Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-09 / 6. szám
W. évfolyam 6. szám Budapest, 1929 február 9 UJ BUDAPEST Mi az oka Wolif és förnna elhidegülésének? A városi politika útja az alpolgármesterválasztástól a belügyminiszter költségvetési leiratáig — Scitovszky költségvetési leiratának közgyűlési tárgyalása nehéz válaszút elé állítja a kormány fővárosi pártját — A Keresztény Községi Pártot helyzeti energiája az országos politikában is ellenzéki vizekre hajtja Az Uj Budapest tudósitójától — A revízió a. közgyűlésen Van tehát még ünnepnap is a főváros közgyűlési termében, vannak még célok és eszmények, amelyekért pártkülönbség nélkül egyformán tud lelkesedni a törvényhatóság minden tagja! Vannak még kérdések, amelyekre egyhangúlag felel mindenki, vannak illúziók, amelyek egyképpen festik pirosra, az arcokat, vannak szónoklatok, amelyeket egyforma figyelemmel és lelkesedéssel hallgat mindenki, a. legszélsőbb jobbtól a legszélsőbb balig. Vannak lehetőségek, amikor a törvényhatósági bizottság plénuma túl tud- emelkedni azon az alacsony nívón, amelyet önös érdekeivel, malomalatti politikájával, kicsinyes célkitűzéseivel sülyesztetl magának és el tud jutni olyan magasságokig, ahol már a történelem szellője simogatja, az oda aljútokat ... Minden tiszteletünk és becsülésünk a pénteki rendkívüli közgyűlésé, annak illusztris szónokaié, tradicionális elnökléséé, történelmi jelentőségű hangulatáé. A trianoni nagy gyász összekovácsolta a széthúzó battériákat és a revízió nagy gondolatában egyesültek a széthúzó lelkek. A treuga Del azonban csak néhány óráig tart, holnap már ujult erővel lángol fel a békétlenség, holnapután pedig fellobog a békétlen- kedés, az egymás sárbatiprása, az egyéni érdekek keresése, a törpe- ségnek önmarcangolása. Miért nem lehet a békét, az egymás megértését és megbecsülését állandósítani a főváros közgyűlési termében ? Hiszen Trianon megváltoztatásának legelső útja a nagy Széchenyi-gondolat megvalósítása: gazdaságilag erőssé tenni a nemzetet, a nemzet nagy kívánságai azután maguktól teljesülnek. Miért nem a csendes alkotómunka színhelye a közgyűlési terem, mikor ez az építő munka szerves tartozéka lenne a revízió nagy eszméjének 1 Miért nem tudják meghallgatni egymást az urak egyéb problémák tárgyalása alkalmával is, amelyek, ha jelentőség szempontjából nem is érnek fel a trianoni fájdalmas kérdőjelhez, de alkalmasak arra, hogy megoldásukkal erősebb, boldogabb és szerencsésebb legyen ez a főváros, amely Csonka-M agy aror szagnak népességre egyhetedét, gazdaságra és gazdagságra, kultúrára és művészetre az ország kétharmadát képviseli, Az ország első törvényhatósága a budapesti és nem kétséges, hogy amint a revízió gondolatáért megindított harcban élére álltunk az ország valamennyi törvényhatóságának, ózonképpen egyéb nagyfon- tosságu kezdeményezések tekintetében is — amelyek az ország erkölcsi és gazdasági regenerálódását vannak hivatva megindítani a revízió megkönnyítése céljából — Budapest törvényhatóságáé lenne az ország többi törvényhatóságát illetően is a vezető szerep. Zengjenek hát a kürtök, elő a fáklyával, melynek ragyogó fénye megvilágítja a szomorú magyar éjszaka egyre feketébb horizontját! Az a békés egyetértés, amely a pénteki rendkívüli közgyűlésen any- nyira nagyjelentőségűvé és értékessé tette a főváros törvényhatóságának megnyilatkozását Trianon revíziója ügyében, gyorsan szétoszlott és a szerdai közgyűlés apró napirendi pontjainál már a régi haraggal, a régi gyülölséggel állottak egymással szemben a táborok. A közgyűlési teremben alig néhányon foglaltak helyet a bizottsági tagok, a társalgókban azonban annál intenzivebb volt az élet és a beszélgetések során egyre több szó hangzott el arról, hogy a fővárosi törvény revíziója kapcsán a pártoknak mindent meg kell tenniök az időben való szervezkedésre és az agitáció minél előbb való megkezdésére. Ily körülmények között annak sem volt nagy jelentősége, hogy az' urnák előtt eddig szokatlan élességgel állt szemben a Keresztény Községi Párt és az Egységes Községi Polgári Párt, amelynek ez alkalommal sikerült a demokratákkal és a szociáldemokratákkal való vélemény-egyezés alapján két szótöbbséggel bejuttatnia a maga jelöltjét az üresedésben levő harmadik elöljárói állásra. A társalgókban sokat beszéltek arról, hogy a két vezér, Wolff Károly és Kozma Jenő között még máig sem történt meg a nagy kibékülés, a vezérek egyre mélyebbé váló elhidegülése magával vonta a pártek egymástól való elidegenedését is. Megállapítható, hogy mióta a törvényhatósági bizottság mostani ciklusa együtt ül, még soha ennyire mély szakadékok nem választották el egymástól a célkitűzésekben és világnézetben egyébként annyira homogén vezéreket és pártokat, mint ma. Nem kétséges, hogy az alpolgármesterválasztás, amilyen veresége volt a középpártnak, annyira diadala volt Wolff Károlynak, aki ez alkalommal élete egyik legszebb stratégiai sikerét aratta. Más lapra tartozik, hogy ez a győzelem az ő szempontjából tulajdonképpen pyrr- husi volt és maga Wolff Károly volt az első, aki a szociáldemokratákkal létesült alkalmi együttműködés után huszonnégy órán belül már azt hangoztatta, hogy az alpolgármesterválasztás elsimult hullámai nem zavarhatják többé a ke- reszténycélu polgári pártok együttműködését. Meg kell állapitanunk, hogy az együttműködés azóta sem állt helyre és a véleményünk szerint nem is fog helyreállani. Wolff Károly és Kozma Jenő utjai szétváltak, hogy soha többé ne egyesülhessenek. Az elkövetkezendő községi választásuk előrevetik árnyékukat és a Keresztény Községi Párt vezére, aki any- nyira kiváló taktikusnak bizonyult az alpolgármesterválasztásnál, nem vonhatja el figyelmét a bekövetkezendő dolgok elől, amelyeket látnia kell, amikor nagyon is jól tudja, hogy a láthatár szélén gyűlnek a felhők és a vihar kitörőben van. A községi választásoknál, amelyek az év végéig okvetlenül meglesznek, ellenfélként kell hogy szemben álljanak egymással Wolif Károly és Kozma Jenő tábora és a harci készülődés izgalmai közepette nincs szükség a vezérek barát hozására. Dacára annak, hogy a Keresztény tvözségi Párt a legteljesebb mértékem homogén és szó sincs arról, — különösen nem a sikeres alpolgármesterválasztás után, — hogy kü- Iönállási vagy kiválási velleitások jelentkeznének a párt rétegeiben és a mögöttük álló tömeghangulatban egyre nagyobb erővel jelentkezik bizonyos ellenzéki megmozdulás óhajtása, amely részben taktikai szükségességnek véli az elkövetkezendő választások idején a Keresztény Községi Párt számára a nyíltan ellenzéki jelleget, annál is inkább, hog*y az Bethlen István városházi pártjától pontosan megkülönböztethető legyen, részben arra hivatkozik, hogy ha ők nem keresztény ellenzékként lépnek a választó- polgárok elé, fog akadni vezér, fog akadni párt, amely az ő célkitűzéseiken messze túlmenő jobboldali programmal hivja és vonja zászlaja alá azokat a keresztény tömegeket, amelyek a Keresztény Községi Párt mai, az idők szükségszerűsége által letompitott és temperált politikájával megelégedve nincsenek. Ez a szükségszerűség természetesen nem zárja ki azt, hogy bizonyos alapvető kérdésekben a két párt addig, amig a törvényhatósági bizottság együtt ül, közösen ne működjön. Az az elmosódottság azonban, amely a községi kormánypárt szélsőbb jobboldali elemeit a Keresztény Községi Párt liberálisabb fogásu tagjaitól már alig tudta megkülönböztetni, teljesen eltűnt és a két párt között a határvonalak egyenesebbek és élesebbek, mint valaha. Az a körülmény azonban, hogy a Wolff-pártot helyzeti energiája egyre nagyobb lökésekkel sodorja az ellenzéki vizekre, egyetlen pillanatig sem változtat a pártnak a tanáccsal szemben elfoglalt bizalmi álláspontján, mert még a Wolff- párt legszélsőbb ellenzéki tagjai sem tévesztik össze a kormánnyal szemben táplált bizalmatlanságot a polgármesterrel és a tanáccsal szemben érzett bizalommal. Ennek az egyre szélesebb gyűrűkben hullámzó ellenzéki szinezetü mozgalomnak újabb lökést adott a belügyminiszter ismeretes leirata a költségvetés jóváhagyása ügyében, amelyet az Uj Budapest elmúlt heti számában szükségesnek tartott részletesen és pontosan ismertetni. A szerdai közgyűlésen sok szó esett ezzel a leirattal kapcsolatban Frid- rich Istvánnak lapunk múlt heti számában megjelent nyilatkozatáról, amelynek erősen ellenzéki hangját minden vonatkozásban helyeselték. Ma még bizonytalan, hogy a tanács a pénzügyi bizottság és a törvényhatósági bizottság elé fogja-e vinni a belügyminiszteri leiratot, kétségtelen azonban, hogy a leckéztetés és a tanítás mellett a főváros vezetősége nem mehet el, nem is fog elmenni szótlanul. Más lapra tartozik, bogy a dolgok és hangulatok ilyetén átcsoportosítása mennyiben lesz kellemes és opportunus egyes pártokat és pártvezéreket illetően és mennyiben nem. A belügyminiszteri rendelet közgyűlési, illetőleg pénzügyi bizottsági tárgyalása alkalmával milyen álláspontra helyezkedik a miniszterelnök városházi pártja ? A belügyminiszternek, vagy a tanácsnak fog-e bizalmatlanságot szavazni Kozma Jenő f És ha Wolff Károly az elkövetkezendő választásokra, sőt már a fővárosi törvény parlamenti tárgyalása alkalmával pártjával együtt nyíltan ellenzékbe megy, mit fog ehez szólni a Keresztény Gazdasági Párt, melynek egy tagja minisztere ugyanazon kor mánynak, amelynek másik minisztere viszont az ellenzéki hangulatot kiváltó költségvetési leiratot postára tette ? Vagy Ernst Sándor cikke a Reich spostban már ennek a problémának a megoldására is célzott ? A kényes tárgyi és személyi helyzeteknek az államférfim bölcseségre váró megoldatlan problémáknak egész sorozata tehát az, amelyek nyitvahagyott ajtókként szerepelnek a városházi politika labirintusaiban. Ha mindezekhez hozzávesz- szük azt, hogy a költségvetést jóváhagyó leiratában a tanácsot éles kritikával illető belügyminisztert, továbbá a főváros polgármesterével és tanácsával szöges ellentétben álló főpolgármester iránt baráti érzelmeket tápláló népjóléti minisztert magában foglaló kormány feje viszont a képviselőház szerdai ülésén tartott nagyszabású beszédében a legnagyobb melegséggel és dicsérettel emlékezett meg ugyanennek a fővárosnak a törvényhatóságáról — altkor teljesen érzékeltettük azt a khaoszt, amely ma a városházán és kapcsolt részein uralkodik. VÁROSPOLITIKAI V ÉS CKÖZGAZDASÁGI VHETILAP Előfizetési árak: ' FELELŐS SZERKESZTŐ: A Srerkeszlőíég é» kiadóhivatal: Egyes szám ára éo'uilér 5 Postaíokarékp. chequesiámla: 30013
