Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-10 / 19. szám
2 ujjBumvEsr 1930 május 10. . Miért haragszauk a kormánypárton a Hámann-csoportra? Nagy a szívfájdalom. hogy a pártonkivüliek legkitűnőbbjei a Keresztény Községi Párt mellett tettek hitvallást — A Hómann-féle nyilatkozat értékes dokumentuma a községi választások kiírása előtt a keresztény és nemzeti eszme diadalmas térhódításának pengő, haszonvételi jogokban 26 millió pengő. Ezzel szemben a teher- olclal a következőképpen alakul: a főváros adóssága 406 millió pengő, folyó tartozásai 27 millió pengő, kétes követelései félmillió pengő, fenntartott hitelei 21 millió pengő. A főváros bruttó vagyona ezek szerint 1225 millió pengő, terhei 454 millió pengő. A tiszta vagyon tehát 770 millió pengő. Az 1928. év végén kimutatott tiszta vagyonnal szemben a gyarapodás tehát 1.8 millió pengőre rúg. BUDAPESTI ASVANYOLAJCYÄR R.-T. BUDAPEST. IX., SOROKSÁRI-ÚT 95. Szállllfa a legmegbízhatóbb üzem- és kenőanyagokai Kristály benzint világító- és traktorpetroleumot, gázolajat ROBUR amerikai autó- és traktorolajokat. SÄST Elegáns féríiruháka! mintaszerű kivitelben, kedvező l/jAnp . teltételek mellett szállítanak I UlUL eS UUlIAUV OAilJ angol úri és egyenruhaszabók, Budapest, IV„ Kecskeméty-utea 13. lélemelet. Telefon: Aut. 840-27 üzemünket május 2-án nyitottuk meg Fellépnek : a JOLLY BOYS zenekara és a LY ESTRA-FRED táncduett Uárosi üzeműimben a Nemzetközi Vásár ideje alatt a MÁNDITS-zenekar muzsikál NEW-YORK R.T. — Az Uj Budapest tudósitójától — Mint a napilapok közölték, a fővárosi törvényhatósági bizottság pártköteléken kivíil álló tagjai közül kilencen megbeszélést tartottak Rómán Bálintnál, a Nemzeti Muzeum főigazgatójánál. A megbeszélésen Karafiáth Jenő dr., Pintér Jenő dr., Padányi Árpád dr., Dal- mady Ödön, Rásó Lajos dr., Ven- czell Árpád dr., Janits Imre dr. és K. Császár Ferenc vettek részt. A megjelentek, erősen hangsúlyozva pártonkivüliségíiket, kimondották, hogy a jövőben a törvényhatósági bizottságban legközelebb tárgyalásra kerülő ügyekben pártonkivüli helyzetüknek fenntartásával — épp úgy mint a múltban — a Keresztény Községi Párt állásfoglalását kívánják erősíteni szavazataikkal. Noha az értekezlet végeredményben újat nem produkált, hiszen tudvalévőén a fentebb megnevezett urak azzal is kifejezést adtak állás- foglalásuknak, hogy a közgyűlésen a Keresztény Községi Párt soraiban foglaltak helyet, mégis fontosnak, bizonyos tekintetben tüntetés-jelle- günek kell tartani, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottságban hivatali tisztüknél fogva helyet foglaló olyan tagok, mint a Nemzeti Muzeum főigazgatója, a tankerületi főigazgató, a királyi tanfelügyelő, a testnevelési tanács elnöke, az ügyvédi és közjegyzői kamarák kiküldöttei éppen a jelen napokat tartják szükségesnek arra, hogy hovatarto- zandóságukról vallomást tegyenek. Fontos ez a nyilatkozat elsősorban abból a szempontból, hogy a Fried- rich-csoport kiválása dacára a Keresztény Községi Párt változatlanul a közgyűlés legnagyobb pártja. De ennél is fontosabb az a szempont, hogy a megnevezett urak, akik társadalmi állásuknál és előkelő, politikamentes pozíciójuknál fogva nyugodtan engedélyezhetik a maguk számára a lelkiismereti szabadság legmagasabb fokát is, éppen a Keresztény Községi Párt programját tartották valamennyi közgyűlési párt programja között egyedül alkalmasnak arra, hogy annak a maguk csatlakozásával fokozottan erőt és díszt adjanak. Kormánypárti berkekben természetszerűen nagy a fájdalom a bátor és szókimondó határozat miatt és főleg az ellen van kifogás, hogy Hómann Bálint csoportja épen most tartotta szükségesnek különállóságát kinyilatkoztatni. A kormánypárton megállapítják, hogy a pártonkivüliek „szívesen látott vendégek“ voltak az Egységes Községi Polgári Párt keretében és érthetetlennek tartják ezt az állásfoglalást, azt hangoztatván, hogy „az akciónak fontossága és kihatása nincsen.