Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-07-05 / 27. szám

1930 jiilius 5.

UJBUDAPEST

3

két, mert nem fog megjelenni a kereszténypártnak az ülésén. Nem fogja merni érvényesiteni azt az alapot, amelyet ő érvényesig mert ha nincs erős Keresztény Községi Párt, koalició sem lehet. Mert hiába beszélnek arról, — polgári gondolat. A polgári gondolat nem lehet más, mint a keresztény gondolat. A polgárság a kereszténység fejleménye. A régi városok kereszténysége fejlesztette ki a polgárságot.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy mint ennek a pártnak ezidőszerint vezére, ebben a pillanatban az én munkatársaimhoz forduljak, akik itt sorakoznak a hátam mögött és azt mondjam nekik, tiz esztendő... ti tudjátok, mit jelentett ez a tiz esztendő. Tiz esztendő munkája, fáradsága, tiz esztendő gyanúsítása és piszka, a tiz esztendő obstrukciói, amikor reggelig ott kellett virrasz- tanunk, hogy ne árulják el a keresztény polgárság akaratát. A tiz esztendő küzdelmeiben ti, barátaim, ott álltatok a zászló mögött és ha valamit megállapíthatok büszkén, öntudatosan, akkor azt mondom, ma, a gyanúsítások idejében nagy érdem, hogy még az ellenfeleink sem merik azt mondani, hogy az a zászló, amelyet a kezemben tartok, nem tiszta és nem mocsoktalan!

A város milliárdnyi értékei felett tiszta kézzel uralkodtunk. Tiszta kézzel kormányoztunk. És ha az uj fővárosi törvényt vesszük, itt is csak az volt á törekvésem, hogy az egész vonalon érvényesülhessen a keresztény polgárság akarata. Mert nem az a haladás és nem az az au- toűomia, amikor nekem kullognom kell a szociáldemokrácia és demokrácia után, hanem az az autonómia, amikor érvényesiteni tudom velük szemben is a keresztény polgárság érdekét.

Nem frázisok vezetnek. Az élet igazsága. Mi kenyérpolitikát akarunk csinálni. Igen — és ha a túlsó oldalon a vezéreknek szabad azt mondani, ho^y ők nem engedik az ő fajtestvéreiket, akkor nincs-e jogunk azt mondani, nekünk nem frázis a keresztény felebaráti szeretet, nekünk nem mondás, nekünk ez napi politika és igenis, meg fogjuk fogni a keresztény polgártársaink kezét ott, ahol lehet, támogatni fogjuk őket, én nem vállalkozom a mások érdekeinek oltalmazására, mondják, hogy elfogult vagyok, hát legyek elfogult, de csak a keresztények érdekében fogok mindenkor dolgozni.

Az Önök barátainak sorsáról van szó, kedves Keresztény Testvéreim! Hiába adom ki a hangom, hiába adom ki a lelkem, hogy önökért akarunk dolgozni, ha Önök nem fognak kitartani, ha nem állnak mellém, nem jönnek oda az urnákhoz és nem mondják: beszéljen nekem akárki, karatyoljon, kritizáljon, pletykázzon, én megyek ez után a zászló után, mert ezt becsületes emberek, becsülettel hordozzák, azok bennünket megcsalni sohasem fognak.

Kedves Barátaim! Tiz év... mi az egy zászlón? Mit jelentenek azok a foszlányok, amelyek ellenség kezétől vannak ezeken a zászlókon, tapasztalhatta mindenki, hogy ennél a zászlónál mi ez a tiz év, hogy frissebben, mint valaha, erősebben, mint valaha, állunk a polgárság elé, fennen lobogtatva ezt a zászlót és kiáltjuk feléjük: ne felejtsék el. ha nincs keresztény városháza, akkor nem lesz magyar feltámadás!

Én elmondhatom, hogy ez a szivemből, lelkemből fakadó igazság! Hogyan akar ez az ország feltámadni, ha Budapest székesfővárosban a városházán olyan szellem fog ülni, amely nem őrködik a gyermekek lelkén, ha a tanitók és tanítónők a gyermekek leikébe nem olyan szellemet csepegtetnek, amely a magyar hitet, a magyar feltámadást jelenti. Hogyan lehet feltámadni, ha a jövő generáció csak az anyagiság jegyében, a test kultuszában, ideálok nélkül fog lezuhanni a pro- grammtalanságnak sivár jelenébe. Hogyan tudunk jövőről beszélni, ha nem fog lángolni a budapesti városházán az a szellem, amely megihleti az egész várost. Mert, kedves keresztény testvéreim, bármit mondjanak, én tudom, hogy ezt a mi mai ünnepünket, tizéves fennállásunk gyönyörű ünneplését, az önök tapsait, az Önök szemeiből sugárzó megértést az ország minden részében diadalkiáltással veszi az ország népe. velünk együtt ő is mondja, mindent kövessenek el, hogy a keresztény városháza fennmaradjon, uralkodjék és éljen továbbra is!

Azt mondotta Prohászka Ottokár: a közéleti férfi feladata, égni... égni... Kedves Testvéreim! Valóban nem teszek mást, csak égek ... égek... Ég bennünk a lobogó hit, ég bennünk a vissza nem riadó akarat, ég bennünk az elhatározás, ég bennünk a tetterő, égünk ... égünk, hogy meddig... talán ameddig el nem égünk! De inkább a halált, mint a gyalázatos megadást és elárulását, feladását az elveinknek!

Testvéreim! Mi a mai napon, a főváros törvényhatósági bizottsága azon tagjainak, akik ez alatt a zászló alatt küzdöttünk, egy kis pla~ kettet adunk emlékül. Csak egy kis plakettet. Egy beszélő argumentumot, egy emlékezést, amelyet a nyugodt családi otthonban, amikor szemlélnek, gondoljanak a viharokra, gondoljanak a harcokra és gondoljanak a kötelességteljesitésre. Mert mi fogjuk teljesíteni a kötelességünket. kedves Testvéreim!

Mindig mondottam: programmot adni könnyű, csak betartani nehéz. Ne hallgassanak azokra, akik az önök hátát csak lépcsőnek akarják felhasználni. Mi nem akarunk semmi ilyent, mi nem akarunk semmit, ami egyéni érdek Ezt hangsúlyozottan mondom, mi önzetlenül,

Kedves Keresztény Testvéreim! Amikor végignézek ma a Vigadó helyiségein, eszembe jutnak a tiz év előtti harcnak annak a hatalmas megindulásnak az első pillanatai, amelyekkel székesfővárosunk törvényhatóságát ennek a városnak keresztény közönsége a birtokába vette.

Azt mondotta itt valaki az előbb: vannak hamis csődtömegek. Hát igenis, vannak ebben a városban- hamis politikai csődtömegek tessék felszámoltatni őket. Ez a felszámolás pedig másképpen nem lehetséges, mint hogyha önök, mélyen t. Hölgyeim és Uraim, oda fognak állni majd az urnákhoz és fel fogják számoltatni a hamis politikai csődtömegeket. (Élénk helyeslés.) Mert lehetetlenségnek tartom, hogy akadjon még valaki, aki nem látja azt, hogy ma, a világnézeti harc kellős közepében a lenni vagy nem lenni kérdése áll előttünk.

Ezelőtt tiz esztendővel, fiatalos hévvel, fekete hajjal mentünk a küzdelembe. Ma fehéren állunk itt, de bennünk lobog az a merészség és akarat, amelyről az elnökünk mondotta, hogy igenis menjünk előre, de már bátrabban küzdünk mi is és nyugodtabban, mert érezzük, hogy mögöttünk ott áll már a második gárda is. Az a gárda, amely a lövészárkok és a világ-háború más minden borzalmain keresztül érkezett haza ebbe az országba és látta azt a rettenetes pusztulást, amelyet a forradalom és a kommunizmus itt végzett. Ez a második gárda, amely hála Istennek, a mi segítségünkre áll, a hivatalok szélén, a katedrák szélén, mindenütt itt van, ezt megtéveszteni nem lehet. De megvan a haladásuk és ez a fontos. Mert mi nem magunkért küzdünk, hanem, hogy a kicsinyeink, a gyermekeink boldogulni tudjanak és ne érezzék ezt a rettenetes pusztulást.

Mindez azonban, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem lett volna lehetséges, ha három tényező nem áll nekünk segítségünkre. És ennek a három tényezőnek ma erről a helyről nekünk köszönetét kell mondanunk. Ez a köszönet pedig a hálának a szava a szivünkön, a köszönő szavainkon keresztül, a testvéri, baráti szívnek a szava, amelyet keresztény testvéri szeretetnek nevezünk.

Ezért hála és köszönet a mi részünkről, hála és köszönet az utódaink részéről illeti ennek a városnak a közönségét és ennek keresztény társadalmát, amely bennünket segített, támogatott ezekben a nagy harcainkban.

De köszönet illeti erről a helyről és talán itt kell megemlékeznem elsősorban a mi vezérünkről, Wolff Károlyról. Amikor mi, nehéz küzdelmeinkben, 1920-ban őt választottuk vezérünkké, ő benne láttuk megszemélytelenül akarjuk szolgálni a keresztény akaratot, azt akarjuk bevinni minden aktába, azt akarjuk odatenni a polgármester mellé támaszul, azt akarjuk bevinni a városházára. A többi párt, amelyek velünk szemben vannak vagy ellenségesek, vagy nem ellenségesek. Ha nem ellenségesek, azt mondjuk nekik: ti még nem meritek a keresztény gondolatot nyiltan kimondani, de ha ti ott volnátok nélkülünk, akkor még azt sem tudnátok érvénye- siteni, amit most érvényesiteni tudtok!

A Keresztény Községi Párt történelmi szükség — hangoztatom szüntelenül és ennek jegyében kiáltom oda Budapest népének: Tiz év példája, tiz év elhatározása, előre, barátaim, a zászló újból lobog, szóljon a harci zaj, neki a lelkeknek, neki a kerületeknek, fel fel a világosító munkára és ádáz ellenségeink csak kacagjanak, csak dühöng: jenek, csak forogjanak, minél több az ellenfelünk, annál hatványozot- tabb tűzzel fogjuk mondani: még sem engedünk, előre, előre a keresztény városházáért, előre a nagy Magyarországért!

Percekig tartó tomboló tapsvihar, éljenzés és helyeslés. A diszgyülés tagjai felállva, szűnni nem akaró taps és éljenzés közt ünnepük Wolff Károlyt, majd általános éljenzés közepette Csilléry András dr. emelkedett szólásra.

testesülve és inkarnálva azt az embert, azt az ideált, aki semmi körülmények között, semilyen befolyásnak nem veti magát és ilyent soha nem enged érvényesülni. Éreztük valamennyien, hogy az ő vezetése mellett ez a párt csak erősödhetik, ezek az eszmék, amelyeket a mi zászlónkra tűztünk, a keresztény és nemzeti gondolat, csak nyerhetnek benne és mi büszkék vagyunk arra, hogy akik vele együtt ezt a tiz esztendőt végigharcoltuk, nem csalódtunk benne, de nemcsak hogy nem csalódtunk, hanem nála soha jobbat kiválasztani nem tudtunk volna.

De ő nemcsak az a vezér volt, aki elől áll és parancsol, aki irányit és dirigál, de ő az volt, aki bölcs tanácsaival ott állván mellettünk, mindig az első sorban verekedett, aki éppúgy kivette részét azokból az infernális közgyűlésekből, amikor reggelig, másnapig, hetekig ott kellett államink őrt a városházán, hogy ne tudjanak úrrá lenni felettünk azok, akik évtizedeken keresztül ezt a várost birtokukban tartották.

Kedves Keresztény Testvéreim! Ez nem könnyű munka volt és mél- tóztassanak elhinni azt, hogy sokszor történtek mindenféle olyan meggondolások, amelyek azt mondották, hogy meg kell csinálni valamit, kell valamit találni és elkövetni arra nézve, hogy ezt a vezért a helyéről eltántorítsák, mert akkor talán a párt is meg fog bomolni mögötte és méltóztassék meggyőződve lenni, tiz évet dolgozni, tiz évet küzdeni önzetlenül, minden más érdeket háttérbe szoritva, ezért olyan elismerés illeti mindenki részéről, amelyet talán ebben a pillanatban mi nem tudunk megadni, de talán minden magyar asszonynak és férfiúnak a lelkében kell, hogy éljen és imádság alakjában szálljon az Éghez: Tartsa meg őt nekünk a családjával együtt!

