Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-20 / 16. szám
2 ojmm&BEsr 1929 április 28. Amikor a halottak fele öté ven a lull gyermek volt... Monor, a törvénytelen gyermekek temetője — Picker Feinkopf csecsemő-elhelyező intézete és más furcsaságok A gyermekvédelmi ügy történelmi fejlődése a fővárosban Irta: Csorna Kálmán dr. Részlet szerzőnek „A szociális gyermekvédelem rendszere“ cimü, saitó elatt levő munkájából A XIX. század elején, amint a szenvedés és nyomor enyhítése terén Magyarországon általában, úgy a gyermeknyomoruság leküzdésében is Buda és Pesl jártak elől a jó példával. Budán 1820-ban uj kórház épült, amelynek földszintjén női kórház volt a házasságon kívül szülő és a vagyontalan terhes nő felvételére. Pesten 1815 körül már működik a Bürgerspitál (Rókus) és az egyetemi kórház, amelyekben elesett leányoknak is van helyük, hogy „megmeneküljenek súlyos terhűktől és megmentsék egykori gazdagságok némi maradékát, a becsület látszatát(Fr. Schams: Vollständige Beschreihung der königl. Preystadt Pest 1821.) Budán 1817-ben, Pesten 1817-ben és 1820-ban megalakult a Jótékony Nőegylet, amely lelencek ápolásával és gondozatlan leányok nevelésével is foglalkozik. Brunszwik Teréz grófnő létesíti 1828 körül az első kisdedóvókat, Magyarországon „angyalkert“ néven a spitalfleld-i intézet ’mintájára. Kern Máté segítségével Budán 3, Pesten 2 óvodát állít fel, a hatodikat pedig Besztercebányán gróf Festetlek Leó 1836-ban az óvódák terjesztése végett egyesületet is alkotott, amelynek tevékenysége folytán 1847-ben már 70-nél több ovoda működik az országban. Mint Országos Kisdedóvó Egyesület 1873 óta fejt ki tevékenységet. Árvaháza, mintaovo- dája van és óvónő képezdéje. 1875 nyarán már 200 ovoda van az országban, a kisdedóvásról szóló 1891. évi XV. te. megalkotásakor pedig (1889) az ország 12.685 községe közül 725-nek van óvodája 59.066 gondozott kisdeddel. (Rapos J.: A köznevelés Alap-Tntézetei hazánkban. 1862. és Rózsay J. Budapest főv. jótékonysági intézetei. 1879.) A Pesti Bölcsőde Egyletet 1852- ben alapították. Két bölcsődéjében 1878. IV. hó 1-től 1879. III. hó 31-ig 614 gyermeket (14 naptól 4 évig) gondoztak. 1839 óta Pesten már gyermekkórház is állott fenn. Megteremtője Schöpf-Mérei volt. Dorottya főhercegnő és Ürményi Ferenc támogatásával. Itt 1839—-1877-ig 14.800 gyermeket ápoltak. A XIX. század derekán a talált és a törvénytelen gyermekek sorsa az országban egykori Írók szerint leirhatatlan volt. így Buda-Pesten 1850-ben elrendelték, hogy az utcán és a trágyadombokon talált szerencsétlen teremtéseket szedjék fel és szegény családoknál fizetés mellett helyezzék el. 1852-ben 80 ilyen talált gyermeket gondoztak, gondozási költségük évi 24 frt. volt, 8-ik évük után a fiuk árvaházba, a leányok pedig kézimunka iskolába kerültek. A családokhoz kiadott gyermekeket viszont rendszerint vidéken elvetemült személyeknél helyezték el, akik úgy táplálták őket, hogy egykét hónap alatt elhaltak. Száz közül busz érte el a 2-ik évet. A gyermekekkel valóságos adás-vételi üzlet folyt, amely a törvénytelen és árva gyermekek hihetetlen magas halálozási arányát idézte fel. E visszaélések megakadályozása végett 1854-ben a helytartó hivatal elrendelte az idegen gondozásba adott gyermekek szigorú felügyeletét, a bábáknak az orvosok által való ellenőrzését és az elhalt csecsemők halottszemlélő engedélyétől függő eltemettetését. (Haeuffler: Budapest hist, topogr. Skizzen. 