Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-02-04 / 5. szám
V. évfolyam 5. szám Budapest 1928 február 4 UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI M——I Előfizetési árak : A Egész évre .............................................- 30 pengő I Fé l évre............................................................13 pengő I Eg yes szám éra 60 fillér Q FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBV ANDOR dr. Szerkesztőség és kladlólrlvatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 3. Telefon: Teréz 296-56 Posiatakarékp. chequeszémla: 30913. Még mindig nincs jóváhagyva a fizetésemelés A legújabb ok: a pénzügyminisztérium a íizetésrendezés költségvetési fedezetét nem tartja kielégítőnek — Február elsején fízetésrendezési különbözet címén az alapfizetés hatvan százalékával tartozik minden alkalmazottjának a főváros — A kormányhatóság a íizetésrendezés ügyét junktimba hozta a íőváros költségvetésével és csak azzal együtt hajlandó jóváhagyni Miért nem kaphatnak segélyt a fővárosi tisztviselők ? — Az Uj Budapest tudósítójától — Havi öt millió Ha azokat az okokat keressük, amelyek a szolgálati idejüket betöltött főtisztviselőket, különösen az elöljárókat, állásaikban való megmaradásra késztetik a lehetőségek legvégső határáig, akkor elsősorban anyagi szempontok ötlenk szemünkbe. A tanácsnokok és elöljárók reprezentacionális pótlékban részesülnek, amely természetszerűleg megilleti az aktiv szolgálatot teljesítő főtisztviselőt, de rögtön elvész, ha megkezdődik a nyugalmi korszak. Ez a havi öt millió korona, mit tagadjuk, jelentős összeg egy-egy városi háztartásban, még akkor is, ha a hatvanötödik életév és a harmincötödik szolgálati év betöltésével nyugalomra érett fötisztviselők családi fészkéből már ki is repültek a gyerekek, hogy önálló háztartást alapítsanak. A havi öt millió hozzátartozik az évtizedes közszolgálattal kiérdemelt jobb életstandardhoz, amelyet annak megkapása idején megszokni könnyű volt, de róla lemondani vajmi nehéz. Ha még hozzávesszük, a több mint egy emberöltönyi megszokását a hivatalbajárásnak, a tagadhatatlan tekintélyt a városházán, a kerületekben, a klubbokban és pártkörökben, akkor mindenki előtt illusztráltuk azt a vidámnak éppen nem mondható hangulatot, amely egy-egy a végzetes dátumhoz rohanó léptekkel közeledő főtisztviselő lelkét eltölti. Pedig ez nincs rendjén, akárhogy is vizsgáljuk a dolgokat. A nyugalomba- vonulás nem szabad, hogy rettegett számkivetés legyen a becsületes munkában évtizedeket eltöltött köztisztviselők számára, a penziónak nem szabad erkölcsi és anyagi defektusokat okoznia. A nyugalmazás piéce de resistance-ja egy dolgos és fáradságos életnek, büszke koronája egy köztisztviselő karrierjének, de korántsem asylum, még kevésbé újonnan kezdődő hetijegyzékes és díjnoki egzisztenciák ugródeszkája. Mert ma az a szégyenteljes helyzet, hogy nem egy nyugalmazott tanácsnok és elöljáró a reprezentácionális pótlék elvesztése miatt megkevesbedett jövedelmét olyképpen pótolja, hogy visszasírja magát ideiglenes hivatalnoknak az ideiglenes status IV. vagy V. osztályába, miután a tisztviselői státus III. vagy II. fizetése osztálya után a teljes nyugdíjat élvezi. Itt is, ott is találkozunk városi hivatalokban nyugalmazott fötisztviselőkkel, akik a havidíjas, Vagy ideiglenes hivatalnok címére hallgatnak, elnyűtt energiájuk maradványaival számolnak, másolnak, tizedrangú apró eljárásokat végeznek, gyakran ugyanabban az ügykörben, amelynek azelőtt hatalmas intézői voltak. Az a joggá vált uzus, hogy nyugalmazott főtisztviselő alantas állásokba kéredzkedjen vissza, nem méltó a városhoz és nem méltó ahhoz a köztisztviselő tekintélyhez, amelynek azok az urak tagadhatatlanul kiváló képviselői voltak. Olyan megoldást kell keserni, hogy az aktív és a nyugalmazott főtisztviselői járandóságai között ne legyen különbség, hogy a havi öt millió valamilyen formában megmaradjon azok számára, akik hűséggel és becsülettel kitöltötték szolgálati idejüket. Ezt kívánják a nyugalomba készülők, akiket állásukban visszatart és az utánuk jövők, akiket előmenetelükben gátol a havi öt millió korona. A fővárosi tisztviselők hetek óta egyébről sem beszélnek, mint arról a lehetetlen állapotról, hogy a kormányhatóság még mindig nem hagyta jóvá a tisztviselők fizetésemeléséről szóló közgyűlési határozatot. Ezt a határozatot az állandóan növekvő drágulása és az állami tisztviselők fizetésének hasonló mértékben történt felemelése folytán a múlt esztendő novemberének első napjaiban hozta a törvényhatósági bizottság. A közgyűlés intenciója az volt, hogy a felemelt fizetéseket még a karácsonyi bevásárlások előtt megkapják a tisztviselők és azt is kimondották, hogy a fizetések felemelése november elsejétől kezdődőleg számíttatik. Ezzel szemben mi történt ? A közgyűlési határozatot a főpolgármesteri hivatal a törvényes 15 napi felebbezési határidő lejárta után soronkívül terjesztette fel a belügyminisztériumhoz. A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége, élén Wurmb Elemér elnökkel és Budó Jusztin dr. főtitkárral, kül- döttségileg tisztelgett Ripka főpolgármesternél, akit megkért, hogy az akta gyors jóváhagyását sürgesse ki a belügyminisztériumban. Ripka sietett eleget tenni a fővárosi tisztviselők ezen kérelmének és eljárt Scitovszky belügyminiszternél, akitől Ígéretet kapott arra, hogy az alkalmazottak fizetésrendezésére vonatkozó közgyűlési határozatot sürgősen letárgyaltatja az illetékes városi főügyosztályban és a jóváhagyást a legrövidebb időn belül leküldi a főpolgármesterhez. Azonban miniszter tervez, ügyosztály végez! A belügyminisztérium városi főosztálya kisütötte, hogy a dolog egyáltalában nincs rendben. A belügyminisztérium városi főosztályának két kívánsága volt a tisztviselők fizetésemelésével kapcsolatosan : Az egyik kívánsága az volt a belügynek, hogy a fővárosi tisztviselők kategóriái olyképpen á'lít- tassanak össze, hogy a fizetésrendezés, illetőleg emelés a legalacsonyabb foknál legyen a legmagasabb és a legmagasabb fizetési osztályban lévők: alpolgármestereké, tanácsnokoké és egyéb főtisztviselőké százalék szerint a legkisebb legyen. Ezt az álláspontját a belügyminisztériumnak Gallina főjegyző, az elnöki ügyosztály vezetője megdöntötte és sikerült elérnie, ami időnyereség szempontjából is sokat jelent, hogy a belügyminisztérium hajlandónak nyilatkozott az eredeti fizetésemelési tervezet jóváhagyására. Hátra volt azonban a nagyobbik baj. A belügyminisztérium az egész aktát fedezeti szempontból átküldte a pénzügyminisztériumba, ahol górcső alá vették a fizetésrendezés ügyét. A pénzügyminisztérium azután megállapította, hogy a fővárosi tisztviselők fizetésemelésének a főváros 1928. évi költségvetésben megállapított fedezete nem kielégítő, mert nem stabil bevételekre, hanem bizonyos bevételi pluszokra van alapítva, amelyek a pénzügyminisztérium felfogása szerint lehet, hogy be fognak folyni, de lehet, hogy nem, amely esetben azután költségvetési hiány fog előállani. A pénzügyminisztérium az ebben az ügyben több alkalommal eljáró Gallina főjegyzővel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fővárosi tisztviselők fizetésemelését junktimba kell hozni és így letárgyalni a főváros költségvetésével, mert ez a fedezeti kérdés okvetlenül eliminálandó. Ily körülmények között tökéletesen bizonytalan, hogy mikor kerül sor a tisztviselők fizetésemelésének jóváhagyására.'Eigj dátum bizonyos, és pedig az, hogy a fizetésemelés nem lesz hamarabb jóváhagyva, mint a főváros költségvetése. A költségvetés jóváhagyása tárgyában pedig Lamotte tanácsnok főjegyző, az elnöki ügyosztály vezetője még mindig mélyreható tanácskozásokat folytat az illetékes kormánykörökkel, amelyeknek vége, legalább is időbelileg egyelőre kiszámíthatatlan. Scitovszky belügyminiszter az Uj Budapest egyik legutóbbi számában tett nyilatkozatában azt ígérte, hogy február elsejére a főváros költségvetése a jóváhagyó záradékkal, illetőleg a miniszteriális észrevételekkel együtt le fog érkezni a városházára. A jóváhagyás még mindig nem érkezett le, nincs tehát jóváhagyva és igy nem folyósítható a tisztviselők fizetésemelési különbözete sem, de ezen felül is az egész vonalon stagnál a városházi élet, mert különösen a szigorú hitelnyilvántartó felállítása óta utalványozás a folyó évi költségvetés terhére, annak jóváhagyása előtt nem eszközölhető. Hogy csak a legfájóbb dolgot említsük, a fővárosi tisztviselők január elseje óta a legindokoltabb esetekben sem kaphatnak segélyt, mert a még jóvá nem hagyott költségvetésben megállapított fedezet terhére az elnöki ügyosztály utalásokat természetszerűleg nem eszközölhet. Hiába sürgeti a fizetésemelési különbözetek folyósítását a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége, amelynek agilis elnöke, Wurmb Elemér elnökhelyettes ezen a héten is tisztelgett Ripka főpolgármesternél és Sipőcz polgármesternél, kérve, hogy vessék közre magukat a kormánynál a fizetésrendezés jóváhagyása ügyében; a FANSz akciója eddig csupán azzal az eredménnyel járt, hogy a pénzügyminisztériumban megígérték, hogy az 1928-as fővárosi költségvetés letárgyalása kapcsán elsőnek a fizetésrendezés ügyét veszik elő. Ez a sovány Ígéret azonban korántsem elégíti ki a tisztviselők nagy tömegét, akik nyomorúságos helyzetükben előre eszkomp- tálták az emelési különbözetet, azt rég elköltötték, arra régen adósságokat csináltak. A helyzet az, hogy február elsején a negyedik elseje múlt el, amikor a fővárosi alkalmazottak nem kapták meg a részükre a törvényhatósági bizottság által már régen megszavazott fizetés- emelési különbözetet. Február elsején tehát az alapfizetés 60 százalékával tartozik minden tisztviselőjének a főváros. Olyan összeg ez, amely minden fővárosi alkalmazott háztartásában nagyon számít, amelyre szükség van, nagy, nagyon nagy szükség. Mindenképpen megérthető tehát az a lázas hangulat, amely úrrá lett úgy a központi városházán, mint a kerületi elülj áróságokon, a hivatalokban , iskolákban, tisztviselők, tanerők és altisztek között egyaránt. Az ingerült beszélgetésekben, amelyeket az alkalmazottak egymás között folytatnak, állandóan visz- szatérő motívum az a megállapítás, hogy a miniszteriális tisztviselők részéről a legnagyobb fokú inkollegialitás tapasztalható a fővárosiakkal szemben, — és jöhet idő, amikor a fővárosi tisztviselők az államiak indolenciájára hasonló inkollegialitással fognak tudni felelni.
