Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-06-14 / 24. szám

iMjszmAP£sr 1930 Junius 14. ügy van!) Amilyen Budapest, olyan a vidék. Hiszen az egész szellemi áramlat innen megy ki az egész or­szágra. Ha keresztény marad Buda­pest, egészen bizonyos, hogy a kö­vetkező országgyűlési választásokon keresztény marad az ország is. (Úgy van! Úgy van!) De ha itt elveszít­jük a csatát, szinte azt^ mondhat­nám, elveszítettük az egész ország­ban is. Ezt a nagy felelősséget, ezt a lelki- ismeretbeli, Isten és emberek előtti, az egész jövőnk előtti nagy felelős­séget meg kell gondolnunk, hogy ilyen felelősség mellett mi a mi kö­telességünk. Kedves polgártársaim! Ebben az esztendőben üljük Szent Imre jubi­leumi esztendejét. Nagy zarándokla­tokat látunk, felvonulásokat látunk, amely zarándoklatokon résztvesznek a férfiaknak és a nőknek olyan tö­megei, amilyen tömegeket mi még nem is láttunk. Csak akkor eszmé­lünk rá, amikor látjuk ezeket a tömegeket, hogy micsoda keresz­tény erő, micsoda morális erő, mi­csoda hatalom rejlik bennünk és van bennünk. Hát micsoda szomorú következménye és eredménye lenne ennek a jubileumi esztendőnek, hogyha a jubileumi esztendőt kö­vető választásokban a keresztény és nemzeti eszme itt Budapesten alul­maradna. Ennek nem szabad megtörtennie! (Úgy Van! Úgy van!) Ha tehát el tudunk menni ezekre a zarándokla­tokra, legyen meg a bátorságunk arra is, hogy ebben a harcban részt- vegyünk. Mutassuk meg, hogy nem csupán ünnepelni tudunk mi keresz­tények, nem csupán ünnepeket tu­dunk rendezni, hanem harcolni, küzdeni, ha kell, szenvedni is tudunk a keresztény igazságnak a diadaláért. (Úgy van Úgy van!) Ha igy fogunk érezni, ha ezt át fogjuk érezni és át fogjuk gondolni, akkor lehetetlen, hogy közönyösek maradhassunk, hanem akkor bele­vetjük magunkat abba a küzdelem­be és nem nyugszunk addig, amig ennek a Keresztény Községi / Párt­nak a zászlóját az uj választásokon diadalra nem visszük. (Úgy van! Úgy van! Szűnni nem akaró élénk helyeslés és nagy taps.) Ez lesz azután a keresztény de­mokráciának a győzelme, amely nem jelenti az egyforma nyomort, hanem a nyomorból való kijutást, az egyforma megélhetést, jelent bé­két, munkát, fejlődést és jelenti az ország feltámadását. (Hosszantartó élénk helyeslés és nagy taps. (ügy legyen! (Szűnni nem akaró viharos nagy taps és élénk helyeslés.) Nagy Ferenc: Mélyen tisztelt nagygyűlés! (Vi­haros nagy taps és percekig tartó élénk éljenzés.) Ezelőtt tiz eszten­dővel is innen indult ki az a harc, amelyben hirdettük a keresztény és nemzeti gondolatot. Ezelőtt tiz esz­tendővel kezdtük meg innen a mun­kánkat a Belvárosból, ahol a leg­jobb talajra találtunk. Ha jól vesz- szük. a Belvárosban tulajdonképen nem is tiz esztendővel, hanem húsz esztendővel ezelőtt kezdtük meg a munkánkat és a kommiin után, a szégyenteljes borzalmak után a bel­városiak voltak az elsők, akik sik- raszálltak és megmutatták, hogy ebben az ősi keresztény kerületben igenis a keresztény és nemzeti gon­dolatnak kell diadalra jutnia. (Úgy van! Úgy van! Tagy taps.) A Belvárosban mindig a keresz­tény és nemzeti gondolat volt ural­mon, a Saskör, amely mindig a füg­getlenségi eszmékért és hazafias eszmékért küzdött és dolgozott, tu­lajdonképpen mindig a keresztény és nemzeti gondolat mellett volt. (ügy van! ügy van!) Azután következett egy újabb vá­lasztás. azonban ezen az uj válasz­táson már nem dicsekedhettünk az­zal a szép eredménnyel, amelyet el­értünk az első alkalommal, mert, úgy látszik, a keresztény szokás újra felütötte a fejét, a nemtörő­dömség, az indolencia, amely ilyen­kor mindig megmutatja magát a mi sorainkban, (ügy van.) Ezért azt mondom, kedves keresz­tény polgártársaim, soha az életben nem volt annyira szükség a keresz­tény összetartásra, mint a mai ne­héz időkben. (Úgy van! Úgy van!) Mindnyájan érezzük ezeket a nehéz időket, mindenki ismeri, mindenki tudja, honnan ered, miből táplálko­zik, tudjuk nagyon jól, milyen fo­kon áll a gazdasági összeomlás, nem kellene itt más, mint ma egy könnyelmű ellenzéki hangulatot te­remteni és azt hiszem, abban a pil­lanatban mindannyian egy uj fel­fordulás előtt állanánk, (ügy van.) De mi komoly polgárok nem ezzel az eszközzel dolgozunk, mi azt akar­juk, hogy mindenki a keresztény nemzeti gondolat eszméjében tömö­rüljön és a Keresztény Községi Párt zászlója alá sorakozzék. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés és taps.) A Keresztény Községi Párt min­dent megtett, amit tehetett, az ő tíz­esztendős munkálkodása, az ő ered­ményes működése garancia arra, hogy a keresztény és nemzeti gon­dolat a polgárok javáért, előnyéért és boldogulásáért kíván küzdeni. Hogy ezt eddig száz százalékig nem sikerült elérni, az nem rajtunk mú­lik, mert természetesen más pártok is dolgoznak a városházán és igy természetes, hogy az ő erejük is lat-' bavetődik és hébekorba becsúszik egyik-másik olyan dolog, amelyik nem a mi érzésünk és nem a mi gondolatunk szerint van, nem a mi felfogásunk szerint. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy ezzel befejezzem felszólalásomat, tekin­tettel arra, hogy az idő is előreha­ladt már és még illusztris szónokok következnek a gyűlés során, első­sorban Wolff Károly, szeretett elnö­künk és vezérünk. (Szűnni nem aka­ró lelkes éljenzés és viharos nagy taps.) Ezért engedjék meg, hogy csak röviden arra kérjem kedves polgár­társaimat, hogy a választásoknál iparkodjanak mentül nagyobb szám­ban megjelenni, minden egyes bel­városi polgár legyen ott a válasz­tási urnánál, tegye meg a maga kö­telességét és akkor bizonyos, hogy a keresztény és nemzeti gondolat győzni fog. (Hosszantartó élénk él­jenzés és nagy taps.) Miklós Ferenc: Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! (Hosszantartó élénk éljem zés és nagy taps.) Ma már kezdenek hangok hallatszani és hirdetni azt, hogy a keresztény uralom a fővá­rosban megszűnt. Tiz esztendő sze­rintük elég volt arra, hogy kiderül­jön, hogy a Keresztény Községi Part nem tudta beváltani az igére- Es most akadnak emberek és akadnak — sajnos — magukat ke­resztényeknek valló hithü emberek, akik felülnek ennek és akik kezde­Margalii Andor és Ödön okleveles mérnök, építőmester, vállalkozók BUDAPEST KELENHEGYI-UT II. SZÁM. ne kételkedni abban, vájjon jó utón járnak-e akkor, amikor a köz­ségi politika zászlajára a keresztet tűzték ki. És ma vannak emberek, akik úgy tesznek, mint a francia forradalom után azok, akik semmit sem tanultak és mindent elfelejtet­tek. Akik nem emlékeznek vissza a múlt időkre. Akik csak a jövőbe néznek és azt várják és azt látnák szívesen, ha az ígéreteknek bőséges szarujából mindent eléjük öntenek, hogy mi minden lesz akkor, ha nem a Keresztény Községi Párt és nem annak vezére, Wolff Károly (Perce­kig tartó, zugó nagy taps és viha­ros lelkes éljenzés) fogja a fővárost dirigálni, hanem visszahozott Bu- chingerek és társai (Ingerült, za­jos felkiáltások: Le velük!), akik Bécsből jöttek vissza és akik ismét itt akarnak gyökeret verni a fővá­ros területén és újra rabigába akar­ják hajtani a magyar keresztény dolgozó munkásságot és polgársá­got. — Igaza volt az én igen tisztelt Czettler barátomnak, aki egy beszé­dében azt mondotta, hogy a szociál­demokrácia és a kommunizmus kö­zött olyan nehéz különbséget tenni, mint ahogy az ember nem tudja, mikor lesz a borjúból tehén. (Nagy derültség.) Tényleg úgy van, amint láttuk itt a fővárosban is, hogy a felfegyverzett munkás szakszerve­zeteknek hirdették, hogy a fegyver a mienk, a munkásoké és a rendet mi fogjuk fentartani, a végén pe­dig láttuk, hogy kommunista ura­lom alá hajtották a fővárost és a kommunizmus 4ett úrrá egy időre itt a fővárosban. (Úgy van! Úgy van!) Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Az iparosainknak és a ke­reskedőinknek érdekük az, hogy itt ez az uralom legyen? Érdekük az, hogy itt a fővárosban felboruljon a társadalmi rend? Mert nekünk meg kell jegyeznünk azt és ezt a statisz­tika is igazolja, hogy a dolgozó emberek soraiban a keresztények aránya sokkal nagyobb, mint a nem dolgozók között. (Ugjj van! Úgy van!) És hogyha mi, hatszázezer keresztény ember össze tudunk fog­ni ebben a fővárosban, akkor ebben a fővárosban a keresztény uralom állandó kell. hogy legyen, (ügy van! Úgy van! Nagy taps.) Az a tiz év, amelyet nagy nehézségek és nagy viszontagságok között keresz­tüléltünk — mint az előttem szólók mondották — a romok eltakarításá­val volt nagyrészben elfoglalva. Ebben igazuk volt, mert tényleg elsősorban a romokat takarítottuk el. De építettünk is, mert rendbe­hoztuk a főváros háztartását és ma ott vagyunk, hogy jobb a mi hely­zetünk g'azdaságilag, mint az állam­nak a helyzete pénzügyileg. Ne felejtsük el, hogy ez alatt a tiz év alatt a főváros népessége hatvanezer fővel szaporodott. Hat­vanezer uj lélek jött a főváros te­rületére születés vagy bevándorlás következtében, ezeket ellátni mun­kával, ezeknek kenyeret adni bor­zasztóan nehéz feladat akkor, ami­kor a háború előtt az országnak csak minden huszadik lakója volt budapesti, ma pedig minden hete­dik ember budapesti lakos. Egy ilyen hatalmas várost ehhez a cson­ka országhoz képest fentartani, an­nak életet adni, működésre és bol­dogulásra lehetőséget adni a legna­gyobb, a legirtózatosabb feladat, amely előtt csak állhatunk, (ügy van! Úgy van!) Mi tudjuk azt jól, hogy gazdasá­gilag milyen súlyos, milyen nehéz helyzetben vagyunk. Hiszen ezt bizonyítják ebben a világvárosban a becsukott boltok is. Bizonyítja ezt a munkanélküli és állásnélküli em­bereknek nagy száma is. De vájjon tudnánk-e többet és jobbat csinálni, ha nem a becsületes keresztény és nemzeti alapon dolgoznánk1 Ez ki­zárt dolog és szent meggyőződésem, hogy nem. Nekünk azt kell a jövő­ben is szem előtt tartanunk, hogy az a kis darab kenyér, amely itt Csonkamagyarországon terem, az a kis falat kenyér is aránylagosan el­osztva jusson itt mindenkinek. (Úgy van! Úgy van!) Hogy jusson min­denkinek abból a kenyérből, hogy ne legyen itt olyan ember, aki sze­retne és akarna és tudna is dol­gozni, hogy az ne kapjon itt mun­kát és ne tudjon megélni. (Élénk helyeslés.) mmmmmmummm A főváros legkedveltebb gyógyintézete Szív- és vérbetegek külön osztálya Dr. PAJOR szanatórium és vizgyógyintézet BUDAPEST, VIII., VAS-Ü. 7* iSiSiSiSüSiSi Nekünk itt kell az a keresztény elvi alap, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, hogy