Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-07-05 / 27. szám

OJ BUDAPEST 1930 Julius 5. 2 Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Máma a közéleti élet vér­tanú élet. Ma a közéleti élet meg­próbáltatás, mert nem az a mi de­mokráciánk, amely a piszkot __ fel- freccsenteni, hanem az a demokrácia, amelyet Krisztus nevében mi tar­tunk és teszünk, hogy felemeljük a lelkeket annak a tisztaságnak a ma­gasságára, amelyet Krisztus Urunk igazságainak követése jelent. Mi azzal a tudattal állunk itt be­számolóként, hogy tiz év alatt köte­lességünket becsületesen teljesítet­tük. De, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, csak egy kicsit gondolkoz­zunk. Ne feledkezzünk el a tiz év előtti eseményekről. Mi nagyon könnyen szeretünk elfeledkezni. Ma­gában véve azzal, hogy vagyunk, igazoltnak látom magam, amikor azt mondom, a Keresztény Községi pártra történelmi hivatás vár. Igenis, ha nézem a tiz esztendőt, ha nézem a kommiin utáni nagy ke­resztény felbuzdulásnak ^ konkrétu­mait, hát történelmi valóság, hogy az egyedüli vita nélküli konkrétum a keresztény városháza. A radikalizmus ott leselkedik kí­vülről. Nagy, öles plakátokon hir­detik, hogy jogot<( a népnek! Azt mondják, hogy az ő titkos szavazati joguk, az fogja csak megvalósítani ,áz eldorárót. Kedves Testvéreim! Mi is az általános titkos szavazati jog alapján állunk és ezen az alapon választottak minket be Budapest székesfőváros közgyűlésébe. Mi is ezen az alapon állunk és mégis azt mondjuk, hogy a választójog csak eszköz, de sohasem öncél, az még nem elegendő a boldogulásra, ahhoz az is kell, hogy legyenek önzetlen, becsületes emberek, akik ezen az alapon a népért becsületesen dol­gozni tudnak. Sokszor kérdezik, hogy mit tett a Keresztény Községi Párt? Mi az eredménye? Sőt voltam egy nép- gyülésen, ahol egyik közbekiáltó azt mondotta, hogy: semmit! Mé­lyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! En sohasem rejtem homokba a fe­jem, nem struccmadarat, hanem vi­lágosan látó politikust akarok ját­szani és megállapítom, hogy: ime az igazságtalanság, amely ott lappang a hallgatóságaink és választópolgár­társaink között. Hát nem emlékeznek vissza, hogy tiz évvel ezelőtt mi volt Budapest? Hát nem emlékeznek a rongyos villamosvasutakra, a kitö­rött ablakokra, nem emlékeznek a kórházakra, amelyekben nem voltak lepedők, amelyekben nem voltak mű­szerek, nem emlékeznek a városhá­zára, amelynek pénztára ki -volt fosztva. Le volt terítve ez a fővá­ros, járt kunyőrálni a nagybankok­hoz, hónapról hónapra váltókkal kölcsönökért, ott liunyászkodtak meg az intézők, hogy tudják ten­getni a város közigazgatását és éle­tét. Emlékeznek ezekre az időkre és akkor mondhatja-e valaki, hogy a Keresztény Községi Párt, amely kezdetbeu teljesen egyedülálló té­nyezője volt, mint többségi párt a városházának, hogy ez nem emelte-e fel a romokból ezt a székesfővárost? Hogy nem tette-e pénzügyileg olyan konszolidálttá, hogy ma nyu­godtan elmondhatjuk, hogy felveszi a versenyt az állam hitelével. És a székesfőváros pénzügyei rendeztet- vén, külföldi adósságai rendeztet- vén, olyan háztartást tudtunk beve­zetni, amely békét, haladást jelent. Nem emlékeznek-e azokra a leron­gyolt időkre, amikor mi jártunk kunyorálni — és hogy Budapest székesfőváros ma tényező pénzügyi téren is, ezzé mi tettük azáltal, hogy megteremtettük a Községi Takarék­pénztárat és tudunk ezzel uralkodni a pénzügyi életünkben. Nálunk az ipar és a kereskedelem pártolása sohasem volt frázis. Ma is, büszkén mondhatom, hogy a ta­nácsba egyedül mi hoztunk kisipa­rost és gyakorlatilag megmutatjuk, hogy nemcsak szónokolunk mel­lette, hanem társként magunk mellé véve, együtt akarunk dolgozni azért a célért, amely előttünk lebeg. Konkrétumokat akarok felsorolni. A Hitelintézeten kivül, az intézmé­nyek egész sorozatát létesitettiik. Megváltottuk a közútit, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, úgy­szólván semmiből. És lehet erre a BSzKRT-ra sok mindent mondani, de nem hagyom elvitatni azt a tényt, hogy a víznek, a gáznak és a vil­lanynak az ára sehol sem olyan ala­csony, sehol sem olyan olcsó, mint Budapesten. Ha megnézzük a világ­városok kimutatását, de necsak a világvárosokról legyen szó, csak men­jünk ki Újpestre vagy menjünk ki a környékbeli városokba, meg fog­juk látni, hogy sehol ilyen olcsó közszolgáltatási árak nincsenek, mint Budapest székesfővárosban. És mégis uszitanak és mégis elé­gül e t le n s égé t szitának ellenünk! Igazság-e ez és nem volna-e tragé­dia, ha ilyen álokoskodások félreve­zetnék a mi választóinkat? Azt mondják, hogy nekik tömegeik van­nak. Mi is abban a tudatban beszé­lünk, hogy hátunk mögött százezrek állanak. Jogosan mondom, hogy csak kétféle tömeg van Magyaror­szágon és Budapesten: A nem ke­resztényektől vezetett szociáldemok­raták és a keresztények tömege. A többi csak lóbálódik és keresi az ér­vényesülést, de legyen radikaliz­mus, legyen liberalizmus, jövője csak a mi pro grammunknak van és a mi pro grammunknak az érvénye­sülése jelenti e város és ország üd­vének szolgálatát. Létesítettük, megvásároltuk Nagy­tétényt. Ennél is egy nagyobb kon­cepció volt a mi programmunk. Nem rajtunk, hanem az államon múlik, hogy ezt a koncepciót még nem valósítottuk meg. Mi azt akar­tuk, hogy az egész sertéskivitelt ide koncentráljuk Budapestre és innen fejlesszük ki az exportot. Nem is múlik rajtunk, és én ma is felszó­lítom a földmivelésügyi kormányt, hegy ezt az intenciót valósitsa meg, mi követeljük, hogy megvalósítsa, mert ennek az ígéretnek a jegyében vásároltuk meg a tétényi részvény- társaságot. A közművek fejlesztésén kivül szociális vonatkozásban is, seme­lyik város nem tett annyit, mint Budapest székesfőváros. Létesítettünk négy helyi káplán- ságot és építettünk templomokat a város minden részében. Támogat­tuk az összes keresztény felekeze­teket, de támogattuk még a zsidó hitielekezetet is, mert mindenkit tá­mogatni akarunk abban, aki Istenét imádni akarja. A mi álláspontunk, hogy mindenki a pozitív vallás alapján tudjon állni ebben az or­szágban és a mi felfogásunk, hogy még a nem keresztények is, ebben az országban és ebben a városban csak azon az ezeréves keresztény magyar alapon tudják és fogják biztosítani, amely nekünk létszük­ség, nekik pedig érdekük, hogy ah­hoz alkalmazkodjanak. Tanügyi téren egész sorozatát lé­tesítettük az iskoláknak és fejlesz­ti, ttük uj tanügyi intézményekkel, polgári és elemi iskolákkal. 1930- ban hét uj elemi iskola van pro­gramban. Nagy vásárcsarnokot építünk. A helyi kikötőt fejlesztettük. Megint nem rajtunk múlik, hogy azok a nagy koncepciók, amelyek itt meg­valósításra. várnak, nem valósulnak meg. És a legutolsó napokban meg­szavaztunk negyvenhat millió pen­gőt, amelyből az utolsó fillérig min­dent hasznos beruházásra és á mun­kanélküliség enyhítésére fogunk fordítani. Emlitsem-e még azt is, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy minden kerületben a tiz év alatt szervez­tünk egy várat, vagy a katholikus hitközség, vagy a keresztény ka­szinó, vagy kulturházak alakjában, ahol a keresztény polgárság össze­jöhet, nem hontalan, nem hangját vesztett könyörgő, hanem összejö­het, hogy az akaratának kifejezést adjon, kiformálja a kerületeknek szándékait, kivánságáit és pozitív módon befolyást gyakoroljon bizott­sági tagjai utján a város ügyeinek intézésébe. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi azt akarjuk, hogy a ke­resztény polgárság szive dobbaná­sát megértve, abban a helyzetben le­gyünk, hogy olyan intézményeket létesitsünk, amelyek a mi polgá­raink, a mi keresztény magyar pol­gáraink érdekeit, jogait, kultúrá­ját és haladását szolgálják. Csak úgy átszáguldottam az egyes pozitív eredményeken. Majd nyom­tatásban is megcsináljuk ezt és osz­togatni fogjuk választóinknak, hadd lássák, igazságos volt-e az, amikor egy népgyülésen arra a kérdésre, mit tett a Keresztény Községi Párt, azt kiáltották hogy — semmit! Hát az a sok árva. az a sok gyermek, az a sok éhes ember, az a sok tanuló, az a sok uj egzisztenciát nyert em­ber: ez nem pozitívum? Ez nem po­zitív eredmény? Ez csak levegőben lógó állítás? Mi nem szoktunk soha frázisokkal dolgozni, mert vegyék tudomásul, hogy a mi szavainkban ott van a hit, amelyet a szivünkben érzünk és szándékunk az, hogy soha mást nem mondunk, mint amit meg is tudunk valósitani. Ha most arról van szó, hogy mi a teendő, akkor azt mondjuk, hogy az erő öntudatának a jegyében ál­lok ezen a helyen. Legyen bár száz ellenségünk, ordítsanak és üvöltse- nek bár, fecskendezzenek be min­dennap sárral, amig ők gáncsolnak, addig a lelkiismeretem nyugodt, hogy csupa olyan dolgot tettem, amely az én keresztény magyar né­pemnek a javára szolgál. Mi vagyunk az a kőpillér, ame­lyen a város keresztény nemzeti ala­pon álló polgármestere a lábát meg­vetheti. Ha mi nem leszünk erősek, akkor a jövő nagygyűlései nem fog­ják éljenezhetni a polgármesterün­W E T O L sebolaj legyen minden mentőszekrényben Fertőzéstől megvéd és gyorsan gyógyit. M, kir, népjóléti és munkaüsyi miniszter 72,455/1924. sz. körrendelet. M. kir. kereskedelemügyi miniszter ___ 92.062/XX 1925. sz. rendelet Vá rosházi történetek Kétségtelen, hogy az üzemigazga­tósági tagságok betöltésével nincse­nek megelégedve azok, akik nem kerültek be azokba az igazgatósá­gokba, amelyekbe be szerettek volna kerülni. De elvégre nem foglalhat, helyet mindenki a Beszkárt igazga­tóságában, sőt a nagy üzemek igaz­gatósági tagsága is erősen véges. Tény azonban, hogy sok igazgató­ságból sok mindenki kimaradt, aki­nek pedig éppen ott lett volna a helye. így például kimaradt a vízmüvek igazgatóságából Bibit hi H or­vát h János, akit mindenki szívesen látott volna a vízmüvek vezetőségé­ben. Nem is értjük, hogy a törvény- hatósági tanács miért mulaszt el ilyen kitűnő alkalmat, hogy János bátyánkat a. vízzel közelebbi kapcso­latba hozza. Az is egészen furcsa, hogy Bárány Oszkár, Csóka La­jos, Darvas Gyula, Farkas Ist­ván, F a r k a s József dr. és F a r- kas Zoltán dr. (szóval mind a há­rom Farkas) azután a Halászok: Halász Alfréd, Halász Manó és H a l á s z Pál drh ogy Fische r Mártonról és Fischer Ödönről ne is beszéljünk, kimaradtak az állat­kerti bizottságból. A kertészeti üzem,ben viszont az egyetlen köz­gyűlési kertész: Kertész Miklóst és természetesen Berkes Jenőt fogjuk nélkülözni. Az is bizonyos, hogy külpolitikai bizottságot is kel­lett volna alakítania a törvényható­sági tanácsnak, melynek tagjaiul, ha ez mégis valóra válna', javasol­juk a következőket: B o s ny á k Izsó, Csepreghy Horváth Já­nos dr., Cseh Jenő dr., Deutsch Jenő, Deutsch Mór, Horváth Karoly, Horváth Pál, Németh János, Székely János és elnöknek M a gyár Miklós a jelöltünk. Az erdőbizottságban sajnálatosan nélkülözzük: Erdőssy Antal ne­vét. B. V irágh Gézáért szintén vetélkedik az erdészeti bizottság, bár neki a■ kertészeti bizottságban is erős szerepe lenne. Főleg tavaszi vi­rágzás idején. Ugyancsak kétlaki szerepe van Berkes Jenőnek is, akire szintén számot tarthat az er­dészeti bizottság is. A zeneüzemi bizottság elnökéül Hegedűs József dr.-t ajánljuk, a Beszkártnál nélkülözhet eien K a­lauz Bertalan bizottsági tag, a vi­lágítási üzemnél pedig Kiár Zol­tán dr. Az ipari bizottságban Ko­vács Ernő lehetne az elnök, alel- nök pedig T a kát s István, Müller Antal, esetleg Schmidt Richárd. Szabó József. Szabó László dr., mint egészségügyi szakértő pedig Csordás Elemér szintén hivatok tak, ebben a nagyfontosságu bizott­ságban részt vegyenek. A szőrüzemi bizottság elnökéül Kivovits Károly versenyen ki­vül áll, mint jelölt. Alelnökök csak a Szakál-ak lehetnek: Szakái Antal dr. és Szakái Géza. A csil­lagvizsgálati üzemhez Csilla g Fe­renc volna kiküldendő, természete­sen a S temekkel, akik úgy férfi, mint női kiadásban szerepelnek a bizottsági ' tagok között. Ha megem­lítjük még, hogy Bittér Illés­nek és Édes Endrének viszont az élelmezési üzem vezetőségében lenne helyük, hogy Rá ez Vilmost pótlóan jelölhető a külügyi bizottságba, ak­kor demonstrálhatjuk, hogy a mos­tani, üzemigazgatósági beosztás ha­ji t ó fát s e m ér... * Lapunk más helyén számolunk be arról az ünneplésről, amelyben a Belváros keresztény polgársága ré­szesítette Nagy Ferencet, abból az alkalomból, hogy a törvényhatósági tanács tagjává választották. A nagy kánikulánál csak a hangulat volt melegebb ezen a júliusi vacsorán, amelyre N a g y Ferenc több barátja nyaralását félbeszakítva, érkezeti fel a fővárosba. P ur ébl Győző dr., tanácsnok a közoktatási ügyosztály vezetője is csak azért jött fel Zamárdiból a fő­városba, hogy a Nagy Ferenc va­csoráról ne hiányozzék. Este hatkor érkezett meg P ur ébl tanácsnok vonatja, a főváros egy illusztris ven­dégét is Budapestre hozván a Bala­ton partjáról. A magyar-német nya­ralási csereakció kapcsán Berlin vá­rosa elküldötte Magyarországra kulturtancsnokát, nézze meg, meg pedig igazi német alapossággal, hova, fognak kerülni a magyarok földjén a csereakció során idekül- dendő német gyerekek. A kulturtanácsnok, aki különben arról nevezetes, hogy n ő, ebbeli mi­nőségében egy napig Purébl tanács­nok szívesen látott vendége volt a zarnárdi kúrián, önagy ság a, aki inkább hatvan, mint ötven eszten­dős, még soha sem látta a Balatont, és. el volt ragadtatva, mindentől, amit látott. Evett gulyást, halpapri­kást, sör helyett badacsonyi bort ivott, alig tudta megköszönni a ta- nácsnokné Öméltósága, magyaros vendéglátását, de legjobban f mégis a tanügyi ügyosztály Zamárdiban épülő telepe nyerte meg a tetszését. Ez a telep julius közepén fog meg­nyílni, száz német cserediáknak adva, két hónapig egészséges és ba­rátságos otthont. Purébl tanácsnok, hogy nyu­godtan résztvehessen a N a g y Feri vacsorán, a német tanácsnoknőt Petik Kálmánra, a cukor-uccai elemi iskola derék igazgatójára bízta, aki egyébként az összes nya­ralási akciók központi vezetője. Mi­vel azonban önagysága még az éj­szakai vonattal el. akart utazni Bu­dapestről, a tanácsnok úgy rendelke­zett, hogy Petik igazgató este fél­tizenegyre jöjjön el érte a vacsora színhelyére, vigye őt magával, hogy még idejében kiérjen bucsuzkodni a pályaudvarra. A vacsora azonban, ahogy az már politikai vacsoráknál szokás, elhú­zódott és Purébl tanácsnok egyre idegesebben kapkodott az órájához, amint a mutató a féltizenegyhez kö­zeledett. Beszéhiie is kell a banket­ten, a vonat sem vár, bizony súlyos volt a dilemma. Végre féltizenegy előtt öt perccel P u r ép l tanácsnokra jön a beszéd sora. Üdvözli Nagy Ferik a BSE nevében, azután a távollevő Petik igazgató nevében, aki különben egyéb elfoglaltságai mellett a bel­városi leventék parancsnoka is. — Petik igazgató — mon­dotta Purébl — egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni és ezért én üdvözlöm a leventeegyesü­let nevében a bizottsági tag urat! Ebben a pillanatban a terem ajta­jában megjelent Petik igazgató szálas alakja. Petik a másik te­remben várta a tanácsnokot, időköz­ben el is múlt már a találkozásra kitűzött fél 11 óra, de amikor a nevét hallotta, át sietett a másik terembe. Szerencsére kevesen vették észre, hogy P étik igazgató bejött és igy nem történt komolyabb bal­eset. A „távollevő“ Petik igazgató azután odament Purébl tanácsnok­hoz, aki beszéde után három perccel már autóban ült, útban a pálya­udvar felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom