reformátusok hivatalos lapja kü­lön * felszólítást intéz ebben az irányban füveihez és szervezke­désre szólítja fel őket. Azt Hja ez a hivatalos sajtóorgánum, hogy még áldozatok árán is törekedni kell a protestáns közönségnek egy tábor­ban való egyesítésére. Nem kétsé­ges, hogy ez a szervezkedés csak a Wolff Károly vezetése alatt álló Keresztény Községi Pártban tör­ténhetik meg. Ezt bizonyítja Lázár Ferenc felsőházi tagnak, a Keresz­tény Községi Párt egyik vezető tagjának a nyilatkozata, amit mun­katársunk előtt tett. Lázár Ferenc ugyanis, aki tevékeny szerepet tölt be a református egyházi élet irá­nyításában, erről a kérdésről a kö­vetkezőket mondotta az Uj Buda­pest munkatársának: — A protestáns választói blokk az én kerületemben, a Lipótvárosban alakult meg először és igy ismerem ezt a mozgalmat. A lipótvárosi pro­testáns választói blokk megválasz­totta vezetőségét és elhatározta, hogy beolvad a Wolff-pártba. Ugyanez a helyzet Budán is és úgy látszik, hogy a szervezetek nagy többsége mindenütt ki fogja mon­dani a Keresztény Községi Párttal való együttmunkálkodást. Egészen bizonyos, hogy a L, IV., V., VI., VII. és VIII. kerületben a protes­tánsok választói szervezkedése egy­befonódik az Egységes Keresztény Községi Párttal. Érdeklődtünk a választási előké­születek alakulása iránt. Megkér­deztük, miként halad előre a szer­vezkedés munkája és milyen kilátá­sokkal lehet fölvenni a küzdelmet? Kérdéseinkre Lázár Ferenc ezeket felelte: — A keresztény pártokban az ed­digi választási küzdelmeket messze túlszárnyaló élénkség és aktivitás mutatkozik. Amig régebben csak a választások előtti hetekben folyt serény munka a pártirodákban, ad­dig most már egy-két hónap óta az összes pártirodák feltűnően nagy apparátussal dolgoznak, úgy hogy november hó elejére már befejezés­hez közeledik a kerületek megszer­vezésének a munkája. November elejétől kezdve körzeti ülések és ke­rületi nagygyűlések sorozatának az összehívására kerül már a sor és az aprólékos körzeti szervezkedő megbeszéléseket reprezentativ fel- Vv’ :>,ulások fogják felváltam. A Ke­resztény Községi Párt kiadta mind­azoknak az intézményes alkotások­nak a sorozatos, ismertetését, ame­lyeknek a létesítése a Keresztény Községi Párt elhatározásához fűző­dik. Ha ezt a füzetet valaki gondo­san átvizsgálja, megállapíthatja, hogy a párt az elmúlt tiz esztendő alatt úgy mennyiségileg, mint pe­dig a hasznosság és célszerűség szempontjából a főváros polgársá­gának az érdekeit szolgáló olyan sok intézményt létesített és szer­zett meg, amelyeknek megteremté­séhez a boldog békeidőknek több évtizede sem volt elegendő. Érdeklődtünk a Keresztény Köz­ségi Párt legközelebbi pro grammja iránt. Az aktuális teendőkről Lázár Ferenc a következőket mondotta: — Munkaprogrammunkban első helyen szerepel a felesleges intéz­ményeknek és a különböző üzemek­nek a megszüntetése és leépítése, az egész vonalon a legszigorúbb ke­resztülvitele a takarékosságnak, mert a növekedő költségvetési szük­séglet fedezésére a Keresztény Köz­ségi Párt nem hajlandó sem uj adók bevezetésének, sem pedig a meglévő adók emelésének az eszkö­zéhez nyúlni, de arra sem hajlandó, hogy a tisztviselők és alkalmazot­tak fizetésének a leszállításával ér­jen el kedvezőbb pénzügyi eredmé­nyeket, amelyeket a fővárosi bevé­telek csökkenése tesz szükségesekké. Egyik további programmpontja a Keresztény Községi Pártnak a köz­lekedési vállalatok egyesítése, spe­cifikusan az autóbuszüzemnek a Beszkárt-ba való beolvasztása. A párt több tagja évek óta szoi-gal- mazza az egyesítést, mert csak egy­ségesen elgondolt és egységesen ve­zetett közlekedési politika szolgál­hatja célszerűen a nagyközönség érdekeit. A minden komoly rend­szer nélküli közlekedési kísérlete­zéseknek, amiket a két vállalat kü­lön kezelése és oktalan verseny idéz elő, a legsürgősebben véget kell vetni, ha csak azt nem akarjuk, hogy a fővárosnak ezt a közleke­dési politikáját a közönség guny- kacaja kisérje. Szóvátettük azokat a különböző kereszténypárti lobogó alatt meg­indult kísérletezéseket, amelyek a keresztény front egységének a megbolygatásával próbálnak kétes sikereket elérni. Lázár Ferenc vé­leménye a következő: — Én bizonyosra veszem, hogy végül mégis csak sikerül a keresz­tény front egységét biztosítani. Mindenesetre megnyugvást kelt azoknak a törekvéseknek az észre­vehető erősbödése, amelyek a ke­resztény front egységét akarják biztosítani. A katolikusoknak és a protestánsoknak a Keresztény Köz­ségi Párt táborában való összefo­gása is nagy lépést jelent a teljes győzelem felé. Ha hozzátesszük azt is, hogy a Keresztény Községi Párt listáin sok értékes erő fog uj har­cosként porondra lépni, megállapít­hatjuk, hogy a keresztény polgári társadalom minden eddigi válasz­tást felülmúló felvértezettségben állja és bírja a harcot. Végül megkérdezzük, hogy Ernszt Sándor népjóléti miniszter fellép-e a fővárosi választásokon. — Igen — hangzik a válasz — és pedig a Belvárosban listavezető lesz. A listán utána Raffay Sándor evangélikus püspök következik. — És Ernszt Sándorral szemben külön listán veszi fel a harcot az Egységes Községi Polgári Párt, amikoi' Ernszt tagja a kormány­nak? — volt a következő kérdésünk. Lázár Ferenc igy válaszolt: — Kíváncsian várjuk, miképpen tud majd síkra szállani a politikai konzekvenciák szabályainak betar­tásával a kormányt támogató Egy­séges Községi Polgári Párt a kor­mány miniszterével, Ernszt Sán­dorral szemben? A kérdésére kíváncsian várjuk a feleletet főleg abban a tekintetben, hogy a miniszterrel szemben szá- mithat-e keresztény szavazatokra a belvárosi kormánypárt?

Next

/
Oldalképek
Tartalom