Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-04-12 / 15. szám

Budapest, 1930 április 12 Vll. évfolyam 15, szám UJ BUDAPEST Tek. Fővárosi Nyilvános Könyvtár, Bpest, IV,Gróf Károlyi~u.3. Előfizetési órák: Egész évre ...........................................30 pengő Fé l évre.....................................................1-5 pengő Eg yes szám ára 60 fillér iZGAZDAS^Gt FELELŐS SZERKESZTŐ : Y ANDOR D* Szerkesztőség és kiadóhivatal : '' Budapest, V., Visegrádi-utca tg. Telefon : Alit. 928-23.’ Postatakarékp. chequeszámla : 30013 smsBmmrnsmssm A Keresztény Községi Párt tisztelgése a polgármester előtt Csilléry: A most letelt tiz esztendőt joggal fogják Sipőcz Jenő korának nevezni — Sipőcz: Kívül a pártkereteken, de min­denkor a keresztény nemzeti eszmétől vezéreltetve, marad­tam a tiz esztendő alatt, aki voltam — A tiz év alatt a Keresz­tény Községi Párt guvernamentális érzéke és a polgármester eivhüsége biztosították a nagy alkotások lehetőségét A 107, paragrafus Az országgyűlés képviselőháza csütörtöki ülésében elfogadta a fő­városi törvényjavaslatnak az elő­adó által javasolt és a közigazga­tási bizottság által jóváhagyott azon módosítását, amely szerint a belügyminiszter felhatalmaztatik, hogy az uj választások alapján összeülő törvényhatósági bizottság megalakulása előtt a belügyminisz­ter rendeleti utón életbeléptethesse a törvény 107. paragrafuséiban sta­tuált törvényhatósági tanácsot. Mi­vel kétségtelen, hogy a, szóbanforgó intézkedés lehetősége azt is jelenti, hogy a szentesítés után annak gya­korlati alkalmazásával is számol­nunk kell: néhány hét múlva bizo­nyosan megkezdi működését a tör­vényhatósági tanács, kikapcsolva az autonómia mai szerveit, a szak- bizottságok javasoló és a tanács végrehajtó jogkörét. Haladjunk el ez alkalommal meg­jegyzés nélkül a csütörtöki képvise­lőházi ülés demokrata szónokai mellett, akik a törvényhatósági ta­nácstól most egyszerre, de minden indok nélkül az autonómiát féltik, tekintsünk el attól, hogy a hivatal­noki tanács mindennemű hatalmá­nak végleges megszűnését jelenti az uj szerv, és csak arra gondoljunk, hogy a törvényhatósági tanács már a közeljövőben mennyire nagy fon­tosságú térhódítását jelenti közve­tett formában, tagjain keresztül a. közönség igaz akaratának. Az uj törvény legfontosabb paragrafusa a törvényhatósági tanács felállításá­ról szóló, mert azt jelenti, hogy az autonómia a jövőben a maga akara­tát közvetlenül viszi keresztül az adminisztrációban, megszüntetve minden lehetséges oppoziciót, huza­vonát és szabotálást, ami a több­ségi pártok egybehangzó vélemé­nye szerint annyiszor, de annyiszor jelentkezett az utóbbi esztendők­ben. A törvényhatósági tanácsnak, az autonómia közvetlen akaratának az adminisztráció bástyád közé való diadalmas bevonulása oly sorsdöntő esemény, amely máról-holnapra meg fogja változtatni a városháza arcu­latját. A népakaratnak ezen kétség­bevonhat atlanul nagy jelentőségű diadalmenetén túlmenően azonban egy másik, neyi kevésbé domináns elem fog jelentkezni a törvényható­sági tárnics működésében: az állam- hatalom képviselője, a főpolgármes­ter. Reméljük, hogy a két együtt­ható tényező eredője a főváros éle­tében a békés munka és a zavarta­lan ügymenet lehetőségeit fogja biz­tosítani. A feltámadást váró ájtatos hetek­ben a laikus elemnek és a kormány­akaratnak a végrehajtó hatalom sáncai mögé való bevonulásából az ügymenet gyorsitáisát, a bürokrácia csökkentését, munkaalkalmak te­remtését és a gazdasági élet szabad­ságának fejlesztését várja a tör­vényhatósági tanácstól Budapest népe. Ebből a szempontból a tör­vényhatósági tanács ideáját az uj törvényalkotás legfontosabb para­grafusának tartjuk, és a 107. para­grafus életbeléptetését az uj idők előrevetett árnyékának tekintjük. — Az Uj Budapest tudósítójától — Eg-yre szélesebb hullámokat vet az az öröm, amely a keresztény köz­véleményt és a társadalmat a pol- g’ármester tízéves jubileuma és az őt ebből az alkalomból ért kitünte­tés kapcsán eltölti. A polgármester titkári hivatalában már köteggé vastagodnak az ivek, amelyeken a polgármester számtalan tisztelője jegyezte fel nevét, hogy őt a jubi­leum és a kitüntetés alkalmából tiszteletéről biztosítsa, Egyre-másra jelentkeznek a küldöttségek is: hét­főn a Keresztény Községi Párt több mint százfőnyi küldöttsége je­lent meg Csilléry András vezetésé­vel a polgármester előtt, szerdán délben pedig az Egységes Községi Polgári Párt küldöttsége kereste fel a kitüntetés és a jubileum kap­csán Sipőcz polgármestert. A Keresztény Községi Polgári Párt küldöttségében részt vett egy­két kivétellel a párt minden tagja, de jelen voltak a kerületi vezetők is. A küldöttség a polgármesteri fogadószobában gyülekezett, a be­lépő polgármestert percekig tartó lelkes éljenzés fogadta. Az éljenzés lecsillapultával Csilléry András dr. tartotta meg ünnepi üdvözlő beszé­dét, — Méltóságos Polgármester Ur! A Ke­resztény Községi Párt tagjai ma meg­jelentek a külső szervezetek vezetőivel egyetemben Méltóságod előtt, hogy ki­tüntetése alkalmából őszinte szerencse- kivánataikat és legmelegebb együttér­zésüket fejezzék ki. — Mi nagyon jól tudjuk, hogy ez a kitüntetés összeesik talán tudatoson és nem véletlenül annak az évfordulójá­val, amikor Méltóságod ennek a város­nak a vezetését átvette ezelőtt tiz esz­tendővel. Ha visszatekintünk a tiz év előtti viszonyokra, amikor a dezolált-; ságnak, a város teljes leromlásának legrettenetesebb képét tárta az akkori helyzet Méltóságod elé, amikor ennek a városnak polgármesteri hivatalát mint kormánybiztos elfoglalta: akkor minden elfogulatlan szemlélő, aki ob­jektiv szemmel nézi az eseményeket, meg kell, hogy állapítsa, hogy ez a 10 esztendő nem tiint el nyomtalanul en­nek a városnak életében, (ügy van! ügy vein!) — Meg kell, hogy állapítsa minden objektiv szemlélő azt, hogy ez a város a tiz esztendő alatt óriási haladást tett. Nemcsak azokból a tekintetekből, hogy rendbe hozattak ennek a városnak anyagi viszonyai és gazdasági helyzete, hanem minden más téren is a régi ál­lapotot egy egészen más uj állapot cse­rélte fel. — Ha a történelem lapjait forgatjuk, akkor mindig azt tapasztaljuk, hogy egyes emberek egyéniségének a nyo­mait érezhetjük az egyes korok törté­netében. Ha az általánosságban áll ez a nemzetekre, és országokra, akkor áll ez egy olyan nagy, hatalmas fővárosra is, mint Budapest székesfővárosa, mely­nek mindenkor jelentős szerepe volt a nemzet életében. Mi úgy érezzük, hogy ezt a tiz esztendőt, amely itt most el­telt, joggal fogják majd Sipőcz Jenő korának nevezni. Ez a kor azonban jel­lemezni fogja Sipőcz Jenő egyéniségét is, mert mindenki azt fogja mondani, hogy ebhen a korban, amikor Sipőcz Jenő kormányzott, ilyenek és ilyenek voltak a viszonyok és ilyen volt az er­kölcsi felfogás. Mindenesetre egyet ak­kor meg fognak állapitani és meg kell, hogy mi is állapítsuk, hogy ezzel a sziklaszilárd elvhüséggel, amely Méltó­ságodat jellemezte, mindazokat a fel­adatokat, amelyeket tiz esztendővel ez­előtt maga elé kitűzött a kereztény gondolat érvényesítése érdekében, száz százalékig beváltotta nemcsak önmagá­val, hanem az egész társadalommal szemben is. És ha voltak olyan esetek és körülmények, amikor nem sikerült mindent úgy elérni, mint azt maga elé tűzte, akkor ezt nem Méltóságodnak az elvekhez való hűtlensége, vagy elvte- lensége, vagy elveinek megtagadása okozta, hanem annak lehetetlensége tisztán azokon a külső körülményeken múlt, amelyre befolyását gyakorolnia nem állott módjában. Nincs is minden­kinek módjában mindent száz százalé­kig beváltani, száz százalékig mindent keresztülvinni, különösen amikor ezek­nek a perfektuálása nem az egyes egyéntől, hanem más külső körülmé­nyektől és tényezőktől is függ. (Úgy van!) — Méltóságos Polgármester Ur! Igen tisztelt Uraim! Úgy érzem azonban, hogy a Sipőcz Jenő korának van még egy jellemző tulajdonsága is, melyet meg fognak állapitani mindenkor, mi­kor erről a korról beszélnek, hogy ezt a koi't nemcsak a keresztény nemzeti gondolat jellemezte, hanem az a