Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-04-20 / 16. szám

1929 április 20. UJ BUDAPEST 3 Szakértői bizottsággal kell felülvizsgáltatni a közraktárak ügykezelését és dijait! A főváros elmúlt évi megváltási akcióját Bún vezérigazgató irreális követelései hiúsították meg — A közraktárak és a dunaparti teher­pályaudvar területe Budapest legértékesebb telke lett, amelyen gyönyörű palotasorok épülhetnek fel — Á közraktárak megszűnése esetén Csepel és a ferencvárosi helyikikötő teljesen ellátnák az ország köz­raktár-szükségletét — Az Uj Budapest tudósitójától — foglalkozni, hogy a közraktárak a szerződési idő lejárta előtt a fővá­ros birtokába visszakerüljenek1? Ha a főváros a közraktári tele­pet nem akarja semmiféle közin­tézmény javára lefoglalni, hanem azt értékesíteni határozná el, a do­log nagyon szépen fest. A 16.000 négyszögöl kiterjedésű területen eb­ben az esetben legkevesebb 12,000.000 pengőt vehetne be a főváros és ha ebiből az összegből leszámítjuk a szerződéstől való elállása fejében _a banknak juttatandó összegeket, még mindig igen nagy összeg maradna a fővárosnál, nem is számítva a másutt felhasználható épületanya­gokat. A Ferencváros óriási fejlő­désnek indulna és a Dunapartnak e részén csakhamar hatalmas bér­paloták épülnének. A Boráros-téri hid megépítésével az itt felszaba­duló területek értékesítésére óriási perspektíva mutatkozik: itt uta­lunk arra az ötletre is, amelyik az egyik napilap hasábjain felmerül­ve az eddigi elkracholt megoldások helyett ezen a területen a Műegye­temmel szemben kívánná felépíteni az vj városházát. Még nagyobb területet kapunk itt. ha meggondoljuk, hogy a köz­raktárak kitelepítésével és az uj élelmiszer nagyvásár felépítése folytán a központi vásárcsarnok­nak kerületi vásárcsarnokká való degradálásával a dunaparti teher­pályaudvar elvesztvén jogosultsá­gát, egyszerűen megszűnhetne, ami által újabb nagyértékü területek jutnának vissza a főváros birtoká­ba. Ami azon észrevételt illeti, hogy a mai közraktári telep megszűné­sével is szükséges lenne a főváros­nak modern közraktárra, megálla pitjuk, hogy erre a célra kiválóan alkalmas volna a ferencvárosi he­lyi kikötő és a csepeli nagy kikötő. A helyzet ma az, hogy a nagy költ­séggel megépült csepeli kikötő es az ugyancsak nagy áldozatok árán RÉM Standard-billentyűzettel világszerte legjobban bevált Irodákban, otthon és utón egyaránt legalkalmasabb ajándék Felhívásra díjmentesen vételkényszer nélkül bemutatjuk Budapesten és vidéken 18 havi részletfizetésre is kapható REMINGTON ÍRÓGÉP RT. BUDAPEST, VI. KÉR., ANDRÁSSY-ŰT 12. SZÁM. TELEFONI TERÉZ218—09, LIPÓT 975—20. létesített ferencvárosi helyikikötő minden valószínűség szerint üresen fog állni és még csak a fenntartási költségeket sem hozza be. Minden­képpen aktuális tehát a problémá­val való foglalkozás és elvárjuk a közgazdasági ügyosztálytól, hogy ebben az ügyben konkrét előterjesz­tést fog a közeljövőben tenni. Mindenesetre fontos, hogy a prob­léma a Leszámitolóbank túlzott mohóságának lemérséklésével nyer­jen megoldást. A főváros kissé kez- tyüs kézzel bánik a bankkal és a lefolyt negyvenhat esztendő alatt tudomásunk szerint még nem élt azon szerződésben biztosított jogá­val, hogy a közraktári könyvveze­tést külön szakértő bizottság által vizsgáltassa felül és a bankot a szerződés pontjainak betüszerinti betartására utasítsa. Ha a Leszá­mitolóbank nem egy gáláns nagy­urat fog a fővárosban látni, hanem a szerződés szabályainak és szelle­mének betartására kínos pontos­sággal ügyelő üzletfelet, le fog szállni arról a magas lóról, ame­lyen Bún vezérigazgató ur az el­múlt évben fellovagolt Folkusliázy alpolgármester dolgozószobájába. Ez a vizsgálat azzal a pontosság­gal fogja majd részletezni a köz­raktárak mérlegének adatait, amely pontosságot a legapróbb részletek­be menően is a szerződés 6. szaka­sza, a közraktári dijak megállapí­tását illetően a szerződés 13. sza­kasza és a főváros birság jogát ille­tően a szerződés 19. szakasza előír. AMON ANTAL ÉS FIAI KÖVEZÖMESTEREK Ok csatorna- és betonépítési vállalkozók. Földmunka — Vágányfektetés — Mészkőbánya, VUL. FUTÓ-UTCA 10. Telefon: J. 305-85 KASS BÉLA BUDAI VIGADD vendéglője és Mázó II., Szilágyi Dczső-tér 5. FOLDESSY HENRIK épület-, műlakatos és tűzhely-készítő Budapest, VII., Rózsa-utca 38/a Telefon hívó : József 435—02. Padozat! munkák elsőrangú kivitelben slavoniai tölgy- és bükkparkét, táblapar­két egyszerű és díszes kivitelben, asz­faltparkét és hajópadlók Peitszenllírinci Parkátgyár és Gözfürész Részv.-Társ. Budapest, V., Személynök-utca 16. I. emelet Telefon: Aut 212-44. Sürgönyeim : „Lőrincipar KSzjjontMUWsekjjrizwe*etéki-j csatornázási berendezések ROHONCZI HUGÓ oki. mérnök egészségügyi műszaki berendezések gyára Budapest, VI., Fóthi-út 19. sz. 50.900/1929—11. Versenylíroyalási hirdeMny Budapest székesfőváros tanácsa — uta­lással a Fővárosi Közlöny „Hivatalos hirdetések“ rovatának élén közölt álta­lános ajánlati feltételekre — nyilvános versenytárgyalást hirdet a Külső Jász- berényi-ut 7728/2. hrsz. alatti telken létesítendő 120 sziikséglakásos építkezés összes (generál) munkákra. A vonatkozó költségvetési kiírás nyomtatványai munkanemenként 12 pen­gőért kaphatók 1929. évi április hó 15-től kezdve naponta délelőtt. 11—1 órák kö­zött a székesfővárosi tanács II. (köz- épitési) ügyosztályának IV., Központi Városháza, III. em. 342. sz. szobájában. A rajzok, tervek és minták megtekint­hetők és a szükséges felvilágosítás meg­szerezhető Scultéty János főmérnök elő­adónál a Központi városháza III. em. 336. sz. ajtó alatti hivatalos helyisé­gében. Az ajánlatok 1929. évi április hó 27-én (szombat) délelőtt K10 óráig a tanácsi II. (középitési) ügyosztály III. em. 350. sz. szobájában adandók be. Az ajánla­tok ugyanazon napon, ugyanazon ta­nácsi ügyosztály üléstermében (III. em. 354. sz.) 10 órakor fognak nyilvánosan felbontatni. Budapest, 1929. évi április hó 10-én. A székesfőváros tanácsa. A székesfőváros tanácsa egyil legutóbbi ülésében tárgyalta a fő­városi közraktáraknak a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank ál­tal beterjesztett mérlegszámláját, továbbá nyereség- és veszteségszám­láját. Az 1881-ben létrejött szerző­dés értelmében a bank köteles kü­lön üzleti számláját a közraktárak­ra vonatkozóan a fővárosnak éven­ként bemutatni. Az elmúlt évről szóló mérlegszámla 90.518 pengő nyereséggel zárult, a Leszámitoló- bank törlesztési számláján 4,445.722 pengő, a bank tőkeszámláján pedig 8,665.409 pengő mutatkozik. A nye­reség- és veszteségszámla 188.604 pengőben veszi fel a forgalmi sze­mélyzet illetményeit, 133.645 pengő ben a közraktári költséget, 35.469 pengőben a raktárépület és a gé­pek, 40.787 pengőben az Elevátor fenntartását. Fekbér címén 425.668 pengő volt a bank bevétele, viszont a külön és közös kezelések kissé ru­galmas számláján pedig 159.840 pen­gő szerepel. Ily körülmények között a főváros ez évben sem él a szerződés 6. §-ában biztosított részletesebb el­számoltatási jogával és a Leszámi­tolóbank portáján a közraktárakat illetően marad minden a régiben. Ügy látszik, hogy a nagy élelmi­szer-vásárcsarnok megépítése újra hosszú időre altatta el a közrak­tárak problémáját és a főváros csakugyan megijedt attól az irreá­lis ajánlattól, amelyet Bún József, a Leszámitolóbank vezérigazgatója, az elmúlt esztendőben a közraktá­rak megváltását illetően Folkus- liázy alpolgármesternek és Vájná tanácsnoknak tett. Kétségtelen, hogy Bún József elmúlt esztendei hármas alternativ ajánlata a leg­ridegebben képviselte azt a vélt biztonságot, amellyel a bank szer­ződésekkel biztosított sáncai mögül a fővárossal packázhat, de még két­ségtelenebb, hogy egy bankdirektor tálmohó profitéhsége nem szabhat gátat azoknak a törekvéseknek, múlt héten erős influenzát kapott, és szokása szerint, dacára, hogy le kellett volna feküdnie, bejárt a hi­vatalába. Magas láz lépett fel az­után nála és elfajult a békésnek ígérkezett infulenza. — Jobbulást kívánunk a derék Vájnának! Mi újság Balatonkene­sén? — Némethy Béláné ment le az unokáival a Husvét utáni héten és még ma is ott üdül a kellemes ta­vaszi verőfényben. Ugyanakkor le­szaladt egy hétre Bucsánszky elöl­járó is, hogy a választás izgalmait kiheverje. Némethy unokái, a két Springer-csemete nagyon megsze­rették Bucsánszkyt és mindenáron létrát akartak szerezni, hogy fel­mászhassanak hozzá, megcibálni a bajuszát. Az anyjuk emiatt meg­szidta őket, azt mondván, hogy Bucsánszky zsebében kígyók van­nak és ha rosszul viselik magukat, a kígyók kijönnek a zsebből és megcsípik őket. Némethy Béla uno­kái azonban nem gyáva gyerekek (a nagyapjuk után Ítélve, nem is lehetnek azok) és mégis szereztek létrát, azt a derék Berczihez tá­masztották és felmásztak rá. Ettől kezdve azután Bucsánszkyt a gye­rekek elnevezték „kígyós bácsinak“, úgy, hogy a név rajta ragadt és egész Kenésén már ezen a néven ismeri Kőbánya érdemes elöljáró­ját. — Úgy kell neki! A viszontlátás­ra kedves dr. Városházul — Ajánlom magamat, Szerkesztő ur! ímelyek a közraktárak kitelepité- sével a főváros jövőbeli rendezésé­nek egészen uj horizontjait tárják elé. A szerződés szerint a közraktári telep 1942-ben teljesen használható állapotban kell, hogy a főváros tu­lajdonába kerüljön. Kérdés, hogy a Csonka-Magyarország lekicsinyített méreteihez szükség van-e ily hatal­mas közraktár-telepre és rentábilis lehetne ma az az üzlet, amely a békeévekben sem bizonyult annak. Az eltelt negyven év alatt a köz­raktári üzlet a befektetett tőke öt százalékát is csak nagyon kevés esetben hozta meg és válaszul a Bún József által támasztott köve­teléseknek, kijelenthetjük, hogy a közraktárak, mint vállalat a Leszá- mitolóbanknak sohasem volt vala­mi nagy jövedelmet hajtó vállalko­zása. A bank a közraktári üzletbe 7,500.000 aranykoronát fektetett be és ezen összeget a szerződés értel­mében hatvan év alatt amortizál­hatja. Egész határozottsággal álla­pítható meg, hogy a bérlő bank hat­van év után sem fogja megkapni a befektetett tőkéjét. Kézenfekvő len­ne tehát a megváltás gondolata és a Leszámitolóbank vezérigazgató­jával az elmúlt évben lefolytatott tárgyalások, amelyek szerint a bér­lő bank kb. 3,800.000 pengő, illetve 4,000.000 pengő ellenében és az ott alkalmazott tisztviselők nyugdijter- heinek átvételével lett volna haj­landó a szerződéstől elállni, a leg­jobb üzlet lett volna, amelyet a Le­számitolóbank az elmúlt negyvenhat esztendő alatt a fővárossal kötött. A megváltás gondolatát annakide­jén az a terv hozta előtérbe, hogy az uj élelmiszervásártelepet kívánta a főváros a közraktárak helyén elhe­lyezni. Az a kérdés most már, hogy az uj vásártelepnek más területen való elhelyezése után is érdemes-e egyáltalában azzal a lehetőséggel

Next

/
Oldalképek
Tartalom