1854.). A Schöpf-Mérei által alapított Pesti Gyermekkórház 1848-ban felajánlotta, hogy a talált és elhagyott gyermekekről gondoskodni fog. Az ajánlatból azonban a mozgalmas idők miatt semmi sem lett. Ugyanígy kútbaesett az 1868-ban Nádasdy íjipót gróf elnöklete alatt megalakult „Lelencügyi Társulat“ ügye is, amely azért nem nyert megerősítést, mivel a közegészségügyi tanács a lelencház intézményt elvei- tendőnek nyilvánította. A székesfőváros szervezetéről szóló 1872. évi 36. te. a székesfőváros kötelességévé tette a saját szegényeiről, igy a nélkülöző gyermekekről való gondoskodást is. A gyámsági ügyről szóló törvény (1877. 20. te.) gyermekvédelmi szempontból alig jöhetett számításba, mivel a szegény és házasságon kivül született gyermekről mindössze egy-két rendelkezést ölel fel, e rendelkezések is csak utalást tartalmaznak a községek gondozási kötelességére. Mindezen törvényi rendelkezések a szegény árva, a talált és a házasságon kivül született gyermekek sorsának javulása terén semmiféle haladást nem jelentettek. Újkori feljegyzések szerint 1860— 1880 közt Magyarországon 100 lakosra 3.63 haláleset jut (Németországban csak 2.77) és a halottaknak töb mint fele 5 éven alul levő gyermek. Budapesten hasonlóak a viszonyok. 1875-ben a X. kerületben 100 közül 73 gyermek halt meg anélkül, hogy orvos feléje nézett volna. 1874- ben 12.870 gyermek közül 6400, tehát mintegy fele halt el életének első 5 évében. (Lásd Bartha L.: Budapest főváros szegény ügye. 1877.). Törvényesen engedélyezett gyermekelhelyező üzletek voltak a fővárosban; igy pl. egy Picker Feinkopf nevű ember 700 csecsemőt helyezett ki vidékre pár év alatt, főleg Üllőre, Monorra stb. E kihelyezett gyermekekre szörnyű sors várt. Monort a törvénytelen gyermekek temetőjének nevezték el. Egy évben 300 is elhalt a kihelyezettek közül, bejelentve pedig csak 52 volt. A gyermekhullák néha nyolc napig is a padláson hevertek, mig behozták Pestre. Némi javulás a fővárosi lelencek, árvák és házasságon kivül született gyermekek sorsában az 1870-ik évben köszöntött be, midőn január 14-én a budapesti első gyermekmen- hely egyesület intézete megnyílt. Ez az egyesület célul tűzte ki az elhagyott gyermekeknek, főképpen a főváros legszerencsétlenebb kisdedeinek a nyomorból való kiragadását, a csecsemők halandóságának csökkentését, a kisdedeknek 7-ik évük betöltéséig való felnevelését és az ingyenesen felvett gyermekekről 14 éves korukig való gondoskodást. Ez időtől fogva a hatóság terhére nevelendő gyermekeket bizonyos dijért a gyermekmenhely vette át és igy a gyermekek falura hurcolásának némi gátat vetettek. Majd a főváros tanácsa 1874-ben az ápolási dijak egyidejű felemelése mellett (2 évig havi 5 frt. helyett 10 frt.-ot, 2—6 évig 4 frt. helyett 8 frt.-ot fizettek) a 25331/874. sz. rendeletével az egyöntetű eljárás szabályozása végett utasítást adott ki az összes eliiljáróságoknak. Lényege e rendeletnek a következő: Ha a behozó, találó vagy tényleges gondozó lakhelye nem Budapest, a gyermek el nem fogadható. Az elhelyezést elsősorban tisztességes családnál ingyenesen kell megkísérelni, ha ez nem sikerült, a gyermeket vagy a gyermekmenhelybe adták, vagy tisztességes családnál dijazás ellenében helyezték el. Az elöljáróság nyilvántartást vezet e gyermekekről és a kerületi tiszti orvossal is közli a gyermekek nevét és elhelyezését, közegeivel pedig havonta ellenőrizteti őket; a visszaéléseket, elhalálozásokat pedig jelenti a tanácsnak. A tiszti orvosok kötelessége ellenőrizni az élelmezést és ellátást. Vidékre gyermeket 1876 óta többé nem adnak, sőt magánosok és szülésznők által is csak megszorítással adható ki gyermek a vidékre. 1878-ban a főváros 420 ily lelencet látott el, akik közül 139 volt a menhelyen, 8 sze- retetházban és 269 magánosoknál. Az egész költség kb. 30.000 frt.-ot tett ki. A lelencügy ellátása 1874 óta az árvaszéktől a tanácsi IX. ügyosztályba, került, külön előadó intézkedése körébe. A I H HD száraz utón való M m 8LV fénymásolás KUNSTÄDTER VILMOS, papirneműgyáros Központ VIII, József-kflrut 7. Tel.: J. 800—58 Gyár: VUL, Óonti-utcs 38. Telefon: J. 808—S3 viféx Horváth Nándori bádogos- és szerelő-mester Elvállal minden e szakmába vágó munkát, B I., Döbrentei-tér 3. Telefon hivó: Aut. 604 — 4 6.0 Gásnár Sándor fÄÄS IX , SZVETENAY-U. 30. -=- TELEFON : 386-45. ERDÉLYI UDVARI FÉNYKÉPÉSZ IV.. Semmelweis-utca 2. Telefon : 208-54. Kifényesedett ruháiról eltávolítjuk a fényt! Viselt ruháját fénytelenités által felújítjuk! f'’ f /"k T3 I T C**4 Mindennemű V vJ Lvl D \J D szövetruhát, férfiöltönyt, női kosztümöket, egyenruhákat, télikabótokat fénytelenit. — Frakk- és szmokingöltönyök. Gyászruhák soron TI flDIlC ruhafénytelenitő kivül készülnek IllillflJUiJ vállalat Gyüjtőtelep : VI., SZIV-UTCA 31 Telefon: Aut. 101 — 16 Számos elismerés Ml újság a o VÁROSHÁZÁN — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag ur? — A szerdai közgyűlésen ott kellett, hogy legyen Szerkesztő ur is, hiszen, aki épkézláb ember van Budapesten, az mindenki ott volt. Zsúfolt karzatok, tömött folyosók: az elmaradhatatlan választási kép, a népes társalgókról nem is szólva. Nagy Feri itt, Nagy Feri ott, Nagy Feri mindenütt, a Wolff-párt keddi értekezletén ő a legélesebb szónok, hetek óta ő a leghasznosabb, a legbiztosabb agitátor. Akit egyszer Feri a vállára vesz, annak a kar- riérje kétségtelen. Közlöm Önnel, Szerkesztő ur, hogy a szerdai választáson az ő összes jelöltjei impozáns többséggel jöttek be, akiket viszont nem támogatott, egyhangúlag kimaradtak. — Neveket kérünk! — Előbb a szerencsések neveit! Szlovák Pál barátunk jött be a főjegyzőválasztáson a legimponálóbb többséggel, bizonyságául annak, hogy a derék Palit igazán mindenki szereti. Ugyan sokan voltak, akik érdektelenül szavaztak reá, lévén Szlovák megválasztását illetően megegyezés Wolffék és a Kozma-párt között olyképpen, hogy Kozmáék Szlovákra szavaznak, viszont Wolffék Günthert segítik be a tanácsjegyzői állásra. Feltűnő volt, hogy Sipőcz polgármester milyen melegen gratulált megválasztása alkalmából kedves titkárának. Már a közgyűlésen híre terjedt, hogy főjegyzővé történt megválasztása kapcsán Szlovák Pál dr. ügyosztályi beosztást kap, de ez a hír, amilyen gyorsan keletkezett, olyan gyorsan meg is cáfolódott. Párt- különbség nélkül mindenki örült Hiller dr. bejövetelének, akinek megválasztásával egy régi hibáját tette jóvá, a törvényhatósági bizottság. A kitűnő Hiller sokáig katona volt, amikor is érdemtelenül mellőzték. A harmadik uj főjegyző Keresztes Miklós dr. lett, az egyetlen kerületi ember az újonnan megválasztottak közül. Tehetséges, ügyes, szorgalmas ember a fiatal Keresztes, aki különben értesülésünk szer rint még ebben az esztendőben elöljáró-helyettes is lesz. — És a kimaradottak? — Minden részvétünk és sajnálkozásunk az övéké, már csak azért is, mert valamennyien megérdemelték volna a bejövetelt. Földváry Imre dr. mint a rangban legidősebb fő jegyző-jelölt lett az első áldozata a főjegyzőválasztás uj rendjének. Mondották is neki, hogy a kimaradásának Búd János őnagyméltósá- ga, a saját sógora az oka. Ha ugyanis annakidején, amikor a főjegyzők választását elhatározó közgyűlési döntés a kormányhoz felérkezett, Búd miniszter „ült volna kissé az aktán“ — időközben bejöhetett volna a soronlevés szabályai szerint Földváry dr. és igy nem kellett volna magát egy választás esélyeinek kitenni. Ami a többi jelöltet illeti, Benedek Szabolcs dr. és Gallner Ferenc is jelentősszámú szavazatokat kaptak. Sok hive volt Pertik Béla dr.-nak is, mig Vadon Géza és vitéz Horváth Béla dr. ez alkalommal lemaradtak. Na, majd legközelebb több szerencsével fognak operálni. A tanácsjegyzői állásokat illetően közlöm Szerkesztő úrral, hogy Beke Hugó lemaradása meglepetés volt, sok hive volt vitéz dr. Bárány Lászlónak is, aki a köz- egészségi ügyosztályban teljesít értékes szolgálatot. Viszont pártkülönbség nélkül, mindenki örült Zo- bor Miklós dr. bejövetelének, akinek személyével egy szimpatikus, tehetséges fiatalemberrel bővült a tanácsjegyzői kar. Az ügyészi szakon Széllé József dr. galoppirozta le nagy fölénnyel a rangban legidősebb Hermann Sándort, nemkülönben Szálka Bélát, akinek pedig főleg a jobboldalon sok hive volt, A főpolgármesteri üdvözlő beszédre is Szelte válaszolt komolyan és okosan. Uj alügyész a sok viszontagságot látott Pákay László dr. lett, akit legutóbb méltatlanul ütöttek el a jól megérdemelt stallum- tól. — Üdvözlöm az összes megválasztottakat! Történt valami érdemleges a közgyűlésen? — Vajmi kevés. A gyógyszerüzem házvásárlását elbuktatták, viszont a Ilókus-kórház ügyét levették a napirendről. Hiába dolgozott tehát a jó Némethy Béla hetekig, a kormánypárt, kiharcolta, hogy döntés előtt pártértekezlet elé vigyék az ügyet. A jobboldali padsorokban összeszólalkozás is keletkezett emiatt Kozma és Csilléry között, aki az uj nagy kórház megépítésének leglelkesebb harcosai. Következett azután az interpellációk áradata. A közgyűlés újabban csak interpellációkban és indítványokban éli ki magát, alkotó munkával vajmi keveset tud foglalkozni. — Mi igaz a tanácsnokok elhelyezéséből? — Az erre vonatkozó híresztelések hónapok óta szállonganak a városházi folyosókon. A helyzet azonban az, hogy semmi sem fog ebben az irányban történni. Ezt különben az egyik érdekelt félnek maga a polgármester jelentette ki a leghatározottabban. A helyzet ugyanis az, hogy az uj fővárosi törvény kapcsán a mai tanács már igazán nem lesz hosszú életű, addig a. pár hónapig pedig, amíg a választások meglesznek, igazán nem érdemes felcserélni a tanácsnokokat, hiszen a mai bonyolult adminisztráció és az egyes ügyosztályokba tartozó üzemek, miatt legalább egy esztendő kell ahoz, hogy egy tanácsnok beletanuljon az uj pozíciójába. He viszont hol leszünk mi egy év múlva? — Értettem a szót, mélyen tisztelt Bizottsági tag ur. Szóval olyan „csend előtti zaj“ van, amint Vi- czián államtitkár ur mondotta a közgyűlést illetően a mellette ülő Lázár Ferenc Öméltóságának. Mi kor jön vissza a polgármester? — A tanügyi választásokra okvetlenül. Öméltósága különben Abbáziában üdül, de közelebbi címét nem mondhatom meg. Azon egyszerű, okból, mert ha megmondanám, még ott is elárasztanák tanügyi protekciós levelekkel. Ettől pedig meg kívánom kímélni... — Miért nem láttuk Vájná tanácsnokot a szerdai közgyűlésen? — Azért, mert súlyos betegen fekszik, Hunyadi-téri lakásán. A