“ A helyzet ezzel a ferde beállítással szemben egészen más, és kétségtelen, hogy Hómann Bálintnak és tárT sainak gerinces magyarsága és törhetetlen kereszténysége nagyban hozzájárul ahhoz, hogy most a választások előtt a politikai helyzet az egész vonalon tisztázódjék. Bebizonyosodott, hogy a hivatali állásnál, vagy az országos politikai odatarto- zandóságnál fogva még nem ok- vePenül szükséges, hogy valaki városházi vonatkozásban okvetlenül a kormánypár4 szekerét tolja, jogosultsága és lehetősége nyílik ebben az esetben is annak, hogy a Keresztény Községi Párthoz tartozzon a városházán az a bizottsági tag, aki országos vonatkozásban a kormányzat legodaddóbb hive. A könnyek, amelyek egyes kormánypárti berkekben a nyilatkozat nyilvánosságra jutása kapcsán lecsorogtak, onnan származnak, hogy ezek az urak az ő számításaik szerint hozzájuk tartoztak, és valósággal merényletnek minősítik azt a körülményt, hogy -íz érdekképviseleti bizottsági tagoknak ogyharmada most nyíltan Wolff Károly dr. pártja mellett tett hitvallást. Abban a beszédben, amelyet a fővárosi Törvényjavaslat képviselő- házi vitája alkalmával Wolff Ká- roly dr. elmondott, hangoztatta, hogy az ő városházi pártja független az országos politikától, a Keresztény Községi Párt politikai különbség nélkül magában foglalja azokat, akik hívei a keresztény és nemzeti városházának. Ez az okos és világos beszéd máris megtermetté a gyümölcsét a Hómann-féle nyilatkozatban, amelyet hiába akar elgáncsolni a kormány városházi újságja, amidőn megállapítja, hogy a főváros keresztény nemzeti jellege és a magyarság hegemóniája nincs is olyan veszélyben, hogy a segítőtársak felkinálkozására és siető rohamára oly nagy szükség lenne. Azt mondja ez a laptársunk, hogy a kipróbált és hü bajtársak a nemzeti gondolatot és magyar hegemóniát a középpártban sohasem fogják cserbenhagyni. Elhisszük nekik, és elvárjuk tőlük, hogy igy is cselekedjenek. Azonban függetlenül a Községi Polgári Párt szívfájdalmaitól, megállapíthatjuk, hogy a Hómann-féle nyilatkozat Wolff Károly dr. zászlajának átütőerejü sikere. Nemcsak azok a tömegek állanak a Keresztény Községi Párt zászlaja alatt amelyek a választások alkalmával hűséget esküdtek ennek a lobogónak, hanem azok a nagytudásu, nem egy viszonylatban európai mértékkel mérve is komoly értékeket jelentő személyiségek, akiket nevük és pozíciójuk mentésit attól, hogy nyilatkozatuk őszinteségét és lelki- ismeretes voltát bárki is kétségbe vonhatná. A magunk részéről örömmel és szeretettel üdvözöljük a pártonkivüliek elit-gárdájának kipróbált hüségü bajnokait, abban a hitben, hogy közös ideáljaink együtt fognak lelkesíteni bennünket. Vitái András mű- él épületlakatos Budapest. VII., Angol-utce 3/b. Telelőn: Jdzsel 394-60. Városházi történetek Verőfényes májuselejei délutánon kísértük utolsó útjára szegény A mb r u s s Gyulát, a koránőszült, de fiatalos lelkületű városatyát, pú- tolhatatlan pártfogóját és gyámoli- tójáit a külső Terézváros szegényeinek. Negyvennégy esztendőt élt Ambruss Gyula, apró gyereket, ifjú özvegyet hagyott hátra, tragikus elmúlásával megdöbbentvén barátait és ismerőseit. Mindenki szerette a szerény, disztingvált és tehetséges ügyvédet, akinek utolsó közéleti szereplése, alig néhány órával halála. előtt, e g y aláírás volt. Ambruss nagy szakértelemmel működött közre a lakásügyi bizottságban, a háziurak és partájok örök harcában, az^ uj lakbérleti szabály- rendelet tárgyalása alkalmával., erős szociális érzékről és nagy gyakorlati jogi tudásról téve tanúságot. Éppen a temetés előtti napon, pénteken este ült utoljára össze a lakásügyi bizottság, hogy befejezze a három hónap óta tartó lakbérleti vitát. Liber tanácsnok április 29-én este kézbesittette ki a pénteki ülésre szóló meghívókat, a beérkezett vét- iven még Ambruss Gyula sajátkezű — a legutolsó aláírása! — feketélik. Az ülésre már nem. tudott elmenni szegény Ambruss Gyula, halaszthatatlanabb tennivalója akadt: ki kellett mennie a Kerepesi-temetőbe ... Liber tanácsnok mesélte el a temetés megkezdésére várakozó vwomty alcsoportok egyikében a lakásügyi bizottság utolsó ülésének komor intermezzóját, kiemelvén természetesen, hogy ezen az ülésen, amely a késő éjszakai órákba nyúlt bele, méltóképpen el- parentálta a többi ülésről sohasem hiányzott bizottsági tagot, aki akkor már a halottasházban feküdt. Szó szót követett, rákerült a. sor beszéd közben arra a baljóslatú fá- tumra, amely Tutenkámen-szerü balsorssal üldözi a fővárosnak ezt a nagyjelentőségű bizottságát. ... Az első Szabó Imre volt: azon a bizonyos tavaszi délutánon, amikor a, besiető altisztek, kezében a telefonkagylóval találták hivatali karosszékében holtan Budapest felejthetetlen emlékű tiszti főügyészét, éppen ülésezett a lakásügyi bizottság. A programmot, a lakásügyi szabályzat uj tervezetét a főügyész készítette el, ezen a délutánon azonban nem ő ment el az ülésre, mert már a részletes vita kezdődött. Maga helyett Fertsek Leót küldte, aki éppen Szabó Imre szellemében magyarázta az előterjesztés egyik fontos paragrafusát, amikor egy emelettel feljebb Szabó Imre utolsót lélegzett. A másik áldozata a lakásügyi bizottságnak Lakat o s Géza dr. bizottsági tag volt, aki a lakásügyi bizottság egyik szerda délelőtti ülésén fungált néhány hónappal ezelőtt utoljára, Félkettőkor végződött az ülés — tekintettel a délutáni közgyűlésre — Lakatos Géza. dr. még résztvett a debattban, hazament, lebukott a székről, meghalt. A délutáni közgyűlésre már csak a halálhíre érkezett meg ő helyette• A harmadik áldozat, ime, szegény A m b r u s s Gyula lett. A negyedik baljóslatú jel viszont a múlt szombati ülésen történt a. lakásügyi bizottságban: itt Fertsek Leó dr. tiszti ügyész halványodott el egyszeribe és kapott a szivéhez. A kitűnő Széc si Ernő dr. tiszti főorvos helyettes, akit azonnal az ülésterembe telefonáltak, szerencsére megállapította, hogy Leó barátunkon csak a túlságos kimerülés vett erőt, semmi komolyabb baja nincsen. Szemet hy főügyész rögtön el is küldte két hétre üdülni Balatonkenesére. Fertsekf már Ku- s z en d a mester gondos felügyelete alatt üdül, de az ő munkás egyénisége itt sem tud nyugodni: magával vitte a bizottság által már letárgyalt lakásügyi anyagot, hogy itt szedje rendbe, amit még simítani kell a tervezeten. Habent sua fata libelli! Az uj lakbérleti szabályzat, ha majd W ildner Ödön dr. gondos korrektúrája után forgalomba és használatba kerül, három, tragikus elmúlás emlékét rejti magában, amelyre talán nem gondol senki, ha majd forgatja és citálja a paragrafusokat ... # A tanácsnokok és a városházi újságírók között általában szívélyes, kordiális viszony van. Évtizedes köztisztviselői pályára tekinthet vissza a főjegyző vagy műszaki főtanácsos, amikorra a tanács tagjai sorába kerül, szinte természetes, hogy ezen hosszú idő alatt melegebb barátságba keveredik a városházi zsurnalisztával, akinek információt ad, felvilágosítással szolgál számára a fontos vagy kevésbbé fontos városházi ügyekben. Ha aztán tanácsnoki sorba kerül valaki, éppen nagy szüksége van a sajtó nyilvánosságára: hány városházi plánum van, amelyet a sajtó munkásai terveitek ki és fejlesztettek naggyá, hány városházi ur van, akiből az újságírók csináltak nagy embert! A városházi urak között vannak olyanok, akik inkább tudják méltányolni a sajtó munkáját és jelentőségét, vannak, akik kevésbbé. Annak a levélnek azonban, amelyet S chw ét Henrik, a fővárosi rovatvezetők főfő-szindikusa az elmúlt napokban kapott, alig volt még mása a múltban. A levelet S olt y Lajos, a középitési ügyosztály nyug- dijbament tanácsnoka irta és szólt a következőképpen: Igen tisztelt Szerkesztő ur! Tanácsnoki állásomat — nyugdíjazásomat kérve — elhagytam s ez alkalommal kedves kötelességet teljesítek, amidőn a városházi sajtó urainak legmelegebb köszönetemet fejezem ki azért a tárgyilagos, jó- akaratu támogatásért, melyben eiligem működésem és most távozásom idején részesítettek. Legyen szives, mint a szindikátus elnöke, ezt a hálás köszönetemet kartársainál azzal tolmácsolni, hogy mindenkor örömei fogok visszagondolni arra az időre, amidőn az urakkal kellemes összeköttetésben állottam. Őszinte tiszteletem stb. S c h w ét szerkesztő megigazítván szemén a evikkert, meghatottan olvasta végig a levelet, majd átadta azt P akot s Gyurkának, a szindikátus ifjú titkárának, azzal az utasítással, szegezze ki a megható bu- csusorokat a városházi sajtószoba fekete táblájára. Onnan másolta le ezt a levelet munkatársunk. A gyászkeretes le-