azok az emberek, akik becsületesen dolgoznak, meg­kaphatják a becsületes munkájuk­nak becsületes bérét, amellyel csa­ládjukat is el tudják tartani. Sok mindent a múltból vettünk át, és ha van valami hiba a mi po­litikánkban, talán az az egyetlen hiba, hogy nem radikálisan, nem gyökeresen jártunk el a múltnak minden bűnével szemben, hogy megtűrtük és elnéztük egyes embe­reknek a régi pozícióit és türtük azt a régi szellemet egyes helyeken, ahol aránytalan a jövedelemelosz­lás, ahol egyes embereknek a for- szirozása és favorizálása már rég­óta bevett szokás volt. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Ezek azok a gondolatok, érzelmek és tervek, amelyekkel a Keresz­tény Községi Párt a maga politi­káját tovább folytatja. Önökön a sor, hogy ez milyen utón vezessen tovább. A Keresztény Községi Párt a munkáskérdésekkel intenziven foglalkozott az egész tiz eszetendő alatt. A statisztikánk mutatja azt, hogy a munkáslétszám emelkedésé­vel kapcsolatban gondot viseltünk arra, hogy a kenyérkeresetük meg­legyen, amikor a mi fővárosi köz- tisztviselőinknek, a mi huszonhat- ezer fővárosi alkalmazottunknak minden gondját és baját a szivün­kön viseltük és tudtuk, mit és hol kell csinálni. A Belvárosról azt mondják, hogy a főváros szive. Hát akkor kell, hogy a fővárosnak ez a szive tiszta vért vigyen tovább és lüktessen tovább a városnak az ereiben, d*e nemcsak a fővárosnak, hanem az országnak, az erein is. És ón azf mondom Önöknek, hogy nem azok a mi igazi ellenségeink, akik a mi vérünket ontják, hanem azok, akik a vérünket — rontják. Azok, akik ezt a tiszta vért, a keresztény meg­győződésnek és a mi emberbaráti szeretetünkből fakadó, igazán a nép­ért élő és érző vérünket azokkal az önös érdekű, mindenféle más de­struktiv eszmékkel akarják megfer­tőzni és úgy, amint a háborúban a fronton, most itt a békében a gaz­dasági viszonyok között és a gazda­sági küzdelmek között akarják meg­rontani. Harcolnunk kell és küzdenünk kell a jövőért és én azt hiszem, meg­van az alapunk arra az eddigi műm kánkban, hogy az alatt a zászló alatt, amelyet tiz évvel ezelőtt ki­bontottunk, tovább haladva, a fővá­ros érdekeit szivünkön viselve úgy, mint a régi pogány világban, ha véres kardot hordtak körül az or­szágban: most is sorompóba fog állni a Belvárosnak kilencezer vá­lasztója és meg fogjuk látni azt, hogy vájjon él-e még a magyar lé­lekben, a Belváros polgáraiban, ke­resztény munkásaiban az a tudat és az a meggyőződés, hogy csak ezen az utón, csak ezzel a vezérrel és csak ezzel a párttal lehet jobblétet, haladást és diadalt elérni Magyar- országnak és benne a fővárosnak! Szőke Gyula dr. elnök: Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Nagyon örülök annak és mondhatom, bol­dog vagyok, hogy a párt vezére, Wolff Károly Öméltósága (Percekig tartó zugó nagy taps és viharos, lelkes éljenzés) megjelent köztünk és nemcsak nekünk, törvényható­sági bizottsági tagoknak, de Önök­nek, a Belváros polgárainak is el­mondja azt, ami a múltból és a je­lenből folyik és ami az eddigiekből a jövőre nézve reánk, fővárosi vá­lasztópolgárokra és a pártokra há­rul. Tisztelettel kérem, méltóztassa- nak őt meghallgatni. (Percekig tartó viharos nagy taps és lelkes éljenzés.) BŐRKABÁTOK, Gyártja: autó-bőrfejvédők, bőrnadrágok, sportmellények, stb. ACZEL BŐRRUHÁZAT! IPAR VII., KAROLY-KÖRUT 13, I. EMELET. Fansz tagoknak előnyös fizetési feltételek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom