Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-09 / 6. szám

W. évfolyam 6. szám Budapest, 1929 február 9 UJ BUDAPEST Mi az oka Wolif és förnna elhidegülésének? A városi politika útja az alpolgármesterválasztástól a belügyminiszter költségvetési leiratáig — Scitovszky költségvetési leiratának közgyűlési tárgyalása nehéz válaszút elé állítja a kormány fővárosi pártját — A Keresztény Községi Pártot helyzeti energiája az országos politikában is ellenzéki vizekre hajtja Az Uj Budapest tudósitójától — A revízió a. közgyűlésen Van tehát még ünnepnap is a fő­város közgyűlési termében, vannak még célok és eszmények, amelye­kért pártkülönbség nélkül egyfor­mán tud lelkesedni a törvényható­ság minden tagja! Vannak még kérdések, amelyekre egyhangúlag felel mindenki, vannak illúziók, amelyek egyképpen festik pirosra, az arcokat, vannak szónoklatok, amelyeket egyforma figyelemmel és lelkesedéssel hallgat mindenki, a. legszélsőbb jobbtól a legszélsőbb balig. Vannak lehetőségek, amikor a törvényhatósági bizottság plénu­ma túl tud- emelkedni azon az ala­csony nívón, amelyet önös érdekei­vel, malomalatti politikájával, ki­csinyes célkitűzéseivel sülyesztetl magának és el tud jutni olyan ma­gasságokig, ahol már a történelem szellője simogatja, az oda aljúto­kat ... Minden tiszteletünk és becsülé­sünk a pénteki rendkívüli közgyű­lésé, annak illusztris szónokaié, tra­dicionális elnökléséé, történelmi je­lentőségű hangulatáé. A trianoni nagy gyász összekovácsolta a szét­húzó battériákat és a revízió nagy gondolatában egyesültek a széthúzó lelkek. A treuga Del azonban csak néhány óráig tart, holnap már ujult erővel lángol fel a békétlenség, hol­napután pedig fellobog a békétlen- kedés, az egymás sárbatiprása, az egyéni érdekek keresése, a törpe- ségnek önmarcangolása. Miért nem lehet a békét, az egy­más megértését és megbecsülését állandósítani a főváros közgyűlési termében ? Hiszen Trianon megvál­toztatásának legelső útja a nagy Széchenyi-gondolat megvalósítása: gazdaságilag erőssé tenni a nemze­tet, a nemzet nagy kívánságai az­után maguktól teljesülnek. Miért nem a csendes alkotómunka szín­helye a közgyűlési terem, mikor ez az építő munka szerves tartozéka lenne a revízió nagy eszméjének 1 Miért nem tudják meghallgatni egymást az urak egyéb problémák tárgyalása alkalmával is, amelyek, ha jelentőség szempontjából nem is érnek fel a trianoni fájdalmas kér­dőjelhez, de alkalmasak arra, hogy megoldásukkal erősebb, boldogabb és szerencsésebb legyen ez a fővá­ros, amely Csonka-M agy aror szag­nak népességre egyhetedét, gazda­ságra és gazdagságra, kultúrára és művészetre az ország kétharmadát képviseli, Az ország első törvényhatósága a budapesti és nem kétséges, hogy amint a revízió gondolatáért meg­indított harcban élére álltunk az ország valamennyi törvényhatósá­gának, ózonképpen egyéb nagyfon- tosságu kezdeményezések tekinteté­ben is — amelyek az ország erköl­csi és gazdasági regenerálódását vannak hivatva megindítani a re­vízió megkönnyítése céljából — Bu­dapest törvényhatóságáé lenne az ország többi törvényhatóságát ille­tően is a vezető szerep. Zengjenek hát a kürtök, elő a fáklyával, mely­nek ragyogó fénye megvilágítja a szomorú magyar éjszaka egyre fe­ketébb horizontját! Az a békés egyetértés, amely a pénteki rendkívüli közgyűlésen any- nyira nagyjelentőségűvé és érté­kessé tette a főváros törvényható­ságának megnyilatkozását Trianon revíziója ügyében, gyorsan szét­oszlott és a szerdai közgyűlés apró napirendi pontjainál már a régi ha­raggal, a régi gyülölséggel állottak egymással szemben a táborok. A közgyűlési teremben alig néhányon foglaltak helyet a bizottsági tagok, a társalgókban azonban annál in­tenzivebb volt az élet és a beszélge­tések során egyre több szó hangzott el arról, hogy a fővárosi törvény revíziója kapcsán a pártoknak min­dent meg kell tenniök az időben való szervezkedésre és az agitáció minél előbb való megkezdésére. Ily körülmények között annak sem volt nagy jelentősége, hogy az' urnák előtt eddig szokatlan élesség­gel állt szemben a Keresztény Köz­ségi Párt és az Egységes Községi Polgári Párt, amelynek ez alkalom­mal sikerült a demokratákkal és a szociáldemokratákkal való véle­mény-egyezés alapján két szótöbb­séggel bejuttatnia a maga jelöltjét az üresedésben levő harmadik elöl­járói állásra. A társalgókban sokat beszéltek arról, hogy a két vezér, Wolff Károly és Kozma Jenő kö­zött még máig sem történt meg a nagy kibékülés, a vezérek egyre mélyebbé váló elhidegülése magá­val vonta a pártek egymástól való elidegenedését is. Megállapítható, hogy mióta a törvényhatósági bi­zottság mostani ciklusa együtt ül, még soha ennyire mély szakadékok nem választották el egymástól a célkitűzésekben és világnézetben egyébként annyira homogén vezé­reket és pártokat, mint ma. Nem kétséges, hogy az alpolgár­mesterválasztás, amilyen veresége volt a középpártnak, annyira dia­dala volt Wolff Károlynak, aki ez alkalommal élete egyik legszebb stratégiai sikerét aratta. Más lapra tartozik, hogy ez a győzelem az ő szempontjából tulajdonképpen pyrr- husi volt és maga Wolff Károly volt az első, aki a szociáldemokra­tákkal létesült alkalmi együttműkö­dés után huszonnégy órán belül már azt hangoztatta, hogy az al­polgármesterválasztás elsimult hul­lámai nem zavarhatják többé a ke- reszténycélu polgári pártok együtt­működését. Meg kell állapitanunk, hogy az együttműködés azóta sem állt hely­re és a véleményünk szerint nem is fog helyreállani. Wolff Károly és Kozma Jenő utjai szétváltak, hogy soha többé ne egyesülhessenek. Az elkövetkezendő községi választásuk előrevetik árnyékukat és a Keresz­tény Községi Párt vezére, aki any- nyira kiváló taktikusnak bizonyult az alpolgármesterválasztásnál, nem vonhatja el figyelmét a bekövetke­zendő dolgok elől, amelyeket látnia kell, amikor nagyon is jól tudja, hogy a láthatár szélén gyűlnek a felhők és a vihar kitörőben van. A községi választásoknál, amelyek az év végéig okvetlenül meglesznek, ellenfélként kell hogy szemben áll­janak egymással Wolif Károly és Kozma Jenő tábora és a harci ké­szülődés izgalmai közepette nincs szükség a vezérek barát hozására. Dacára annak, hogy a Keresztény tvözségi Párt a legteljesebb mérték­em homogén és szó sincs arról, — különösen nem a sikeres alpolgár­mesterválasztás után, — hogy kü- Iönállási vagy kiválási velleitások jelentkeznének a párt rétegeiben és a mögöttük álló tömeghangulatban egyre nagyobb erővel jelentkezik bizonyos ellenzéki megmozdulás óhajtása, amely részben taktikai szükségességnek véli az elkövetke­zendő választások idején a Keresz­tény Községi Párt számára a nyíl­tan ellenzéki jelleget, annál is in­kább, hog*y az Bethlen István vá­rosházi pártjától pontosan megkü­lönböztethető legyen, részben arra hivatkozik, hogy ha ők nem keresz­tény ellenzékként lépnek a választó- polgárok elé, fog akadni vezér, fog akadni párt, amely az ő célkitűzé­seiken messze túlmenő jobboldali programmal hivja és vonja zász­laja alá azokat a keresztény töme­geket, amelyek a Keresztény Köz­ségi Párt mai, az idők szükségszerű­sége által letompitott és temperált politikájával megelégedve nincse­nek. Ez a szükségszerűség természete­sen nem zárja ki azt, hogy bizonyos alapvető kérdésekben a két párt ad­dig, amig a törvényhatósági bizott­ság együtt ül, közösen ne működ­jön. Az az elmosódottság azonban, amely a községi kormánypárt szél­sőbb jobboldali elemeit a Keresz­tény Községi Párt liberálisabb fogásu tagjaitól már alig tudta meg­különböztetni, teljesen eltűnt és a két párt között a határvonalak egyenesebbek és élesebbek, mint va­laha. Az a körülmény azonban, hogy a Wolff-pártot helyzeti ener­giája egyre nagyobb lökésekkel so­dorja az ellenzéki vizekre, egyetlen pillanatig sem változtat a pártnak a tanáccsal szemben elfoglalt bizal­mi álláspontján, mert még a Wolff- párt legszélsőbb ellenzéki tagjai sem tévesztik össze a kormánnyal szemben táplált bizalmatlanságot a polgármesterrel és a tanáccsal szem­ben érzett bizalommal. Ennek az egyre szélesebb gyűrűk­ben hullámzó ellenzéki szinezetü mozgalomnak újabb lökést adott a belügyminiszter ismeretes leirata a költségvetés jóváhagyása ügyében, amelyet az Uj Budapest elmúlt heti számában szükségesnek tartott rész­letesen és pontosan ismertetni. A szerdai közgyűlésen sok szó esett ezzel a leirattal kapcsolatban Frid- rich Istvánnak lapunk múlt heti számában megjelent nyilatkozatá­ról, amelynek erősen ellenzéki hang­ját minden vonatkozásban helyesel­ték. Ma még bizonytalan, hogy a tanács a pénzügyi bizottság és a törvényhatósági bizottság elé fog­ja-e vinni a belügyminiszteri leira­tot, kétségtelen azonban, hogy a leckéztetés és a tanítás mellett a főváros vezetősége nem mehet el, nem is fog elmenni szótlanul. Más lapra tartozik, bogy a dolgok és hangulatok ilyetén átcsoportosí­tása mennyiben lesz kellemes és opportunus egyes pártokat és párt­vezéreket illetően és mennyiben nem. A belügyminiszteri rendelet közgyűlési, illetőleg pénzügyi bi­zottsági tárgyalása alkalmával mi­lyen álláspontra helyezkedik a mi­niszterelnök városházi pártja ? A belügyminiszternek, vagy a tanács­nak fog-e bizalmatlanságot szavaz­ni Kozma Jenő f És ha Wolff Ká­roly az elkövetkezendő választások­ra, sőt már a fővárosi törvény par­lamenti tárgyalása alkalmával párt­jával együtt nyíltan ellenzékbe megy, mit fog ehez szólni a Keresz­tény Gazdasági Párt, melynek egy tagja minisztere ugyanazon kor mánynak, amelynek másik minisz­tere viszont az ellenzéki hangulatot kiváltó költségvetési leiratot pos­tára tette ? Vagy Ernst Sándor cikke a Reich spostban már ennek a problémának a megoldására is cél­zott ? A kényes tárgyi és személyi hely­zeteknek az államférfim bölcseségre váró megoldatlan problémáknak egész sorozata tehát az, amelyek nyitvahagyott ajtókként szerepel­nek a városházi politika labirintu­saiban. Ha mindezekhez hozzávesz- szük azt, hogy a költségvetést jóvá­hagyó leiratában a tanácsot éles kritikával illető belügyminisztert, továbbá a főváros polgármesterével és tanácsával szöges ellentétben álló főpolgármester iránt baráti érzel­meket tápláló népjóléti minisztert magában foglaló kormány feje vi­szont a képviselőház szerdai ülésén tartott nagyszabású beszédében a legnagyobb melegséggel és dicséret­tel emlékezett meg ugyanennek a fővárosnak a törvényhatóságáról — altkor teljesen érzékeltettük azt a khaoszt, amely ma a városházán és kapcsolt részein uralkodik. VÁROSPOLITIKAI V ÉS CKÖZGAZDASÁGI VHETILAP Előfizetési árak: ' FELELŐS SZERKESZTŐ: A Srerkeszlőíég é» kiadóhivatal: Egyes szám ára éo'uilér 5 Postaíokarékp. chequesiámla: 30013

Next

/
Oldalképek
Tartalom