Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-23 / 8. szám
W. évfolyam 8. szám Budapest, 1929 február 23 UJ BUDAPEST Előfizetési árak: Egész évre .......... 30 pengő Fel évre ...........................................................13 pengő Egyes izám Áro 60 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utca ÍO. telefon: Llpöt 023—23. Poslatakarékp. chequcizámla: 30013 Lamotte és Csármaim személyében értékes erőkkel gyarapodott a főváros tanácsa Csak Bárczy, Márkus Jenő és Déri lettek fiatalabb korukban a tanács tagjai, mint Lamotte Károly — Csármannak három hét hijján tiz évig kellett várnia, amíg segédmérnökké választották — Az Uj Budapest tudósítójától — A városházi Weheríe Az a beszéd, amellyel Lamotte Károly a közgyűlés színe előtt a főpolgármester üdvözlő beszédére válaszolt, elüt attól a sablonos köszönetnyilvánítástól, amellyel az uj főtisztviselők „a törvényhatósági bizottság bizalmának megnyilvánulását“ rendszerint fogadják. Ez a beszéd programmbeszéd, még pedig a törvényhatósági bizottság minden oldalán figyelemmel és megértéssel fogadott programmbeszéd volt, egy beszéd, amelyet uj tanácsnokok nem szoktak elmondani, de ilyen beszédet uj tanácsnokok részéről nem is igen vár a főváros törvényhatósági bizottsága. Értékes és komoly megállapításokban bővelkedett Lamotte Károly beszéde. Ez a beszéd nemcsak a pénzügyi tanácsnoknak, a városháza legfontosabb ügyosztálya vezetőjének volt programmbeszéde, hanem olyan programmbeszéd volt, amelynek perspektívája az alpolgármesteri szék kontúrjait mutatja. Minden irigylendő fiatalsága ellenére egy komoly, öreg ember benyomását tette Lamotte Károly, mert csak az öreg kornak sajátja az a mérséklet és önmagát megtartóztató akarat, amely az uj pénzügyi tanácsnoknak sok kiváló tulajdonsága mellett egyik legkitűnőbb erényéül jelentkezik. A pénzügyi tanácsnok bármilyen fiatal legyen is korra, nem galoppiroz- hatja el magát, őt kötik a rideg számok, a fővárosnak úgy bevételeit, mint kiadásait illetően, „mert minden megspórolt kiadási tétel egy névtelen adófizető hálájával találkozik“. Olyan gyöngyszeme volt ez a megállapítás a pénzügyi program- nyilatkozatnak, amellyel, fájdalom, nem igen találkozunk az adminisztráció rideg ösvényein. De mondott egyebet is Lamotte Károly: ez a kijelentése alkalmas arra, hogy egy évtizedes tévhitet tépjen ronggyá Budapest szegény és nyomorúságos mai nemzedéke előtt. Azt mondotta Lamotte, hogy Budapestnek^ nagy- kiterjedésű ingatlanai, óriási vállalatai vannak és e tekintetben valóban gazdag város, de valamint az egyes embernél nem az ingatlanok, nem a vállalatok, hanem a munka jelenti a vagyont, úgy a fővárosnál sem az ingatlanokat kell nézni, nem ebben van a főváros vagyoni ereje, hanem a polgárság gazdasági erejében, megélhetésében, jólétében. Ha szivünkön akarjuk viselni a főváros vagyoni érdekeit, akkor tennünk kell arról, hogy ne engedjük elpusztulni a gazdasági élet legértékesebb részét, a polgárságot. Volt-e már pénzügyi tanácsnoka a fővárosnak, aki ragyogóan ívelő pályáját ilyen értékes programm- beszéddcl kezdte volna el? Hallot- tunk-e már ilyen hangot annak az ügyosztálynak a vidékéről, amelynek hálátlannál hálátlanabb feladatai közé tartozik a bevételek fokozása és a kiadások csökkentése? Hisszük, hogy az a nyilatkozat, amelyet az uj városházi kincstárnok a közgyűlésen tett, komoly célkitűzése lesz a főváros pénzügyi osztályának és Lamotte Károly meg fogja valósítani a hozzáfűzött reményeket annál is inkább, mert a pénzügyi tanácsnokságot csak közbeeső stációnak hisszük az ő nagyrahivatott karrierjében. Érdekes és szerencsés volt Lamotte Károly első tanácsnoki megnyilatkozása. Sic itur ad a straf A szerdai közgyűlésen két uj — és mindjárt elöljáróban tegyük hozzá: kiváló — taggal gyarapodott a főváros tanácsnoki kara. A két uj tanácsnok közül Lamotte Károly dr. mint tanácsnok-főjegyző három esztendeje tagja a főváros tanácsának, az ő megválasztása azonban mégsem jelenti a két egymáshoz any- nyira közelfekvő állás közötti szokványos átminősítést. Lamotte fiatalon, diadalmas ifjúsága teljében jutott el a pénzügyi ügyosztály nagy felelősséggel járó, de mégis annyira előkelő vezetői polcához, Csármann Ferenc az uj műszaki tanácsnok egy hosszú és munkás közéleti pálya jutalmául került annak az ügyosztálynak élére, melynek keretében pár hónap hijján harminc esztendeje működött. Magától értetődik, hogy az Uj Budapest sietett felkeresni az uj tanácsnokokat, — de programmok helyett, amelyeknek megvalósitása amúgy sem a reszorttanácsnokon, hanem a főváros általános helyzetén és egyéb függvényeken múlik, érdekesebbnek tartottuk azt megkérdezni a két uj tanácsnoktól, hogyan jutottak a városházára, mit csináltak eddig, amíg életútjuk a magisztrátus ka- rosszékjeihez vezette őket? * Lamotte Károly dr. büszkén mondhatja el magáról, hogy kevés olyan tagja volt a tanácsnak, aki hozzá hasonló ifjú korban kapta meg a marsalbotot. Nála fiatalabb korban csak Bárczy István lett 1901-ben harminötéves korában a tanács tagja. Bárczyn kivül a század eleje óta Déri Ferenc harmincötéves korában, Márkus harminckétéves korában lett tanácsnok. Lamotte Károllyal egy korban, harminchétéves korukban lettek tanácsnokok Vita Emil, Harrer Ferenc és Wildner Ödön. Zilahy-Kiss Jenő harminckilencéves korában, Folkus- házy Lajos és Buzáth János 41—41 éves korukban lettek tanácsnokok. Az a fiatal kor, amelyben Lamotte Károly három évvel ezelőtt a tanács tagja lett, Ígéret arra, hogy a városházi pályafutása a tanácsnoki állással nem fog befejeződni, amint hogy a vele egy korban bejutottak nagy részét alpolgármesterré is megválasztották. Április elsején lesz húsz esztendeje, hogy Lamotte a fővároshoz került. Sorsa ide-oda hányja: a segéd- hivatalban kezdi, a közjótékonysági ügyosztályban folytatja, kikerül a terézvárosi elöljáróságra, majd újra visszateszik régi ügyosztályába. A pálya 1913-ban kezd emelkedni, Sztankovics Szilárd mellé a polgármesteri hivatalba kerül Lamotte Károly, Bárczy a polgármester, aki nagyon megkedveli a kitűnő modorú, tehetséges fiatalembert. . Magával viszi a főpolgármesteri hivatalba is, ahonnan egy hónappal a kommün kitörése előtt a polgár- mesteri hivatalba kerül Bódy mellé vissza. A kommün után ügyosztályi beosztást kap: előbb a tanügyi, majd a jogügyi osztályban dolgozik, ez utóbbi helyen, már mint főjegyző, az ügyosztály helyettes vezetőjeként. Amikor Ripka főpolgármester lesz, a főpolgármesteri hivatal vezetésével bízza meg Lamotte Károlyt. Itt sem marad azonban hosszabb ideig. Szabóky nyugalomba menetelével behelyettesítés utján az elnöki ügyosztály vezetését veszi át. Egyhangúlag választják meg tanácsnok-főjegyzőnek, mint tanácsnok-főjegyző ő alkotja meg a balatonkenesei üdülőtelepet. Tehetségének szárnyai tulajdonképpen a pénzügyi ügyosztály élén bontakoznak ki: uj alapokra fekteti a költségvetést, komoly és tehetséges munkálkodásával sikerül eloszlatnia azt a kedvezőtlen hangulatot, amely évtizedek óta ott leng a mindenkori pénzügyi tanácsnok körül... Lamotte, mint a neve is mutatja, nem magyar eredetű. Franciaországból vándorolt be a család, ahol a Lamotte név olyan gyakori, mint nálunk a Kovács. Dédapja 1783-ban nyert polgárjogot Pozsonyban, ahol kereskedő volt. A családnak nincs adata arra, hogy attól a Lamotte grófi családtól származott volna, amelyik még a francia forradalom előtt Londonba menekült, mint azt Carlyle is megírja hires könyvében. A család Pozsonyban való megtelepedése azonban összeesik ezzel az időponttal és igy a kapcsolat valószínű. Az uj tanácsnok apja előkelő gyári főtisztviselő, a magyar faj nagy beolvasztó erejére mutat, hogy a Pozsonyban letelepedett francia kereskedő dédunokája már a magyar köztisztviselői karnak egyik számottevő tagja, aki kiváló munkálkodásban az apai őseitől örökölt gall szellemet az anyai ágon örökölt magyar faji kiválóságokkal egyesíti... * Alig tizennyolc esztendő választja el Lamotte Károly születésnapját a másik uj tanácsnok. Csármann Ferenc születési dátumától és mégis a két közéleti pálya között mennyivel nagyobb a különbség, mint ez a tizennyolc esztendő! Ha Lamotte Károly a fiatalos lelkesedéssel és heviiléssel dolgozó jelen harcosaként említjük, akkor Csármann Ferencről, mint a régi rezsim kép viselőjéről kell megemlékeznünk. Amikor ő a közpályára lép, még a régi Lipót-utcában van a mérnöki hivatal, melynek vezetője Devecis Ferenc, a későbbi középitési igazgató. Pályatársai közül már csak egyetlen ember él, akivel ő 1897-ben elkezdett hivatalnokoskodni: Ger- lóczy Tamás műszaki főtanácsos. Egy elsüllyedt világ! Ott szorgoskodik az öreg Máltás bácsi a magasépítési osztály vezetője, aki negyvenhét esztendeig volt aktiv tisztviselő, Hofbauer Muki bácsi, aki negyvenhárom évig ült az íróasztala mellett, Schwendtner bácsi, aki negyven évi szolgálat után se akar nyugalomba menni ... Akkor nem volt korhatár; „Dühöngött az egészség“ — ahogy az uj tanácsnok jókedvűen mondja, és bizony a fiatal Csármann három hét hijján kerek tiz esztendeig volt, noha már mérnöki diplomával a zsebében került a városhoz, dijnok, amig azután egy megüresedett helyre se- gédmémökké megválasztották... Mit szólnak ehhez a mai fiatalok, a csütörtöki tanácsülésen mérnökökké és főmérnökökké választott fiatalemberek, akik pár hónapig, a jobbik esetben pár évi szolgálat után eljutottak oda, ahova az uj tanácsnok csak húsz esztendő múlva tudott eljutni? Csármann Ferenc életében, amely közel jár a hatvanhoz, és ezévi május tizedikén éri el harmincadik szolgálati évét, még van egy nevezetes momentum, amely páratlan a maga nemében: az uj tanácsnok harminc esztendeje foglalkozik városrendezési ügyekkel. Soha más beosztása, soha más munkaköre nem volt mint a mai, — és mindjárt egy kérdés tolul az ajkunkra; ért- het-e valaki jobban a telekrendezésekhez, a városrendezéshez, a tűzrendészethez, mint az a tanácsnok, aki harminc esztendeje nem foglalkozik egyébbel? Csármann különben szintén nem magyar eredetű, mint azt neve is mutatja. Angliában élnek Charman- nok, és az uj tanácsnok nem tudja, hogy az angol família szakadt-e el Pestről, vagy ők jutottak-e el a britt szigetekről a magyar fővárosba? Ha az uj tanácsnok világoskék angol szemét, tipikus angolszász fejalkatát és termetét nézzük, akkor kétségtelennek kell tartanunk, hogy az angol rügyet oltották a terebélyes magyar fába és nem fordítva. Az uj tanácsnok különben — ezt mondanunk sem kell — izig- vérig magyar ember, akinek komoly szakértelme, nagy munkakészi VÁROSPOLITIKAI P ÉS CKÖZÜA7JJASÁGI %> HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ r DOBV ANDOR dr.
