Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-04-12 / 15. szám

UJ JBHDAPESl

1930 április 12.

2

az eszmények fenkölt harcosának és a legkiválóbb tisztviselőnek mintaképét látja mindenkor mindenki Méltóságod kiváló személyében.

— Méltóságos Uram! Ha mindez nem is volna igaz, akkor csak egy körülményre utalhatok. Nehéz viszonyok között,' politikai fordulatokon átmenve, Méltóságod már átesett egy tisztujitá- son, amikor ismét beemelkedett a polgármesteri székbe, akkor sok nehézségek között és még ha a más világfel- fogásu és ' világnézeti emberek ellenséges érzülete mellett is történt akkor ez a második választás, ma már, azt hiszem, mindenki aláírja pártkülönbség nélkül azt, hogy Méltóságod mindent elkövetett abban az irányban, amit székfoglalójában akkor Ígért és akkor kitűzött maga elé, hogy: mindenekelőtt Budapest!

— Ezért hálás Méltóságodnak az egész város közönsége. Hálás azért, hogy el tudta végre érni és lehetővé tudta tenni, hogy a polgárság ennek a városnak az érdekében egyesülhessen és én hiszem azt, hogy ez a munkálkodás, ha ebben az irányban tovább fog vezetni, akkor ennek a városnak a történetében hosszú időn keresztül biztosítani fogja az itt megalapozott intézményeknek további és teljes kifejlesztését.

— Kívánom pártom és barátaim nevében, akik velem együtt kitartó elvhűséggel harcolnak Méltóságoddal együtt a kitűzött célért, nem nézve sem jobbra, sem balra, akiket nem egyéni érvényesülés, nem a megválasztás lehetőségei tartanak a kitűzött célok és zászló mellett, ezért kívánjuk valamennyien egy szívvel, egy lélekkel, hogy a jó Isten tartsa meg nekünk sokáig a város első polgárát és ennek a városnak első polgára hosszú időn keresztül nekünk Sipőcz Jenő legyen.

Sokszor megakasztotta Csilléry nagyhatású beszédét a kitörő taps. Utána percekig ünnepelte a közgyűlés a polgármestert.

Csilléry András dr. üdvözlő beszédére Sipőcz Jenő dr. polgármester meghatottan a következő beszédben válaszolt:

— Mélyen tisztelt Uraim! Kedves Barátaim! Valóban szivem mélyéig meghatva köszönöm azokat a gyönyörű és mély gondolatoktól áthatott szavakat, amelyekkel Csilléry András Őexcellenciája, az én kedves és szeretett jó barátom az önök nevében engem üdvözölni szives volt.

—- Hogy ha az ember egy ilyen évfordulóhoz ér, még akkor is, ha ez az évforduló nem a külvilág számára van, visszagondol az elmúlt időszakra. De mennyivel inkább visszagondol az ember akkor, amikor erre az évfordulóra ráirányul a külvilág figyelme is és amikor ez az évforduló bekapcsolódik egy hatalmas közületnek az életébe is.

— Ha én visszagondolok erre az elmúlt időszakra, akkor énnekem első szavam mélységes hálaadás a Mindenhatónak azért, hogy nekem ezt a küzdelmes, de szép 10 évet ajándékozta és azért, hogy ezt a mai napot nekem megérnem engedte.

— A hála után jön a köszönet. Mélységes köszönetét mondok azoknak, akik engem tanácsukkal, barátságukkal, bizalmukkal az egész tiz esztendő alatt mindig segítettek, támogattak. Köszönetét mondok a pártvezérnek, Wolff Károly Öméltóságának, köszönetét mondok Csilléry András kedves barátomnak, akiknek segítségét és támogatását mindig éreztem. Köszönetét mondok a párt elnökségének és összes tagjainak, mert érzem szeretetüket és ragaszkodásukat, amely állandóan felém irányul és érzem bizalmukat is, amely az én város- politikai működésemnek egyik nagyon értékes alapja.

— Hogy mindenkor eredménnyel tudtunk eddig dolgozni, az kétségtelenül arra vezethető vissza, hogy a párt szeplőtleniil őrizte és tartotta kezében a zászlót és ha a párt arányszámában bármi változás állott is elő az idők folyamán, a párt megmaradt változatlanul letéteményese a fővárosban a keresztény nemzeti gondolat magasztos eszméinek. De én magamról is elmondhatom, igen tisztelt Uraim és Barátaim, hogy én is a tiz esztendő alatt maradtam, aki voltam. Bár pártköteléktől függetlenül, de változatlanul maradtam a keresztény nemzeti eszme egyik szerény harcosa és én azt hiszem, hogy ha lehetett is talán a párttal szemben egyesek részéről valami változást tapasztalni: ebben a teremben, igen tisztelt Uraim, sohasem tapasztaltak változást, mindig változatlan szeretettel, bizalommal és ragaszkodással viseltettem a párt iránt, függetlenül a pártarányoktól, mindenkor kívül a pártkereteken, de mindenkor rendíthetetlenül a keresztény nemzeti gondolattól és a keresztény nemzeti eszmétől vezéreltetve és ha még volnának is fellegek a párt életének egén, én az én barátaimat jó időben és rossz időben egyformán szeretem, egyforma szívvel, lélekkel és hűséggel megbecsülöm.

— Mélyen tisztelt Uraim! Ha visszanézünk erre a tiz évre, Csilléry András

azt mondotta, hogy ezt az én korszakomnak lehet minősíteni. Én pedig azt mondom, hogy erre a tiz évre ez a Keresztény Községi Párt nyomta rá a maga nagyszerű elveinek és eszméinek bélyegét, mert ez a párt vitte bele a székesfőváros életébe, közönségébe, kitörölhetetlenül a keresztény és nemzeti gondolatot. Nem lesz többé olyan idő, hogy a keresztény nemzeti gondolat át ne hassa ennek a városnak a közönségét. De ami még nagyszerű ennél a pártnál, az, hogy nemcsak eszményeket tudott kitűzni, hanem az eszményeket gyakorlatilag is meg tudta valósítani. Ez a párt a nemzeti lelkesedésnek a lázában született meg, amikor valami villamos erő járta át az országot és a fővárost és ez a párt nem hagyta, hogy ez a hatalmas energiaforrás semmivé legyen, hanem volt ereje összefogni és ezt az energiát hatalmas gyakorlati intézményekben is érvényesíteni.

— Az, hogy bizonyos időkben ezeket a gyakorlati alkotásokat más pártokkal, de különösen olyan párttal, amely hozzá lelkileg közel áll, tudta keresztül vinni: az ennek a pártnak az érdemeit semmi tekintetben nem csökkenti.

— Az én kedves barátom rámutatott azokra az alkotásokra, amelyeket szociális és gazdasági téren véghez vittünk. Én nem is akarom újból részletezni azokat. Én csak azt mondom, hasonlítsa valaki össze a tiz évvel ezelőtti Budapestet a mai Budapesttel, amint az idegenek teszik, akik tiz évvel ezelőtt itt jártak és most itt járnak és elragadtatással beszélnek erről a városról: akkor azt hiszem, beszámoltam azokról a nagy tettekről, amelyeket egyesült erővel vittünk véghez.

— És még van egy dolog, mélyen t. uraim és kedves barátaim, ami azt hiszem, szerencsés körülmény volt. Igen gyakran előfordul az, hogy az eszméknek a képviselői nem ismerik kellően a gyakorlati életet és viszont a végrehajtás embereit nem hatja át eléggé az eszmék ereje. Én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben megvolt a szerencsés összhang, meid a Keresztény Községi Párt csodálatos, gyakorlati, guverne- mentális érzéket tudott tanúsítani, a gyakorlatnak, az alkotásoknak kérdései ebben a pártban igazán megértő képviselőkre találtak és viszont szabad ta»

m

s

A főváros legkedveltebb

gyógyintézete

Szív- és vérbetegek külön osztálya

Dr. PAJOR

szanatórium és vizgyógyintézet BUDAPEST, Vili., VAS-U. 7.

Hortobágyi juhtúró

Mindenütt kapható t tó*

Termeli:

ORSZ.

MAGY.

TEJSZÖVETKEZETI KÖZPONT

Ián azt mondanom, hogy én, mint a végrehajtásnak a feje, soha a kérész- tény nemzeti gondolatot a gyakorlati keresztülvitelben szem elől nem tévesztettem. Talán ez a szerencsés összhang, amelyet én az én munkatársaimba is át tudtam vinni, ez biztositotta azoknak az alkotásoknak lehetőségét, amelyekre mindig büszkén fogunk visszaemlékezni.

— Én újból azt hangsúlyozom, igen tisztelt Bai’átaim, hogy természetesen nagy önelégültség ne töltsön el bennünket, mert ez nagyon veszélyes dolog, ez a tetterőt ellankasztja, de viszont pesszimizmusba se essünk bele, mert ez ugyancsak az aktivitás rovására mehet, hanem mi rendületlenül és erős akarattal a jövőben bizva tudjunk továbbra is nagy Magyarország és keresztény nemzeti lapon álló Budapest megvalósításáért.

— Egy egészen uj korszak előtt állunk. A főváros a megszavazandó uj törvény folytán életének uj fejezete előtt áll és nekünk arra kell törekednünk, hogy Budapest ebben az uj helyzetben is megtalálja a maga vezető szerepét, hogy Budapest a kulturális, a gazdasági és a szociális életnek változatlanul továbbra is a központja maradjon.

— Én azt hiszem, mélyen tisztelt Barátaim, hogy ha mi összetartunk, hogy ha mi változatlanul a jövőben is a mi szent eszményeink által vezéreltetjük magunkat, akkor mi el fogjuk érni egészen biztosan a mi nemes és nagy céljainkat.

— Én mégegyszer szivem mélyéig meghatva köszönöm meg ezt a nagy kitüntetést, amelyben osztályrészem volt ma és arra kérlek benneteket, méltóz- tassatok engem szeretetetekben és barátságtokban továbbra is megtartani.

A polgármester nagyhatású, közvetlen meleg köszönő szavait szűnni nem akaró lelkes nagy taps és éljenzés követte, azután a polgármester az üdvözlő küldöttség valamennyi tagjával melegen kezet szorított és egyenkint is igen szives szavakban köszönte meg szerető megemlékezésüket.

WETOL sebolaj

legyen minden mentőszekrényben. Fertőzéstől megvéd és gyorsan gyógyít.

M. kir, népjóléti és munkaü-yi miniszter 72,455/1924. sz. körrendelet.

M. kir. kereskedelemügyi miniszter 92 062/XX 1925. sz rendelet

Városházi történetek

Múlt számunkban megemlékeztünk György Endre hírlapíró kartársunk könyvéről, amely „Amíg városatya lettem...“ címmel hagy ta el a sa jtót. Megírtuk, hogy a kitünően megcsinált könyv kutforrása marad a jövendő történetíróknak, akik helyes és igaz képet kívánnak majd alkotni az uj fővárosi törvény előtti Budapest közgyűlési terméről, most pótlólag közlünk a könyv adatai alapján néhány intimitást, amelyek alkalmasak arra, hogy azok, akik még nem fizettek elő a könyvre, sürgősen beküldjék Bandi barátunk címere az előfizetési dijat.

Megtudjuk példának okáért György Endre müvéből, hogy Bérezel alpolgármester három félévet hallgatott a budapesti Tudomány- egyetem teológiai fakultásán és tökéletesen elsajátította a latin nyelvet. Bérezel különben az óvodában már vigyázó volt. Vájná Endréről közli a könyv, hogy Újlakon született, Purébl-ről viszont megtudjuk, hogy 12 éves korától kezdve saját maga keresi a kenyerét. Némethy Béla önéletrajzában arról elmélkedik, hogy nem lett volna-e jobb, ha elfogadja, a pesterzsébeti polgármesterséget, amit főjegyző korában tálcán vittek elébe. Solty tanácsnok elmondja viszont, hogy „félhivatalos“ családból származik, mert édesapja tiszti orvos volt. Érdekes az elöljárók életrajza is: a tiz elöljáró közül nyolc Budapesten született. A főtisztviselőket illetően megtudjuk

a könyvből, hogy Ágoston Gézának már az apja is árvaszéki elnök volt: Máramarosszigeten. Szemethy Károly pedig 28 éves korában majdnem jogakadémiai professzor lett Egerben.

A főtisztviselői életrajzok után hihetetlen változatossággal buzog György Endre könyvében a városatyák életrajza. Megtudjuk, hogy Ambrus Gyula. papnak indult, Andréka Károly a kommunizmus alatt munkás volt a szentlőrinci szövőgyárban, Csepreghi-Horváth János dr. a közgyűlés korra negyedik legidősebb tagja, születvén 1853-ban, Csilléry András még csak 47 éves, Ehrlich G. Gusztáv még Horváth János bácsinál is idősebb, mert 1849-ben született.

Azt is kevesen tudják, hogy Hann Arnoldot a háborúban „budai“ elő- névvel magyar nemességgel tüntették ki, Hochenburger Antal 1919- ben, mint altábornagy ment nyugdíjba, belvárosi Horváth Károly a pécsi honvéd hadapródiskolában Gömbös Gyulával ült egy padban. Vetélkedett is vele, mindegyik jobb tanuló akart lenni a másiknál. Az iskolába/n Horváth Károly lett a győztes, az életben Gömbös Gyula... Joanovich Pál dr. életrajzából tudomásul vesszük, hogy bolgár eredeti ősei kétszáz évvel ezelőtt telepedtek meg Magyarország délvidékén, Kivovics Károly életrajzának fénypontja, hogy Ischl-ben feleségével tett utazása alkalmával megmutatta neki negyven év előtti működésének helyét. Történelmi pillanat volt! Kivovics 1889-ben Ischl-ben borbély volt. Előadja különben Kivovics, (ci sorrend pontos!) hogy „beszél németül, angolul, franciául és tótul.“ 1920 óta — mióta bizottsági tag vagyok — mondja tovább, — minden közgyűlésen jelen voltam és itt mindig fel szoktam szólalni, ha annak szükségét érzem.“

Mettelka Frigyes, mint Máv igazgatóhelyettes ment nyugdíjba, Mi- lotay István újságírói karriérje pedig úgy kezdődött, hogy Nyíregyházáról 1907-ben cikket küldött be Rákosi Jenőnek és iráesa rövidesen mint vezércikk jelent meg a lapban. Ez a sikere eredményezte a Budapesti Hírlaphoz való meghívását. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy az életrajzok közül átlag minden ötödik dicsekszik azzal, hogy hírlapíró volt. a. bizottsági tag ur, vagy legalább is „cikkeit sűrűn közölték a napilapok.“) Kitűnő barátunk, Nagy Feri, vasúti tarifa és vámügyekben szakértő, sok esetben hivatalos kiküldetésben minisztériumi ankéteken, mint tarifaszakértőt szóliják fel véleményadásra. Némethy Béla már 19 éves korában gyorsirásta- nári oklevéllel rendelkezik, Ortvai Rezső, mint pazmanita végezte el tanulmányait a bécsi egyetem teológiai fakultásán, Paulheim Franci bácsi több mint 50 bérpalotával és középülettel gyarapította Budapestet, Scheuer Róbert a háborúban 24 hónapig teljesített vezérkari, 20 hónapig frontszolgálatot, Szémann Mihályt 1917-ben háborús páncélmozdonyok épitésééért kitüntette a király, Szontágh Tamás és Täufer Vilmos évtársak: mindketten 1851- ben születtek, B. Virág Géza „bölcsődala is a Kossuth nóta volt.“

Wolff Károly dr.-nak, a Keresztény Községi Párt elnökének életrajzát Németh Imre hírlapíró-társunk állította össze. Megtudjuk belőle, hogy a Wolff-család az utolsó Árpádok idején bajor földről jöttek Magyarországba: kilencven más

családdal együtt német-prónai őstelepesek voltak a Wolff ok és a 700 év alatt soha el nem költöztek Német- próna. vidékéről. Pontosan együtt van minden írás, ami szinte példátlan a magyar nemesi famíliák életében. Megható az életleirásban. hogy a. trencséni piaristáknál ugyanabban a padban, ugyanazon a helyen ült, ahol a nagyapja. Ott volt előtte a padbavésett neve: Wolff János. „Nem Ankerschmidtek vagyunk — mondja az újságírónak Wolff Károly, — itt élünk 700 éve, volt időnk hozzá, hogy magyarokká legyünk vérben és lélekben. Magunkba szívtuk ennek a földnek minden izét, illatát, eggyé lettünk népével, szolgáltuk hűséggel és teljesítettük hazánkkal szemben minden kötelezettségünket.“ Wolff életrajza különben a legragyogóbb jogászi karriérek egyikét jelenti. A bírói vizsga letétele után rögtön az igazságügy minisztériumba kerül, résztvesz a polgári törvénykönyv kodifikálásában, nemsokára a bécsi főudvarrmgyi bíróságnál magyar előadó, innen a külügyminisztériumba kerül osztálytanácsosi rangban és ott Aerenthal báró magyar közjogi előadója. 1909-ben — 36 éves korában! — udvari tanácsos, majd rövidesen az akkor felállított magyar főudvarnagyi bíróság első elnöke...