Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-19 / 3. szám
2 UJ BUDAPEST 1929 január 19. népbiztosok gúnyolódva emlegették, hogy amikor reggelenként beérkezik Bérezel Jenő ledegradált hivatali szobájába, soha sem mulasztja el, hogy néhány percre be ne menjen a Szervita-téri templomba. A templomok hozták meg most Bérezel Jenőnek az alpolgármesteri széket, az ő templomépitései kapcsán indult meg jelöltetése érdekében elsősorban a közgyűlés lelkész-tagjai között az agitáció. A sors különös iróniája, hogy a papság agi- tációja onnan kapott szövetségeseket, ahonnan legkevésbbé várhatta, onnan, ahol a templomépitésekre fordított kiadásokat „elvi okokból“ ellenezni szokták ... MIIVKOVITS modern cégtubiaicsto VW.. Vig-utca 2« — Telelőn; József 385 - 52. Épület-, bútor- és portálasztalos KOSZORÚ IMRE JÁNOS Budapest, IX., Páva ucca 24. SCHÖNDORFER JENŐ MÉRNÖK központi fűtési, s'ellőztetési, vízvezetéki és rsator- názási berendezések vállalata. Budapest, Vili kei.. Gólya-utca 22. szám. — Telefon: József 131—72. TUNGSRAM A MEGBÍZHATÓ izzólámpa 30 lelelooooioiM hirdetésre vár... Utazás Guthard vezérigazgató nyilatkozata körül — A telefonautomaták b ódéira a főváros vesz fel hirdetéseket és a hirdetési felületekért bért fizet az Ibusznak — Az Uj Budapest tudósítójától — Többizben megemlékezett az Uj Budapest arról az elszánt guerilla- harcról, mely az Ibusz részvény- társaság a főváros hirdető monopóliuma ellen folytat. Mióta az Ibusz, amelynek részvénytöbbségét tudvalevőleg a kereskedelemügyi minisztérium birtokolja, magábaolvasZtötta a Beszerzésit, még jobban megnőtt ennek a tagadhatatlanul nagy befolyásokkal és összeköttetésekkel rendelkező részvénytársaságnak a hatalma és étvágya. A részvénytársaság élén álló Tasnády Szűcs András nyug. államtitkár, a MÁV volt elnökigazgatóhelyettese, aki egyben a moziszakmának is reprezentánsa, a leg- agilisabb üzletemberek közé tartozik, aki nyugalmazott államtitkároknál szokatlan lendülettel intézi vállalata ügyeit. Maga az Ibusz, amely tudvalevőleg a Menetjegyiroda tulajdonosa is, egyike a Iegjö- vedelmesebb vállalatoknak. Ugyanez mondható a Beszerzésiről is, melynek vezérigazgatója, Guthard Tódor okos és körültekintő üzletember. Ha még megemlítjük, hogy a vállalat érdekeltsége egész sereg kisebb-na- gyobb részvénytársaság tartozik, üzletköre monopolizálja a hírlap-, könyv- és cukorkaárusitást a vasutak területén, a hírlap- és könyv- szállitást, akkor rövid jellemzését tudtuk adni a sokoldalú részvény- társaságnak. Az Ibusz-nak — mint említettük, — nemcsak üzletköre, hanem az étvágya is kitűnő. Szívós elánnál vetette rá magát hirdetési osztálya, révén a hirdetési üzletre, és igy ko- vácsolódott össze az a tervezet, amely az utcai telefonautomaták felállításával a főváros hirdetési monopóliumán akart nem csekély rést ütni. Az első ilyen utcai telefonautomata felállítása kapcsán Guthard Tódor vezérigazgató nyilatkozatát közli egyik közgazdasági hetilap. Nem tudjuk, a vezérigazgató ur volt-e ügyetlen, az interjúvoló újságíró volt-e túlságosan ügyes, elég az hozzá, hogy Guthard nyilatkozata, amely később sem cáfoltatok meg, szokatlan őszinteségnél tárja fel az utcai telefonmito- maták kulisszatitkait. Megállapítja a nyilatkozat, hogy az utcai telefonautomaták ügyében teljes győzelmet aratott az Ibusz, annyira teljes győzelmet, hogy az utcai telefon- automaták az Ibusz egyik legjöve- delmesebb üzletágának ígérkeznek. Guthard vezérigazgató Odisszeusz- hoz hasonlít ebben a nyilatkozatában, nemcsak a nyilatkozat epikai jellegű terjedelmét illetően, hanem abban is, hogy önmagának állít szobrot, amidőn megemlékezik azokról az évek hosszú sorára nyúló heroikus küzdelmekről, amelyekkel sikerült a város szívós ellenállását ebben az ügyben letörni. Mivel néhai Bedő Mór felszólalására a főváros pénzügyi bizottságában adott válaszában Liber tanácsnok emlékezetünk szerint azt a kijelentést tette, hogy az Ibusszal a telefonautomaták hirdetése ügyében a végleges szerződés a pénzügyi bizottság hozzájárulása nélkül megköttetni nem fog, a pénzügyi bizottság napirendjén pedig ez a tárgy azóta sem szerepelt, szükségesnek tartottuk megállapítani, mi áll a vezérigazgató ur dicsekedése mögött? Nos, a helyzet egészen más, az lbuszra nem annyira kedvező, a fővárosra nem annyira veszélyes, jpinf azt a vezérigazgató ur eldicse- kedte. Ha Guthard nyilatkozata a múltat illetően szívós küzdelmekről beszél, akkor ezekre a szívós küzdelmekre a jövőben még nagyobb szüksége lesz, mert a szociálpolitikai ügyosztály és a hirdetési vállalat komoly és becsületes ellenzésén minden eddigi. kísérlet, amely Ibuszék részéről a monopólium megtörésére irányul, hajótörést szenvedett. Megállapítottuk, hogy a főváros és Guthardék között az utcai telefonautomaták hirdetése tárgyában kötelező megállapodás létre nem jött. Annyira nem jött létre, hogy az Ibusz által már felállított és felállítás folyamata alatt levő harminc telefonautomata oldalfalai mindeddig nélkülözik az Ibusz által annyira óhajtott hirdetéseket. Mindenesetre történt egy megállapodás: nevezetesen az, hogy a telefonautomaták oldalfalaira maga az Ibusz nem vehet fel hirdetéseket, a hirdetéseket ezekre az oldalfalakra a főváros fogja felvenni, a felek nem az Ibusszal, hanem a fővárossal lesznek összeköttetésben, és a felületek után a főváros százalékos vagy fix alapon bizonyos térítést fizet majd az Ibusznak. E térítés elől a főváros elvben nem zárkózik el, a városházán is belátják, hogy a telefonautomaták pure et simple nem valami kiváló üzlet, drága n bódék felállítása, a telefon és vilá- gitókábel odavezetése... — szóval az Ibusz rászolgált arra, hogy hirdetések után pénzt kapjon. Azonban ezt a pénzt csak hirdetési felület bére fejében kaphatja, a fővárosi Hirdető Vállalat monopóliuma áttörve nincsen, a fővárosi Hirdető Vállalat épp úgy bért űzet a felületért a nagy hirdetési üzletekről álmodó Ibusznak, mint ha fényreklámok céljaira esetleg kibérelvén valamely ház homlokzatát, a ház tulajdonosának természetszerűleg térítéssel tartozik. A tárgyalások e pillanatban még folynak arra vonatkozóan, hogy ez a bér mennyi legyen. A döntő szót ebben a kérdésben természetszerűleg a fővárosi pénzügyi bizottsága fogja kimondani, amely arra is ügyelni fog, hogy a döntés alkalmával a főváros hirdetési monopóliuma és pénzügyi érdekei százszázalékig meg legyenek védve még akkor is, ha Guthard vezérigazgató ur nyilatkozataiban ezzel az eljárással nem lesz megelégedve. WiHARTFERENC építész és építőmester BUDAPEST. VII.. COLUMBUS-U. 5/b. Telefon : Józmef 350—07. MI ÚJSÁG A Q VÁROSHÁZÁN l — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag ur? — Szabó Imre nem érdemelte meg ezt a játékot, mélyen tisztelt Szerkesztő ur, amely minden volt, csak szép nem. Az ő pártokon felül álló tekintélyét, amely inkarnációja a városi közigazgatásnak, csakúgy, mint az autonómia megvédésére irányuló törekvéseknek, nem lett volna szabad egy pártpolitikai küzdelem zavaros hullámai közé lerángatni. Igaza volt Szabó Imrének, amikor azt mondotta, hogy ő csak abban az esetben hajlandó otthagyni a főügyészi állást, ha. alpolgármesterré való választása a pártok egyhangú hozzájárulásával történik. Amikor ez nem igy történt, és nyilvánvalóvá lett, hogy az ő esetleges alpolgármesterré való választását hosszú és heves harcok fogják megelőzni, Szabó Imre vissza akart vonulni, vissza is kellett volna vonulnia. Csak az ő túlzott gentlemanlike viselkedése volt az oka, hogy nem akarta cserbenhagyni azokat, akik az ő nevét írták fel a választási harc zászlajára. Megnyugtathatok azonban mindenkit, és ez szól elsősorban Kabakovics ügyvéd úrnők, hogy ez a vereség nem Szabó Imre veresége volt, hanem ... — Ne politizáljon, kedves dr. Vá- rosházy! Inkább a közgyűlés lefolyásáról szeretnék Útit öl egyet és mást hallani! — Sokat nem fogok róla beszélni, mélyen tisztelt Szerkesztő ur, mert az ön tisztelt kollégái, a napilapok fővárosi rovatvezetői, amint a csütörtök reggeli lapokból látom, ez alkalommal majdnem teljesen elették a kenyeremet. Tagadhatatlan, hogy Wolff Károly ez alkalommal igen ügyes taktikusnak bizonyult, és meg kell állapítanom, hogy az ő taktikázása. volt. az, amely Bérezel Jenő számára meghozta a győzelmet. Ha ő a keddi pártértekezleten nem dugja zsebre a szavazatszedő bizottság jelentését azzal, hogy annak eredményét csak a közgyűlés előtt fogja pártja tagjaival közölni, a szociáldemokraták szerdán délelőtt másképpen határoztak volna, mint ahogy határoztak. Wolff Károly akciója, amely a tüzet a vízzel hozta össze, amidőn a Wolff-párt mellé a szociáldemokratákat sikerült a Berczel-féle plattformra leszögeznie, diplomáciai művészet volt. Mondhatnám, hogy a Kozma Jenő agyafúrt székely eszére méltó. — Ne említse Kozmát és Wolffót együtt, kedves dr. Városházy! — Miért? — Mert ők sincsenek együtt... He-he-he! Milyen következményeit látja ellenben a demokraták és a községi párt leszavazásának? — Szerény véleményem szerint súlyosabb következményei nem lesznek. Igaz ugyan, hogy a községi párt hevesebb természetű fiataljai már a szerdai közgyűlésen fenték a nagy kést, amivel kijelentésük szerint, ki fogják végezni a tanácsot. Na, de a levest nem eszik olyan forrón, mint ahogy főzik. Ha a középen majd alusznak egynéhányat a szerdai vereségre, ők is másképpen fognak gondolkozni. Azt ugyan meg kell állapítani, hogy a szerdai választás nem túlságosan használ a pártközi békének. Hiába, előreveti árnyékát az uj fővárosi törvény, az uj választás, ma már senki sem törődik a jelennel, mindenki a jövőért dolgozik. — Miért késett Bérezel olyan sokáig az eskütétellel? — Nem is késett olyan sokáig, csak addig, amig a lakására érte mentek. Bérezel különben, amint hallom, uj ruhát készíttetett az ünnepélyes alkalomra, amely kiváló szabásával még Vitéz Aladár bizottsági tag ur tetszését is elnyerte, noha bizonyos, hogy nem szavazott reá. Szépen és frissen meg volt borotválkozva Jenő, ki is kapott volna, Kivovits Károlytól, ha habozott volna a borotválkozással! A legjobbat azonban Buzáth mondotta, hogy miért késett Bérezel... — Halljuk, halljuk! — Azt a megjegyzést tette, hogy Bérezel meg akarja várni a hét órai harangszót, hogy harangzúgás közepette vonuljon az eskütételre... Úgy is történt: Bérezel másod- pereznyi pontossággal hét órakor lépett a közgyűlési terembe, szóval akkor, amikor Bodnárz Róbert apátplébános úrtól az egyházfi meghúzta a belvárosi templomi, polgármester- harangjának vastag kötelét. Jenő igen szép jelenség volt az elnöki emelvényen, ahol mint azt Nagy Feri megállapította, ismét a Jenők vannak fórban... — Hogyan? — Úgy, hogy Zilahy Kiss Jenő nyugdijbavonulása óta csak egy Jenő ült a pódiumon: Sipőcz Jenő. Bérezel megválasztásával most újra két Jenője van az emelvénynek. Buzáth különben kétszer is költözött az elnöki emelvényen szerdán délután: a választás ideje alatt Folkus- házy elárvult székére, Ripka baljára telepedett át, az eskütétel idejére azonban helyét átadta Rerczel- nek, és visszament Sipőcz mellé az elnöki emelvény szélére. Mint kiküldött kémeim jelentik, véglegesen azonban Ripka mellett fog ülni közgyűlések alkalmával János bátyánk. — Legalább néha egymás mellett lesznek, ha már egyébként nincsenek is túlságosan egy véleményen... —- Az bizonyos, hogy Ripka atyánk elsőretulü ügyrendi súgót kap Buzáth személyében, viszont Berczellel Ripka csak Sipőczön keresztül érint- kezhetik, aki a közgyűlési emelvényen tudvalevőleg kettejük között fog ülni. A történelem számára egyébként feljegyzem, hogy az első szavazatot Dinich Vidor, az utolsót pedig Melha Armand adta le. Mióta együtt ül a megnagyobbított közgyűlés, ezen a választáson adták le
