Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-08-09 / 32. szám

Budapest, 1930 augusztus 9

VU/évfolyam 32. szám

i

Előfizetési érák:

Egész évre ..................

.... 30 pcngfl

Fé

l évre............................................... 15 Pengő

Eg

yes szAm éra 60 fillér

2

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DOB Y ANDOR DR*

2

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca Q. Telefon: Aut. 828-23. Poslatakarékp. chequeszámla: 30013

Lázár rcrcnc a községi választásokon többségi kormánuzöpárt kialakulását tarda szükségesnek

Belátható Időn belül nincs Komoly aktualitása az üzemígazgafó- sági tagok díjazásának — iij varosszabályozási tervre van szükség, amely biztosítja a belterületi üres telkek beépítését — Feltűnően drága a Taftersaall Igazgatása, e nagy telekkoplexnm felhasználásával megindítható volna a város fejlesztése

A filmgyár

A Pedagógiai Filmgyár körül dúló kavargás kezd unalmassá és kellemetlenné válni. A film gyorson pergő képei: az elbocsátott, majd újra visszatérő vezérigazgató, az ideiglenesen szerződtetett, elküldött, majd újra visszaszerződtetett ideiglenes vezérigazgató, a rejtelmes berlini ut, a Purébl-féle üzemi terv, a németbirodalmi filmrendelet titkai, zavaros képbe folynak össze a néző- közönség szemei előtt. Ha hozzávesz- szük a rosszul hangszerelt kisérőmu- zsikát, a napisajtó orgánumainak ellentétes okfejtéseit, az igazgatósági és végrehajtóbizottsági tagok terjedelmes nyilatkozatait, a filmgyár égisze alatt működő Kertmozi ha- lálhörgését, a felmondásban lévő személyzet panaszait, akkor teljes illúzióját nyújtottuk annak a hangosfilmnek, melynek tökéletlen gics- cséért a számlát az adófizető polgároknak prezentálják.

Tartózkodunk attól, hogy a filmgyár eddigi vezetésében megnyilvánuló naiv diliétantizmust és pongyola üzemvitelt utólagosan kritikával illessük. Ami történt, elmúlt, a közgyűlés a lelépő igazgatóságnak és felügyelő bizottságnak a felmentést megadta. Tiltakozik azonban minden jobb érzésünk az ellen, hogy akár részvénytársasági, akár üzemi formában ez a levitézlett üzletvitel folytatódjék. &>emmi közünk semi- lyen formában a hangosfilmgyártáshoz, nincs szükségünk hangosfilm-kontingensre, nem kell felvevőgép, semmi sem kell! Ellenben ezt az üzemi vakarcsot ki kell vágni, még pedig azonnal, a főváros testéből, le kell vakarni Budapest székesfővárosról ezt a filmgyári szörnyűséget, amelyre semilyen címen, soha többé egyetlen fillért áldozni nem szabad!

Ne is adják bérbe a filmgyári helyiségeket és berendezést, adják el örökáron, de készpénzért a legtöbbet Ígérőnek, csináljon vele, amit akar a boldog vevő, filmgyárat vagy szeszfőzdét, nekünk az tökéletesen mindegy. Ajándékozzák az egész berendezést oda Ágotay Bélának vagy Fodor Miklósnak, még mindig jobban jár a főváros, mintha az eddig szem. előtt alig tartott kulturcélok helyett most máról-holnapra hangosfilm-gyártásra szerelik át furcsa paradoxonként azokat a helyiségeket, amelyekben valamikor — központi népkonyha volt, mementóként mutatva, hogy melyek a közület igazi szociális feladatai.

Feltűnő momentuma a filmgyári háborúságnak a helyettes polgár- mester és a részvénytársasági igazgatóság között felmerült incidens. Mit képzelnek az igazgatósági tag urak? Kié a filmgyár: a fővárosé-c, amelyet a részvények egyedüli tulajdonosaként a polgármester reprezentál, vagy az ő privát tulajdonuk-e, amely fölött ők, a kereskedelmi törvény által megszabott szükkörü felelősséggel diszponálnak? A filmgyár szánalmas vergődéséből egyetlen haszon mutatkozik: annak belátása, hogy az uj fővárosi törvénynek azon paragrafusai, amelyek tulon-tul nagy szabadságot, sőt szabadosságot biztosítanak az üzemi részvénytársaságok igazgatóságainak, helytelen és sürgősen mcgválloztatandók. Az üzemi részvénytársaságok működése felett maradéktalanul biztosítani kell a polgármesteri akarat érvényesülésének, a diktátort hajlamú filmgyári igazgatósági tagoknak annyira nem tetsző lehetőségét!

