Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-07-26 / 30. szám
! Vilm évfolyam 30. szám Budapest, 1330 Julius 26 TU BUDAPEST Előfizetési érák: Egész évre ..................................................30 pengő Fé l évre..............................................................15 pengő Egyes széni éra 60 fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ : 13 O IS Y ANDOR DR I Szerkesztőség és Kiadóhivatal ; Budapest, ÍV., Kaas ívor-utca 9. Telefon; Aut. 828-23. Posiatakaiékp. chequeszémla : 30013 A Jövő évi költségvetés az átépítési igény négpéned-részét India csak kielégíteni Csörmann tanácsnok elmondta, hogyan hossznlja meg magát az ntépités és a közmüvek terén a főváros külterjes fejlődése — Visszautasítják azokat az ajánlatokat, amelyek az útépítési büdzsé amortizddóképén való lekötése ellenében akarnak munkát finanszírozni a fővárosnak — ötmillió pengőt ölel fel a jövőévi útépítési program, de ebből csak foltozgatásra jut Hol vannak ők ? Még a kánikula unalma fojtogatja a városházát, még a, munkában kifáradt főemberek távol vannak Budapesttől, de előreveti árnyékát már a közeledő fővárosi választások terminusa és a kitűnő lllyefalvy igazgató vezetésével a Statisztikai Hivatal dolgos személyzete már elkészítette a községi választásra jogosultak listáját. A baloldali pártok sajtóban és plakátokon egyaránt szóló gat ják híveiket, minden esetleges kimaradást azonnal reparálni Ígérvén, bizonyságául annak, hogy odaát céltudatos és körültekintő munka folyik, minden egyes szavazat megtartására és megőrzésére, amely az ő választási győzelmüket elősegítheti. A túloldal ezen szívós munkásságával szemben nálunk tunyaság és sültgalambra való várás álmos reménye üli meg a lelkeket. Annyira biztos a győzelem, hogy nem szükséges megerősíteni a sáncokat, kijavítani az eldugult lövőréseket, jogvédő irodát szervezni és fenntartani azok számára, akik a mi oldalunkon jelentkeznének valamely elveszett bizonyítvány beszerzése vagy félvilágósitás kérése céljából? A legutóbbi községi választások alkalmával a szavazásra jogosultak negyedrésze nem járult az urnák elé. Hetvenezer olyan szavazat veszett el, amelyeknek hiánya a jobboldalt gyöngítette, mert a demokrata és szociáldemokrata párt a maga kipróbált organizációjával minden egyes szavazatot az urnába juttatott, amelyről feltételezhető volt, hogy az ő jelöltjeiket támogatja, Fájdalommal látjuk, hogy a csepeli mementót nem vette tudomásul Budapest keresztény népe. Csepelen a kereszténypárt túlzott önbizalma, tunya önhittsége százszázalékos vereséget okozott. A szervezetlenség azonban nemcsak Csepelen bosszulja meg magát, hanem Budapesten is. A vezérektől, akik lelkes szónoklataikkal fáklyavivői a kereszténypárti eszméknek, igazán nem lehet kívánni, hogy irodai órákat tartsanak jogi felvilágosítások adása céljából, de hol vannak a közkatonák, akiknek hetenként nincs pár órájuk arra, hogy a párt- szervezetekben és a kerületi keresztény kaszinókban inspekciót tartsanak, egyébként méltán drága idejükből valamicskét arra is szánva, hogy a közért dolgozzanak? A keresztény választópolgárokat nem figyelmezteti senki, jótanács- csal, útbaigazítással nem látja el senki, mert azok, akiknek ez kötelességük lenne, el vannak foglalva érdemeik listájának összeállításával. Már készülnek a küzdelemre, már vérteződnek a nyüzsgésre, hogy mennél jobb helyet biztosítsanak a maguk számára a listákon, ha majd elkövetkezik a választás időpontja, Féltéglával verik a mellüket ezek az urak, statisztikákat állítanak össze szerepléseikről, de arra nincs ráérő idejük, hogy a közért ne csak bomb ászt okkal, hanem a kirakatba nem illő komoly munkával is áldozzanak. Ha majd a mandátumról lesz szó, ha arra kerül a sor, hogy a törvényhatósági tanácsi és az üzemigazgatósági helyeket betöltsék, az első sorokban fogjuk látni őket, primadonnás büv- mosolyukkal, finoman hegyezett könyökükkel, mely legbecsesebb és leghasznosabb testrészeik közé tartozik. De hol vannak ők addig és hol lesznek ők azután? — Az Uj Budapest tudósítójától — Minden költségvetési tervezet előkészítésénél fogas kérdésként jelentkezik a fővárosi utépitési Programm végrehajtásának lehetősége. Nem kétséges, hogy utaink használhatósága és mindenkori állapota tekintetében hátrányban vagyunk a nyugati államokkal szemben, ahol a magasfoku kultúrának talán éppen az utak kitűnősége egyik legjelentősebb tényezője. A főváros utépitési osztálya hivatása magaslatán áll, hiányzanak azonban azok az anyagi eszközök, amelyek jól megalapozott, minden tekintetben indokolt nagyvonalú útépítési Programm végrehajtásához szükségesek. Az idén is jelentkeznek ugyanazok a nehézségek, amelyek tavaly tették lehetetlenné a fővárosi utépitési osztály programrajának a végrehajtását. Szükségesnek tartottuk, hogy ezekről a kérdésekről, amelyek az autoforgalom mai hallatlanul nagymértékű fejlődése idején a főváros közönségét a legközelebbről érdeklik, beszélgetést folytassunk Csármann Ferenc tanácsnokkal, az utépitési és városrendezési osztály vezetőjével, akit mindenekelőtt arról kérdeztünk meg, hogy mi az oka a felmerülő útépítési igények óriási számának és milyen lehetőségek kínálkoznak a jövő esztendőben az utépitési Programm végrehajtása vagy a végrehajtásnak legalábbis megkezdése te- \ kintetében. Csármann Ferenc tanácsnok a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Rendkívül nehéz kérdést tesznek fel nekem. Erre a kérdésre hosszabb magyarázattal kell felelnem. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy most bosszulja meg magát az a régi városrendészeti elgondolás, amely a külterjes fejlődésnek volt a propagálója. Körülbelül negyven évvel ezelőtt kezdődött meg Budapest legkülönbözőbb területein a parcellázási akció s néhány év múlva egymástól távoleső helyeken, ahol még egy évvel azelőtt a békák kuruttyoltak, egyszerre házak emelkedtek ki a földből. így keletkeztek a különböző lakótelepek a Szent László-uton, a mai Erzsébet királyné-ut környékén, a Telep-utcában, az úgynevezett Zsivorában. Ezek a települések nagy szigetek voltak, amelyeknek rendkívül kevés összekötő kapcsuk volt a főváros belterülete felé. Az Erzsébet királyné-ut vonalában például két hosszú szijjacs épült, a közvetlen környékén pedig tovább kuruttyoltak a békák, mert köröskörül mindenütt vizenyős a talaj. Ezeken a szigeteken postások, levélhordók, vasúti altisztek, rendőrök építettek legnagyobbrészben kis viskókat, egyszoba-konyhás lakásokat, amelyeknek lakói tapossák a sarat, nincs vizük, nincs csatornájuk s igy érthető okokból állandóan deputációznak a városházán, Folytonosan arra hivatkoznak, hogy ők is adófizető polgárok, juttassa tehát a főváros őket megfelelő környezethez. Kénytelen vagyok ezeknek a deputációknak részletesen megmagyarázni a helyzetet. Elmondom mindig, hogy a csatornázási szabályrendelet értelmében a csatornázási költségeket száz százalékig kivetjük az érdekelt háztulajdonosokra. Megmondom mindig, hogy ha utat építünk nekik, meg kell íizetniök a burkolási járulékot, ha a Vízmüvek megépíti számukra a vezetéket, akkor a vízszolgáltatás szabályrendelet értelmében minden esztendőben garantálniok kell a befektetett tőke nyolc százalékát — akár fogyasztanak vizet, akár nem. — így áll a helyzet a külterjes fejlődési politika következtében létesült perifériális utcácskákkal. Ezzel szemben minden pesti polgár megállapíthatja, hogy a Józsefvárosban és Ferencvárosban egész sereg kisebb-nagyobb utca van, amelyekben földszintes díiledező házacskák éktelenkednek. Rajtuk van az emléktábla, amely szerint már 1838-ban, a nagy árvíz idején is fönnállottak. Konkrét példákat tudok mondani. Ott van például a F erenc-utca, a Bokréta-utca, a Thaly Kálmán-utca (régi Gyep- utca.) Két oldalán ezeknek az utcáknak hatalmas nagyvárosias utak terülnek el: az Üllői-ul és a Mesterutca, amelyek mndenféle közmüvei vannak ellátva. Itt senki sem építkezik, mindenki kimegy a vái'os végére, a Rákosra, vagy a Hajtsár- utra! — Mi a következménye ennek a helyzetnek az útépítés tekintetében? A főváros kénytelen a sok zaklatás, sürgetés és deputációzás következtében ezeket a kültelki utcácskákat is fölvenni a közmüvekkel ellátandó utcák között. Horribilis pénzre volna szükség, ha az összes jelentkező igényeket ki akarnánk elégíteni. Számításom szerint húszezer hektárnyi területnek az ellátására volna szükség, amihez kevés volna a fővárosnak egész kettő- százmillió pengős évi büdzséje. — Ezzel szemben mi a helyzet? Összesen ötmillió pengő áll rendelkezésre, vagyis a felmerülő igényeknek negyvened részé. Itt van a bajok igazi kutforrása. A mi fővárosunk nem a modern német városrendezési tervek szerint terjeszkedik, hanem ötletszerűen. Meg kellene állapítani minden irányban azt a területet, amelyre a legközelebbi időben egyáltalán építeni lehet. Kölnben, Münchenben például előre megallapitott Programm alapján jelölik ki azokat a területeket, amelyre a legközelebbi időben szabad építkezni és itt előbb csinálják meg a közmüveket és csak azután lehet lerakni az első téglát. — Abból az ötmillió pengőből, ami egy évben utépitési célokra rendelkezésre áll, csak foltozgatásra jut. Úgy értem a foltozgatást, hogy csak a teljesen megrongált utak helyrehozatalára és á járhatatlan úttesteknek tartósabb burkolattal való ellátására jut pénz. Kiválasztjuk azokat az utakat, amelyeknek környékén a legnagyobb számú letelepedés észlelhető, ezeket megépítjük. Magam megyek ki minden esztendőben a helyszínére és helyszíni tapasztalatok alapján állapítom meg, valóban szükség van-e valamelyik útnak a megépítésére, vagy sem. Csak ezeknek a helyszíni vizsgálatoknak az alapján állítom össze a következő évi pro- grammot. Hogy azután minden fölvett utca bennmarad-e az uj programúiban vagy se, az már nem tőlem függ. Az 1930-as évi költségvetésbe is egész sereg utcát vettünk fel uj burkolattal való ellátásra, de a hatos bizottság lényegesen csökkentette a pro grammot. — A jövőre nézve nekem a pro- grammom ez: a helyes városfejlesztési elgondolás szerint koncentrikusan kell a város közepéből indulva kifelé menni és elsősorban az úgynevezett kivezető utakat kell rendezni, vagyis végleges burkolattal ellátni. Minthogy az adott helyzettel, vagyis a külterjes fejlődés tényével számolnunk kell, — arra kell igyekeznünk, hogy a kivezető utak megépítése révén elsősorban a sűrűbb lakosságú letelepedési területek legyenek megközelíthetők. Csármann tanácsnok nem óhajtotta véleményét kifejezésre juttatni azokról az ajánlatokról, amelyek legutóbb érkeztek a városházára, amelyek szerint egyes cégek a főváros évi útkarbantartási fedezetének ellenében öt-nyolc évi amortizációs alapon hajlandók volnának
