Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-10 / 19. szám
X VII. évfolyam 19- szám Budapest, 1930 május IO ZU BUDAPEST *BpestX JV1rpoí'1^'-;n0S KönJvtár, . u, iv .bpof Károlyi u#8. KÖZGAZDASÁGI ElőUzelésI Arak: Egész évre ..................................................30 pengét fé l évre........................................................- 1-5 pengét Eg yes szám ára 60 fillér i FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR DR ! Szerkesztőség és kiadóhivatal = Budapest, IV., Kaas Ivor-ulcft 9. Telefon: Aut. 828-23. Postát akar ék p. chequeszámla : 30013 Huszonhatezer pengő a főváros multévi zárszámadási feleslege Négymillió pengő hiány az általános kereseti adónál, ugyanannyi emelkedés a községi pótadónál — A zárszámadás részletesen elszámol az inflációs idők háztartási fölöslegeinek felhasználásáról — A főszámvevői jelentés szerint a főváros 21.4 millió pengő ápolási dijat előlegezett Hétszázhetvenmillió pengőaf ővárostiszta vagyona Mérnökök A. polgármester, miután a törvény- hatóság április hó végével Solty Lajos tanácsnokot nyugdíjazta, a házépítési ügyosztály vezetésével május elsején kelt rendeletével Csármann Ferenc tanácsnokot bízta meg. Mivel az üresedésben levő műszaki tanácsnoki állásra a főpolgármester a pályázatot május 15-i lejárattal már ki is irta és a törvény- hatósági bizottság legközelebbi rendes közgyűlésén az uj tanácsnokot meg is fogja választani: ajkunkra, tolul a kérdés, miért volt szükség arra, hogy az alig néhány heti interregnum idejére ne maradjon felelős vezető nélkül a középitési ügyosztály, miért kellett a polgármesternek ezt a feltűnést keltő megbízást kiadni, amely nem a legjobb fényt veti az ügyosztály rendjére. Ha az intézkedés okait keressük, rá kell bukkannunk a fővárosnál alkalmazott mérnöki kar súlyos, sőt katasztrofális belső bajaira. Ha a műszaki igazgatásnak ezen hibái kifelé a vezetők erélyessége folytán talán nem is jelentkeznek, kétségtelen, hogy a mérnökök által végzett fővárosi közigazgatás mai állapotában tovább fenn nem tartható anélkül, hogy annak az egész városházi adminisztráció és a közérdek kárát ne vallaná. Az aggodalmas jelenségek méltán késztethették a közigazgatás fejét arra, hogy ilyen körülmények között egyetlen pillanatig se hagyja személyi tofzsalkodásokon felülálló, rendet tartani tudó és akaró felelős vezető nélkül azt az ügyosztályt, amelynek működése sok tekintetben kihívja maga ellen a legélesebb kritikát. Az egyik legutóbbi pártértekezleten Wolff Károly szóvátette, hogy hiteltullépések helyett a másik végletbe esett a középitési ügyosztály: túlméretezi a költségvetést, az elért „megtakarításokból“ jelentős jutalmakat osztogatva az építésvezetők és építési ellenőrök számára. Akták temetője a középitési ügyosztály: a kórházi rádióra vonatkozó közegészségi ügyosztályi akta közel egy esztendeje elintézetlenül hever a műszaki bürokrácia útvesztőiben, amelynek labirintusaiban olyan versenytárgyalási kiírások és árak szerepelnek igen gyakran, hogy komoly technikus szakértő csak a fejét tudja csóválni rajta. De egyéb helyeken is bajok mutatkoznak a főváros műszaki adminisztrációjában. A jogi ügyosztályokban működő mérnöki abteilun- gok teljesen nélkülözik a műszaki ellenőrzést, a saját fejük és szempontjaik szerint intézik el a dolgokat, nem minden esetben a köz javára. Ezek a műszaki kiskirálysá- gok hova-tovább tűrhetetlen prepo- tenciával önállósítják magukat ugy- annyira, hogy egyetlen orvosságul csak az összes műszaki ügyeknek műszaki alpolgármester jogara alatt való egyesítését javalhatjuk. Ez többé nem a jogászi és mérnöki diploma vetélkedésének, hanem a leg- eminensebb közérdeknek halaszthatatlan kérdése. — Az Uj Budapest tudósítójától — Sebő Béla, a főváros kiváló főszámvevője most boesájtotta közre a főváros" 1929-es zárszámadási jelentését. A szokott precizitás, az adatok pontos ismerete és szakszerű feldolgozása jellemzik ezidén is a zárszámadást, csakúgy mint az elmúlt esztendőkben: holott ez a zárszámadás hattyúdala a népszerű főszámvevőnek; az uj törvény életbelépésével ő már számvevőszéki igazgató lesz, aki nem ebben a formában, hanem változott viszonyok és keretek közepette fogja a fővárosi háztartás zárószámadásáról és ügymenetéről szóló jelentését az illetékes tényezők elé terjeszteni. Elöljáróban azt is szükségesnek tartjuk felemliteni, hogy ez a zárószámadás csakúgy, mint a legutóbbi években, akkor kerül az autonómia szakbizottságai és törvényhatósági bizottsága elé, amikor a vele való foglalkozás még nem akadémikus jellegű vita, hanem az élő valóságnak boncolása. Pár hónappal a háztartási év lezárta után, ime, előttünk fekszik a zárszámadási jelentés, hű tükre az elmúlt esztendő városgazdasági és várospénzügyi viszonyainak. A zárószámadás megállapítja, hogy a kiadásokra előirányzott 223,174.804 pengővel szemben 215,102.214 pengő, vagyis 8,072.590 pengpvel kevesebb utalványoztatok és hogy a bevételekre előirányzott 223,176.275 pengővel szemben 218,673.065 pengő, vagyis 4,503.210 pengővel kevesebb került előírásra és igy a megállapított hitelekkel szemben az előírás 3,569.380 pengővel kedvezőbben alakult. Az év végén a központi pénztár pénzkészlete 2,418.282 pengő. A kiadási hátralékok az év végén 12,513.253 pengő, a bevételi hátralékok 48,553.577 pengőt tettek ki, amiből 20,529.457 pengőt képviselnek a közszolgáltatások hátralékai. A zárószámadásban közölt mérleg szerint a háztartás fölöslege az 1929. év végén 26.058 pengő, amelyet a törvény szerint az 1931. évi költség- vetés javára kell átvinni. A kiadásokat illetően a legnagyobb megtakarítás a közjótékonyságnál és szociálpolitikánál mutatkozott, ahol az effektiv kiadás 18,201.000 pengő volt, 2,534.000 pengővel kevesebb, mint az előirányzat. Túllépték az előirányzatot a pénzügyi ügyosztály kiadásai: 1,842.000 pengővel. Jelentékeny megtakarítás mutatkozik még a közegészségnél és köztisztaságnál (971.000 P), a közvilágításnál és vízszolgáltatásnál (1,097.000 pengő), az ut- és csaló rnaépi lésnél (1,818.000 pengő), a közoktatásnál (816.000 pengő), a városépítésnél és a tűzrendészetnél (766.000 pengő). A bevételeket illetően az előirányzattal szemben a legnagyobb hiány a városgazdaságnál mutatkozik (2,471.000 pengő). A közélelmezés bevételi hiánya 665.000 pengő, a közoktatásé 579.000 pengő. A városépítésnél és tűzrendészetnél ellenben 83.000 pengő, a közjogi szolgáltatásnál 54.000 pengő, a közvilágításnál és vízszolgáltatásnál 1,148.000 pengő a bevételi többlet. Igen érdekes Sebő főszámvevőnek az a kimutatása, amely az adóknál előirányzott bevételeket a tényleges bevételekkel állítja, szembe. Az adóbevételeket illetően a legnagyobb hiány az általános kereseti adónál mutatkozik (4,180.000 pengő), bizonyságául annak. hogy az általános gazdasági viszonyok elsősorban ennél az adónemnél éreztetik hatásukat. Emelkedett ellenben a községi pótadó összege, a 28,851.000 pengős előirányzaton felül 3,687.000 pengővel, a forgalmiadé részesedés 906.000 pengővel, a városi vám 380.000 pengővel. Csökkenés mutatkozik a szemétfuvarozási illetéknél (458.000 pengő), az italmérési illetéknél (185.000 pengő), a közlekedési adónál (539.000 pengő), a vigalmi adónál (791.000 pengő), az ebadónál (26.004 pengő). Aránylag jelentéktelen a, fogyasztási adó csökkenése: a 11,873.000 pengős előirányzat mellett csupán 807.000 pengő. Tiz százalékkal emelkedett az előirányzathoz képest az idegenforgalmi járulék tényleges eredménye: (29.000 pengő), viszont ugyanannyival csökkent az ebadókból befolyt összeg, itt a tiz százalék 26.000 pengőt tesz ki. Részletes elszámolást kapunk a főszámvevő-jelentésben az inflációs idők alatt felgyülemlett háztartási fölöslegek felhasználásáról. Megtudjuk a jelentésből, hogy az Egyesült Budapesti Fővái’osi Takarék- pénztár részvény többségének megszerzése 3,600.000.000 koronába került a fővárosnak. A 20,000.000 dolláros kölcsönt ezekből a feleslegekből 6400 millió koronával egészítették ki, az autóbuszüzem fejlesztésére 8400 millió koronát, a közkórházi alap 1925 —27. évi hiányára 6445 millió koronát, a kislakásos bérházak közműveire és a Németvölgyi-uti bérházcsoport II. pavillonjának felépítésére 2542 millió koronát, a közkórházi alap 1928. évi kezelési hiányára 2250 milliót, a tatarozókölcsön kiegészítésére 2120 millió koronát, a Budapesti Takarék és Vásárpénztár tőkeemelésére 2000 millió koronát, iskolaépítésekre 2000 millió koronát, a Községi Takarék alaptőke emelésére 1497 millió koronát, iskolai emeletráépítési költségekre 1196 millió koronát, a ferencvárosi helyikikötő munkáira 910 millió koronát, az Erzsébet leányárvaház ingatlan- vásárlására 750 millió koronát, a köztisztasági intézmények fejlesztésére 436 millió koronát, a csatorna- szivattyútelep fejlesztésére 406 millió koronát, telekszerzésekre 400 millió, a Ferenc József fogadalmi templom építési költségeire 400 millió, a városligeti hid átépítési költségeire 400 millió, uj tüdőbeteggondozó intézetek felállítására 160 millió koronát fordítottak. Végeredményben 41 milliárd koronát, vagyis 32 millió pengőt tudott a főváros az inflációs évek háztartási fölöslegeiből beruházni és beépíteni. Igen érdekes része a főszámvevői jelentésnek az az összefoglaló kimutatása, amely a községi háztartás és a. kórházi alap utolsó 15 esztendejéről számol be. Megállapitható, hogy mig a községi háztartás számadásai 1920-tól kezdve állandóan kedvező eredményt mutatnak, a közkórházi alapok előirási eredményei 1915-től kezdve állandóan hiánnyal zárultak. Ez a hiány az utóibbi, időben évenként a. 2,000.000 pengőt is meghaladja. A legridegebb szakszerűséggel állapítja meg a jelentés, hogy a fennálló törvényes rendelkezésekkel és ezek intencióival nem egyeztethető össze az, hogy a hiányokat, amelyek az ápolási dijaknak a szükségesnél alacsonyabb mértékben történt megállapításából származnak, a főváros fedezze. Arra is rámutat a jelentés, hogy a közkórházi alap a székesfővárost olyan visszás helyzetbe sodorta, hogy az 1929. év végéig a főváros kénytelen volt az államnak 21.4 millió pengő ápolási dijat előlegezni, mert a kórházfenntartási költségek túlnyomó részben előzetesen jelentkeznek. A főszámvevő jelentése szerint a főváros pénzügyi stabilitása szempontjából nagyon sürgős ennek a kérdésnek a főváros érdekei szerint való végleges rendezése és kéri a főszámvevő a tanácsot, hogy az e tárgyban a kormánynak tett felterjesztéseket o legerélyesebben sürgesse meg. Jelentése végén régi szokás szerint felállítja a főszámvevő a főváros vagyoni mérlegét. A vagyonmérleg szerint a székesfőváros vagyona ingatlanokban 670 millió pengő, bútorokban és felszerelési tárgyakban 36 millió pengő, vasútüzemi beruházásokban 169 millió pengő, cselekvő tőkékben 257 millió
