Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-08-11 / 31. szám
ujBumPEsr 1928. augusztus 11. az ő amsterdami tartózkodásuk csak részlete volt egy nagyobb útnak, amelynek főbb állomásai Köln, Berlin, Párizs és Hága. Azoknak a hölgyeknek és uraknak, akiket erre a tanulmányútra kiküldtünk, köszönheti a főváros azt, hogy iskolai tornánk ma Közép-Európaban a legelsők közé tartozik. Hogy ezt az iskolai tornát változatlanul nívón tarthassuk, volt szükség erre a tanulmányútra, amely ismétlem, egyáltalában nem kárbaveszett költség. ü ___Közben szólt a telefon, a titkárkisasszony mind türelmetlenebbül tekintgetett be az ajtón, jelezvén, hogy az előszobában a kihallgatásra jelentkezettek egész tömege várakozik. Búcsút vettünk tehát Purébl tanácsnoktól, abban a meggyőződésben, hogy Budapest köz- oktatásügye igazán jó kezekbe van lei é ve. Re jiélyes utakra IMI az aulolaxi-dgy A kereskedelmi minisztérium magának akarja iennlariani az ui engedélyesek kijelölésének jógái? — Egy bizonyos: Szem Istvánra nem lesz lűbb az aniélaxi — Még mindig rendezetlen a tarifa ügye — Az Uj Budapest tudósítójától — Jelentette az Uj Budapest, hogy a belügyminisztériumban, illetőleg a kereskedelemügyi minisztériumban az autótaxik számának szaporitásá- ról szóló fővárosi szabályrendelet jóváhagyása napok kérdése. A legutóbbi időkig úgy volt, hogy a kormányhatóság simán jóvá fogja hagyni a szabályrendeletet, amely ötszázöt uj autótaxit állit a pesti utcára. Néhány nappal ezelőtt azonban olyan zavaró momentumok léptek fel a szabályrendelet körül, amelyek egyrészről alkalmasak arra, hogy újra hónapokra odázzák el a nagyfontosságu probléma megoldását, másrészről fel kell hogy ébresszék a legszélesebb körök érdeklődését a kereskedelemügyi minisztérium illetékes ügyosztályának viselkedése iránt. Lobmayer tanácsnok, a közlekedési ügyosztály vezetője, annakidején soronkivül terjesztette fel a közgyűlési határozatot a belügyminisztériumhoz, amelynek részéről Tom- csányi miniszteri tanácsos véleményezés céljából az aktát lekiildte a kereskedelemügyi minisztériumba Wimmersperg államtitkárhoz. Azok, akik az autótaxi rendszámok adományozása során uj exisztenciát remélnek teremteni maguknak, természetszerűleg a legnagyobb figyelemmel kisérték az akta minden mozdulását. Az államtitkár ur azonban az érdekeltségek nála járó küldöttségeinek kijelentette, hogy egyáltalában nincs szó arról, hogy az autótaxi-aktát hamarosan elintézi a kereskedelemügyi minisztérium. „Látják az urak — mondta az államtitkár, az asztalán felhalmozódó aktacsomókra mutatva — hat heti restanciám van, és igy igazán nem tudom, hogy az önök ügyét mikor fogom elintézni.“ Azt azonban kijelentette Wimmersperg báró, hogy szó sincs arról, miszerint a minisztérium változatlanul jóváhagyná a főváros törvényhatósági bizottságának határozatát. Más oldalról szerzett információink is megerősitik, hogy az autó- taxi-ügy rejtélyes utakra tévedt, amelyekről senki sem tudja, hogy hova fognak kilyukadni. Sőt arról is van hiríink, hogy a kereskedelexn- iigyi minisztérium a szabályrendelet jóváhagyása során meg fogja fosztani a fővárost attól a jogától, hogy az uj jogosítványokat kiadja, eszerint az engedélyek kiadását a szabályrendeletben, illetőleg az azt jóváhagyó leiratban a kereskedelemügyi miniszter fenn fogja tartani a saját számára. Az érdekeltségek körében természetesen nagy megdöbbenéssel forognak közszájon ezek a hirek, annál is inkább, mert már a főváros vezetőségének is van értesülése arról, hogy az ügy nem megy simán. Az autótaxi-ügy körül meginduló huza-vona egy nagyon jelentős eredménnyel jár: Szent István ünnepén, a külföld és a magyar vidék nagy budapesti találkozása idején, Budapesten megint nem lesz elég autótaxi, az engedélyre várók és a sok száz uj kész kocsival rendelkező magyar autóipar ölhetett kezekkel várhatja, címig Wimmersperg államtitkár ur fel fogja restanciáit dolgozni. Ugyanakkor a taxaméter-órák felállításának anomáliájáról is meg kell emlékeznünk. Tudjuk a múltból, hogy a tarifa- és a taxaméter- órák között sohasem volt összhang, illetőleg mindig bizonyos átszámításokra volt szükség, hogy az utas a tarifát kiszámíthassa. A be nem avatottak, főleg a külföldiek és vidékiek emiatt gyakran meg voltak tévesztve és ez autótaxi-közle- kedósünknek egy súlyos szépséghibája volt. Szokássá vált a nagy- közönség körében a taxaméter órákat gyártó vállalatoknak az okolása és lassanként egy olyan tévhit alakult ki, hogy ezek monopo- lisztikus helyzetüket kihasználva, a közönség érdekeivel nem törődve, kényelmes lassúsággal végzik az át- szerelési munkálatokat. Ezen a téren is az az igazság, hogy az órákon minden változás azoknak érzékeny preciziós szerkezete miatt cpak rendkívül aprólékos és hosszadalmas munkával történhetik meg és ha most a kiadandó uj rendszámok alkalmával a kocsiknak órákkal való ellátása akadálytalanul nem lesz lebonyolítható, annak a függőben levő tarifakérdés az oka. Tudniillik a rendelkezésre álló hosszú hónapok alatt a tanácsnak bőven lett volna ideje a tarifa végleges megállapításához, mert ha ez most csak az utolsó percben fog megtörténni, megint hosszú hetekbe, esetleg hónapokba fog kerülni, mig az összes autók el lesznek látva a megfelelő órákkal. Érdeklődtünk a gyáraknál, ahol szintén azt mondják, hogy munkásaik ölhetett kézzel ülnek, mert nem tudják, hogy a mai húsz százalékkal, vagy pedig csak tiz százalékkal csökkent tarifa lesz-e érvényben. Az óráknak más-más tarifával való átdolgozása hosszú hónapokig tartó technikai munkát igényel és jelenleg az a helyzet, hogy az uj rendszámok kiadásakor, vagy még később fogják a tarifát megszabni, a gyárak tehát nincsenek abban a helyzetben, hogy az órák átalakitásához hozzáfogjanak. Mennyivel célszerűbb lett volna a tarifa végleges megállapítását előbb eszközölni, hogy mire az uj rendszámok kiadására kerül a sor, addig az átalakítások nagymunkája elvégződött volna s az összes taxik a tényleges tarifát matató órákkal jártak volna. Központi fűtések, viy.vezetéki-, s csatornázási berendezések ROHONCZI HUGÓ oki. mérnök egészségügyi műszaki berendezések gyára Budapest, VI., Fóihi ut 19. sz_ LOPOS GYULA szabadalmazol! ISKOLAPADOK, ISKOLAI BÚTOROK ATLÉTIKAI SPORTCIKKEK ES TORNASZEREK GYÁRA BUDAPEST, III., Bécsi-ut 65. Tel.: Ó. 625—05. Árjegyzéket és költségvetést felszólításra küldök. Kovács Oszkár BÁDOGOSMESTER érckoporsó és temetkezési cikkek készítője BUDAPEST, IX., Gyep-u. 56. szám Telefonhivó: J. 1,45—45. Malid, leiszerel te, gyári drbaa: LL0YDKERANHA1PARR.T. BUDAPEST, V., MÁRIA VALÉR1Á-U. 10 Telefon: Lipót 989—75 Ml ÚJSÁG A O VÁROSHÁZÁN ( 7 Mi újság a városházán, kedves ár. V árosházy bizottsági tag urf Hallom, hogy a polgármester ur nem a legjobb véleménnyel van Önről. .. Igaza is van Öméltóságának, kedves Szerkesztő ur, és egyebet mit tehetvén, szánom-bánom bűneimet, és tisztelettel kérem felmentésemet. A bűnt azzal követtem el, hogy megírtam a polgármester Ur ötvenedik születésnapját, amely szeptember 19-én fog bekövetkezni. Az Uj Budapest természetszerűig jár Öméltósága szentesi nya- tülőhelyére is, és a Podeszta nagy megdöbbenéssel vette tudomásul, ■igy a nagy titok napfényre de- r1il}t\-• Ki is jelentette hűséges tit- kái ának, Farkas Ákosnak, hogy meg fog szökni mindenféle ünneples elől. öt ne ünnepeljék azért, hogy állítólag öregszik, amikor még mindig ő a legfiatalabb. — Kihirdetem a bíróság határozatát: A vádlott előrehaladott korán felül a polgármester fiatal kora az egyetlen enyhítő körülmény, és ezért a bit óság a vádlott bűnösségének kimondása mellett az ítélet meghozatalát egyelőre felfüggeszti. Ez ugyan nem teljesen perrencl- szerü, de azt hiszem, hogy Önt egyelőre kielégíti. Mit csinál egyébként a polgármester Szemesen? * — Már elmondtam a múltkor Szerkesztő urnák, most csak némi kiegészítéseket sorolok fel. Azonkívül, hogy úszik és csolnakázik eleget Budapest polgármestere, sakkozik is rengeteget. Öméltóságáról kevesen tudják, hogy egyik leghi- vatottabb ismerője a hatvannégy kockás mezőnek. Ellenfelei Sipőcz László, a polgármester testvéröccse. aki tudvalevőleg a Hangya igazgatója, és unokaöccse, Schindler Pál jog szigorló ur, a fia Schindler Árpád honvédelmi államtitkárnak, a polgármester sógorának. Az igazságnak tartozom annak megállapításával, hogy a nagy meccseken rendesen a polgármester szokott győzni, aki városházi ellenfeleit is igen gyakran megmattolja. A szentesi szép napok azonban mái nem tartanak soká, Nagyboldogasszony napján visszatér Budapestre Sipőcz Jenő és átveszi hivatala vezetését. Ugyanekkor szabadságra megy Fol- kusházy, aki különben az elmúlt napokban pár napra távol volt Budapesttől, a Tátrába ugrott fel kétnapos pihenőre... — Ha már a Balatonnál vagyunk, hogy sikerült a Kultur-napi — Kitünően. Két jelentésem van róla: az egyik szerint Ilovszky János barátom zamárdi-i villájában három napig egyfolytában aludt a Kultur-nap után, annyira ki volt merülve. A másik hírem Balatonkeneséről szol, ahol a Fővárosi Üdűlőtelepen kitűnő barátom, Ku- szenda Béla igazgató igazán nagystílű Kultur-napot rendezett, bizonyságául annak, hogy nemcsak az üzem rendbentartásához, hanem az ünnepségek rendezéséhez is nagyszerűen ért... Tehát Balatonkenesén a Kultur-nap már délelőtt kezdődött, volt tenniszverseny, uszóverseny, csónakverseny, gyönyörű dijakkal, külön a hölgyek és külön az urak számára. A versenyek erősen vonzották a versenyzőket, akik között nagyszámmal szerepelt a fővárosi tisztviselőkön kívül a kenesei és almádi intelligencia is, sőt számoson voltak, akik Balatonfikredről menekültek át a Kultur-nap tumultusai elől a kies- fekvésű Kenésére. Délben cliszebéd volt különleges menüvel, a Kultur-napra való tekintettel a. fő- pincér ceruzája ez alkalommal kivételesen csak egyszerűen irt. Délután mókás versenyek voltak; volt nagy kiszolgálási verseny, hogy melyik pincérlány tud lassabban kiszolgálni. A lassusági verseny eredményét megállapítani nem lehetett, mert az összes pincérlányok holtversenyben együttesen győztek ... Este azután nagy kivilágítás volt, a két szállodát gyönyörű villanykörte-girlandokkal építették fel. Hatalmas lámpasor égett a hegygerincen is, úgy, hogy a kivilágítás tekintetében a kenesei üdülőtelep hors concurs megnyerte volna az első dijat, ha a Kultur-nap rendező bizottsága egyáltalában erre dijat tűzött volna ki. Nagyszerű kivilágítást rendeztek a strandon is, este félkilenc és kilenc között pompás tűzijáték fejezte be a nagyszerű ünnepséget. Azért éppen félkilenc és kilenc között rendezték a tűzijátékot, mert ekkor szünetelt az égihá- boru, és a bölcs Dulácska tanácsjegyző, a segitőalap igazgatója, nem kívánta összekavarni a tűzijáték villámait az ég villámaival... — Igaza volt a derék Jenőnek. Egyéb újság? — Vajmi kevés, hacsak annyi nem, hogy a derék Lázár Jocónak, Szerkesztő ur kitűnő kollégájának leánya született. Jocó barátunk egy évvel ezelőtt nősült, és már beköszöntött a kis trónörökös. — Na, a lányokat csak Hollandiában számítják trónörökösnek! Mivel pedig az Ön mondanivalója, úgy látszik, kimerült, elmondom, hogy miért lett lánya, fiú helyett Jocó barátomnak. Ott kezdődik a dolog, hogy Paizs Ödönnek, az Est lapok egyre kövéredő fővárosi rovatvezetőjének három leánya van. Mikor a harmadik leány megszületett, Paizs Ödön egy Amerikában tanult ősi indián átkot mormolt el magában, hogy mindazoknak, akik kinevetik őt a harmadik leány miatt, a jövőben csak leányuk szülessen mindaddig, amíg Paizsné fiúval nem örvendezteti meg az urát. A Paizs-féle indián átok borzalmasan beteljesedett: leány érkezett György Endréék portájára, leányunokája lett Schwét Henriknek, a Pester Lloyd nagypapa- munkatársának, és most beérkezett a harmadik leánycsemete Lázár Jocóékhoz. — Mi lesz ennek a vége? — A kontra és rekontra átkok szerint, Paizséknak a negyedik gyerekük is leány lesz, — amit tiszta szivemből én is kívánok nekik.
