Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-11-17 / 45. szám

/. c am 45. szám Budapest, 192B november 17 UJ BUDAPEST Fél évre ........................................................15 pengő Eg yes szám éra 60 fillér DOBY ANDOR cl r. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Semmel>vels-ulca 4. Telefon: Automata 892-47. Postatakarékp. chequeszámla: 30015. Amit Pnrébl tanácsnok nem tudott a közgyűlésen elmondani... Részletesen válaszol az Uj Budapest utján Éber Antalnak, akinek vádjait különben a közoktatás­ügyi bizottság legközelebbi ülése fogja visszaverni — Az Uj Budapest tudósitójától — A közgyűlési vitának egyik legérdeke­sebb része a tanügyi osztály költség- vetése volt, amelynél Éber Antal ré­szesítette kíméletlen támadásban a köz- oktatásügyi ügyosztályt és annak kiváló vezetőjét, Pnrébl Győző dr. tanács­nokot. Mivel az idő rövidsége miatt P u r é b 1 tanácsnok nem volt abban a helyzetben, hogy részletesen válaszoljon a költségvetési vitában elhangzottakra, elsősorban Éber Antal vádjaira, az Uj Budapest szükségesnek tartotta P u r é b 1 tanácsnok megszólaltatását az őt ért támadások ügyében. Szükséges­nek tartottuk P u r é b 1 tanácsnok nyi­latkozatát főképpen azért, hogy a fővá­ros tanszemélyzete és a szülők kellő ér­tékére szállíthassák le Éber Antal tá­madását. Arra a kérdésünkre, hogy mit mondott volna, ha a köz­gyűlési vitában szóhoz jutott volna, Öméltósága a következő­ket válaszolta: Éber Antal törvényhatósági bi­zottsági tag ur a pénzügyi bizott­ságban a költségvetés tárgyalása alkalmával már elmondott észre­vételeit a törvényhatósági bizott­ság közgyűlésén kiegészitette, illet­ve folytatta: A pénzügyi bizottság­ban elmondott észrevételeire vo­natkozólag válaszomat tételes, a fő­városi számvevőségtől kapott sta­tisztikai adatok alapján azonnal megadtam, figyelemmel azonban arra, hogy a pénzügyi bizottság­ban a válaszra igen kevés idő ál­lott egyrészt rendelkezésre, tehát válaszomat teljesen elmondani nem tudtam, másrészt más oldalról is merültek fel észrevételek, szük­ségszerűnek tartottam, hogy Írás­ban tegyem meg jelentésemet s ez nem azt jelenti, amit ennek az igen tisztelt bizottsági tag ur im- putált, hogy teljes áttekintésem nincsen az ügyosztály felett, ha­nem mert nem volt alkalmam ter­jedelmes nyilatkozatomat máshol megtenni. Jelezhetem, hogy a tanügyi költ­ségeket a költségvetési háztartás összkiadásaival összehasonlítva, amig az 1913-ban 106,726.000 pengő volt, ezzel szemben a tanügyi össz­kiadás 25,616.000 pengő, tehát az egésznek 21.2%-a, addig 1929-ben 203,069.000 pengővel szemben a tan­ügyi összkiadás 43,188.000 koronát tesz ki, ami szintén az összkiadá­soknak 21.2%-át teszi ki, tehát azo­nos teljesen az 1913. évi állapottal. Tehát mig az előző esztendőkben a tanügyi kiadás az összkiadásoknak egynegyed részét képezte, addig ma az egyötöd részét képezi. Na­gyon természetes, hogy amidőn a költségvetésben minden a duplájá­ra emelkedett, a kulturélet haladá­sával számolva, azzal lépést tartva, a tanügyi költségvetések is emel­kedtek, részben a szükségnek és az igényeknek megfelelően újabb is­koláknak, intézményeknek és szo­ciális ellátásnak létesítésével, más­részt a közigazgatással egyarány- ban haladó státus- és fizetésrende­zéssel. Tekintettel arra, hogy jelenté­semben egyes részletkérdésekre máris kiterjeszkedtem, ismétlések­be bocsájtkozni nem óhajtok, csu­pán azt jegyzem meg, hogy a je­lentésemben foglaltakat továbbra is fenntartom és annak számadatai teljesen helyesek. Említették, hogy a közoktatási tárca személyi kiadásai két év alatt 21 millióról 26.5 millióra szök­tek fel, az emelkedés tehát közel 6 és fél millió pengő. Helyreigazítás szerint a személyi kiadás 1928-ban 27,468.844 pengő volt, evvel szemben 1929-ben 33,974.191 pengőt tett ki. Tehát az emelkedés 6,505.347 pengő. Éber bizottsági tag ur kitért a tanítói fizetésekre is, jelezvén azt, hogy az a banktisztviselőknél na­gyobb, helyesebben, egy arányban van. Jelezhetem, hogy egy elemi iskolai kezdő-tanitónak a fizetése havi 190 pengő, ami egy évre 2280 pengőt tesz ki, lakbér pedig 704 pengő. Egy nagy része a tanítók­nak havi 220 pengőt kap, ami egy évben 2640 pengőt tesz ki, a lakbér pedig 816 pengőt. 132 olyan tanító van, aki havi 334 pengőt kap, ami egy évben 4800 pengő és 1636 pengő lakbért tesz ki. Az igazgatói kezdő­fizetés havi 356 pengő, évente 4272 pengő és lakbér 1636 pengő. Jelzem, hogy tanítónak legalább 20 eszten­dőt kell szolgálni, mig ezt az állást eléri. A polgári iskoláknál a kezdő­fizetés a tanítónak havi 258 pengő, évi 3096 pengő, lakbér 936 pengő. A polgári iskolai tanárok zöme havi 288 pengőt kap, ami egy évben 3456 pengőt tesz ki, lakbér 1276 pengő. Eze­ket a fizetéseket a pénzügyminisz­tériummal együtt történt tárgyalá­sok után a főváros szabályrendele- tileg állapította meg, amelyet a belügyminiszter ur jóváhagyott. Ezek a fizetések nem olyan na­gyok, mint ahogy azt feltüntették, csak éppen annyi, amennyi ma a mai megélhetés nehéz standartját valamelyest kielégíti. Az összes mellékes járulékok: havipótlék, köz­lekedési segély, családi pótlék az egész országban egyöntetűen van megállapítva. Méltóztassék még megengedni, hogy kitérhessek arra a vádra, hogy a tanítóságnak egy nagy ré­sze nem tanít és mintegy a köte­lességét talán nem teljesiti. Jelent­hetem, hogy minden intézkedés megtörtént abban az irányban, hogy a tanerők teljesen igénybe le­gyenek véve és szolgálatukat telje­sítsék. Ami a tanulók költségét illeti, ez a 172 pengőtől egész 800 pengőig variálódik, egyedüli magas téte­lünk az 1700 pengő. Ez utóbbi a gyógypedagógiára vonatkozik, ahol az 1921. évi XXX. törvény alapján a tanköteles nyomorék gyermekek ellátásával foglalkozunk, amelyek­nek 70%-át egészségesen a társada­lomnak visszaadjuk. Ezzel szemben külföldön, különösen Németország­ban és Zürichben a költségek jóval magasabbak a különböző típusok­hoz viszonyítva. Ami azon észrevételt illeti, hogy egy osztályra csupán csak 22 ta­nuló jut a statisztikai hivatal sze­rint, ezt helyesbíteni kell a tan­ügyi szempontból való számítás alapján. Jelentésemben erre részle­tesen kiterjeszkedtem és megjelöl­tem, hogy ha azoknak a tanítóknak a számát, akik ténylegesen és téte­lesen csakis a tanítással foglalkoz­nak, számbaveszem és nem számí­tom azokat a tanerőket, akik egyéb intézményeknél teljesítenek szolgá­latot, akkor átlag egy osztályra 31 tanuló esik, amely szám a külföldi viszonyoknak teljesen megfelel, de van ennél magasabb létszám is, amennyiben van osztály, ahol negyvenen-ötvenen is vannak. Ami azon állítást illeti, hogy Éber bizottsági tag ur talált isko­lát, ahol csak tiz tanuló volt az osztályban, ahogy ő megemlítette, gazdasági ismétlőiskolában, ez tényleg elő is fordulhatott, azon­ban ezeknek a beiskolázására a törvény kötelez bennünket és bár­mennyire törekedtünk ezeket a kör­zetükhöz közel lévő szomszédos is­kolákba összecsoportositani, előfor­dulhat mégis, hogy a nagy távolsá­gokban lévő iskolákban ezt a cso­portosítást, minden akaratunk da­cára, keresztülvinni nem tudtuk. Kifogás tárgyát képezte jelenté­semben az is, hogy a tanítói elfog­laltságot ismertetvén, egy tanítóra hetenként 50 órát hoztam ki, ezen állításomat teljes mértékben fenn­tartom, mert ezt részben a gyakor­latból, részben pedig a tanítótestü­let jelentéséből vettem. A tanító az alsó két osztályban 22, 23, 24 órát is köteles tanítani, mig a III., IV., V. és VI. osztályban heti 30 órát ad le. Ha most hozzászámítjuk azt, mivel két hétig a tantestület beteg tagjainak helyettesítését a tantes­tület tagjainak kell ellátni, kétség­telen, hogy ebből hetenkint 5—10 óra is esik egy-egy tantestületi tagra, ha most hozzáveszem a szü­lőkkel való érintkezést, a szülői ér­tekezlet, a tanitótestületi értekezlet megtartását, a kétségtelenül sok dol­gozatnak (számtan, szépírás, fogal­mazás, geometria, mértan, stb.) ja­vítását, az uj tanterv szerinti órá- ról-órára való elkészülést, a tantes­tületben elvégzendő tiszti funkciók (könyvtáros, szertárosi, tantestületi jegyzői stb.) minőségében végzett szolgálatát, különböző hivatalos ün­nepélyek rendezését, a gyermekek­nek vasárnap való templomba ki­sérését, kirándulásokra való veze­tését stb., akkor egészen nyugodtan kihozzuk a heti 50 órát. Ami a tanítóknak és tanároknak működését illeti, ebben megnyilat­koztak az illetékes körök a közgyű­lés színe előtt, a tanfelügyelő és a tankerületi főigazgató, kezünkben van a kultuszminisztériumnak leg­magasabb elismerése s bátran ki­jelenthetjük, hogy tanerőink ma­gas nívón állnak, a külföldiekkel felveszik a versenyt. Erős megtámadtatásban része­sültem, sőt egyenesen tévútra való vezetéssel vádoltak engem, amidőn a Hidegkuti-uti iskola folyóson való tanításáról és a Százados­utcai iskola padláson való tanítá­sáról beszéltem a jelentésben. A Hidegkuti-uti iskolában a folyosón való tanításról személyesen szerez­tem annak idején tapasztalatot, amikor ott hitoktatás, tornatanitás és napközi otthonban való tanítás folyt. Ma talán a hitoktatás helye­sebb beosztásánál fogva nem sze­repel, azonban a tornatanitás és a napközi otthonban való tanítás még ma is folyik ott. Ami pedig a Százados-utcai isko­lában a padláson való tanításra vonatkozik, jelenthetem, hogy ke­zem között van a szakfelügyelőnek, az iskolaigazgatónak és az iskola­széknek, valamipt a tanfelügyelő­nek erre vonatkozó jelentése, sőt a tiszti orvosnak a nyilatkozata is, amely szerint ott a tanítás egész­ségi szempontból nem kívánatos és csak szükségszerüleg, más expe- diens és iskola hiányában enged­tetett meg. A Százados-utcai is­kola építésekor csak a III. emele­tig állapítottak meg iskolahelyisé­geket, a IV. emelet padlásszerii, most mansardnak nevezett helyisé­geit pedig főzőtanfolyam konyhá­ja, éléskamrája és ruhaszárító he­lyiségül használták. Amidőn a pol­gári iskolát oda helyezték, hasz­nálták fel tantermekül ezeket a helyiségeket. A polgári iskola IV/c. osztálya az iskolaigazgató padlása és ruhaszárítója volt. Tehát jelen­tésemben foglaltak, a valóságnak teljesen megfelelnek. Ami a többi apróbb kifogásokat illeti, ezekre jelentésemben megfe­leltem s azokat fenntartom. Na­gyon szeretném, ha azok, akik oly erősen kifogás tárgyává teszik a közoktatásügyi ügyosztály műkö­dését, észrevételeikkel eljönnének az ügyosztályba, ahol megkaphat­ják a részletes és tételes informá­ciót s akkor nem lesz szükségük arra, hogy máshova forduljanak, ahol esetleg téves információkat kapván, erre alapítják a szinte tá­madó észrevételeiket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom