Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-18 / 20. szám

tuMumPEsr 1920 május 18 2 „Adószedő66 lesz a végrehajtó uj elnevezése Egész Európában Budapesten legolcsóbb az adóadminisztráció — Honffy adóhivatali igaz­gató előterjesztést tett a tanácsnak uj adóhivatali és végrehajtói állások megszervezésére — Az Uj Budapest tudósítójától — Tőke György ST JUS Budapest, VI., Hungária-körut 79. TELEFON: L1PÓT 975-62 GATSKA FERENC szobafestő, mázoló és butorfényező Budapest, IV., Váci-utca 59. Vállal minden e szakmába vágó munkál. Szentgyörgyi és Társa Fűtés. Viz. €áz. VIII., Baross-u. 88. Tel.: J. 308-97. 7 A S I száraz utón való fénymásolós KUNSTXDTER VILMOS, papirneműgyáros KOzpont Vm.. József-kürut 7. Tel.: J. 800—58 Gyár: YIII., Conti-utca 88. Telelőn: J. 808—88 Horváth Sándor S« Budapest, Rökk Szilárd-utca 39. Uj cser épkályhák, kandallók, taka- réktüzhelyek, fayence falburkolat és vaskályhák állandóan raktáron LOPOS GYULA JÁTSZÓTEREK BERENDEZÉSE,ISKOLAPADOK ISKOLAI BÚTOROK, ATLÉTIKAI SPORTCIKKEK ÉS TORNASZEREK GYÁRA BUDAPEST. III.. Bécsi-ut 85.' Tel: Ó. 625- 05. Árjegyzéket és költségvetést felszólításra küldök. Tagadhatatlan, hogy a leginostoliábh szak a városházán az adóhivatali. Egyetlen inás szak nincs a városi tiszt­viselői pályán, ahol nagyobb lenne az ideiglenes személyzet létszáma, mint a végleges tiszti állásban levőké. Az adó­hivatal birodalmában, amelynek Honffy Lajos adóhivatali igazgató a fővezére, ez a lehetetlen állapot uralkodik, hogy 276 végleges tiszti állással szemben 344 főből áll az ideiglenes személyzet. Az első kérdés természetszerűleg az, mi volt az oka, bogy a végleges sze­mélyzettel szemben ennyire megnőtt az ideiglenes tisztviselők számai A főok az, hogy a háború alatt és után alapo­san megnőtt a főváros adóhivatali tevé­kenysége: igy az elmúlt esztendőben a főváros adószámviteli osztályai 268.678 főkönyvi számlán, 878.893 naplótétellel, 206.679 lajstromtétellel és 30 különböző nyilvántartással intézték 203.742 adófi­zető ügyes-bajos dolgát olyképen, hogy 229,589.198 P 38 fillér bevételt kezeltek. Naponta átlag 1000 darab (évente 350.000 darab) megkeresés érkezik a kerületi aószámviteli osztályokhoz a különböző székesfővárosi és vidéki idegen hatósá­goktól, ott előirt és nyilvántartott hát­ralékoknak közadók módjára való be- hajtása iránt. Mindezeket a teendőket 276 végleges. 85 ideiglenes, 248 havidíjas hivatalnok. 50 kisegítő munkaerő, 501 javadalmi őr­ségi, 265 ellenőrzési alkalmazott, 222 al­tiszt összesen tehát 1647 alkalmazottból álló személyzet végzi. Nem érdektelen, hogy mibe kerül ez a személyzet a fő­városnak. Az adó behajtására és keze­lésére fordított összes személyi kiadás, beleértve a dologi kiadásoknak azt a részét, amely személyi kiadásokkal van kapcsolatban, mindössze 5,481.847 pengőt tesz ki, amely összeg az adóhivatalok által kezelt pénzeknek 2.38 százalékát jelenti. Büszkén állapíthatjuk meg te­hát, hogy Lamotte tanácsnok és Honffy adóhivatali igazgató igazán mintaszerű vezetése alatt Budapesten van Európa legolcsóbb adóadminisztrá­ciója. Annak a fegyelemnek, amelyet Hon­ffy igazgató személyzetében tart, és annak a példás becsületességnek, amely­lyel a tisztviselők a rábízott milliárdos érdekeket kezelik, köszönhető, hogy a z adóhivatali tisztviselők munkássága minden dicsére­tet megérdemel. A helyzet azon­ban az, hogy amig az összes többi sza­kon 1—40 százalékig terjed az ideiglenes és havidíjas hivatalnokok száma, az adóhivataloknál ez az arány 139 száza­lék, sőt ha a speciális feladatkörben dolgozó javadalmi tisztikart, a kerületi osztályvezetőket és a központi tisztvise­lőket figyelmen kivül hagyjuk megálla­pítható, hogy a napi folyómunkát 168 százalékban ideiglenes alkalmazottak végzik. Abban a kiváló logikával meg­szerkesztett memorandumban, amelyet Honffy igazgató e tárgyban a pol­gármesternek benyújtott, felhívja a fi­gyelmet arra is, hogy nagyobbszámu ideiglenes munkaerővel adminisztrálni nemcsak nem lehet, de nem is szabad. Különösen nem szabad egy olyan sza­kon, amelyen különleges felelősségteljes munka folyik, amely szak hivatalainak helyiségeiben naponként a közönség százai megfordulnak, akikkel való érint­kezés szaktudóst, törvényismeretet, ta­pintatot és megbízhatóságot igényel. Halaszthatatlanul szükségesnek mutat­kozik tehát a havidíjas és ideiglenes alkalmazottak egyrészének végleges ál­lásba való szervezése. Nem uj alkalmazásokról van szó, ha­nem arról, hogy gyakran évtizedek óta szolgáló ideiglenes hivatalnokok a szor­galmukkal és becsületességükkel régóta megérdemelt végleges állás révébe jus­sanak. Javaslója tehát Honffy igaz­gató, az eddig 199 főnyi adóhivatali stá­tusnak 318 főnyire, a 77 főnyi végrehaj­tói státusnak 124 főnyire való szaporí­tását. Ebben az átszervezésben benne foglaltatik a jelenleg szerződéses alkal­mazásban levő, de szintén átszervezést igénylő 11 főből álló javadalmi tisztikar részére létesítendő állások. Érdekes ré­sze az előterjesztésnek, amely a végre­hajtói elnevezést megváltoztatja olykép­pen, hogy az eddigi végrehajtó tisztből adószedő tiszt, a felügyelőből adószedő felügyelő lesz. Különösen méltánylást érdemlő része a Honffy-féle előterjesztésnek az a ké­relem, hogy az igazgatói állást sorozzák be a III. fizetési osz­tályba. Ma 59 osztály és 34 kirendelt­ség 1647 főből álló tiszti és altiszti sze­mélyzete áll az adóhivatali igazgató igazgatása alatt. A háború utáni idők nagy gazdasági átlalakulása az úgy­szólván napról-napra változó adótörvé­nyek és adórendeletek annyira szétága­zóvá tették az adóhivatali igazgató ügy­körét és hatáskörét, hogy ez az állás fontos pénzügyi szakismeretek és a köz­élet minden vonatkozásában jártassá­got igénylő közjogi állássá fejlődött. Értesülésünk szerint Lamotte Ká­roly ' dr. pénzügyi tanácsnok, aki Honffy igazgatót a javaslattételre felhivta, a polgármesterhez intézett elő­terjesztésben a javaslatot magáévá tette, annál is inkább, mert a felmerülő költségtöbbletet már az 1930-i költség- vetésbe be tudja illeszteni. Az elnöki ügyosztály már megkezdte Honffy előterjesztésének feldolgozá­sát, amely mindössze évi 200.000 pengő­vel, tehát alig négy százalékkal szapo­rítaná az adóhivatali személyzeti büd­zsét. A személyzetszaporitás kérdését még a nyári szünet előtt letárgyalja a főváros törvényhatósági bizottsága, és az sem kétséges, hogy a javaslatban érintett állampénzügyi érdekekre való tekintettel a kormánybatóság sem fog elzárkózni a sürgős jóváhagyástól. Ha talán a köztndat szerint nem is a leg- szimpatiknsabbak az adóhivatali em­berek, kétségtelen, hogy az ö pontos, megbízható működésükön nyugszik fő­városunk háztartása. MiSYSR ÉPÍTŐ HÉSZVÉSYTÜRSUL1IT BUDAPEST, VI., TERÉZ-KÖRUT 84. Telefon: T. 272—64. Alapittatott 1889-ben. Sürgönyeim: „Épitő 272-64. Budape»t.“ Mindennemű vízépítés, folyamazabályozá* é* csatornázás. Kotrások dunai műtárgyakkal, c#a~ tornakotrókkal és excavátorokkal. Dunai homok­éi kavicseladáa él szállítás. Vízi szállítások és darukkal való kirakodások. Alapozások, mély­ét magasépítés. Ut- és vasútépítés. Hídépítés. Mindennemű beton- és vasbetonópités. Komun- káiatok. Városi csatornázások és vízvezeték. Hajó- és kotrójavitótelep és téli kikötő A póttagon Munkácsy Ernő épület- és műlakatosmester, takaréktűzhely- és kályhakészltó ♦ BUDAPEST. VII., Rózsa ncca 39 Telefon- J 312-30 KASS BÉLA BUDAI VIGADD vendéglője és kávÉüázo II., Szilágyi Dezső-tér 5. Mi ÚJSÁG A O VÁROSHÁZÁN — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházi/ bizottság tag űrt — Május hullatja ránk le szir­mait, mélyen tisztelt Szerkesztő ur és a városházi boltíves folyosók alatt úrrá kezd lenni az az álmos hangulat, amely legbiztosabb jele a nyári vakáció közeledésének. Még a közlekedési bizottság legutóbbi ülésén sem volt szükség a kitűnő Lobmayer tanácsnok nagyobbfoku elnöki művészetére, mert az egyéb­ként viharos hullámokat felvető autótaxi-tarifa rendezési ügyben is hamarosan lecsillapultak a ke­délyek. A központi választmány legutóbbi ülése, amelyik szintén e héten „zajlott“ le, csendben és una­lomban telt el, hogy az ehavi köz- igazgatási bizottsági ülés szokásos magasszinvonalu vitájának né­hány megjegyzésbe való tömörülé­séről ne is szóljunk. Ez azonban csak amolyan műnyugalom és a csend alatt felhalmozott puskaporos kamra alig várja az alkalmat, hogy felrobbanjon. — Lesz erre mód és alkalom? — De még mennyire! A pénteki közgyűlésen nagyobb viharok fog­nak kirobbanni az üzemi kérdés és a lakásprobléma miatt. Fel fognak vonulni az összes szónokok, a la­kóktól a háziurakig oda és vissza, hogy előadják véleményeiket, ame­lyek azonban már túlságosan unal­masak, annyira nem híd senki ebbe az agyoncsépelt témába uj szint vagy uj hangulatot hozni. Tudjuk, hogy Bródy Ernő haragszik a házi­urakra, az sem kétséges, hogy Németh Béla dr. viszont nem a szo­ciáldemokratákat óhajtja keblére ölelni, amikor a lakáskérdés tagad- hatalanul nagy fontosságú problé­májának megoldásáról van szó. Az eredmény azonban előrelátható: lesz egy igen értékes határozati ja­vaslata a tanácsnak, amelyet Liber tanácsnok a tőle megszokott rutin­nal fog elkészíteni, ezt a javaslatot pedig, amely a kecske és káposzta alapelvén épül fel, egyhangúlag magáévá fogja tenni a tekintetes törvényhatósági bizottság. Az akta felkerül a népjóléti miniszterhez, fogunk olvasni a lapokban híreket arról, hogy már az iktatóból egye­nesen a miniszter elé került, a mi­niszter elolvassa, talán el se olvas­sa, mert úgyis tudja, hogy mi van benne — és marad minden a régi­ben. — Sok közgyűlés lesz még? — Túlzottan sok nem igen lesz, tekintettel arra, hogy Ripka atyán­kat már díszkapuval várja Reichen­hall, hogy ott az elnöklésben kifá­radt hangszálait kikurálja. Válasz­tások nem lesznek már, hiszen min­den állás be van töltve... — És a főpolgármesteri állás? — Úgy látszik, hogy Ugrón jöve­tele és Ripka elmenetele is némi el­tolódást szenved, mert az egész vá­rosi probléma a közigazgatási ja­vaslatnak erős felsőházi vitája mi­att valószínűleg csak kora ősszel kerül a parlament elé. Ripka pedig minden valószínűség szerint addig a helyén marad, hacsak a Társada­lombiztosítónál nem állanak be időközben olyan sürgős változások, amelyek az ő odajövetelét indo­kolttá teszik. Ugyanezen okból kés­ni fognak az alpolgármesteri front változásai is, vagyis egyelőre min­den marad a régiben. — Bizottsági tag ur hol tölti a pünkösdi ünnepeket? — Hol másutt, mint Balatonkene­sén, ahol már a régi szálló összes szobáit kitakarittatta, kiszellőztette az ünnepek közeledtével a kitűnő Kuszenda igazgató. Zsúfolva lesz Balatonkenese az ünnepekre, bi­zonyságául annak, hogy a fővárosi tisztznselők mind nagyobb szám­ban fedezik fel, hogy van nekik egy kedves, értékes szép helyük, ahol a napi gondoktól mentesíthetik ma­gukat. Pünkösd előtt Bérezel Je- nőék voltak lent egy hétig, meg Lobmayer Jenőné, aki négy napra akart lemenni és olyan kitünően érezte magát, hogy négy hét lett. belőle... Jelentem Szerkesztő ur­nák, helyszíni tanulmányaim alap­ján, hogy a koszt kitünőbb, mint valaha, a kertészet gyönyörűen fej­lődik, nyáron pedig a kotrógépek olyan strandot fognak készíteni, amelyik büszkesége lesz az egész Balatonpartnak. Pünkösd után ter­mészetesen megint kiürül Kenese, hogy azután egy illusztris társa­ságnak adjon helyet. — Kik mennek le? — Sipőcz polgármester, azután Wolff Károly, Kozma Jenő és Gaár Vilmos, hogy a minorum gentium csapatairól ne is beszéljünk. Négy­öt napra van a társaság tartózko­dása odalent tervbevéve, de lehet, hogy egy hét lesz belőle. A kenesei sejour politikai jelentőségéhez meg­jegyzéseket ez alkalommal fűzni nem akarok, csak közlöm, hogy az urak minden valószínűség szerint nem a cserebogarak halhatatlansá­gáról fognak értekezni... — Ne mondja, kedves dr. Város- házy! Ezt Ön nélkül is kitalálja ol­vasóink hűséges tábora. Inkább ar­ról nyilatkozzon, mi az oka annak a néhány feltűnő áthelyezésnek, amely hirtelenül látott napvilágot a Fővárosi Közlöny legutóbbi számá­ban? — Többféle verzió van forgalom­ban, amelyekről azonban nem tar­tom ildomosnak a részletes beszá­molót. A számvevőségi főtanácsosi áthelyezést a főtanácsos ur, hir szerint, egy interpellációnak kö­szönheti, amelyik bejegyeztetett és nem mondatott el. — Meg is fogja köszönni! — Magam is amondó vagyok. Függetlenül azonban ettől az eset­től, amellyel nem akarok részlete­sebben foglalkozni, furcsának tar­tam, hogy bizottsági tag uraknak ne legyen egyéb dolguk, mint sze­mélyi ügyekben való lurkálás. Ka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom