Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-11-17 / 45. szám
/. c am 45. szám Budapest, 192B november 17 UJ BUDAPEST Fél évre ........................................................15 pengő Eg yes szám éra 60 fillér DOBY ANDOR cl r. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Semmel>vels-ulca 4. Telefon: Automata 892-47. Postatakarékp. chequeszámla: 30015. Amit Pnrébl tanácsnok nem tudott a közgyűlésen elmondani... Részletesen válaszol az Uj Budapest utján Éber Antalnak, akinek vádjait különben a közoktatásügyi bizottság legközelebbi ülése fogja visszaverni — Az Uj Budapest tudósitójától — A közgyűlési vitának egyik legérdekesebb része a tanügyi osztály költség- vetése volt, amelynél Éber Antal részesítette kíméletlen támadásban a köz- oktatásügyi ügyosztályt és annak kiváló vezetőjét, Pnrébl Győző dr. tanácsnokot. Mivel az idő rövidsége miatt P u r é b 1 tanácsnok nem volt abban a helyzetben, hogy részletesen válaszoljon a költségvetési vitában elhangzottakra, elsősorban Éber Antal vádjaira, az Uj Budapest szükségesnek tartotta P u r é b 1 tanácsnok megszólaltatását az őt ért támadások ügyében. Szükségesnek tartottuk P u r é b 1 tanácsnok nyilatkozatát főképpen azért, hogy a főváros tanszemélyzete és a szülők kellő értékére szállíthassák le Éber Antal támadását. Arra a kérdésünkre, hogy mit mondott volna, ha a közgyűlési vitában szóhoz jutott volna, Öméltósága a következőket válaszolta: Éber Antal törvényhatósági bizottsági tag ur a pénzügyi bizottságban a költségvetés tárgyalása alkalmával már elmondott észrevételeit a törvényhatósági bizottság közgyűlésén kiegészitette, illetve folytatta: A pénzügyi bizottságban elmondott észrevételeire vonatkozólag válaszomat tételes, a fővárosi számvevőségtől kapott statisztikai adatok alapján azonnal megadtam, figyelemmel azonban arra, hogy a pénzügyi bizottságban a válaszra igen kevés idő állott egyrészt rendelkezésre, tehát válaszomat teljesen elmondani nem tudtam, másrészt más oldalról is merültek fel észrevételek, szükségszerűnek tartottam, hogy Írásban tegyem meg jelentésemet s ez nem azt jelenti, amit ennek az igen tisztelt bizottsági tag ur im- putált, hogy teljes áttekintésem nincsen az ügyosztály felett, hanem mert nem volt alkalmam terjedelmes nyilatkozatomat máshol megtenni. Jelezhetem, hogy a tanügyi költségeket a költségvetési háztartás összkiadásaival összehasonlítva, amig az 1913-ban 106,726.000 pengő volt, ezzel szemben a tanügyi összkiadás 25,616.000 pengő, tehát az egésznek 21.2%-a, addig 1929-ben 203,069.000 pengővel szemben a tanügyi összkiadás 43,188.000 koronát tesz ki, ami szintén az összkiadásoknak 21.2%-át teszi ki, tehát azonos teljesen az 1913. évi állapottal. Tehát mig az előző esztendőkben a tanügyi kiadás az összkiadásoknak egynegyed részét képezte, addig ma az egyötöd részét képezi. Nagyon természetes, hogy amidőn a költségvetésben minden a duplájára emelkedett, a kulturélet haladásával számolva, azzal lépést tartva, a tanügyi költségvetések is emelkedtek, részben a szükségnek és az igényeknek megfelelően újabb iskoláknak, intézményeknek és szociális ellátásnak létesítésével, másrészt a közigazgatással egyarány- ban haladó státus- és fizetésrendezéssel. Tekintettel arra, hogy jelentésemben egyes részletkérdésekre máris kiterjeszkedtem, ismétlésekbe bocsájtkozni nem óhajtok, csupán azt jegyzem meg, hogy a jelentésemben foglaltakat továbbra is fenntartom és annak számadatai teljesen helyesek. Említették, hogy a közoktatási tárca személyi kiadásai két év alatt 21 millióról 26.5 millióra szöktek fel, az emelkedés tehát közel 6 és fél millió pengő. Helyreigazítás szerint a személyi kiadás 1928-ban 27,468.844 pengő volt, evvel szemben 1929-ben 33,974.191 pengőt tett ki. Tehát az emelkedés 6,505.347 pengő. Éber bizottsági tag ur kitért a tanítói fizetésekre is, jelezvén azt, hogy az a banktisztviselőknél nagyobb, helyesebben, egy arányban van. Jelezhetem, hogy egy elemi iskolai kezdő-tanitónak a fizetése havi 190 pengő, ami egy évre 2280 pengőt tesz ki, lakbér pedig 704 pengő. Egy nagy része a tanítóknak havi 220 pengőt kap, ami egy évben 2640 pengőt tesz ki, a lakbér pedig 816 pengőt. 132 olyan tanító van, aki havi 334 pengőt kap, ami egy évben 4800 pengő és 1636 pengő lakbért tesz ki. Az igazgatói kezdőfizetés havi 356 pengő, évente 4272 pengő és lakbér 1636 pengő. Jelzem, hogy tanítónak legalább 20 esztendőt kell szolgálni, mig ezt az állást eléri. A polgári iskoláknál a kezdőfizetés a tanítónak havi 258 pengő, évi 3096 pengő, lakbér 936 pengő. A polgári iskolai tanárok zöme havi 288 pengőt kap, ami egy évben 3456 pengőt tesz ki, lakbér 1276 pengő. Ezeket a fizetéseket a pénzügyminisztériummal együtt történt tárgyalások után a főváros szabályrendele- tileg állapította meg, amelyet a belügyminiszter ur jóváhagyott. Ezek a fizetések nem olyan nagyok, mint ahogy azt feltüntették, csak éppen annyi, amennyi ma a mai megélhetés nehéz standartját valamelyest kielégíti. Az összes mellékes járulékok: havipótlék, közlekedési segély, családi pótlék az egész országban egyöntetűen van megállapítva. Méltóztassék még megengedni, hogy kitérhessek arra a vádra, hogy a tanítóságnak egy nagy része nem tanít és mintegy a kötelességét talán nem teljesiti. Jelenthetem, hogy minden intézkedés megtörtént abban az irányban, hogy a tanerők teljesen igénybe legyenek véve és szolgálatukat teljesítsék. Ami a tanulók költségét illeti, ez a 172 pengőtől egész 800 pengőig variálódik, egyedüli magas tételünk az 1700 pengő. Ez utóbbi a gyógypedagógiára vonatkozik, ahol az 1921. évi XXX. törvény alapján a tanköteles nyomorék gyermekek ellátásával foglalkozunk, amelyeknek 70%-át egészségesen a társadalomnak visszaadjuk. Ezzel szemben külföldön, különösen Németországban és Zürichben a költségek jóval magasabbak a különböző típusokhoz viszonyítva. Ami azon észrevételt illeti, hogy egy osztályra csupán csak 22 tanuló jut a statisztikai hivatal szerint, ezt helyesbíteni kell a tanügyi szempontból való számítás alapján. Jelentésemben erre részletesen kiterjeszkedtem és megjelöltem, hogy ha azoknak a tanítóknak a számát, akik ténylegesen és tételesen csakis a tanítással foglalkoznak, számbaveszem és nem számítom azokat a tanerőket, akik egyéb intézményeknél teljesítenek szolgálatot, akkor átlag egy osztályra 31 tanuló esik, amely szám a külföldi viszonyoknak teljesen megfelel, de van ennél magasabb létszám is, amennyiben van osztály, ahol negyvenen-ötvenen is vannak. Ami azon állítást illeti, hogy Éber bizottsági tag ur talált iskolát, ahol csak tiz tanuló volt az osztályban, ahogy ő megemlítette, gazdasági ismétlőiskolában, ez tényleg elő is fordulhatott, azonban ezeknek a beiskolázására a törvény kötelez bennünket és bármennyire törekedtünk ezeket a körzetükhöz közel lévő szomszédos iskolákba összecsoportositani, előfordulhat mégis, hogy a nagy távolságokban lévő iskolákban ezt a csoportosítást, minden akaratunk dacára, keresztülvinni nem tudtuk. Kifogás tárgyát képezte jelentésemben az is, hogy a tanítói elfoglaltságot ismertetvén, egy tanítóra hetenként 50 órát hoztam ki, ezen állításomat teljes mértékben fenntartom, mert ezt részben a gyakorlatból, részben pedig a tanítótestület jelentéséből vettem. A tanító az alsó két osztályban 22, 23, 24 órát is köteles tanítani, mig a III., IV., V. és VI. osztályban heti 30 órát ad le. Ha most hozzászámítjuk azt, mivel két hétig a tantestület beteg tagjainak helyettesítését a tantestület tagjainak kell ellátni, kétségtelen, hogy ebből hetenkint 5—10 óra is esik egy-egy tantestületi tagra, ha most hozzáveszem a szülőkkel való érintkezést, a szülői értekezlet, a tanitótestületi értekezlet megtartását, a kétségtelenül sok dolgozatnak (számtan, szépírás, fogalmazás, geometria, mértan, stb.) javítását, az uj tanterv szerinti órá- ról-órára való elkészülést, a tantestületben elvégzendő tiszti funkciók (könyvtáros, szertárosi, tantestületi jegyzői stb.) minőségében végzett szolgálatát, különböző hivatalos ünnepélyek rendezését, a gyermekeknek vasárnap való templomba kisérését, kirándulásokra való vezetését stb., akkor egészen nyugodtan kihozzuk a heti 50 órát. Ami a tanítóknak és tanároknak működését illeti, ebben megnyilatkoztak az illetékes körök a közgyűlés színe előtt, a tanfelügyelő és a tankerületi főigazgató, kezünkben van a kultuszminisztériumnak legmagasabb elismerése s bátran kijelenthetjük, hogy tanerőink magas nívón állnak, a külföldiekkel felveszik a versenyt. Erős megtámadtatásban részesültem, sőt egyenesen tévútra való vezetéssel vádoltak engem, amidőn a Hidegkuti-uti iskola folyóson való tanításáról és a Századosutcai iskola padláson való tanításáról beszéltem a jelentésben. A Hidegkuti-uti iskolában a folyosón való tanításról személyesen szereztem annak idején tapasztalatot, amikor ott hitoktatás, tornatanitás és napközi otthonban való tanítás folyt. Ma talán a hitoktatás helyesebb beosztásánál fogva nem szerepel, azonban a tornatanitás és a napközi otthonban való tanítás még ma is folyik ott. Ami pedig a Százados-utcai iskolában a padláson való tanításra vonatkozik, jelenthetem, hogy kezem között van a szakfelügyelőnek, az iskolaigazgatónak és az iskolaszéknek, valamipt a tanfelügyelőnek erre vonatkozó jelentése, sőt a tiszti orvosnak a nyilatkozata is, amely szerint ott a tanítás egészségi szempontból nem kívánatos és csak szükségszerüleg, más expe- diens és iskola hiányában engedtetett meg. A Százados-utcai iskola építésekor csak a III. emeletig állapítottak meg iskolahelyiségeket, a IV. emelet padlásszerii, most mansardnak nevezett helyiségeit pedig főzőtanfolyam konyhája, éléskamrája és ruhaszárító helyiségül használták. Amidőn a polgári iskolát oda helyezték, használták fel tantermekül ezeket a helyiségeket. A polgári iskola IV/c. osztálya az iskolaigazgató padlása és ruhaszárítója volt. Tehát jelentésemben foglaltak, a valóságnak teljesen megfelelnek. Ami a többi apróbb kifogásokat illeti, ezekre jelentésemben megfeleltem s azokat fenntartom. Nagyon szeretném, ha azok, akik oly erősen kifogás tárgyává teszik a közoktatásügyi ügyosztály működését, észrevételeikkel eljönnének az ügyosztályba, ahol megkaphatják a részletes és tételes információt s akkor nem lesz szükségük arra, hogy máshova forduljanak, ahol esetleg téves információkat kapván, erre alapítják a szinte támadó észrevételeiket.
