Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-11-17 / 45. szám
2 ajjßumjPEST 1928 november 17. Legeslegújabb rejtelmek az autó taxi-frontról Herrmann miniszter ieltüna nyilalknzaia a narlamenliien, mely szerint a iűvaros kéria Háromszáz engedélynek eoykdzre valú juttatásai — Ha az Auldlaxl H. T. sem alt az Altalanos Gépkocsi közlekedési R. T. mögött, ki iinanszirozza Baross Gdöorek vállalkozását? — Az Uj Budapest tudósitójától — Az Uj Budapest legutóbbi számában megjelent közleményünk, amely az autótaxi-front újabb és legújabb rejtelmeit ismertette, széles körökben keltett feltűnést. Az autótaxi-ügyben az elmúlt héten sem történt újság, hacsak annak nem nevezzük Herrmann kereskedelemügyi miniszternek a képviselőházban ebben az ügyben tett nyilatkozatát. A kereskedelemügyi miniszter parlamenti nyilatkozatában a kérdés közismert történetén felül azt a meglepő kijelentést tette, hogy a főváros kívánsága háromszáz autótaxinak egy nagy vállalat részére való juttatása. A miniszter mindjárt megállapította, hogy a főváros ezen kivánsága ellen neki kifogása nincsen. A miniszter egyéb nyilatkozataival ehelyütt nem tartjuk szükségesnek foglalkozni, a háromszáz taxiengedélynek egyetlen nagy vállalkozó részére történő adományozása tekintetében tett miniszteri nyilatkozat azonban annyira feltűnő, hogy igen éles kérdések feltevését teszi szükségessé. Nem kétséges, hogy a Baross—Wein-féle alakulatról van szó, amely csudálatos előrelátással már közel egy esztendeje egészen pontosan háromszáz autótaxi járatására kért engedélyt. A városházán az utóbbi időkben ezt a kérdést a legnagyobb titokzatossággal és elzárkózottsággal kezelték. Magát azt a felterjesztést, amelyben a főváros a háromszáz autótaxinak egy vállalkozó részére történő adományozását javasolta, a közlekedési ügyosztályon kivül, in- diferens helyen gépelték le, azt azonnal egy előkelő tisztviselő vitte sajátkeziileg magához a miniszterhez, hogy valahogy a nagy titok útközben ki ne tudódjék. Téves azonban a miniszter azon beállítása, hogy a háromszáz autó- taxi-engedélynek egyetlen kézhez való juttatásának terve a főváros kivánsága lenne. A főváros azon az állásponton volt ugyan, hogy a kocsikat tőkeerős érdekeltségeknek juttassák, ám korántsem a főváros jelölte ki a Baross—Wein-csoportot, mint az autótaxi-hitbizomány egyetlen jövőbeli birtokosát. A miniszter ur vagy nem tudja a dolgokat, vagy nem akarja beismerni. A háromszáz engedélynek Baross Gábor és Wein Dezső kezére való juttatása kormánykörök kivánsága volt — készségesen koncedáljúk, hogy ezek a kormánykörök nem azonosak a kereskedelemügyi minisztériummal — és a főváros nem tehetett egyebet, minthogy engedelmeskedett a felülről jött nyomásnak és megtette azt a felterjesztést, amelyért a politikai felelősséget a kereskedelmi miniszter most a fővárosra kívánja tolni. Ezt a felelősséget mi ezennel tisztelettel visszahárítjuk a kormányra. A bérkocsisoknak, a pirostaxisoknak, a bérautófuvarozóknak, a Bé-listásoknak, a rokkantaknak, a rendszámok elnyeréséért küzdő jogi és magánszemélyeknek tehát nem, a főváros ellen kell harcba szállaniok, amely jobb belátása ás egyéb tervei dacára kényszerítve volt a háromszáz taxiengedélynek egy kézre való juttatásáról szóló előterjesztés megtételére, hanem a kereskedelemügyi kormányzat ellen, amely ebben az ügyben a fővárost ráneigálja maga elé védőpajzsul. Az a rendkívüli közgyűlés, amelyet ebben az ügyben rövidesen egybe fognak hívni, azt is tisztázni fogja, hogy melyek a főváros fölterjesztésének e pillanatban még általunk sem érintett kulisszatitkai. Az autótaxi-üggyel kapcsolatosan annak megállapításával tartozunk még, hogy újabb értesüléseink szerint az Autótaxi R. T. az engedélyek kihasználását illetően nem, kötött megállapodást az Általános Gépkocsi Közlekedési R. T-vei, amely Baross Gábort és Wein Dezsőt jelenti. Az Autótaxi R. T. önmaga küzd az engedélyekért, amelyeket a részvénytársaság eddigi működése kapcsán, még pedig mindig hibátlan és jól bevált közlekedéséért jogosan vindikál is. Ennek bizonyságául szolgál az a körülmény is, hogy a régi képviselőFÉRFI FEHÉRNEMÜEKl házi kabátok, pyjamák occasio árban VESTA körutm'2| E lapra hivatkozók 5°/o engedményt kapnak. I házban tartott tiltakozó nagygyűlésen a részvénytársaság Kirchner nevű igazgatója is megjelent, ott fel is szólalt, az Autótaxi R. T. nevében is tiltakozván az Általános Gépkocsi R. T. által kapandó koncesszió ellen. Regisztráljuk ezt a körülményt, amelyre azonban a szállongó hírek kapcsán előbb is spontán felhívhatta volna az Autótaxi R. T. a nyilvánosság figyelmét. Ezek után kétszeres súllyal esik latba az a kérdés, hogy kik állanak Barossék háta mögött, miféle tőkék azok, amelyek a háromszáz engedély finanszírozására szükséges több millió pengőt a vállalkozás céljaira folyósítani tudják ? Kifényesedett ruháiról eltávolítjuk a fényt! Viselt ruháját fénytelenné» által felújítjuk! I f'l R í I Mindennemű V'J E V/ Lß Lz O szövetruhát, férfiöltönyt, női kosztümöket, egyenruhákat, télikabátokat fénytelenit. — Frakk- és szmokingöltönyök. Gyászruhák soron f!I flRIlC ruhafénytelenitő kívül- készülnek ULUDUu vállalat ' Gyüjtőtelep : VI., SZIV-UTCA 31 Telefon: Aut. 101—16 Számos elismerés Budapest és az ország legjobb bevásárlási helye RHTÍlRflTTÜflN állandó kiállítása. Szolid DUlUltUI IDUll árak. fizetési kedvezmény Tulajdonos: POÓR VINCE, Baross-u. 15 (Vöröskereszt épület) CH M URA FERENCIEK-TERE 2. JW SZEMÜVEGEK A FANSz tagjainak és a Székesfővárosi zenetanfolyamok növendékeinek BEKE PÉTER PÁL HANGSZERÜZEME, Vili., DOBOZI-UTCA 31. Készpénzvásárlásoknál 5°|o kedvezményt nyújt. FAMSz tagoknak B havi hl ol la. Cladó szabadalom! Dr. Ebel Siegfried Sámuel Wien 92275. sz. „ElekMerapeplIkos berendezés“ cimü magyar szabadalmát eladja vagy gyártási engedélyt ad Bővebbet: Áron és Molnár szabadalmi iroda BUDAPEST. Vili., RÁKÓCZI-UT 15. ] Heííkülök, pénztárcák, bőröndök karácsonyra gyári áron MELEG GABOR bőröndös mesternél Budapest, Rákóczi-ut II. — Váci-utca 31. DC Jelen lap előfizetője 10 százalék engedményben részesül "»• ALAPITTATOTT 1847. tie SCHUNDA V. J. HANGSZERGYÁR ÉS HANGSZERÜZLET * * I MAGY. KIR. UDVARI SZÁLLÍTÓ STB. BUDAPEST, ív sz. Magyar-utca 18. Operaház, Zeneművészeti Főiskola, Nemzeti Zenede, Filharmóniai Társaság, Színházak, Cserkészek, Leventék stb. szállítója. Bármely HANGSZER alkatrészek, hurok szakszerű javitása. Különösen a világhírű SCHUNDA-féle cimbalmok és tárogatók továbbá lillnkók, olasz mandolinok, gitárolt stb. kaphatók. — Úgyszintén zongorák, pianinók és bar— móniumok eladása, becserélése, bérbeadása, javitása, hangolása és vétete 1 Legkedvezőbb részletfizetési feltételek mellett is! — A lehető legfobbat a leglulanyusabb áron. MI ÚJSÁG A O VÁROSHÁZÁN L — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag ur? — A közgyűlési sivatag perzselő homokjában alig akad egy-két üdítő oázis, mélyen tisztelt Szerkesztő ur. Két ilyen szigetecske akadt csupán, amelyekre érdemesebb a nyilvánosság reflektorát vetíteni. Az egyik Éber Antal régóta beharangozott „támadása“ volt Pu- rébl tanácsnok ellen. Kiderült azonban, hogy a derék Győző nyaka vasból van, az Éber-féle guillotine pedig fából, és igy a nagy garral hirdetett kivégzés nem sikerült. A másik szigetecske Szentirmai Imré- nének, a Ripka-párt oszlopos tagjának konok felszólalása volt a tanügyi problémákhoz. Mindenesetre furcsa, hogy őnagysága, akit a kultuszminiszter az elmúlt évben véletlenül éppen akkor, amikor a Ripka-pártba belépett, budapesti középiskolai tanári megbízással látott el, közgyűlési beszédét arra használta fel, hogy a kultuszminiszter ur őnagyméltóságának egyébként minden tekintetben helyes tanügyi politikáját dicsérje. A baloldal természetszerűleg nem érdekelték őnagysága elcsépelt frázisai, vihar és közbeszólás volt bőven, mint legutóbb, amikor Szent- irmainé a rezsóügyeket szellőztette őnagysága azonban makacsul beszélt és beszélt, mint miniszterelnökök szokták nagy parlamenti debattok idején, amikor az ellenzéki elkeseredés árjai zugnak körötte: az előtte ülő gyorsírónak diktálta le beszédét, mitsem törődve a zajgó hullámokkal. A baloldalon, ahol eddig a rezsó szónoklattal kapcsolatosan emlegették Szentirmainét, feléje is kiáltották, hogy: „diktátor“... — Ne búsuljon, kedves dr. Város- házy, lesz még városanya választás! — Én is amondó vagyok. Egyebekben közlöm szerkesztő úrral, hogy Folkusházy örökéért, aki december 15-én tudvalévőleg most már végérvényesen és visszavonhatatlanul átmegy a Beszkárthoz, az egész vonalon megindult a legélesebb küzdelem. Noha személyi kérdésekben nem szoktam véleményemet nyilvánítani, nagy általánosságban mégis szükségesnek tartom, hogy vázoljam a helyzetet. Egyelőre arról van szó, hogy Szabó Imre legyen-e az alpolgármester, vagy a tanács valamelyik tagja. Szabó Imre behelyettesítésétől éppen a főügyész kérésére eltekintett a főpolgármester, mert a kitűnő Szabó Imre igen helyesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy ő nem akar puffer lenni azoknak a küzdelmében, akik a behelyettesítés elvi kérdése körül folytainak csatát. Annál kevésbbé, mert nem egy alkalommal előfordult, hogy az alpolgármester téli szabadságra ment és három-négy héten át mégis kitünően funkcionált a városháza. Tehát bizonyos, hogy behelyettesítés nem lesz. A választás időpontja értesülésünk szerint az első januári közgyűlés, amikor el fog dőlni, hogy Szabó Imre lesz-e az uj alpolgármester, vagy valamelyik tanácsnok. Maga Szabó Imre igen világos és félre nem érthető álláspontot foglalt el e tekintetben is. A saját nagy egyéni tekintélyét és állásának nívóját nem reszkírozza azzal, hogy egy olyan küzdelembe menjen bele, amelynek győzelmi kilátásai nem százszázalékosak. Ha Szabó Imre érdeklődései és tárgyalásai során azt fogja látni, hogy győzelme kétséges, nem is vesz részt a választási küzdelemben, mert semmi kedve ahhoz, hogy ellenségeket szerezzen magának, amikor most minkenki tiszteli és becsüli. Ha Szabó Imre nem venne részt a választási küzdelemben, akkor valamelyik tanácsnok jutna az alpolgármesteri babérhoz. Hogy kicsoda, az e pillanatban teljesen bizonytalan. A legsűrűbben emlegetik — szigorúan rangsorban véve a neveket — Csupor, Bérezel, Liber, Borvendég, Némethy és Lamotte neveit. Csak egy a bökkenő: hogyan fognak ennyi embert jelölni, bizonyos lévén, hogy a jelölés elmaradása a legnagyobb sérelem lenne valamennyiükre nézve ... — Jelölik mind a hatot vagy a hetet! Ezt a luxust a kijelölő választmány igazán megengedheti magának. — Majd elválik. Egyebekben jelentem, hogy Rumbach tanácsnok á jövő szerdai közgyűlésen nyugdíjba megy, és állásától is azonnal megválik. Szó van arról, hogy Csármannt behelyettesítik, esetleg meg is választják tanácsnoknak, arról is beszélnek, hogy Molnár László főtanácsost, Rumbach ezidőszerinti helyettesét bízzák meg a két ügyosztály vezetésével, de az sincs kizárva, hogy megvárják a belügyminiszter döntését az uj műszaki állások szervezése ügyében, ami hír szerint .csak hetek kérdése, — és egyszerre töltik be a két műszaki tanácsnoki állást. Ebben az esetben a városrendezési ügyosztály vezetője Csármann lesz, mig Molnár mellett egyenlő sánsszai pályáznak Király Kálmán és Zaiz László. — Mit szól a Szilágyi-féler támadásokhoz, kedves dr. Városházy? — Ebben az esetben is fából volt a penge, amellyel Szilágyi vágni akart. Az első beszéd alkalmával még azt lehetett hinni, hogy Szilágyi nemcsak a maga nevében beszél, hogy vannak mögötte, a második beszédnél azonban kiderült, hogy Öméltósága egyedül van. A puska igy visszafelé sült el, Szilágyi kénytelen volt kilépni a Községi Polgári Pártból és ezáltal jövőbeli felszólalásainak értékét előre dezavuálta, a támadás pedig azzal a nem várt eredménnyel járt, hogy Ripka köré tömöritette a Községi Polgári Pártnak azt a tagjait is, akik eddig nem voltak pontosan mellette. — Hallom, hogy helyre akar igazítani egyes dolgokat, kedves dr. Városházy? — Két ügyben kérem szives fáradozását, szerkesztő ur. Elsőnek Csilléry Bandi barátom tiltakozott
