Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-19 / 3. szám
Ng: ur, árfolyam 3. s,f Budapest, 1929 január 19 UJ BUDAPEST első ősz hajszálak, nem politizál; hat, alkot, gyarapit. Az üzemek ellátásának háborús nehézségei talán még kinzóbb módon jelentkeznek: Bérezel vasútra ül és megszervezi a szabolcsi burgonya-vonatokat, melyeknek Budapestre érkezéséről talán még remegőbb szivvel várja a közönség a jelentéseket, mint annak idején Hőfer ezredes táviratait. Rendbe kell hozni a háború és forradalmak alatt leromlott épületeket, a fürdőket, az ásványvizüzemeket, az állatkertet: Bérezel Jenőnek mindenre van pénze, ideje és energiája, rövid idő alatt régi színvonalukra emelkednek vissza e nagyszerű intézmények. Ám az uj idők uj szelleme uj nagy alkotásokat vár Bérezel Jenőtől: megépíti a Hungária fürdő gyógyesarnokát, a Széchenyi- strandfürdőt, a Gellért-hullámfür- 4&, mindezt egy enropeer tökéletes ízlésével, egy gyakorlati ember kitűnő üzleti érzékével és egy magyar köztisztviselő krisztusi becsületességével ... * Egyre-másra érik a csapások: nagyot bukik egy alpolgármesterválasztáson, majd a véletlennek csodálatos játéka révén a tanácsból is kiesik. Látni kellett akkor Bérezel Jenőt, amint ónszinü arccal önmagával és az egész világgal megha- sonlottan botorkált a városháza folyosóin! Ám a tévedést sikerült pár hét alatt kikorrigálni, Bérezel újra elfoglalja régi helyét a tanácsban, visszakapja a régi ügyosztályát, és folytatja tovább nagy alkotásait. Újabb csapás éri: a fürdőépitkezé- sek ismeretes hiteltullépése őt sem kíméli meg, (ma már tudjuk, hogy ezeknek a túllépéseknek nem Bérezel Jenő volt az oka, hanem a műszaki adminisztráció és a hitelnyilvántartás rendezetlensége.) Bérezel nagyúri gesztussal dobja oda pozícióját, saját kérelmére a közjogi ügyosztályba helyezik át, Szibériába, ahogy a városháza Károly- köruti frontját tisztviselőkörökben nevezni szokták... És, csodák-cso- dája! Bérezel Jenőt teremtő zsenije nem hagyja el a honosítási és illetőségi akták sivár rengetegében sem! A főváros kegyúri jogai és kötelezettségei alapján az ügyosztályhoz tartozó vallásügyi igazgatást veszi kezébe és másfél esztendő alatt bárom uj templomot emel Budapestnek ... ... Amint ott áll az elnöki emelvényen könnytől fátyolos szemmel és a belső izgalomtól remegő hangon köszöni meg a főpolgármester üdvözlő szavait, a magyar köztisztviselő inkarnációját látjuk benne. Azét a magyar köztisztviselőét, aki szegény sorból származva, száraz kenyér és egy petróleumlámpa gyér világa mellett végzi el iskoláit és ragyogó képességei ellenére a szürke és tövises közszolgálati pályára lép, becsületes és tiszta ideáloktól fütött szivében a magyar köz- alkalmazott szegénységi fogadalmát téve. Azét a köztisztviselőét, akinek előbbremenetelét, a pár pengős fizetéstöbbletet remegve várja odahaza az asszony, aki végigkinlódott férje mellett egy emberöltőnyi köz- tisztviselő pályát, a fiú, aki mint egyetlen vagyontárgynak, apja becsületes nevének birtokosa, már szintén közpályára lépett és a két leány, akikért eljön-e valaha a mesebeli hercegi Az ő sorsa, múltja, jelene és jövője típusa a magyar köztisztviselő életének és ezért örülnek az ő megválasztásának kétszeresen azok, akik ennek a becsületes, derék és igyekvő köztisztviselő-osztálynak előbbre jutását és érvényesülését kívánják... * „Kedves barátom — mondja Bérezel Jenő, amint az Uj Budapest számára céljairól, terveiről és programjáról megkérdezzük — mit mondjak neked e pillanatban magamról! Csak azt mondhatom, amit részben már a főváros közgyűlésén installációm alkalmával is elmondottam: lelkem legbensejéig meg vagyok hatva attól a bizalomtól, amellyel a törvényhatósági bizottság három és fél évtizedes önzetlen, mindenkor a közérdeket szolgáló munkásságomat jutalmazta. Csak ismételhetem: tisztes múltamhoz mindig hű akarok maradni és amint a múltban minden tehetségemet, minden energiámat a köznek áldoztam, természetes, hogy uj állásomban a jövőben sem lehet más célom, mint a közt leghívebben szolgálni, mint becsületes szolgája lenni a közérdeknek. Programot e pillanatban természetszerűleg még nem adhatok, programom csak az lehet, hogy a törvényhatósági bizottság akaratát mindenkor igyekezzem érvényre emelni.“ * Amikor Bokányi és társai voltak az urak a városházán, a városházi VÁROSPOLITIKAI *P ÉS ' KÖZGAZV HETILAP Előfizetési árak: S FELELŐS SZERKESZTŐ: : :. * :: £""«2 § DOB Y ANDOR Arr\ AO fillér dl r. Szerkesztőség kiadóhivatal: Budapest, V-, Visegrádi -utca 19. telelőn: Llpót 923—23. Postatakarékp. chequeszAmla: 30013. BERCZELJENŐ A törvényhatósági bizottság e hó 16-án tartott közgyűlésén titkos szavazással az üresedésben levő alpolgármesteri székbe emelte Bérezel Jenő dr. tanácsnokot. Ne essék szó ez alkalommal arról a példátlan izgalomról, amely ezt a választást megelőzte: az újságíró tolla tiszteleg a legyőzött ellenfél, Szabó Imre dr. tiszti főügyész előtt, akinél kon- cepciózusabb, korrektebb és stílusosabb főtisztviselője kevés akadt még e városnak, — azután e szerény sorokat az uj alpolgármester méltatásának szenteli... * Évtizedek óta ismerjük és figyeljük Bérezel Jenőt. 1913 őszén, Erzsébet napján, választotta őt először tanácsnokká a közgyűlés, ebből a régi, Bái’czy-féle garnitúrából a tanácsban már csak ő és Csupor József szolgálják a fővárost. Abban a fellendülésben, amely az idők szükségszerűségével az adminisztráló és közigazgató városházából üzemi városházát alkotott, a legjelentősebb pozíciók egyikét foglalja el tehetsége, tudása és ambíciója révén Bérezel Jenő. Tanácsnoki működésének fénykora a városgazdasági ügyosztályra esik, arra az ügyosztályra, melynek vezetőjétől kitűnő jogi érzéken felül gazdasági tudást, a praktikus élet ezer és ezer gazdasági ágazatának pontos ismeretét, üzemi szakszerűséget követel meg szükebb metier-je. A kitűnő Márkus Jenő volt Bérezel közvetlen elődje a városgazdasági ügyosztályban, melynek vezetését ebben az időben — 1916-ot Írunk, az entente blokádjának legsúlyosabb esztendejét! — még súlyosabbá tette a háborús hiány: a szén hiánya, az élelmiszer hiánya, a pénz hiánya. A pénzügyi ügyosztály éléről kerül át Bérezel a városgazdasági ügyosztályba: a pénz hiányán tudott segíteni, a tüzelő és élemiszerhiányon azonban már nehezebben. Alkotó zsenije játszi könnyűséggel győzi le az akadályokat, a háborús élet ezernyi gondja közepette még arra is van ideje, hogy felépítse az azóta világhírűvé lett Gellért-szállót. * Azután jön a forradalom, a kom- mün, az elmenetel, a visszatérés és Bérezel Jenő visszaül ahhoz az asztalhoz, amely mellől elüldözték. Uj polgármester, uj irányzatok, uj levegő: a tanácsnok, akinek szépen iveit homloka felett jelentkeznek az Elöljárók Szerdán újra a szavazatszedő küldötség elé járulnak a közgyűlés pártjai. Ez alkalommal nem a tagadhatatlanul politikai jelentőségű alpolgármesterválasztás izgalmai üli meg a lelkeket, arról van szó, kik legyenek az uj elöljárók ? Az elöljárói törvény és a fővárosi közigazgatás mai szervezete az elöljárókat illetően nem tartalmaz nagyobbszábásu lehetőségeket a kezdeményezésre és az alkotásokra. Hiszen a legújabb időkben még az elöljáróságok épületének tatarozása is a központ hatáskörébe került át és a kerületi elöljáróságok alig valamivel csinálnak többet, mint a központi városháza rendeletéit végrehajtják. Egy elöljáró nem dicsekedhetik nagy alkotásokkal, nem építhet fürdőket és szeretetházakal, az elöljárónak az a dolga, hogy kerülete népének ügyes-bajos dolgaival törődjön, intézze a kereskedő- és iparosvilág kisebb-nagyóbb jelentőségű bizonyitvány-ügyeit, ellenőrizze az építkezéseket mérnökei, a közegészségügyet tisztiorvosai utján, egyszóval, hogy atyja legyen kerületének. Éppen ezért kevesebb energiát követel az elöljárói állás betöltőitől, mint a tanácsnoki és évtizedek hosszú sora óta az elöljárói állás olyan csúcspontja a fővárosi fogalmazási szaknak, amelyet majd mindenki elérhet, aki az állás elérésére szv 'égés időt a ranglétrán betöltő Tanácsnok, vagy éppen alpol- ister nem lehet mindenki, de 5 „óljáról grádus ott diszlik szá- i olyan köztisztviselő életpályáit, aki talán a magasabb értékű íunkateljesitményt követelő tanácsnoki állásra alkalmatlan lett volna. Világért sem akarjuk ezzel az elöljárói állást kisebbíteni, vagy le- csepülni a most szolgálatban lévő elöljárókat, hiszen bizonyos, hogy nyugodalmas állásukban becsülettel megállják a helyüket. Nem is erről van szó és nem ide akarunk kilyukadni. Azt akarjuk idejegyezni, hogy éppen azért, mert a köztudat szerint az elöljárói állás egy köz- tisztviselői pálya betetőzését jelenti, nem lehet és nem szabad erre az állásra a fiatalabbakat még akkor sem előrángatni, ha esetleg agilisabbak, tehetségesebbek és munkabíróbbak, mint idősebb kollégáik. Ha a városházi élet valamely szakaszán jogosult az ancien- nitás elve, akkor az elöljárói állás az, amelynél csak azt mondhatjuk az urnákhoz siető városatyáknak: Vigyázzatok az öregekre! Az elöljárói állás nem az az állás, amelynél fiatalos ambícióknak kell érvényesülni! Az elöljárói állás az öregek állása, azoké az öregeké, akik egy emberöltőnyi komoly munka után megérdemlik az elöljárói állás patriarchális és tisztes nyugalmát. Ezt ajánljuk figyelmébe a bizottsági tagoknak és — a fiatal törtetőknek is! A fiatalok várjanak, várjanak addig, amig rájuk nem kerül a sor. Az elöljárói állás nem a stréberség, hanem a Hor jutalma!