mély­séges valláserkölcsi alap, az erkölcsi tisztaságnak, a becsületességnek, a pu­ritánságnak, a kötelességnek száz szá­zalékig való érvényesülése. Ebben Mél­tóságod nagyszerű példát mutatott, olyan példát, amely eddig semmiféle közület életében nem volt látható és érezhető. — Mi érezzük azt leginkább, hogy itt Méltóságod ezeket a sikereket, eredmé­nyeket nem a hatalom kezén keresztül érte el, hanem a ragyogó példaadással. Meri méltóztassék megengedni, a példa­adás sokkal többet jelent az emberek szemében és annak sokkal több hatása van, mint hogyha az ember csak kény­szereszközökkel a bürokrácia hatalmi eszközein keresztül tudja a céljait ér­vényesíteni. Ezért igyekezett ennek a városnak minden tisztviselője hasonló lenni gondolkozásában, erkölcsi felfogá­sában, kötelességteljesitésében Méltósá­godhoz. Én úgy látom, hogy ez most az egész vonalon mégvan. (Úgy van! Úgy van!) — Rendkívüli időket élünk, rendkí­vüli gazdasági viszonyok között va­gyunk, a régi nagy Magyarország he­lyett megcsonkított Magyarországgal állunk szemben, amelynek régi nagy­ságából csak a nagy főváros maradt meg gondjaival, terheivel, kötelességei­vel. Ezeket Méltóságod igyekezett min­denkor a legjobban ellátni s ha ez nem sikerült száz százalékig, az mindig a jelen gazdasági krízisnek és nehéz vi­szonyoknak tudható be. — Sokan talán azt vetik Méltóságod­nak a szemére, hogy tisztán csak a valláserkölcsi alap ápolásán keresztül, csak templomok fogják jelezni ennek a kornak az útjait. Nos, én ezzel szem­ben egészen nyugodtan merem megálla­pítani, felemelt fővel — és ezt minden­kinek el kell ismernie — hogy igenis, a jóléti intézményeknek hosszú sorozata van, amelyeket a polgárság érdekében hívtunk életre és hosszú sorozata van annak a sok szociális gondoskodás­nak, amelyet kifejtettünk az elszegé­nyedett néposztályok és néprétegek íel- segitése és a dolgozó társadalom támo­gatása érdekében, amelyek mind-mind Méltóságod nevéhez fognak szintén fű­ződni. — De tovább megyek, azt sem lehet mondani, hogy pusztán jóléti intézmé­nyekkel, segítségekkel, a gyámoltala­nok és rászorulók istápolásával nem le­het közéleti eredményeket elérni, ha­nem azokat kell talpraállítani. Nos, ez­zel szemben rá kell mutatnom arra, hogy gazdasági téren is óriási eredmé­nyei vannak ennek a korszaknak. Mél­tóztassék visszatekinteni, hogy a leg­utóbbi ötven évet meghaladó idő alatt a főváros milyen erőfeszítéseket tett ál­landóan abban az irányban, hogy pénz­ügyeinek intézését maga irányíthassa és maga vezethesse. A főváros törvény- hatóságának minden egyes tagja meg volt győződve arról, — még ha talán egyik-másik egyéni és világnézleti okokból ezzel a gondolattal szembe is helyezkedett, — hogy erre az önálló­ságra a fővárosnak szüksége van és ezért meg kell állapítani, hogy a leg­nehezebb feladat megoldása, a legerő­sebb fundamentum lerakása a Községi Takarékpénztár életrehivása által Mél­tóságod nevéhez fűződik. (Úgy van! Úgy van! Éljenzés.) — Még egész hosszú sorozatát mond­hatnám el hasonló dolgoknak, ott van a Kisipari Hitelintézet a kisiparosság alátámasztására, ott van a közúti in­tézményeknek, a közlekedési eszközök­nek a főváros kezében való koncentrá­lása, amely még nem teljesen fejező­dött be és amelynek még továbbvitelét, kifejlesztését és kiépítést kell a válsá­gos helyzet megjavulása után kikény­szeríteni: mindezek Méltóságod nevéhez fűződnek. Mindennek az alapjait Mél­tóságod érája és Méltóságod kormány­zása rakta le s nekünk kötelességünk, hogy ezeket tovább fejlesszük és ha le­het befejezzük is. 1 — Hogy ez nemcsak az én megállapí­tásom és nemcsak barátaim megállapí­tása, hanem mindazoké, akik ennek a városnak a falai között élünk, azt kon­statálni lehet azokból a momentumok­ból, amelyek a főváros közgyűlésein le­játszódtak, amikor azok is, akik elvi szempontok tekintetében talán mint el­lenfelek állanak velünk szemben, lesze­gezték, hogy a becsületességnek, a kö- telességteljesitésnek, a puritánságnak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom