Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-19 / 3. szám

2 UJ BUDAPEST 1929 január 19. népbiztosok gúnyolódva emlegették, hogy amikor reggelenként beérke­zik Bérezel Jenő ledegradált hiva­tali szobájába, soha sem mulasztja el, hogy néhány percre be ne men­jen a Szervita-téri templomba. A templomok hozták meg most Bér­ezel Jenőnek az alpolgármesteri szé­ket, az ő templomépitései kapcsán indult meg jelöltetése érdekében elsősorban a közgyűlés lelkész-tag­jai között az agitáció. A sors kü­lönös iróniája, hogy a papság agi- tációja onnan kapott szövetségese­ket, ahonnan legkevésbbé várhatta, onnan, ahol a templomépitésekre fordított kiadásokat „elvi okokból“ ellenezni szokták ... MIIVKOVITS modern cégtubiaicsto VW.. Vig-utca 2« — Telelőn; József 385 - 52. Épület-, bútor- és portálasztalos KOSZORÚ IMRE JÁNOS Budapest, IX., Páva ucca 24. SCHÖNDORFER JENŐ MÉRNÖK központi fűtési, s'ellőztetési, vízvezetéki és rsator- názási berendezések vállalata. Budapest, Vili kei.. Gólya-utca 22. szám. — Telefon: József 131—72. TUNGSRAM A MEGBÍZHATÓ izzólámpa 30 lelelooooioiM hirdetésre vár... Utazás Guthard vezérigazgató nyilatkozata körül — A telefonautomaták b ódéira a főváros vesz fel hirdetéseket és a hirdetési felületekért bért fizet az Ibusznak — Az Uj Budapest tudósítójától — Többizben megemlékezett az Uj Budapest arról az elszánt guerilla- harcról, mely az Ibusz részvény- társaság a főváros hirdető monopó­liuma ellen folytat. Mióta az Ibusz, amelynek részvénytöbb­ségét tudvalevőleg a kereske­delemügyi minisztérium birtokolja, magábaolvasZtötta a Beszerzésit, még jobban megnőtt ennek a tagad­hatatlanul nagy befolyásokkal és összeköttetésekkel rendelkező rész­vénytársaságnak a hatalma és ét­vágya. A részvénytársaság élén álló Tasnády Szűcs András nyug. államtitkár, a MÁV volt elnökigaz­gatóhelyettese, aki egyben a mozi­szakmának is reprezentánsa, a leg- agilisabb üzletemberek közé tarto­zik, aki nyugalmazott államtitká­roknál szokatlan lendülettel intézi vállalata ügyeit. Maga az Ibusz, amely tudvalevőleg a Menetjegy­iroda tulajdonosa is, egyike a Iegjö- vedelmesebb vállalatoknak. Ugyanez mondható a Beszerzésiről is, mely­nek vezérigazgatója, Guthard Tódor okos és körültekintő üzletember. Ha még megemlítjük, hogy a vállalat érdekeltsége egész sereg kisebb-na- gyobb részvénytársaság tartozik, üzletköre monopolizálja a hírlap-, könyv- és cukorkaárusitást a vas­utak területén, a hírlap- és könyv- szállitást, akkor rövid jellemzését tudtuk adni a sokoldalú részvény- társaságnak. Az Ibusz-nak — mint említettük, — nemcsak üzletköre, hanem az ét­vágya is kitűnő. Szívós elánnál ve­tette rá magát hirdetési osztálya, révén a hirdetési üzletre, és igy ko- vácsolódott össze az a tervezet, amely az utcai telefonautomaták felállításával a főváros hirdetési monopóliumán akart nem csekély rést ütni. Az első ilyen utcai tele­fonautomata felállítása kapcsán Guthard Tódor vezérigazgató nyi­latkozatát közli egyik közgazdasági hetilap. Nem tudjuk, a vezérigaz­gató ur volt-e ügyetlen, az inter­júvoló újságíró volt-e túlságosan ügyes, elég az hozzá, hogy Guthard nyilatkozata, amely később sem cá­foltatok meg, szokatlan őszinteség­nél tárja fel az utcai telefonmito- maták kulisszatitkait. Megállapítja a nyilatkozat, hogy az utcai telefon­automaták ügyében teljes győzel­met aratott az Ibusz, annyira teljes győzelmet, hogy az utcai telefon- automaták az Ibusz egyik legjöve- delmesebb üzletágának ígérkeznek. Guthard vezérigazgató Odisszeusz- hoz hasonlít ebben a nyilatkozatá­ban, nemcsak a nyilatkozat epikai jellegű terjedelmét illetően, hanem abban is, hogy önmagának állít szobrot, amidőn megemlékezik azok­ról az évek hosszú sorára nyúló heroikus küzdelmekről, amelyekkel sikerült a város szívós ellenállását ebben az ügyben letörni. Mivel néhai Bedő Mór felszólalá­sára a főváros pénzügyi bizottságá­ban adott válaszában Liber tanács­nok emlékezetünk szerint azt a ki­jelentést tette, hogy az Ibusszal a telefonautomaták hirdetése ügyében a végleges szerződés a pénzügyi bi­zottság hozzájárulása nélkül meg­köttetni nem fog, a pénzügyi bizott­ság napirendjén pedig ez a tárgy azóta sem szerepelt, szükségesnek tartottuk megállapítani, mi áll a ve­zérigazgató ur dicsekedése mögött? Nos, a helyzet egészen más, az lbuszra nem annyira kedvező, a fő­városra nem annyira veszélyes, jpinf azt a vezérigazgató ur eldicse- kedte. Ha Guthard nyilatkozata a múltat illetően szívós küzdelmekről beszél, akkor ezekre a szívós küz­delmekre a jövőben még nagyobb szüksége lesz, mert a szociálpoliti­kai ügyosztály és a hirdetési válla­lat komoly és becsületes ellenzésén minden eddigi. kísérlet, amely Ibuszék részéről a monopólium meg­törésére irányul, hajótörést szenve­dett. Megállapítottuk, hogy a főváros és Guthardék között az utcai tele­fonautomaták hirdetése tárgyában kötelező megállapodás létre nem jött. Annyira nem jött létre, hogy az Ibusz által már felállított és fel­állítás folyamata alatt levő har­minc telefonautomata oldalfalai mindeddig nélkülözik az Ibusz által annyira óhajtott hirdetéseket. Min­denesetre történt egy megállapodás: nevezetesen az, hogy a telefonauto­maták oldalfalaira maga az Ibusz nem vehet fel hirdetéseket, a hirde­téseket ezekre az oldalfalakra a fő­város fogja felvenni, a felek nem az Ibusszal, hanem a fővárossal lesznek összeköttetésben, és a felü­letek után a főváros százalékos vagy fix alapon bizonyos térítést fizet majd az Ibusznak. E térítés elől a főváros elvben nem zárkózik el, a városházán is belátják, hogy a telefonautomaták pure et simple nem valami kiváló üzlet, drága n bódék felállítása, a telefon és vilá- gitókábel odavezetése... — szóval az Ibusz rászolgált arra, hogy hir­detések után pénzt kapjon. Azon­ban ezt a pénzt csak hirdetési felü­let bére fejében kaphatja, a fővárosi Hirdető Vállalat monopóliuma át­törve nincsen, a fővárosi Hirdető Vállalat épp úgy bért űzet a felü­letért a nagy hirdetési üzletekről álmodó Ibusznak, mint ha fényrek­lámok céljaira esetleg kibérelvén valamely ház homlokzatát, a ház tulajdonosának természetszerűleg térítéssel tartozik. A tárgyalások e pillanatban még folynak arra vonatkozóan, hogy ez a bér mennyi legyen. A döntő szót ebben a kérdésben természetszerű­leg a fővárosi pénzügyi bizottsága fogja kimondani, amely arra is ügyelni fog, hogy a döntés alkalmá­val a főváros hirdetési monopó­liuma és pénzügyi érdekei százszá­zalékig meg legyenek védve még akkor is, ha Guthard vezérigazgató ur nyilatkozataiban ezzel az eljá­rással nem lesz megelégedve. WiHARTFERENC építész és építőmester BUDAPEST. VII.. COLUMBUS-U. 5/b. Telefon : Józmef 350—07. MI ÚJSÁG A Q VÁROSHÁZÁN l — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag ur? — Szabó Imre nem érdemelte meg ezt a játékot, mélyen tisztelt Szer­kesztő ur, amely minden volt, csak szép nem. Az ő pártokon felül álló tekintélyét, amely inkarnációja a városi közigazgatásnak, csakúgy, mint az autonómia megvédésére irányuló törekvéseknek, nem lett volna szabad egy pártpolitikai küz­delem zavaros hullámai közé lerán­gatni. Igaza volt Szabó Imrének, amikor azt mondotta, hogy ő csak abban az esetben hajlandó otthagyni a főügyészi állást, ha. alpolgár­mesterré való választása a pártok egyhangú hozzájárulásával történik. Amikor ez nem igy történt, és nyil­vánvalóvá lett, hogy az ő esetleges alpolgármesterré való választását hosszú és heves harcok fogják meg­előzni, Szabó Imre vissza akart vo­nulni, vissza is kellett volna vonul­nia. Csak az ő túlzott gentlemanlike viselkedése volt az oka, hogy nem akarta cserbenhagyni azokat, akik az ő nevét írták fel a választási harc zászlajára. Megnyugtathatok azonban mindenkit, és ez szól első­sorban Kabakovics ügyvéd úrnők, hogy ez a vereség nem Szabó Imre veresége volt, hanem ... — Ne politizáljon, kedves dr. Vá- rosházy! Inkább a közgyűlés lefo­lyásáról szeretnék Útit öl egyet és mást hallani! — Sokat nem fogok róla beszélni, mélyen tisztelt Szerkesztő ur, mert az ön tisztelt kollégái, a napilapok fővárosi rovatvezetői, amint a csü­törtök reggeli lapokból látom, ez al­kalommal majdnem teljesen elették a kenyeremet. Tagadhatatlan, hogy Wolff Károly ez alkalommal igen ügyes taktikusnak bizonyult, és meg kell állapítanom, hogy az ő tak­tikázása. volt. az, amely Bérezel Jenő számára meghozta a győzel­met. Ha ő a keddi pártértekezleten nem dugja zsebre a szavazatszedő bizottság jelentését azzal, hogy an­nak eredményét csak a közgyűlés előtt fogja pártja tagjaival közölni, a szociáldemokraták szerdán dél­előtt másképpen határoztak volna, mint ahogy határoztak. Wolff Ká­roly akciója, amely a tüzet a vízzel hozta össze, amidőn a Wolff-párt mellé a szociáldemokratákat sike­rült a Berczel-féle plattformra le­szögeznie, diplomáciai művészet volt. Mondhatnám, hogy a Kozma Jenő agyafúrt székely eszére méltó. — Ne említse Kozmát és Wolffót együtt, kedves dr. Városházy! — Miért? — Mert ők sincsenek együtt... He-he-he! Milyen következményeit látja ellenben a demokraták és a községi párt leszavazásának? — Szerény véleményem szerint súlyosabb következményei nem lesz­nek. Igaz ugyan, hogy a községi párt hevesebb természetű fiataljai már a szerdai közgyűlésen fenték a nagy kést, amivel kijelentésük sze­rint, ki fogják végezni a tanácsot. Na, de a levest nem eszik olyan for­rón, mint ahogy főzik. Ha a közé­pen majd alusznak egynéhányat a szerdai vereségre, ők is másképpen fognak gondolkozni. Azt ugyan meg kell állapítani, hogy a szerdai vá­lasztás nem túlságosan használ a pártközi békének. Hiába, előreveti árnyékát az uj fővárosi törvény, az uj választás, ma már senki sem tö­rődik a jelennel, mindenki a jövő­ért dolgozik. — Miért késett Bérezel olyan so­káig az eskütétellel? — Nem is késett olyan sokáig, csak addig, amig a lakására érte mentek. Bérezel különben, amint hallom, uj ruhát készíttetett az ün­nepélyes alkalomra, amely kiváló szabásával még Vitéz Aladár bizott­sági tag ur tetszését is elnyerte, noha bizonyos, hogy nem szavazott reá. Szépen és frissen meg volt bo­rotválkozva Jenő, ki is kapott vol­na, Kivovits Károlytól, ha habozott volna a borotválkozással! A leg­jobbat azonban Buzáth mondotta, hogy miért késett Bérezel... — Halljuk, halljuk! — Azt a megjegyzést tette, hogy Bérezel meg akarja várni a hét órai harangszót, hogy harangzúgás közepette vonuljon az eskütételre... Úgy is történt: Bérezel másod- pereznyi pontossággal hét órakor lépett a közgyűlési terembe, szóval akkor, amikor Bodnárz Róbert apát­plébános úrtól az egyházfi meghúzta a belvárosi templomi, polgármester- harangjának vastag kötelét. Jenő igen szép jelenség volt az elnöki emelvényen, ahol mint azt Nagy Feri megállapította, ismét a Jenők vannak fórban... — Hogyan? — Úgy, hogy Zilahy Kiss Jenő nyugdijbavonulása óta csak egy Jenő ült a pódiumon: Sipőcz Jenő. Bérezel megválasztásával most újra két Jenője van az emelvénynek. Buzáth különben kétszer is költözött az elnöki emelvényen szerdán dél­után: a választás ideje alatt Folkus- házy elárvult székére, Ripka bal­jára telepedett át, az eskütétel ide­jére azonban helyét átadta Rerczel- nek, és visszament Sipőcz mellé az elnöki emelvény szélére. Mint ki­küldött kémeim jelentik, véglegesen azonban Ripka mellett fog ülni köz­gyűlések alkalmával János bátyánk. — Legalább néha egymás mellett lesznek, ha már egyébként nincse­nek is túlságosan egy véleményen... —- Az bizonyos, hogy Ripka atyánk elsőretulü ügyrendi súgót kap Bu­záth személyében, viszont Berczellel Ripka csak Sipőczön keresztül érint- kezhetik, aki a közgyűlési emelvé­nyen tudvalevőleg kettejük között fog ülni. A történelem számára egyébként feljegyzem, hogy az első szavazatot Dinich Vidor, az utolsót pedig Melha Armand adta le. Mióta együtt ül a megnagyobbított köz­gyűlés, ezen a választáson adták le

Next

/
Oldalképek
Tartalom