Szeretett Elnökünk! Kedves Vezérünk! Mi köszönjük Neked, hogy velünk voltál, hogy hű barát voltál, hogy hű bajtárs voltál, mert az voltál végig és mi nem mondhatunk ma semmi mást, mint hogy vedd tudomásul, hogy legyen bármilyen mostoha is a sors Hozzád, legyenek a körülmények bármilyen nehezek, legyen bármilyen eltolódás politikában és másutt e világban: mi emellett a zászló mellett, emellett a világnézet mellett, emellett a világfelfogás mellett ki fogunk tartani! Mi lehetünk kevesen, mi lehetünk néha kevesebben, de nem lehetünk, kedves testvéreim, olyan kevesen, hogy a harcot felvenni nem tudnánk.

Erre a táborra és erre a pártra mindenkor számíthatsz és én hiszem azt, hogy ez a számításod a Te politikai terveidet, amelyek ennek a keresztény nemzeti Magyarországnak a felépítésére irányulnak, minEcordahc

a

| tökéletes

S autopneu

I

■MMBMMMMMIMNMI

den tekintetben alá fogja támasztani.

A mai ünnepi ülésünkön nem kellett volna provokálnunk és nem kellett volna külön megmondanunk, hogy nagy köszönettel kell adóznia ennék a pártnak még azért, hogy a városházán eredményt tudott elérni, mert ebben - nagy része van annak, hogy a városnak polgármestere Sipőcz Jenő! Aki egy nagyszerű apai örökséggel indult el a városházán az útjára és ezt érvényesíteni tudta végig. Érvényesíteni tudta azért, mert benne is büszke öntudattal élt a keresztény és nemzeti gondolat iránti meggyőződéssé érlelődött határozott cselekvés és élt benne az, hogy ezzel a párttal együtt kell haladnia, amely- lyel együtt indult el a városházi kampányban, ő is csak mindig egyet tekintett és gondolt, mindent a városért, mindent a hazáért, mindent a nemzetért és soha semmit magáért!

És nem mondhatok semmi mást erről a helyről, mint hogy az eredményeknek nagyrészét, a kivitelnek nagyrészét áthárítjuk mind őreá. Mert hogy minden megtörténhetett és úgy történhetett meg, az az ő intézkedésein múlott. Természetszerűen ez az intézkedés mindig ugyanaz a természetű volt, és ezért örömmel köszöntöm és örömmel lá- •tom, amikor most harmadszor a mi testünkön próbálják ki, a főváros testén az újabb törvényeket, amikor harmadszor hoznak a város formájának, kialakításának céljából újabb választójogi törvényt, mondom, örülök, hogy akkor a polgármestert nagyobb hatáskörben részesítették, de még jobban örülnék, ha még nagyobb hatáskör adatott volna neki, mert ezzel a munkánk még eredményesebb és jobb lett volna és a keresztény társadalom jövőjének a biztosítása még könnyebben megoldást nyert volna.

Ebben a reményben és ezzel a kérelemmel búcsúzom el erről a helyről, hogy: fel, fel az újabb küzdelemre, amelyet ma kezdünk, legyetek ott mindnyájan és hiszem azt, hogy újabb tiz év után mi f ogjuk üdvözölni a második generációt, amelyik a frontban mellettünk küzdve, a teljes győzelmet biztosítani tudja valamennyiünknek. Éljen a keresztény Budapest, amelyért nem sok semmi áldozat!

Szűnni nem akaró lelkes éljenzés után újból Wolff Károly emelkedett szólásra.

Wolff Károly szétosztja a plaketteket

Mélyen tisztelt Nagygyűlés — mondotta Wolff — mikor én ma megragadom az alkalmat, hogy ezeket a plaketteket, mint a múltra szóló emlékeket szétoszthassam bizottsági tagtársaim között, ezek sorában legelsőnek átadom ezt a plakettet a Keresztény Községi Párt női szervezetei vezetőjének és elnöknőjének.

Mi tudjuk, hogy a magyar férfi küzdelme nem lesz tökéletes, ha nem alakul át a magyar család küzdelmévé. Mi tudjuk, hogy a mi küzdelmünk nem lesz eredményes, ha magyar asszonyok az ő lángoló kitartásukkal, hazafias szeretetükkel és azzal az Istenhittel, amelyet a családi életük alapjává kell tenni, vallani és fenntartani, nem állanak mellettünk. És büszkén állíthatom, hogy egyetlenegy politikai párt nincsen ebben az országban, amelynek olyan működő, aktiv gárdája

Csillém András beszéde