Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-18 / 20. szám
VI. évfolyam £ú. szám Budapest, 1929 május IS UJ BUDAPEST Előfizetési árak: Egész évre ..........................................30 pengő Fél évre .............................15 pengő Egyes szám ára 60 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Visegrádi-utca 19. Telefon: Llpöt 923-23. Posfatakarékp. chequeszámla: 30913. MB Irta: Petrovácz Gyula a városházi hivatalok elhelyezésére minden tekintetben alkalmas. Még akkor sem volna szabad ennek a? épületnek az átalakítására, lebontására, vagy újjáépítésére gondolnunk, ha olyan pénzbőségben volnánk, mint aminek ellenkezőjében élünk. Tény az, hogy a Károly- köruti rész a Károly-körut méreteihez és az épület fekvéséhez képest szegényes. Ez a rész nem válik díszére a székesfővárosnak. Itt kell tehát keresni a városház-kérdés rendezésének természetes megoldását. Ezt a részt kell az előbb említett szempontoknak megfelelően monumentális formák között uj kiképzéssel ellátni és a Belváros közlekedési igényeinek, továbbá üzleti és szabályozási igényeinek a kielégítésével is az uj városháza építésén, k tengelyévé tenni. Ma azonban erre sem lehet gondolni. Pénzügyi nehézségeink sokkal nagyobbak, semhogy most még ezt aktuálisnak lehetne nevezni. De ha van a városházépités problémájában valami, amire ma is gondolni kell a jövő érdekében, akkor csak ez lehet az egyetlen gondolat, aminek a megvalósítása a jövőre nézve reális elképzelést nyer. A második tétel, amit jó lesz leszögezni, — az, hogy a városházák sohasem szoktak perifériális kerületekbe vándorolni. A világon mindenütt, minden metropolisban a városháza a belvárosban van elhelyezve. Tehát azok a gondolatok, amelyek szerint a központi városházát a Ferencvárosban, az Erzsébetvárosban, vagy a Lipótvárosban akarják elhelyezni, már alap- gondolatuknál fogva — elvi és gyakorlati szempontból egyaránt — tévesek. A harmadik tétel, amit szintén szem előtt kell tartani, annak a kétségtelen ténynek a megállapítása, hogy az uj székesfővárosi városháza felépitésének időpontja még a következő évtizedben sem lesz esedékes. Nem valószínű ugyanis, hogy a főváros pénzügyi helyzete rövidesen annyira megjavuljon, hogy az uj városháza megépítésének az ötlete aktuálissá váljék. A székesfővárosra az elmúlt háborús esztendők óriási terheket raktak. A háború alatt elmaradozott a szociális fejlődés, aminek következtében egész sereg égető probléma vár megoldásra a közelWinOSPOLZTIKAI ESC KÖZGAV HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dr. Kell-e uj városháza ? Pünkösd 1929. A városházi hamu alatt rosszindulatúan pislog a parázs és a pünkösdi szél nem fogja lángnyelvekké varázsolni e zsarátnok rosszillatu sercegését. A kinyilatkoztatás nagy ünnepe nem képes az öröm piros tüzét felgyújtani a közgyűlési terem ólmos ködében pünkösdi zsolozsma ünnepi liallelulája helyett borgőzös kortestanyává züllik a jövő héten a törvényhatósági bizottság tribünje, ahol előreráncigált ürügyek kapcsán a tőlük régesrég elfordult választóközönség figyelmét és érdeklődését igyekszenek felkelteni azok, akiknek eddigi működése klikkek és Matériák kicsinyes játékaiban merült ki. Az urak most egyszerre felfedezik, hogy üzemi kérdés van a világon és a semmittevés három tunya esztendeje után közismert frázisaik csúnya áradatát fogják csattogtatni. A fővárossal szemben megvédik az urak a nagyközönség érdekeit, de megvédik a lakókat is a háztulajdonosokkal szemben, mert ez nekik régi propagandatémájuk, amelyet egyetlen pillanatig sem hagynak kiaknázatlanul, óvatosan ügyelve arra, hogy más párt a lakók érdeliében szót ne merjen emelni, mert akkor vége az ö nehezen megszerzett népszerűségüknek. Am a lefolyt törvényhatósági bizottsági ciklus alatt egyéb problémák is voltak, mélyen tisztelt túloldal, önök céltalan és oktalan obstrukciókban, zagyva interpellációkban és komolytalan indítványokban élték ki három hosszú esztendő alatt alkot- m nein tudásukat és tehetségtelen- ségüket! Végig fogjuk hallgatni a rendkívüli közgyűlések ünnepi szónokait: az ismerős tenorok abban csúcsosodnak ki, hogy mindenért a város vezetősége a felelős és azok a guvernamentális pártok az okai mindennek, amelyek a város vezetőségének politikáját a törvényhatósági bizottság üléstermében fedezik. örömmel várjuk az alkalmat: a szónokok szobrot állítanak önmaguknak, megveregetve egymás és önmaguk vállát a fórumon. Epedve várjuk a pillanatot: újra kiderítik, hogy csak az ő pártjuk jelenti az utat, az igazságot és az életet, hogy ők a népboldogitás patentirozott lovagjai, az eszme grállovagjai, meg- félemlithetetlen és rettenthetetlen hősök, történelmi szükségszerűség, akikről csak azért nem nevez el életükben utcát