Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-25 / 4. szám

/V \ VII. évfolyam 4. szám Budapest, 1930 január 25 ITT BUDAPE Pék Fővárosi Nyilvános Könyvtár, Bpest, IV,Gróf Károlyi-u.8. VJVRO SPOLÍ TIK AJ &ÉS Előfizetést érák: Egész évre ................................... 30 pengő Fé l évre.........................................................13 pengő Egyes szám ára 60 fillér ! FELELŐS SZERKESZTŐ : DOB Y ANDOR DR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utca 19. Telefon: Aul. 028—23. Postatakarékp. chequeszámla: 30013 A főváros harminc éven áf fizetendő évi 2% millió pengőért megvásárolta a HÉV. részvényeinek nyolcvan százalékát Egy luxemburgi bank szenzációs ajánlata a főváros költségvetésének megterhelése nélkül juttatja Budapest tulajdonába a Helyiérdeküt — A pártközi értekezlet már elfogadta elvben az ajánlatot, amelyet március 15-éig tart magára kötelezőnek az ajánlatot tevő pénzcsoport — A HÉV. részvénytöbbségének megvásárlása korszakalkotó ese­mény, mert megoldja a közlekedés egységesítésének problémáját Hága és Budapest Túlmenően a hágai konferencia politikai részén — amelyre vonat­kozóan, ellentétben egynémely vá­rosi laptársunkkal, mi nem tartjuk magunkat illetékeseknek dicshim­nuszt zengeni — az a kérdés, hogy a Hága után következett kölcsöntár- gyalások mennyiben érdeklik Buda­pestet? Az a kérdés, hogy a pénz­ügyi szuverénitását visszanyert or­szág fővárosa részesül-e a vérkerin­gésnek abban a felfrissülésében és megújhodásában, amelyet egy hosz- szulejáratu beruházó kölcsön a fő­város gazdasági életére jelentene? Az a kérdés, hogy a polgármester, aki költségvetési beszédében néhány hónappal ezelőtt bejelentette az uj nagy kölcsön felvételére vonatkozó terveket és szándékokat, elérkezett­nek látja-e az időt a szükséges tár­gyalások megindítására? Fájdalmas megállapítani, de egy uj, minden eddiginél nagyobb köl­csönre nemcsak a főváros, illetőleg a közszolgáltatásokat teljesítő üze­mek teljesítőképességének fokozása, gazdasági fejlesztése szempontjából van szükség. A beruházó kölcsön, amelynek áldásos harmatozását a nyári melegtől kiszikkadt földnél mohóbban és csengőbben várja en­nek a szerencsétlen fővárosnak min­den ipari és kereskedelmi érdekelt­sége, nemcsak gazdasági szemponto­kat rejt méh ében, hanem szociális nézőpontokat is. Szigorú nemzet- gazdasági szemüvegen tekintve a dolgokat, jól tudjuk, efajta mellék- izeket nem szabad keverni a készülő levesbe, mert az könnyen elkozmá- sodik. Kétségtelen azonban, hogy a felveendő kölcsönnek a főváros gaz­dasági életét illetően nemcsak be­ruházó, hanem karitativ jellege is lesz. A kölcsönadó felet ez a körül­mény természetesen nem érinti, mert a ' főváros bomlásának és fizetés- képességének semmi köze ahhoz, hogy ha az annuitások fizetése biz­tosítva van, a kölcsönt milyen ér­zelmi momentumokból veszi fel a főváros. Szükségesnek tartjuk azon­ban rámutatni arra, hogy amint a haldokló betegnél nem nézheti az orvos a szükséges injekció fiolájá­nak beszerzési lehetőségeit, az ago­nizáló főváros megakadt gazdasági vérkeringésének helyreállításánál sem szabad szerepet játszania an­nak a körülménynek, hogy hosszas konzultációkkal késleltessék a medi- kamentum megérkezését. Kétségtelennek tartjuk, hogy a polgármester bölcsesége meg fogja találni a tárgyalások megindítására gazdaságilag és pszichológiailag legalkalmasabb időpontot. Addig is, mig erre sor kerül, szükségesnek tartanók a nagy üzemi beruházó Programm végleges letár gyalását, megsürgetését azon régebben elha­tározott közmunkák jóváhagyásá­nak, amelyeknek aktáit — hogy e pillanatban csak a vágóhidak ki­bővítésének az egyik minisztérium­ban másfél év óta. porosodó előter­jesztésére utaljunk — hosszabb, vagy rövidebb idő óta hevernek a. különböző minisztériumokban. Lány haság és tespedtség helyett friss és gyors ütemet szeretnék látni e tekintetben az ügyosztályok mun­kásságában, méltót ahhoz az egy­hangú lelkesedéshez és alkotnivá- gyáshoz, amely annyira egyönte­tűen nyilvánult meg a munkanél­küliség ügyében összehívott rend­kívüli közgyűlésen. Közeleg az ope­ráció pillanata, tegyük meg a szük­séges előkészítő intézkedéseket! — Az Uj Budapest tudósitójától — Akik figyelemmel kisérik lapunk­nak a fővárosi közlekedési politiká­ban elfoglalt azon álláspontját, mely szerint az összes közlekedési vállalatok egységes vezetés alá vo- nandók, hogy ilyképen a nagy köz­lekedési problémák a közönség ér­dekében megoldhatók legyenek, — tiszta és önzetlen szívből örvendez­hetnek azon bejelentésünknek, hogy a Budapesti Helyiérdekű Vasutak részvénypaketje 80 százalékban igen szerencsés és előnyös áron a fővá­ros tulajdonába és birtokába kerül. Több Ízben hangoztattuk, hogy első­sorban a Keresztény Községi Párt­nak, mint a törvényhatóság legna­gyobb guvernamentálís pártjának kötelessége mindent elkövetni a Helyiérdekű részvény többségének megszerzésére vonatkozóan, és ki­fejezést adtunk azon véleményünk­nek, hogy ezen üzleti tranzakció ke­resztülvitelével a jobboldali pártok a községi életben még egy oly nagy jelentőségű emlékoszlopot állítanak működésűknek, mint amilyen az el­múlt esztendőben a Községi Taka­rék felállítása volt. Sipőcz Jenő dr. polgármesteré elsősorban az érdem, hogy a maga pártokon felülálló magasabb néző­pontjával, emelkedett szellemi kon­cepciójával már régen észrevette a Helyiérdekű megszerzésével a fő­városra háramló előnyöket, és ami­dőn az alkalmas pillanat elérkezett a vásárlási akció megkezdésére, a maga puritán tekintélyével száz­százalékosan állt a terv mellé, biz­tosítva már előre is annak teljes sikerét. Méltán dagaszthatta öröm és büszkeség a polgármester keblét, midőn a nagyjelentőségű tervet a városházi újságíróknak kedden dél­ben bejelentette, mert a Helyiér­dekű megszerzése olyan hatalmas üzleti, közlekedési és politikai ered­mény, .amelynek fontosságát és je­lentőségét eléggé hangsúlyozni sem lehet. Ismeretes, hogy a Helyiérdekű részvénypaketjének a főváros részé­re való eladására esztendők óta folytak bizonyos tárgyalások a He­lyiérdekű és a Beszkárt között. E tárgyalások azonban az előzetes pu­hatolózásokon sohasem mentek túl, aminek bizonyos személyi antago- nizmuson túlmenően főoka az volt, hogy a Helyiérdekű nem tudta biz­tosítani a teljes részvénymajoritás szállítását, ezenfelül pedig hatal­mas, a Helyiérdekű belső értékének meg nem felelő árat követelt a tár­cájában levő részvényekért. Az el­múlt esztendőben újabb alkalom nyílott a részvények megvásárlásá­ra Krausz Simonnak, a Nova-Helyi- érdekü csoportból való ismeretes ki­válása alkalmával, megegyezés azonban ez alkalommal sem jött lét­re, holott a felszínre került eladási ár, tekintettel a Helyiérdekű belső pénzügyi és technikai egyenetlen­ségeire, már jelentékenyen olcsóbb lett volna. Közben tárgyalt a Helyi­érdekű a Máv-val is* a Tröszt-tel is, hogy a vállalat drága üzemvitelét és adminisztrációját olcsóbbitsa, ezek a tárgyalások azonban pozitív eredményre nem vezettek. A Nova tárcájában levő Helyiérdekű részvé­nyek sorsukra hagyattak: külföldre vándoroltak, és ennyi viszontagság után juthatott csak a főváros abba a helyzetbe, hogy a luxemburgi Banque Commerciale a HÉV rész­vénytőkéjének kb. 80 százalékát ajánlja fel a fővárosnak megvételre. Az ajánlat nagyszerű pénzügyi konstrukcióját mutatja, hogy a fő­város annuitásokban fizetheti a 24,000.000 pengős vételárat, amely összegre rug a matematikai számi­sok után az annuitások tőkésített összege. A vételár 30 éven át 2,100.000 pengős annuitásokban fizetendő, amely vételár a főváros által ki­bocsátandó és az eladók által parin átveendő kötvényekkel fedeztetik. A főváros tehát a HÉV megszerzése érdekében újabb költségvetési ter­het nem vállal, az annuitásokat a HÉV mai jövedelmezősége alapján is a. vasút, szolgáltatásaiból fedezni tudja. A luxemburgi bank ajánla­tát még ragyogóbbá teszi, hogy az eladók a székesfővárosi kötvénye­ket, amelyek árfolyama eddig csak 82—86 között mozog a piacon, — parin veszik át, másrészt pedig azt, hogy az összes emissziós és plasszi- rozási költségük az eladókat terhe­lik. Több alkalommal volt módunk a HÉV. belértékével és fejlődésének lehetőségével foglalkozni és ezért ez alkalommal csak röviden jegyez­zük ide, hogy a HÉV. vonalhálózata 122 kilométer és az az engedélyok­irat szerint, az üzletberendezési tő­két is figyelembe véve, mai érték­ben mintegy 70,000.000 pengőbe ke­rült. Az 1927-ben megtartott mű­szaki vizsgálat szerint időközben közel 5,000.000 pengő uj beruházás létesült, de azóta is jelentékeny re­konstrukciós munkálatok és jármű­pótlások történtek, ugyannyira, hogy a HÉV .-be fektetett tőke mai érték szerint mintegy 80,000.000 pen­gőt reprezentál. A HÉV. koncesz- sziója még 69 évig tart, mikor is az állam ingyen jut a vasút birtokába, de nem valószínű, hogy az állam a fővárossal szemben élne azon az en­gedélyokiratban biztosított jogá­val, hogy a vállalatot előbb meg­váltsa, Ha mégis élne az állam ezzel a joggal, akkor is évente közel 1,000.000 pengővel nagyobb évjára­dékot lenne köteles a városnak 1999-ig' fizetni, mint amekkora a luxemburgi banknak fizetendő évi annuitás. Kétségtelen tehát, hogy ily körülmények között a. Helyiér­dekű egy szer smindenkorra a fővá­ros tulajdonában és birtokában marad. Ha most már azokat az előnyö­ket vizsgáljuk, amelyek a főváros számára közlekedéspolitikai szem­pontból a vásárlás révén mutatkoz­nak, rá kell terelnünk a figyelmet arra, hogy a Helyiérdekű üzemvi­tele úgy technikailag, mint admi- nisztrative kizárólagoscin a Besz- kárt-tal egyesitett formában kép­zelhető el. A Helyiérdekünek sző- röstől-bőröstől be kell olvadnia a Beszkárt-ba, úgy az áramszolgálta­tást, mint a személyzetet, nemkü­lönben a közlekedési politikát ille­tően: ennek az együttműködésnek olyan szorosnak kell lennie, mint az a BÚR vasút és a Beszkárt kö­zött ma is effektive fennáll. Ha nem is gondolunk e pillanatban ezer egyéb okból Nagy-Budapest meg­teremtésére — aminek akadályait éppen legutóbbi számunk vezető­cikkében soroltuk fel, — mégis le­hetségesnek tartjuk a főváros és a. környék olyan közlekedési össze- forrottságát, amely ma Budapest és Újpest között ténylegesen fenn­áll. Hogy csak két apróságot említ­sünk: a két vasút egyesítése meg­oldja Újlak és Óbuda közlekedésé­nek problémáját, mert az óbudai villamosok a Zsigmond-utca helyett az Újlaki rakpart Hév-sinein köz­lekedhetnek a jövőben és a veszé­lyes Zsigmond-utca kizárólag a géperejű közlekedés számára tart­ható fenn, vagy utalunk a'legfor­galmasabb HÉV-vonal, a cinkotai vonalnak közlekedési anarchiájára, amely a Kossuth Lajos-utcából, esetleg Budáról jövő Beszkárt-ko­csiknak legalább Cinkotáig való járatásával máról-holnapra meg­szüntethető. Egy körülményt mindenesetre fontosnak tartunk már most a leg­messzebbmenő módon leszögezni: a főváros saját magának és nem a környéknek vásárolta meg a Helyi- érdekűt, sem oka, sem joga nincs a fővárosnak arra, hogy a Helyiérde- küből a fővároshoz nem tartozó környéki lakosok számára a viteldi­jak leszállításával szociális intéz­ményt biztosítson. Az egyesitett Helyiérdekű és Beszkárt altruiszti- kus intézmény lesz, az kell, hogy legyen, arról azonban egyáltalában

Next

/
Oldalképek
Tartalom