— Az Uj Budapest tudósítójától. —

Azok a hírek, amelyek az uj törvényhatósági választások elhalasztásáról szólották — úgy látszik — alaptalanoknak bizonyulnak. Az egyes városházi pártok adminisztratív szervei nagyban készülődnek a választásokra és természetesen minden oldalon nagy reménységekkel tekintenek az eredmény eié. Addig, amig a különböző ellenzéki pártok berkeiben a legélesebb tusakodások folynak, sőt van olyan ellenzéki párt, amely háromfelé bo- molva próbálja felvenni a küzdelmet, — a Keresztény Községi Párt egységesen veszi fel a harcot. Ennek az egységnek a dokumentálása az a nyilatkozat, amelyet Lázár Ferenc felsőházi tag, az Egységes Keresztény Községi Párt egyik vezető tagja adott munkatársunknak. Az Uj Budapest munkatársa ugyanis hosszablfe beszélgetést folytatott a városházi politikai helyzetről Lázár Ferenccel, akinél mindenekelőtt a keresztény párt választási készülö- lődései után érdeklődtünk. Lázár Ferenc felsőházi tag a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának:

— A keresztény párt erősen felkészülve várja az uj választásokat. Az én kerületemben, a Lipótvárosban, az összes pártok közül csak a keresztény párt maradt egységes, a demokrata és a liberális front négyfelé szakadt. Ebben az egységben van a mi erőnk és meg vagyok győződve arról, hogy ez az egység nemcsak a Lipótvárosban, hanem a főváros összes többi kerületeiben is meg fog' nyilatkozni.

— Az uj választásokkal kapcsolatosan hangsúlyozni kívánom, hogy egy évvel ezelőtt az Uj Budapestnek adott nyilatkozatomban kifejezésre juttattam azt a meggyőződésemet, amely szerint többségi párt nélkül a főváros egészséges és gazdaságos kormányzása el nem képzelhető. Ez a meggyőződésem az elmúlt esztendő alatt bennem még jobban megerősödött. Az örökös paktumok kiharcolása, a különböző pártok akcióinak leszerelése annyi felesleges intézkedéssel és kiadásai jár és a főváros vezetésének, fejlődésének egységes irányát olyan mértékben teszi lehetetlenné, hogy az illetékeseknek komolyan fontolóra kellene venniök e kérdés jelentőségét és el kell ismerniük a többségi kormányzópárt kialakításának szükségességét.

Az utóbbi időben sok szó esik várospolitikai körökben arról a tervről, amely szerint az újonnan alakított üzemigazgatóságok tagjai jelenléti dijat kapnának. Szóbahozzuk ezeket a híreket és megkérjük Lázár Ferencet, hogy mondja el ebben a kérdésben is a véleményét. Lázár Ferenc ezeket mondja:

— Mindenekelőtt megállapítani kívánom, hogy véleményem szerint még mindig vannak olyan üzemek, amelyeket meg kellene szüntetni. Nem tudom ugyanis megérteni, hogy miért kell külön üzemként kezelni a budai hegypályát. Nem tudom megérteni, hogy miért tartja fenn a főváros drága pénzen — és a főváros szivében mintegy 30 hold területet elfoglalva — a Tattersalt, amely a főváros egymilliós lakosságából talán 200—300 emberrel van csupán relációban. Ez az üzem mindenkire nézve egyaránt fontos köz- gazdasági szükséglet kielégítésére egyáltalán nem szolgál. A lóvásár- tartás jogát, ha a főváros éppenséggel továbbra is fenn akarja magának tartani, a távoleső perifériális részeken sokkal megfelelőbben és sokkal kevesebb költséggel lehet gyakorolni. Ennek a Tattersalnak a fenntartása, amelynek igazgatása feltűnően drága és valósággal luxus-számba megy, mivel sem indokolható meg a város belterületén és véleményem szerint e nagy telekkomplexum felhasználásával megindítható volna a főváros fejlődése. Ezen a területen nagy parkot lehetne létesíteni és ezen a parkon építeni lehetne néhány közép- és nagyobb lakásos bérházat, amivel kielégítést nyerhetnének a főváros által nagyon elhanyagolt középosztálynak a lakásigényei is — és itt talán az uj központi nagy kórház megfelelő elhelyezése is biztosítható volna.

