Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-03-31 / 13. szám
4 m BUDAPEST 1928 március 31 Újabb támadás a hirdetővállalat monopóliuma ellen Hirdetések telefonfülkékért, vagy telefonfülkék hirdetésekért? — Az Ibusz az ujságárusitó pavillonok után a telefonfülkékre felveendő hirdetésekkel akar konkurrenciát csinálni a fővárosnak — Az Uj Budapest tudósítójától — Érdekes és minden részletében feltűnő ügy foglalkoztatja néhány hónap óta a főváros hirdetési vállalatára felügyelő bizottság tagjait. Egy magáncég ajánlatáról van szó, amely ftj ötletnek a felvetésével kapcsolatban a padhirdetések, farácshirdetések, valamint egyéb magánvállalkozások után újabb olyan hirdetési területet szeretne magánkézre juttatni, ami által ismét jelentősen csökkenne a hirdetövállalat egysége. A főváros törvényhatósága részéről elsősorban elvi szempontból tanúsítanak ellenkezést ezzel az ajánlattal szemben, másodsorban pedig azért, mert az ajánlat olyan feltételeket szeretne megszerezni a magánvállalkozás számára, amelyek maguk után vonnák a főváros hirdető- vállalatának minimális részesedését, viszont ugyanakkor leraknák az alapjait egy új magánhirdetési vállalatnak. Néhány hónappal ezelőtt egy még meg nem alakult cég ajánlatot tett a főváros hirdetővállalatának, hogy Budapest utcáin nyilvános telefon- fülkéket állít fel, a fülkék külső oldalaira hirdetéseket vesz fel és a hirdetések után húsz százalékot biztosít á főváros hirdetővállalata számára. Az ötlet új volt és az utcai telefonfülkék létesítésére vonatkozó alapgondolat valószerűnek látszott, bár rögtön az ajánlat megtétele után gyanúsnak tűnt fel a dolog azoknak a szakembereknek a szemében, akik ismerik a reklámüzlet fortélyait. Az ajánlattevő társaságnak egy miniszteri osztálytanácsos az exponense, maga a társaság mindenesetre nagyon jó összeköttetésekkel rendelkezik, sőt jó helyről kapott értesülésünk szerint az egész üzleti terv hátterében Budapestnek és egész Magyarországnak egyik legnagyobb beszerzési és szállítási vállalata, az Ibusz áll, amelynek, mint fél- hivatalos állami szervnek, természetesen megvannak a hathatós összeköttetései. Midőn a főváros hirdetővállalatának felügyelőbizottsága az ajánlatot vizsgálni kezdte, elsősorban az a szempont vetődött fel, hogy a hirdetések lesznek-e a telefonfülkékért, vagy pedig a telefon- fülkék a hirdetésekért. Az ajánlattevő cég egyelőre kétszáz utcai telefonfülkét akart felállítani. A bizottság kalkulációkat végeztetett az utcai telefonok rentabilitására és arra az eredményre jutott, hogy a vállalkozás üzleti alapjául semmiesetre sem a telefondíjakból befolyó jövedelmet szánták, hanem azt a jelentős jövedelmet, amely a telefon- fülkék oldalain alkalmazott hirdetésekből származik. Midőn eddig a megállapításig eljutott a bizottság, közelebbről kellett megvizsgálnia a kérdést. Az ajánlat szerint a magáncég a kétszáz utcai telefonfülkét teljesen a saját költségén létesítené, maga gondoskodna, a telefonok kezeléséről és mint önálló vállalkozás, maga bonyolítaná le a hirdetések felvételét is és azok után a^ főváros hirdetővállalatának húsz szazalékpt terítene meg. A vállalkozás vezetője felmutatta a magyar királyi kincstártól kapott koncessziót is, amely a felállítandó kétszáz utcai telefonfülke engedélyét erre a társaságra > uhazza. fia a dolog ilyen előrehaladott stádiumban van, nyilvánvaló, hogy nagyon jó összeköttetésekkel kell rendelkeznie a vállalkozónak, sőt bizonyos az is, hogy az összeköttetés szálai határozottan a kormány felé vezetnek és a kincstár által adott koncesszió minden tekintetben bizonyíték arra, hogy ^ ezt a dolgot az állam ', nem 'pedig a főváros tekinti kedvenc tervének. , hirdetővállalat felügyelőbizott- saga a konkrét adatok alapján megállapította, hogy telefonfülkék létesülnének ugyan a budapesti utcákon, de ugyanakkor létesülne egy új hirdető- vállalat is, amely feltétlenül nagy károkat okozna a főváros hirdetővállalatának. Állítólag az ajánlattevők részéről bizalmas körben elhangzottak olyan kijelentések is, hogy a kétszáz telefonfülke csak a magja annak a minden tekintetben rentoMlis és feltétlenül megvalósuló új hirdetési vállalatnak, amely hivatott lesz arra, hogy a székesfőváros hirdetővállalatától lassan elhódítsa Budapest minden hirdetési területét. Feltétlenül ezek mellett az üzleti szempontok mellett szólt az ajánlattevők által benyújtott tervezet is, amelyből kitűnik, hogy a kétszáz telefonfülke legnagyobb részét Budapest belső területén lévő forgalmas úttesteken és utcákban akarják felállítani. Ha a vállalkozásnak a nyilvános telefon-igények kielégítése lenne elsősorban a programmja, akkor speciálisan a külső területeken kellett volna először tervbe vennie fülkéket, mert a külterületek lakossága a legtöbb helyen tényleg nehezen juthat nyilvános telefonhoz. Ez viszont nem áll a belső városrészekre, a forgalmas útvonalakra, amelyeken úgyszólván minden második-harmadik házban, üzletekben, kávéházakban, dohánytőzsdékben úgyis van nyilvános telefon- állomás. E tény alapján logikusan fel kellett tételeznie a felügyelőbizottságnak, hogy a vállalkozás a fülkék nagyobb részét azért akarja a főváros legforgalmasabb részein elhelyezni, mert ott a kereskedők és általában a cégek sokkal jobban megfizetik az utcai hirdetéseket. A felügyelőbizottság többízben és hosszasan tárgyalta már a kérdést és elsősorban kifejezésre juttatta ismételten azt az álláspontját, hogy a fővárosi hirdetővállalat épségén nem enged rést ütni. Éppen a reldámpadok botránya alkalmával szögezte le a bizottság egyszer és mindenkorra azt a határozatát, hogy semmiféle magánhirdetési vállalkozás tervét és ajánlatát nem veszi figyelembe, eleve elutasítja a folyton felbukkanó fény-, aszfalt- és egyéb magánhirdetési vállalkozásokra vonatkozó ajánlatokat. A tél elején, midőn az Uj Budapest m egkezdt e a nagy harcot a hirdet ő- vállalat ügyvezetésének megtisztításáért, a bizottság a lapok utján is figyelmeztetett minden vállalkozót, hogy semmiféle ajánlattal ne forduljanak a hirdetési vállalathoz, mert engedményeket a főváros a vállalat egysége tekintetében nem tesz. Midőn az utcai telefonfülkékkel kapcsolatos ajánlat a bizottság elé került, éppen ezen az elvi alapon rögtön a legélesebb ellenzésre talált. Az ajánlattal mégis komolyan foglalkozni kellett, mert az ajánlatot komoly és nyomatékos módon tették meg. A bizottság előtt az elvi ellenzésen kivül azonnal nagy ellenszenvvel találkozott az ajánlattevők feltétele, még pedig különösen a főváros számára felajánlott csekély részesedés tekintetében, másrészt pedig azért, mert a magáncég saját kezelésében akarta lebonyolítani a hirdetések felvételét, tehát így új hirdetési vállalat is alakult volna az utcai telefonfülkék létesítése kapcsán. A bizottság az ajánlatot néhány tárgyalás után elutasította, ellenben javaslatára a hirdető vállalat tett olyan ellenajánlatot a telefonfülkéket létesítendő társaságnak, hogy saját kezelésében felvesz hirdetéseket a fülkékre és a hirdetések után a brutto bevétel hatvan siázalékát a maga számára igényli, negyven százalékot pedig megtérít a magáncég számára. A fővárosi hirdetővállalatnak ezt az ellenajánlatát viszont ez a cég nem akarta elfogadni és jelentékeny összeköttetések igénybevételével kívánta jobb álláspontra bimi a főváros hirdetővállalatát. A felügyelőbizotteág az eredmény télén tárgyalások után úgy látta jónak, ha a kérdés alapos és részletes megvizsgálására albizottságot küld ki. Ennek az ad hoc-bizottságnak Szakái Géza, Holzer Sándor és Biró Dezső bizottsági tagok lettek a delegáltjai. Az ad hoc-bizottság azomial megkezdte munkáját és a hirdető vállalat vezetősége útján közölte megváltozhatatlan feltételeit az utcai telefonfülkék felállítására alakuló céggel. Az újabb tárgyalások ennek a magáncégnek azt az újabb ajánlatát eredményezték, hogy a történtek után már ötven százalékot lemre hajlandó a főváros számára megtéríteni, ha saját kezelésében lebonyolíthatná a telefonfülkék hirdetési üzletét. Az ad hoc-bizottság semmíesetre sem fogadja el a feles részesedést, a hirdetések felvételét feltétlenül a hirdetővállalat számára akarja fentartani. A legközelebbi ülés a napokban lesz, midőn a bizottsági tagok most már vizsgálat alá veszik azokat a pontos számításokat, amelyeket a kétszáz telefonfülke hirdetéseiről Lamotte Ernő, a hirdetővállalat vezetője készíttetett. Ennek az anyagnak megvizsgálása után az albizottság megteszi jelentését a felügyelőbizottságnak és értesülésünk szerint ezen az alapon a döntés feltétlenül elutasító lesz, mert a főváros részéről senki sem hajlandó egy új magánhirdetési vállalkozáshoz hozzájárulni, még abban az esetben sem, ha ennek a vállalkozásnak hátterében nagyon magas összeköttetéseket és erős pressziókat mozgósító tényezők állanak is. A konkrétum az lesz, hogy a telefonfülkék cége vagy elfogadja a főváros ajánlatát és üzleti álláspontját, vagy pedig nem kerül hirdetés a kétszáz telefonfülke oldalaira. Ez utóbbi esetben valószínűleg jó ideig nem lesznek nyilvános telefonállomások Budapest utcáin. A fővárosi nyugdíjasok panaszai Harc a nyugdíjkiilönbözetért a főváros és a kormány között — Az Uj Budapest tudósítójától — Az újvárosháza baloldali társalgótermében, március 25-én, vasárnap délelőtt tartották meg — Krisztin- kovich Béla elnöklete alatt — évi közgyűlésüket a főváros nyugdíjasai. Az elnökség felolvasott évi jelentése rendkívül érdekes világot vet azokra a küzdelmekre, melyeket a főváros nyugdíjasainak vívniok kell igazságukért, már nem is a fővárossal, hanem — a főváros támogatása mellett — a kormánnyal, hogy az 1923. évi és ma is érvényben lévő XXXII. törvénycikket — mely a nyugdíjak megállapításáról rendelkezik — a kormány elismerje. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy a nyugdíjasok jogfosztása nemcsak hogy emberségtelen eljárása a kormánynak, hanem még törvénytelen is. Az egyesületnek ez a küzdelme a legszélesebbkörü érdeklődésre tarthat számot, mert maga a főváros törvényhatósága is magáévá tette az egyesület jogi felfogását és minden felsőbb nyomás ellenére, a múlt évi decemberi közgyűlésén újból és ismételten kimondta, hogy a főváros fentartja régebbi álláspontját, mely szerint a régi és új nyugdíjasokat a fennálló törvény értelmében is egyenlő elbánásban kell részesíteni. Még pedig kimondta ezt a közgyűlés, a belügyminiszternek arra a leiratára, melyben a fővárosi törvény- hatóságtól azt követelte, hogy korábbi határozatait megváltoztatva, mondja ki, hogy illetmények tekintetében különbség van az 1925 évi július elseje előtt és elseje után nyugdíjba ment fővárosi tisztviselők között. Sőt a főváros — tudatában e kormánynak a nyugdíjasokkal szemben követett törvénytelen jogfosztásának — már harmadik éve fölveszi költség- vetésébe, nyugdíj különbözet címén, azokat az összegeket, melyeket a kormány, a fentemlített törvényt el nem ismerve, nem enged a nyugdíjasoknak kifizetni. Hasonlóan jellemző a fővárosi nyugdíjasok helyzetére a következő eset is : Az elmúlt évben az egyesület arra kérte a főváros tanácsát, hogy a nagyarányú városi építkezéseknél nyugdíjas műszaki tisztviselőket alkalmazzon kisegítő építési ellenőrökül. És a főváros — felsőbb rendeletre való hivatkozással — kivül álló szakembereket, nagyobbrészt állami alkalmazottakat bízott meg ezzel a munkával és nekik juttatott sok százmillió koronát; aminél jóval kevesebb pénzért a saját nyugdíjasai is, teljesen megfelelően végezték volna el az ellenőrzést. A főváros műszaki nyugdíjasainak pedig csak oly terhes és alacsonyfokú munkálatokat ajánltak fel, amit egyetlen nyugdíjas sem volt hajlandó elfogadni. Az évi jelentés felolvasása közben — nevének említésekor — a nyugdíjasok többször is hosszasan éljenezték Ripka Ferenc dr. főpolgármestert. Ezután áttértek az elnökség és tisztikar választására és megválasztották a következőket: Elnök lett: Kún Gyula, helyettes elnök: Krisztinko- vich Béla, társelnökök : Almádig Géza, özv. Brukner József né, Gőth Ilona, Gruber Nándor, Melly Béla dr. és Vimmer Antal. Ügyvezető elnökké megválasztották Szilágyi F. Lajost. Titkárok lettek : Neuhold Ferenc és Schrott Béla. Jogtanácsos: Zoltán Menyhért dr. Pénztáros : Perényi Lajos. Ellenőr : Muzsik Ferenc. Szám- vizsgálók t Éber József, Gyulányi István és Weiszberger Antónia. Gazda : Ábrányi Lajos. Igazgató : Schrott Béla. MISURA MIHÁLY aut'karosszéria és kocsigyár, autómotorok és alvázak javítása Budapest, Vili., Óriás-u. 6-8-10 Telefon : József 325-01. Budapest, Vili., Vas-ulca II Dr. Pajorszanatórium és vizgyógyintézet BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS SZENT GÉLÉÉRT GYÓGYFÜRDŐJE a régi Sárosfürdő rádióaktiv hévforrásai A LEGTÖKÉLETESEBBEN BERENDEZETT GYÓGYINTÉZET Iszapkezelések, vfzgyógyintézetek, szénsavas- és sósfürdók, gyógytorna (Zander), forrólég- és villanykezelések, Inhalatórium, pneumatikus kamra, stb. PALAGYI GYULA RT. fa-, vas- és rézbutorgyár Budapest, VII., Angol-utca 33. Telefon: J. 395 - 23. # Iskolák, kórházak, internátusok, szállodák stb. teljes berendezése. Épületasztalosság.
