Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-12 / 15. szám
á UJ BUBA* UjKl 1930 április 12. A fővárosi tanerők alkalmazása Irta: dr. Szőke Gyula felsőházi és törvényhatósági bizottsági tag A közoktatásügyet törvényeink az állam feladatának nyilvánítják és azok teljesítését részben a kormány, részben a község’, részben a hitfelekezetek hatáskörébe utalják, illetve kötelességévé teszik. Ezen az alapon a főváros a közoktatásügy legkülönbözőbb ágazatában vállalt feladatot és viseli annak rendkívül magas terheit, ügy a hitfelekezetek az ő eddigi tevékenységük tetemes részét átengedték a fővárosnak, mint az állam készséggel nézte azt, hogy helyette a főváros állítsa, fel a tanintézeteket. Még ^ maguk az adózó polgárok sem szóltak ellene, hogy a főváros szinte gavallér-módon intézte a közoktatásügyet és viselte annak a terhét a köz javára, sokszor túlságosan bőkezűen és akárhányszor szinte inclokolatlan iskolák felállításával, csakhogy módot nyújtson a főváros lakossága minden rétegének, hogy ismeretei bővítésével a társadalmi elhelyezkedésre alapot szerezhessen és foglalkozásában kellő tudással és szakértelemmel a helyét megállhassa. Innen a legkülönbözőbb iskolák, a legköltségesebb módon a legmegfelelőbb tanerőkkel ellátva és ezzel az elgondolással emelte a. főváros a közoktatásügyet magasan bármely világváros színe fölé. Innen van, hogy mihelyst valamerre a lakosság építkezni kezdett, rögtön megnyitotta az iskolákat, hogy a főváros területén necsak analfabéták lehetőleg ne legyenek, de szaktudás nélkül se legyenek kitéve a mai életküzdelemnek. Az állam ezen iskolák fenntartásához nem járul hozzá, ezt a főváros kizárólag a saját jövedelméből fedezi. Természetes volt tehát, hogy ezen iskoláknak a személyzetéről is a főváros gondoskodott, amiből viszont önként következik, hogy ezeknek az alkalmazását is a főváros eszközölte. De nem is lehet ez másképen. A törvényhatóság tanácsának VII. ügyosztálya átfogó, nagy koncepciójú és széles látókörű munkájával annyira részletesen és irányi- tóan vezeti minden iskolának az életét, hogy szinte természetesen folyik, hogy önmagának neveli a tanerőket és olyanokat alkalmaz, akik gyakorlatilag is a főváros különleges kívánalmaihoz idomult ismeretekkel ellátva vehetik át a nekik kiosztott részt a tanügyi munkából. Azok a különleges gyakorlati megnyilvánulások, amelyek a világváros a mai nehéz viszonyok között kétszeresen gyorsan élő lakosságának a. kiképzéséhez szükséges különleges látókört igényelnek a tanügyi személyzettől, a fővárosban megszerzett előgyakorlatok utján sajátíthatók el annyira, hogy a tanszemélyzet tagjai, amikor az önálló megbízást a tanácstól elnyerik, meg is tudják állani a helyüket, Volt sok kifogásunk világnézeti tekintetben a liberális kor tanácsának az igényeivel szemben, amelyeket a közoktatásügy terén is és a tanügyi személyzettel szemben is alkalmazott, de nyugodt lélekkel^ állítjuk, hogy a főváros köz- oktatásügye mindenkor azon a magas nívón állott, amelyet más városok tanintézetei a legritkább esetben közelitettek meg. Példaképül ugyanis mindig itt állottak azok a hitfelekezeti, elsősorban szerzetesi tanintézetek, amelyekkel a versenyt csakis a jól berendezett községi iskolák és azok elsőrendűen képzett, gyakorlatilag is kiművelt odaadó munkás személyzete tudott csak elemi. A tanszemélyzetnek ez a kiválogatása, volt a mindenkori tanácsnak nehez, lelkiismeretes és az ügy iránt érdeklődő feladata. Ebben támogatta a mindenkori közoktatás- ügyi bizottság, amely még a legnagyobb pártharcok idején is különös figyelemmel tudott lenni a köz javára és a főváros tanügyének a kiválósága élénk példa, hogy az a rendszer, amely talán részletben, vagy egyes megnyilvánulásban visszatetszést szült, végeredményben mindenkor teljes elismerést érdemelt. Hiszen igen gyakran megtörtént, hogy a nagytehetségii vidékén működő tanerőt szinte meghívta a tanács a pályázatban való részvételre és a közoktatásügyi bizottság készséggel vállalta a jelölés során őket a főváros tantestülete sorába. Természetes azonban, hogy elsősorban mindig figyelembe volt veendő a főváros viszonyainak különleges gyakorlati ismerete, a tanítási tudásnak és készségnek ehez való idomulása, mert évtizedes gyakorlat mutatta meg, hogy a helyi ismereteknek a tanügy terén való érvényesítése a tanítási siker egyik biztositéka. Ezt szentesítette az uj közigazgatási törvény is, amikor a törvényhatóságoknak, megyei városoknak és községeknek a saját tanintézeteik tanerőinek a megválasztását autonóm jogában hagyta. Ezzel szemben az uj fővárosi törvénytervezet tanerők megválasztásának a jogát autonóm hatáskörben hagyja ugyan, de a megválasztás jóváhagyását a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter kezébe teszi le. Ha keressük az indokot, egyedül azt hallottuk eddig, hogy a kultuszminisztérium magasabb érdekből kívánja a jóváhagyást, mert a kommunizmus idején akadtak eltévedt tanerők, akik méltatlanok voltak a tisztségükhöz. Mindjárt látszott, hogy ez az indok nem lehet őszinte. Hiszen nemcsak a tanerők tévedtek meg a kommunizmus idején, nemcsak tanítókat és tanárokat tarthatunk ezen kor gyászmagyarjainak és megtévedett ember nemcsak a fővárosban volt, de egyes emberek tévedéséért az egész kart, sőt az egész törvényhatóságot büntetni és jogelvonással sújtani, sem a politikai okosság nem kívánja, sem a jó közigazgatási érdek meg nem engedi. Lehetetlen dolog, hogy az úgyis túlságos centralizálással megnövekedett minisztérium képes legyen annyira átlátni a főváros egyes iskoláinak a szükségletét, hogy megítélhesse az egyes tanerők alkalmazásának a helyességét. Ezt mutatja az, hogy a minisztérium állapítja meg a tanrendet és a tanítási módszert és bizony sajnálattal láthatja, hogy az úgy a fővárosban, mint a vidéken túlhajtott és nem felel meg a mai kor igényeinek és lehetőségének, de a fővárosban azonkívül nem fel^l meg a főváros egyéni viszonyainak és kívánalmainak. Ha most még nincs meg a tanerő, amely ezt legalább a szükséglethez idomítva tudná alkalmazni, mert nem ismeri a speciális szükségletet, az eddigi magas színvonalon álló közoktatásügy feltétlenül kárát vallja. A képviselőházban nemrégiben lefolytatott tárgyalások során újabb indok hozatott fel a miniszteri jóváhagyás mellett és pedig, hogy módja legyen a miniszternek a több gyermekes tanítói és tanári családokat gyermekeik tanítása céljából Budapestre elhelyezni. Ez az indok azután betetőzi azt a szubjektív irányzatot, amely rombol, amikor építeni akar, letör, amikor emelni kell és szétszór, amikor a helyes tanítási iránnyal lelket átfogóan ösz- szetömöriteni kellene. A családi elet helyessége, tartóssága és a gyermekáldás boldogsága feltétlenül érdem a mai hanyatló világban. Ha ezeknek a tanításáról kollégiumokkal, internátusokkal és ösztöndíjakkal az állam gondoskodik, nagyon okos és helyes intézkedéseket tesz. De ha érdem a gyermekáldás a tanügyi kinevezéseknél és ha a tanügyi személyzet gyermekeinek a nevelésénél az elhelyezésre befolyással bir, hogy hány gyermeke van az illető tanítónak, már nem építünk a közoktatásügy terén, hanem rombolunk, mert lehetetlen fokmérője a tanügyi képességnek és készségnek a családban a gyermekek száma és utat tör a politikai szolgálatok jutalmazásának a lehetősége. A közoktatásügy terén egyedüli fokmérő a tudás, a készség, a gyakorlati ismeret és a rátermettség lehet. Egyetem máshol is van, nemcsak Budapesten, a polgári iskolai tanárképző intézet Szegeden van, tanitóképezdék a legkülönbözőbb helyeken vannak, középiskolák minden városban találhatók és emellett ugyanezen városokban községi iskolák is vannak; ezeknél mégsem követelte magának a kormány a községi iskolák tanerőivel szemben a kinevezések jóváhagyási jogát. Tehát nyilvánvaló, hogy nem az az irányitó és döntő, hogy a jövőben a tanügyi kinevezés legyen a jobb, hanem az, hogy egyeseket Budapestre való törekvésükben a kormány támogasson a tanerő választásának a jóváhagyása alapján. A képviselőházban győzött a párt- fegyelem a közoktatásügy helyesebb felfogásával szemben és győzött a politikum az autonómiával szemben. A képviselőház tévedett. Tévedett éppen úgy, mint a kormány, amikor a ma kívánságának tesz eleget és nem gondol a jövőre, mert ezzel politikai tekintetből olyan törvényt alkot, amely nem felel meg a helyes pedagógiai elveknek és nem felel meg a közoktatásügy helyi kívánalmainak. A törvényjavaslat még a felsőház elé kerül. A felsőház nagyon helyesen minden politikától mentesen bírálja az elébe került törvényjavaslatokat és tultéve magát a pártpolitikán, kizárólag a törvény közjogi, gazdasági, társadalmi és szakszerűségi kihatását vizsgálja. A fővárosi törvényjavaslat is ezekből a tekintetekből fog a felsőház vizsgáló szeGANZ ÉS TÁRSA VILLAMOSSÁG-, GÉP-, WAGGON- ÉS HAJÓGYÁR RÉSZV.-TÁRS. BUDAPEST ALAPÍTVA: 1844 v., IGAZGATÓSÁG, GÉP- ÉS WAGGONGYÁR: X., KŐBANYAI UT 31. TÁVBESZÉLŐ : 461-19. HAJÓGYÁR: MEDER-UTCA 9. KAZÁNOSZTÁLY: VÁCI-UT 204. TÁVBESZÉLŐ: 908 - 69. TÁVBESZÉLŐ: 908 - 65. SÜRGÖNYCIM: GANZCOM BUDAPEST VILLAMOSSÁGI GYÁR: II., LÖVŐHÁZ-UTCA 29. TÁVBESZÉLŐ: 501—70. SÜRGÖNYCIM: ALTERNO BUDAPEST MAGYARORSZÁGI VEZÉRKÉPVISELET: HAZAI GÉPKERESKEDELMI R.-T. BUDAPEST, V., VILMOS CSÁSZÁR-UT 76. SÜRGÖNYCIM : MASINA BUDAPEST: TÁVBESZÉLŐ : 186 - 63. mei elé kerülni és nem kétlem, hogy úgy ezt, mint az egyéb tévedéseket ilyen alapon való meggondolással fogja elhatározása alá venni. Amint már ismételten tapasztaltuk, a felsőház figyelemmel van azokra a kérdésekre is, amelyek a törvény- tervezők és képviselőház előtt kevés súllyal estek a mérleg serpenyőjébe és remélem, hogy az érvek gondos mérlegelésével, olyan elhatározásra fog jutni, amely meg fogja menteni a törvényhozást a tévedéstől és a főváros közoktatásügyét az uj törvény javaslat káros következményétől. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek eddig is volt felügyeleti joga, eddig is tudta érvényesíteni a helyes ^kívánalmakat, de a helyi szükségletek kielégítésének az eszközét nem szabad a törvényes helyi hatáskörétől elvonni, mert különben olyan szemmel fogja intézni a főváros közoktatásügyét, ami a nagy országos szükségletnek meglátása miatt a helyi fontos kivánalmaknak meglátására nem képes és nem tudja magát kivonni azon centrális politikai befolyás alóL amely ha az állami életben és a közigazgatásban még jobban kiszélesül, éppen az ellenkezőjét éri el annak, amire a kormány és annak jelenlegi vallás- és közoktatásügyi minisztere törekszik: a művelődés emelésére és a közoktatásügy fejlesztésére. BÚRKABÁTOK, J\\\ autó-bőrfejvédők, bőrnadrágok. Gyártja: sportmellények, stb. ACZÉL BORRUHÁZATI IPAR VII., KAROLY-KÖRUT 13, I. EMELET. Fansz tagoknak előnyös fizetési feltételek. RIEGER OTTÓ orgonagyára X . (RÁKOSFALVA) SZIGLIGETI-UTCA 29. Somló Jenő asztalosmest« Készít saját, vagy adandó tervek szerint mindennemi asztalos munkát Budapest, IX., Remete-utca 24. FARKAS LAJOS mérnBk Magas-, mély-beton- és vasbeton épitést vállalkozó Budapest, V1L Kolumbus-n ll/a.Tci:j.»«-?» tini BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR május 3—12. A magyar ipar jubiláris bemutatója számos külföld állam részvételével. 50%*os utazási kedvezmény Felvilágosítás és vásárigazolvány kapható: a Vásárirodánál, Budapest, V., Alkotmány-utca 8., a vásár összes tb. képviseleténél, valamint a Menetjegyiroda és a Wagons- Lits-Cook iroda fiókjainál.