— Ami az üzemigazgatósági tagok díjazását illeti, magam sem tartom helyesnek, hogy akkor, amikor még az uj fővárosi törvény teljességgel életbe nem lépett, a törvényhatósági bizottság, illetve az uj tanács mingyárt havi járadékot állapítson meg a bizottsági tagok jó részének. Érdeklődtem ebben az ügyben és örömmel állapítottam meg, hogy ennek a kérdésnek — legalább is belátható időn belül — komoly aktualitása nincsen.

Szóvátettük a beszélgetés során Lázár Ferenc előtt azt az akcióját, amelyet éveken keresztül folytat a főváros közgyűlésében a helyesebb városrendezési politika inaugurá- lása érdekében. Lázár Fei’enc érdeklődésünkre ezekben válaszolt:

— Magam is érdeklődéssel várom, mi lesz a sorsa a komolyan felfogott városrendezés érdekében elfogadott indítványaimnak. Javasoltam például, hogy a főváros készíttesse el a végleges szabályozási tervet és azt tegyék mindenki számára egyaránt könnyen hozzáférhetővé és nyilvánossá, hogy ne csak a pro- tezsáltaknak nyíljon alkalmuk a betekintésre és e privilégizált betekintés révén jövedelmező telekvásárlásokra. Annál is inkább szükség van egy ilyen városszabályozási tervnek az elkészítésére, hogy a főváros további fejlődése a polgárság hajlamai szerint természetes utón, célszerűen és felesleges árdrágítások nélkül indulhasson meg.

— Idetartozik a Tabán újjáépítésének évtizedes problémája^ is. A hegyoldalt szépen rendezgetik, ellenben a tabáni probléma megoldására, ami immár a főváros vezetőségének valóságos szégyenfoltja, komolyan senki sem gondol. A közönség tájékozatlan. A főváros mindig a legtávolabbeső pontokon épit és ezeknek az építkezéseknek a révén elrabol az ott lakást bérlő polgároktól naponta feleslegesen sok időt, költséget és életenergiát. Annál inkább kell helyteleníteni ezt a rendszert, mert hiszen a főváros belterületén kínálkoznak a tulajdonában lévő nagyszerű és be nem épített telkek, földszintes és egyemeletes házak. Hogy mást nem említsek, a Zrinyi-utca és a Sas-utca sarkán egy öreg emeletes ház, a Rákóczi-ut és a Vas-utca sarkán a kis Rókus, a Margit-körut és a Statisztika-tér sarkán egy földszintes rozzant, öreg ház, a Ráday-utca és Kinizsi-utca sarkán pedig egy földszintes rozoga épület éktelenkedik és hirdeti a városépítési politika hibáit. Amikor a főváros belterületén ilyen nagyszerű területek kínálkoznak építkezésre, akkor a főváros szegény lakosságát a Gyáli-utra, a Váci-utra, a Gróf Haller-utcába, Óbudára és Rákosfalvára kényszerítik ki és ezzel teljesen mellőzik azokat a szempontokat, amelyek a városképnek a belső területeken való megjavítását követelik.

— Itt kell megemlítenem a központi városháza épületének felépítését is, ami szintén régóta késik. Nem tudom megérteni, miért nem lehet a városháza épületét véglegesen kialakítani. Ezt én nem tudom máskép elképzelni, mint a Károly- köruti frontnak hatalmas keretek közötti kiképzése által. Idekapcsolódik azután az egységes közlekedési politika szükségessége, a közlekedési üzemek egyesítése is, amik szintén megoldásra váró régi problémák. A Honvéd-utca mentén lévő telkeket addig is, amig beépítik őket, virágoskertekké kellene átala-