Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-11-24 / 46. szám
olyant 46. s Budapest, 1926 november 24 UJ BUDAPEST Előfizetési érák: Egész évre ..................................................30 pengő Fé l évre .... ..................................13 pengő Eg yes szám árn 60 fillér DOBY ANDOR őr. Szerkesztőség és klftdóhlvalal: Budapest, IV., Semmelwels-utca 4. Telefon: Automata 892-47. Postatakarékp. chequeszómla: 30913. A becsül fehér Mai mindig tisztán ésloll nélkül viseltem - mondotta névnapi ünnepségén Sipöcz polgármester Wolff Károly: A marxi tételek igazsága felett ott ragyog a kereszt örök igazsága — A keresztény Budapest lelkes ünnepévé magaszto- sodott a Jenő-nap, a polgármester ezévi névnapi ünnepsége Elégtételt! Éber Antal, aki a budget-vita során a közgyűlésen a tanügyi költségvetés szerinte haszontalan egyes kiadási tételeit bírálta kemény szóval, hovatovább kezdi félelmetes mumusnak kinőni magát. Őmumus- ságát legutóbbi megnyilatkozása alkalmával uj vadászterületekre csábította úri kedve: a tanügyi személyzet után a közigazgatási személyzet került ez alkalommal terítékre. Éber szerint a fővárosi tisztviselőknek délután is hivatalos időt kellene tarta?iiok, annál is inkább, mert délelőtt keve.set dolgoznak. Egyben kifogásolta az Olaszbank kitűnő vezérigazgatója a tisztviselők lakbéremelését, amelyet a minisztertanács az államiaknak engedélyezett, azt a téveszmét hozva forgalomba, hogy az állami tisztviselők gyengébben vannak fizetve, mint a városiak. Tisztviselői javadalmakról lévén szó, természeteseti az ellen is mennydörgött Éber, hogy a fővárosi tisztviselők ősi szokás szerint karácsonyi segélyképen ebben az évben is egyhavi fizetést kapnak, amire különben költségvetési fedezet is van. A pénzügyi bizottság tagjai nem hallgatták túlzott lelkesedéssel ezeket a szívtelen és kegyetlen fejtegetéseket, és mondanunk sem kell, hogy a pénzügyi bizottságban he- lyetfoglaló városatyák, akik mindenképpen a törvényhatósági bizottság elitjét alkotják, egyhangúan ellene szegültek Éber Antal antiszociális elgondolásainak. Csudálkoz- nunk kellene, ha nem igy történt volna, hiszen a pénzügyi bizottság tagjai között nagyszámmal vannak szegény emberek, fixfizetéses köz- tisztviselők, akik nehezebben élnek, mint a vezérigazgatók. Nem kétséges, hogy a szerdai közgyűlés az Éber Antal által kifogásolt javaslat megszavazásával egyben kritikát is fog gyakorolni a vezérigazgató ur könyörtelen és rideg „pénzügyi“ politikája felett. A fővárosi tisztviselőtársadalom azonban nem érheti be ennyivel, mert a nyilvánosság előtt el van hintve, hogy. a városházi bárókban gondtalan és semmittevő tisztviselők henyélnek. A fővárosi tisztviselők fehér tógájáról — amelynek makulátlan voltáról Sipőcz polgármester tett a tiszteletére rendezett névnapi ünnepségen feledhetetlen vallomást, — le kell kefélni az Éber-féle vádakat. Elégtételt kér a fővárosi tisztviselők egyeteme, a krajcáros gondokban megőszült családapák, a köz hűséges és ernyedetlen szorgalmú szolgálatában évtizedeket becsületes szegénységben eltöltött öreg emberek, a trianoni Magyarország gazdasági csonkjában előléptetés és jövő nélkül gürcölő fiatalok, a tisztviselőnők, akiket sorsuk kényelmes és puha családi otthon helyett az írógép meddő szürkesége elé vetett. Az elégtételt pedig a polgármesternek kell megfelelő módon és helyen szolgáltatnia, annak a Sipőcz Jenőnek, aki a tisztviselőtársadalommal egybeforrott, akinek élete és működése inkarnációja a tisztviselői erényeknek! Ünnepi díszbe öltözött hétfőn este a Gellért-fürdő márványos kupolaterme: Budapest keresztény népének legjobbjai gyűltek egybe, hogy megünnepeljék Budapest polgár- mesterének nevenapját. Azok a hatalmas megnyilatkozások, amelyek az ünnepségen elhangzottak, messze kiemelték ezt az ünnepséget egy névnap szokványos kereteiből és nagy fontosságú politikai jelentőséget kölcsönöztek az ezévi Jenő-nap- nak. Az egybegyűltek szűnni nem akaró éljenzése közben vonult be a terembe Sipőcz polgármester. Hatalmas transzparensek csillogtak az erkélyen, zászlók tömege hullámzott, de túl minden ünnepségen érezni lehetett, hogy a szívnek ezen ünnepe a szeretetnek olyan megnyilatkozása, mely mint forró hullám hömpölygőit a polgármester felé. Buday Dezső, a hivatali és közéleti férfiak egyik legkiválóbbját üdvözölte ötvenedik névnapja alkalmából a polgármestert, aki magas tisztébe emelve, nem vált el attól a keresztény nemzeti alaptól, amelyen a boldog főváros és a boldog Nagymagyarország örökösnek szánt épületét felépíthetjük. Akik a keresztény nemzeti eszme pajzsán emelték Sipőcz Jenőt a polgármesteri méltóságba, hisznek és bíznak abban, hogy mindenkor az marad, aki eddig volt, legelsősorban a főváros szegényeinek szerető atyja és polgármestere, akinek a gyökere a legjobb fundamentumban van, a nép szivében, a nép szeretetében. Ezután meleg szavak kíséretében átadta a keresztény nemzeti egyesületek díszes, remekművű ezüst emlékalbumát és Isten áldását kérte a polgármesterre, családjára és minden munkálkodására. Szűnni nem akaró taps és éljenzés között lépett ezután az emelvényre Wolff Károly, hogy elmondja ünnepi beszédét. — Ha azt mondanám — mondotta — a névnapi szónok megszokott módján, hogy ünnepelni jöttünk, akkor csak üres keretet adnék a ragyogó szép esthez* különösebb tartalom nélkül. Tartalmat akarok adni az ünnepnek, amikor azt mondom, eljöttünk ide ünnepelni — igazságot. Ünnepelni akarunk ? — Emlékezzünk! Akik itt vagyunk, nem akarjuk, hogy a magyar állam feje másodszor vághassa szemébe a főváros vezetőségének azt a szörnyű vádat, hogy nem akarom többé látni a bűnös Budapestet! — Az a szellem, mely kitermelte a történelmi Magyarország sírásóit, követeli, hogy revízióra vegyük a székesfőváros fejlődésének — Az Uj Budapest tudósítójától — múltját. És ezekben a forró napokban, a rémes zivatar meglátásának pillanataiban határozta el ennek a székesfővárosnak polgársága, hogy olyan irányzatot akar a székesfőváros adminisztrációiban is, mely megfelel a nemzet évezredes hagyományainak és ez: a kereszténység és a magyarság forró nemzeti öntudata és gondolata. Ez a meglátás, ez az irányzat, a tanulságokat levonni akaró, a jövőt építeni akaró tárgyilagos irányzat emelte pajzsán Sipőcz Jenőt Budapest székes- főváros polgármesterévé. (Éljenzés.) — Amikor másodízben választotta meg őt a törvényhatósági bizottság, örült és ünnepelt az egész ország. (Nagy taps.) Az egész vidék aggódó ügy elemmel kisérte a választás eredményét és amikor szétment az örvendetes hir, a magyar Alföld rengő búzatábláin dolgozó testvéreink szivét épp úgy megdobogtatta az öröm érzete, mint a Dunántúl lankás vidékein aggódó intelligencia lelkét. Éreztük, hogy valami egyetemes, az egész nemzetnek érdekeit szolgáló cselekedet történt a székesfőváros törvényhatósági bizottságában. — A jövendő útja nem lehet más, mint hogy járjunk az igazság utján. Sipőcz Jenő ennek az iránynak, ennek az útnak a polgármestere. (Élénk éljenzés.) Nem egy párt érdekeit akarja ezen az utón kielégíteni, hanem a nemzet egyetemes érdekeinek szolgálatát tűzte ki pro- grammjául. És Sipőcz Jenő Íróasztalához odajött a keresztény erkölcs puritán tisztasága, odaköltözött az evangéliumi szeretet és soha egy percig nem tévesztette szem elől, minő feladatok várnak a keresztény Budapest polgármesterére. — Nem vagyunk olyan gazdagok értékekben, hogy elpazarolhatnánk őket. Ha a meglátás megtanított a helyes ut követésére, akkor az élet mindennapi fordulataiban nem lehet olyan lehetőség, amely eltérít bennünket a meglátás igazi útjáról. (Helyeslés.) Sipőcz Jenőben nem csalatkoztunk. (Élénk éljenzés.) Sipőcz Jenő becsületes meggyőződéssel áll a helyén és amikor azt mondom, hogy az igazságot jöttünk ünnepelni, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez az igazság tölti be egész lényét, acélozza jövendő munkálkodását mindaddig, amig módja és alkalma lesz a főváros ügyeit vezetni. (Élénk éljenzés és taps.) — Sipőcz Jenő keresztény nemzeti irányzatától nem kell senkinek félni Budapesten, sem a munkásságnak, sem a polgárságnak. Mert a szociális problémákat vagy a kereszt, vagy a marxi evangélium jegyében lehet csak megoldani. És ki mer abban kételkedni, hogy a marxi tételek igazsága felett ott ragyog a keresztnek örök, meg nem dönthető igazsága ? (Nagy taps.) — Vedd tudomásul, — fejezte be beszédét a polgármesterhez fordulva Wolff Károly — hogy számítunk rád, veled vagyunk és kérjük az Urat, hogy adjon neked erőt, egészséget, hogy ezt a történelmi hivatást méltón betölthesd. Szűnni nem akaró nagy taps és éljenzés követte Wolff Károly üdvözlő beszédét, amely után Dirner Gusztávné a Magyar Asszonyok nevében mondott emelkedett hangú, szép üdvözletét. A nagy tetszéssel fogadott üdvözlés után a közönség véget érni alig akaró lelkes tapsai és éljenzései közepette kezdett szólni Sipőcz Jenő polgárpiester, hogy megköszönje a páratlan ünneplést. Elsősorban az ünnep szónokainak, Buday Dezsőnek, Dirner Gusztávnénak és Wolff Károlynak mondott meleg köszönetét üdvözlő beszédeikért. Azután igy folytatta: — Bármilyen nagyra becsülöm ezt a szeretetnyilvánitást, amely a szivemig hat, azért nagyon jól tudom, hogy a személyi kitüntetésen és üdvözlésen kívül ennek a napnak még mélyebb jelentősége van, hogy ez a nap tulajdonképpen egy hatalmas tisztelgés, egy mélységes meghajlás a nemzetfentartó nagy erők előtt. Elsősorban tisztelgés az ősi nemzeti hagyományok előtt, mert a magyar népben egy mélységesen begyökeresedett érzés az, hogy tiszteli az ősi hagyományokat és azokat az intézményeket, amelyek gyökerüket ebbe az ősi hagyományba bocsátják. A magyar közélet, a magyar nép nagyon jól tudja azt, hogy szilárd állami életet és szilárd társadalmi rendet csak hatalmas oszlopok tudnak biztosítani, amelyeknek fundamentuma benne van az ősi magyar múltnak sziklatalajában. Egy ilyen ősi intézmény a polgármesteri állás, amelynek két erős fundamentuma van: az ősi múlt és a népnek hamisítatlan szeretete és tisztelete az állás iránt. Azt hiszem, hogy a mai korban, amikor a tekintélyrombolásnak számtalan jelével találkozunk, ez az ünnep mélységes tisztelgés és meghajlás az ősi múltú polgármesteri állás előtt. — A másik tisztelgés egy ennél még hatalmasabb nemzetfentartó erőnek, a keresztény nemzeti gondolatnak szól. Ez a tisztelgés mélyebb, hatalmasabb, mint az előbbi, mert hiszen a keresztény nemzeti gondolat az ősi hagyományok tisz-