a Közmunkák Tanácsa, mert annak más pártállása többsége fájdalmasan ellentáll a népakarat parancsoló szavának! De le a lepellel és lássuk, hogy a piedesztál egyszerű söröshordó és a kongó frázisokban hányszor, de hányszor csalódott Budapest népe! Az ő pünkösdi lángjuk görögtüzes fellobbanás, lidérces szemfényvesztés, amely vakíthat pillanatnyilag, de az ellobbanó fény után csak a magnézium enyhe szagát érzi a szemeit káprázni érző tömeg. A nagy harci zajban egyetlen biztató momentum van: a választások szelét érzik odaát a legények, akik most sietve igyekeznek menteni, ami még menthető! A napisajtóban és a szaklapokban egyaránt nagy intenzitással vetődött felszínre az uj városháza építésének régikeletü problémája. Építészek és városrendezők előszedték a háboruelőtti boldog Nagy- Magyarországból átmentett terveket, amelyek uj székesfővárosi városháza építéséről és elhelyezéséről szólanak. Ezek a tervek — kivétel nélkül — az uj városházának a főváros valamely más helyen, lehetőleg a Dunapar- ton való felépítését propagálják és egy monumentális uj, nagy, hatalmas, modern városháza építését látják szükségesnek. Buzgalmukban nem alterálja semmi ezeknek a terveknek felfedezőit és propagálóit. Készek háztömböket lerombolni, készek a legdrágább telkeket kisajátítani, hogy nagyszabású elgondolásuknak megfelelő tér biztosittassék. Én a magam részéről csodálkozom az optimizmusnak ezen a hihetetlen mértékén, amelyet legföljebb pénzügy- minisztereknél szoktunk meg. Ez azonban reális kérdésekkel foglalkozó szakembereknél szokatlan jelenség. Mintha a székesfővárosnak egyéb gondja nem volna, csak a városháza elhelyezésének problémája. Mintha gazdasági, üzemi, szociális téren minden a legteljesebb rendben volna és csak arról volna szó, hogyan lehetne ezt a teljes rendet, jólétet és gazdagságot egy monumentális uj épületben a világnak a szeme elé állítani. Olyan tervek szék, amelyek még Nagy-Magyar- trszág idején és egy megnyert világháború esetén is utópiák volná- aak. Olyan tervek látnak gazdasági írvekkel illusztrálva napvilágot, xmelyek éppen a propagálás hangossága és az érvek erőltetett alá- luzása miatt élénken foglalkoztatok a közvéleményt és alkalmasak irra, hogy egyes érdekelteket meg- évesszenek. Szükségét érzem tehát innak, hogy e forró agyvelők le- mtése céljából egy-két ténymegál- apitást tegyek. Az egyik tény az, hogy a mai vá- osháza központi épületének Város- láz-utcai nagy négyszöge — múmiák jellegű művészi alkotás, mely sem architektonikus okokból, em a városszabályozás szempont- ából nem tűri meg a lebontást, agy átalakítást, szilárdság és alap- ajzi elrendezés tekintetében pedig jövőben. Ilyen körülmények közöt az amugyis adókkal túlzottan te] beit polgárság vállaira semmiesetr sem lehet reárakni újabb terheke különösen akkor, amikor egyelőr nem égetően szükséges építkezései kel akarnak költségeket csináln Ha akadna a székesfővárosnak i egy Vigyázó grófja, aki erre a cél ra nagy végrendeleti hagyomány juttatna, — akkor talán fel lehe vetni az uj városháza megépítésé nek a gondolatát. Ebben az esetbe: is csak a közel jövőben lehetne sz az építkezés megindításáról. M: akik a város polgárságával szem ben komolyan érezzük a felelőssé get, készséggel vállaljuk a „szül látókörű“, az „elmaradott“ és ezek hez hasonló jelzőket, amelyekkel : tervező fantaszták és Protektorat! bennünket megtisztelni szoktat Mindezek ellenére arra fogok tőre kedni, hogy a főváros polgárságé nak vállairól ennek az uj fényé gető tehernek a veszedelmét tőlen telhető erővel elhárítsam. * A szerkesztő megjegyzése: Külö nős örömmel adtuk közre Petro vácz Gyula barátunk tanulmányát mely az első komoly szakvéleménj ebben a nagyfontosságu kérdésben Örömünket fokozza az a körül meny, hogy pár héttel ezelőtt „N< álmodjunk!“ címmel vezércikkbei foglalkoztunk a városrendezés: szakértő álmaival, azzal a kére iemmel, hogy a gazdasági leromlottság tragikus borsóján mi álmodni nem tudván, csináljanak egyszerű és praktikus megoldásokat, passzolókat egy háborút vesztett nemzet önmagát leépítő fővárosához! Nem kérünk a malter álmaiból, világra szóló uj sugárutak- ból, égig nyúló városházákból, Rip van Warga békebeli álmodozásaiból! Ezen álláspontunkat csak megerősítik Petrovácz Gyula fenti értékes gondolatai és azon reményünket fejezzük ki, hogy a törvényhatósági bizottság végre rá fog arra ?szmélni, hogy nem fantasztikus ílmodozásokra, hanem komoly, szerény és reális városrendezési politikára van szükségünk. Szükségünk ran arra, hogy a telekszabályozási, elekrendezési és hasonló ügyeket lellő gyorsasággal végezze a város- rendezési ügyosztály, amely helyesen teszi, ha véglegesen szakit a Warga-féle kivihetetlen és megvaló- űthatatlan ábrándozásokkal!
