Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-14 / 24. szám
iMjszmAP£sr 1930 Junius 14. ügy van!) Amilyen Budapest, olyan a vidék. Hiszen az egész szellemi áramlat innen megy ki az egész országra. Ha keresztény marad Budapest, egészen bizonyos, hogy a következő országgyűlési választásokon keresztény marad az ország is. (Úgy van! Úgy van!) De ha itt elveszítjük a csatát, szinte azt^ mondhatnám, elveszítettük az egész országban is. Ezt a nagy felelősséget, ezt a lelki- ismeretbeli, Isten és emberek előtti, az egész jövőnk előtti nagy felelősséget meg kell gondolnunk, hogy ilyen felelősség mellett mi a mi kötelességünk. Kedves polgártársaim! Ebben az esztendőben üljük Szent Imre jubileumi esztendejét. Nagy zarándoklatokat látunk, felvonulásokat látunk, amely zarándoklatokon résztvesznek a férfiaknak és a nőknek olyan tömegei, amilyen tömegeket mi még nem is láttunk. Csak akkor eszmélünk rá, amikor látjuk ezeket a tömegeket, hogy micsoda keresztény erő, micsoda morális erő, micsoda hatalom rejlik bennünk és van bennünk. Hát micsoda szomorú következménye és eredménye lenne ennek a jubileumi esztendőnek, hogyha a jubileumi esztendőt követő választásokban a keresztény és nemzeti eszme itt Budapesten alulmaradna. Ennek nem szabad megtörtennie! (Úgy Van! Úgy van!) Ha tehát el tudunk menni ezekre a zarándoklatokra, legyen meg a bátorságunk arra is, hogy ebben a harcban részt- vegyünk. Mutassuk meg, hogy nem csupán ünnepelni tudunk mi keresztények, nem csupán ünnepeket tudunk rendezni, hanem harcolni, küzdeni, ha kell, szenvedni is tudunk a keresztény igazságnak a diadaláért. (Úgy van Úgy van!) Ha igy fogunk érezni, ha ezt át fogjuk érezni és át fogjuk gondolni, akkor lehetetlen, hogy közönyösek maradhassunk, hanem akkor belevetjük magunkat abba a küzdelembe és nem nyugszunk addig, amig ennek a Keresztény Községi / Pártnak a zászlóját az uj választásokon diadalra nem visszük. (Úgy van! Úgy van! Szűnni nem akaró élénk helyeslés és nagy taps.) Ez lesz azután a keresztény demokráciának a győzelme, amely nem jelenti az egyforma nyomort, hanem a nyomorból való kijutást, az egyforma megélhetést, jelent békét, munkát, fejlődést és jelenti az ország feltámadását. (Hosszantartó élénk helyeslés és nagy taps. (ügy legyen! (Szűnni nem akaró viharos nagy taps és élénk helyeslés.) Nagy Ferenc: Mélyen tisztelt nagygyűlés! (Viharos nagy taps és percekig tartó élénk éljenzés.) Ezelőtt tiz esztendővel is innen indult ki az a harc, amelyben hirdettük a keresztény és nemzeti gondolatot. Ezelőtt tiz esztendővel kezdtük meg innen a munkánkat a Belvárosból, ahol a legjobb talajra találtunk. Ha jól vesz- szük. a Belvárosban tulajdonképen nem is tiz esztendővel, hanem húsz esztendővel ezelőtt kezdtük meg a munkánkat és a kommiin után, a szégyenteljes borzalmak után a belvárosiak voltak az elsők, akik sik- raszálltak és megmutatták, hogy ebben az ősi keresztény kerületben igenis a keresztény és nemzeti gondolatnak kell diadalra jutnia. (Úgy van! Úgy van! Tagy taps.) A Belvárosban mindig a keresztény és nemzeti gondolat volt uralmon, a Saskör, amely mindig a függetlenségi eszmékért és hazafias eszmékért küzdött és dolgozott, tulajdonképpen mindig a keresztény és nemzeti gondolat mellett volt. (ügy van! ügy van!) Azután következett egy újabb választás. azonban ezen az uj választáson már nem dicsekedhettünk azzal a szép eredménnyel, amelyet elértünk az első alkalommal, mert, úgy látszik, a keresztény szokás újra felütötte a fejét, a nemtörődömség, az indolencia, amely ilyenkor mindig megmutatja magát a mi sorainkban, (ügy van.) Ezért azt mondom, kedves keresztény polgártársaim, soha az életben nem volt annyira szükség a keresztény összetartásra, mint a mai nehéz időkben. (Úgy van! Úgy van!) Mindnyájan érezzük ezeket a nehéz időket, mindenki ismeri, mindenki tudja, honnan ered, miből táplálkozik, tudjuk nagyon jól, milyen fokon áll a gazdasági összeomlás, nem kellene itt más, mint ma egy könnyelmű ellenzéki hangulatot teremteni és azt hiszem, abban a pillanatban mindannyian egy uj felfordulás előtt állanánk, (ügy van.) De mi komoly polgárok nem ezzel az eszközzel dolgozunk, mi azt akarjuk, hogy mindenki a keresztény nemzeti gondolat eszméjében tömörüljön és a Keresztény Községi Párt zászlója alá sorakozzék. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés és taps.) A Keresztény Községi Párt mindent megtett, amit tehetett, az ő tízesztendős munkálkodása, az ő eredményes működése garancia arra, hogy a keresztény és nemzeti gondolat a polgárok javáért, előnyéért és boldogulásáért kíván küzdeni. Hogy ezt eddig száz százalékig nem sikerült elérni, az nem rajtunk múlik, mert természetesen más pártok is dolgoznak a városházán és igy természetes, hogy az ő erejük is lat-' bavetődik és hébekorba becsúszik egyik-másik olyan dolog, amelyik nem a mi érzésünk és nem a mi gondolatunk szerint van, nem a mi felfogásunk szerint. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy ezzel befejezzem felszólalásomat, tekintettel arra, hogy az idő is előrehaladt már és még illusztris szónokok következnek a gyűlés során, elsősorban Wolff Károly, szeretett elnökünk és vezérünk. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és viharos nagy taps.) Ezért engedjék meg, hogy csak röviden arra kérjem kedves polgártársaimat, hogy a választásoknál iparkodjanak mentül nagyobb számban megjelenni, minden egyes belvárosi polgár legyen ott a választási urnánál, tegye meg a maga kötelességét és akkor bizonyos, hogy a keresztény és nemzeti gondolat győzni fog. (Hosszantartó élénk éljenzés és nagy taps.) Miklós Ferenc: Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! (Hosszantartó élénk éljem zés és nagy taps.) Ma már kezdenek hangok hallatszani és hirdetni azt, hogy a keresztény uralom a fővárosban megszűnt. Tiz esztendő szerintük elég volt arra, hogy kiderüljön, hogy a Keresztény Községi Part nem tudta beváltani az igére- Es most akadnak emberek és akadnak — sajnos — magukat keresztényeknek valló hithü emberek, akik felülnek ennek és akik kezdeMargalii Andor és Ödön okleveles mérnök, építőmester, vállalkozók BUDAPEST KELENHEGYI-UT II. SZÁM. ne kételkedni abban, vájjon jó utón járnak-e akkor, amikor a községi politika zászlajára a keresztet tűzték ki. És ma vannak emberek, akik úgy tesznek, mint a francia forradalom után azok, akik semmit sem tanultak és mindent elfelejtettek. Akik nem emlékeznek vissza a múlt időkre. Akik csak a jövőbe néznek és azt várják és azt látnák szívesen, ha az ígéreteknek bőséges szarujából mindent eléjük öntenek, hogy mi minden lesz akkor, ha nem a Keresztény Községi Párt és nem annak vezére, Wolff Károly (Percekig tartó, zugó nagy taps és viharos lelkes éljenzés) fogja a fővárost dirigálni, hanem visszahozott Bu- chingerek és társai (Ingerült, zajos felkiáltások: Le velük!), akik Bécsből jöttek vissza és akik ismét itt akarnak gyökeret verni a főváros területén és újra rabigába akarják hajtani a magyar keresztény dolgozó munkásságot és polgárságot. — Igaza volt az én igen tisztelt Czettler barátomnak, aki egy beszédében azt mondotta, hogy a szociáldemokrácia és a kommunizmus között olyan nehéz különbséget tenni, mint ahogy az ember nem tudja, mikor lesz a borjúból tehén. (Nagy derültség.) Tényleg úgy van, amint láttuk itt a fővárosban is, hogy a felfegyverzett munkás szakszervezeteknek hirdették, hogy a fegyver a mienk, a munkásoké és a rendet mi fogjuk fentartani, a végén pedig láttuk, hogy kommunista uralom alá hajtották a fővárost és a kommunizmus 4ett úrrá egy időre itt a fővárosban. (Úgy van! Úgy van!) Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Az iparosainknak és a kereskedőinknek érdekük az, hogy itt ez az uralom legyen? Érdekük az, hogy itt a fővárosban felboruljon a társadalmi rend? Mert nekünk meg kell jegyeznünk azt és ezt a statisztika is igazolja, hogy a dolgozó emberek soraiban a keresztények aránya sokkal nagyobb, mint a nem dolgozók között. (Ugjj van! Úgy van!) És hogyha mi, hatszázezer keresztény ember össze tudunk fogni ebben a fővárosban, akkor ebben a fővárosban a keresztény uralom állandó kell. hogy legyen, (ügy van! Úgy van! Nagy taps.) Az a tiz év, amelyet nagy nehézségek és nagy viszontagságok között keresztüléltünk — mint az előttem szólók mondották — a romok eltakarításával volt nagyrészben elfoglalva. Ebben igazuk volt, mert tényleg elsősorban a romokat takarítottuk el. De építettünk is, mert rendbehoztuk a főváros háztartását és ma ott vagyunk, hogy jobb a mi helyzetünk g'azdaságilag, mint az államnak a helyzete pénzügyileg. Ne felejtsük el, hogy ez alatt a tiz év alatt a főváros népessége hatvanezer fővel szaporodott. Hatvanezer uj lélek jött a főváros területére születés vagy bevándorlás következtében, ezeket ellátni munkával, ezeknek kenyeret adni borzasztóan nehéz feladat akkor, amikor a háború előtt az országnak csak minden huszadik lakója volt budapesti, ma pedig minden hetedik ember budapesti lakos. Egy ilyen hatalmas várost ehhez a csonka országhoz képest fentartani, annak életet adni, működésre és boldogulásra lehetőséget adni a legnagyobb, a legirtózatosabb feladat, amely előtt csak állhatunk, (ügy van! Úgy van!) Mi tudjuk azt jól, hogy gazdaságilag milyen súlyos, milyen nehéz helyzetben vagyunk. Hiszen ezt bizonyítják ebben a világvárosban a becsukott boltok is. Bizonyítja ezt a munkanélküli és állásnélküli embereknek nagy száma is. De vájjon tudnánk-e többet és jobbat csinálni, ha nem a becsületes keresztény és nemzeti alapon dolgoznánk1 Ez kizárt dolog és szent meggyőződésem, hogy nem. Nekünk azt kell a jövőben is szem előtt tartanunk, hogy az a kis darab kenyér, amely itt Csonkamagyarországon terem, az a kis falat kenyér is aránylagosan elosztva jusson itt mindenkinek. (Úgy van! Úgy van!) Hogy jusson mindenkinek abból a kenyérből, hogy ne legyen itt olyan ember, aki szeretne és akarna és tudna is dolgozni, hogy az ne kapjon itt munkát és ne tudjon megélni. (Élénk helyeslés.) mmmmmmummm A főváros legkedveltebb gyógyintézete Szív- és vérbetegek külön osztálya Dr. PAJOR szanatórium és vizgyógyintézet BUDAPEST, VIII., VAS-Ü. 7* iSiSiSiSüSiSi Nekünk itt kell az a keresztény elvi alap, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, hogy azok az emberek, akik becsületesen dolgoznak, megkaphatják a becsületes munkájuknak becsületes bérét, amellyel családjukat is el tudják tartani. Sok mindent a múltból vettünk át, és ha van valami hiba a mi politikánkban, talán az az egyetlen hiba, hogy nem radikálisan, nem gyökeresen jártunk el a múltnak minden bűnével szemben, hogy megtűrtük és elnéztük egyes embereknek a régi pozícióit és türtük azt a régi szellemet egyes helyeken, ahol aránytalan a jövedelemeloszlás, ahol egyes embereknek a for- szirozása és favorizálása már régóta bevett szokás volt. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Ezek azok a gondolatok, érzelmek és tervek, amelyekkel a Keresztény Községi Párt a maga politikáját tovább folytatja. Önökön a sor, hogy ez milyen utón vezessen tovább. A Keresztény Községi Párt a munkáskérdésekkel intenziven foglalkozott az egész tiz eszetendő alatt. A statisztikánk mutatja azt, hogy a munkáslétszám emelkedésével kapcsolatban gondot viseltünk arra, hogy a kenyérkeresetük meglegyen, amikor a mi fővárosi köz- tisztviselőinknek, a mi huszonhat- ezer fővárosi alkalmazottunknak minden gondját és baját a szivünkön viseltük és tudtuk, mit és hol kell csinálni. A Belvárosról azt mondják, hogy a főváros szive. Hát akkor kell, hogy a fővárosnak ez a szive tiszta vért vigyen tovább és lüktessen tovább a városnak az ereiben, d*e nemcsak a fővárosnak, hanem az országnak, az erein is. És ón azf mondom Önöknek, hogy nem azok a mi igazi ellenségeink, akik a mi vérünket ontják, hanem azok, akik a vérünket — rontják. Azok, akik ezt a tiszta vért, a keresztény meggyőződésnek és a mi emberbaráti szeretetünkből fakadó, igazán a népért élő és érző vérünket azokkal az önös érdekű, mindenféle más destruktiv eszmékkel akarják megfertőzni és úgy, amint a háborúban a fronton, most itt a békében a gazdasági viszonyok között és a gazdasági küzdelmek között akarják megrontani. Harcolnunk kell és küzdenünk kell a jövőért és én azt hiszem, megvan az alapunk arra az eddigi műm kánkban, hogy az alatt a zászló alatt, amelyet tiz évvel ezelőtt kibontottunk, tovább haladva, a főváros érdekeit szivünkön viselve úgy, mint a régi pogány világban, ha véres kardot hordtak körül az országban: most is sorompóba fog állni a Belvárosnak kilencezer választója és meg fogjuk látni azt, hogy vájjon él-e még a magyar lélekben, a Belváros polgáraiban, keresztény munkásaiban az a tudat és az a meggyőződés, hogy csak ezen az utón, csak ezzel a vezérrel és csak ezzel a párttal lehet jobblétet, haladást és diadalt elérni Magyar- országnak és benne a fővárosnak! Szőke Gyula dr. elnök: Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Nagyon örülök annak és mondhatom, boldog vagyok, hogy a párt vezére, Wolff Károly Öméltósága (Percekig tartó zugó nagy taps és viharos, lelkes éljenzés) megjelent köztünk és nemcsak nekünk, törvényhatósági bizottsági tagoknak, de Önöknek, a Belváros polgárainak is elmondja azt, ami a múltból és a jelenből folyik és ami az eddigiekből a jövőre nézve reánk, fővárosi választópolgárokra és a pártokra hárul. Tisztelettel kérem, méltóztassa- nak őt meghallgatni. (Percekig tartó viharos nagy taps és lelkes éljenzés.) BŐRKABÁTOK, Gyártja: autó-bőrfejvédők, bőrnadrágok, sportmellények, stb. ACZEL BŐRRUHÁZAT! IPAR VII., KAROLY-KÖRUT 13, I. EMELET. Fansz tagoknak előnyös fizetési feltételek.
