Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-11-03 / 43. szám

'•t 43* szám

Budapest, 1928 november 3

'óvárosi N y ilv án o s

ODAPEST

Előfizetési árak:

Egész évre..............................................30 pengő

Fél évre

........................................................15 pengő

Eg

yes szám ára 60 fillér

FELELŐS SZERKESZTŐ:

DOBY ANDOR dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Semmelweis-utca -4. Telefon: Automata 892—47. Postatakarékp. chequeszámla : 30013.

Friedrich István a polgármesteri expozéról, a mandátumok meghosszabbításáról és a keresztény irányzat kocapolitikusainak baklövéseiről

„inkább Sipűcz intakt személye, mini a ieMrüséoben szenvedd álkonszoltdaciű valamelyik szem- loroatú nerzekulora“ — A mandálummeohosszabbltás ostyájában a kOzgyűlds ieloszlalásának szándéka rejtőzik — Általános titkos uborkafáramászás. az autonómiának kdnyszerzubbonyba vald Öltöztetése, KOllay kilépésének hatosa a városházi politikára es egyéb problémák

— Az Uj Budapest tudósítójától —

Nyitány a költségvetéshez

Nyolc esztendeje figyeljük Sipőcz polgármester expozéit, azokat a mé- lyenszántó, bölcs mérsékletre és nemzetgazdasági tudásra egyképpen valló beszédeket, amelyek a polgármesteri székből a költségvetés prológusaként évről-évre elhangzanak. Örömmel állapítjuk meg, hogy ezek a költségvetési expozék esztendör öl-esztendőre felfelé emelkedő irányzatot mutatnak, de valamennyi eddigi expozét felülmúlja az a beszéd, amellyel a polgármester a keddi közgyűlésen a költségvetés ezévi vitáját megnyitotta. Egy tömör essay az ezévi expozé, tudatos és gerinces megnyilatkozása annak a fővárosnak, mely ma a trianoni Magyarországnak a népességet illetően egyhetedét, a gazdaságot és a kultúrát illetően pedig majd felét képviseli. Hogy csak egy-két gyöngyszemét említsük meg ennek a Carlyle tollára méltó dolgozatnak, idejegyezzük azt a megállapítást, amely a kartellek működését kárhoztatja, azt a bölcs gondolatot, amely a szociális fejlődés terén elért eredmények mindenáron való megtartásának szükségességét határozza meg, azt a mérsékletet, amelyet a városfejlesztés egyes fellengzős jelszavaival szemben tanúsítanunk kell és azt a kérést, amelyet a főváros jövője érdekében az erők egyesítése iránt intézett a podeszta a közgyűlés tagjaihoz. Az expozéból a polgármester konzervatív, a fejlődés vívmányaival szemben azonban mégis fogékony lelkü- lete tárul élénk. Azokhoz a nehéz időkhöz, amelyekben most élünk, méltó polgármestere van Budapestnek ...

Háromszáz autótaxi

A taxi-ügy suba alatti elintézésével nem vagyunk megelégedve. Az ígéretek, amelyek a taxi-engedélyek kiosztásával kapcsolatosan felelős helyeken elhangzottak, Ígéretek maradtak, amelyeknek délibábos füstjében egy háromszáz taxi járatására berendezett uj nagy vállalatnak mammut-kontúrjai bontakoznak ki. Nem kétséges, hogy a taxi-engedély ma értékes jogosítvány, amely ezer és ezer pengőket ér és a háromszáz engedélyt kapó Baross Gábor- - Wein Dezső-féle vállalat olyan hit- bizományhoz jut díjmentesen, mely- lyel a dohányimport-monopólium és a gyufakartell engedélye veheti csak fel értékben a versenyt. De ha már nem kisexisztenciák felsegélyezésére osztják ki az engedélyeket, ha a város, feledve minden magasabb szociális szempontot, nem a hadviseltek és a Bé-listások érdekeit tartja szem előtt, akkor kérdezzük, miért nem állítja fel a város Buday Dezső okos indítványa szerint házikezelésben a taxi-üzemet és ajándékozza saját magának a háromszáz engedélyt ? Sok dolgok vannak földön és égen, Horatio, amelyet bölcselmetek felfogni nem tud — álmélkodik a töprengő Hamlet, pedig nem ismerte a budapesti taxi-engedélyek ügyét, amelynek rejtelmeihez képest a dán királyfi problémája szelíd elsőfokú egyenlet, egy ismeretlennel...

Abból az alkalomból, bogy a költség- vetés közgyűlési tárgyalásával a főváros életének egyik igen fontos etappe-ja kezdődik, szükségesnek és érdekesnek tartottuk az aktuális problémákról megkérdezni Friedrich István véleményét. A mai zavaros városházi helyzetben, egy meddő és kilátástalan budget- vita előtt, amely sokak véleménye szerint a mandátumokat meghosszabbitó javaslat törvényerőre válása után a törvényhatósági bizottság feloszlatásával fog végződni, — különösen fontosak Friedrich István megállapitásai, annál is inkább, mert ezek a megállapítások reflektor erejével és fényével árasztanak világosságot a városházi kháoszban, amelynek mélyén a Kalla y Tibor kilépésével meggyöngült egységes párt, a parlamenti képviselet feloszlása kapcsán három-négy frakcióra széteső demokratapárt viaskodnak a reménytelen jövővel.

Mi a véleménye Nagyméltóságodnak Sipőcz expozéjáról? — volt első kérdésünk.

— Sipőcz Jenő polgármester expozéját nagy érdeklődéssel hallgattam és engem tulnyomórészben teljesen kielégített. Sipőcz csendes, szerény, első tisztviselője a fővárosnak, aki nem dolgozik reklámok nagy hűhójával, hanem minden görögtüz nélkül elmondja ilyenkor expozéját, amely most is tagadhatatlanul kedvező fogadtatásban részesült a közgyűlés nagy többségénél.

— Megállapíthatom, hogy Sipőcznek ma nagyobb pártja van a törvény- hatóságban, mint amikor megválasztották. Akkor csak Bcirczy István erős személyisége tudott vele szemben érvényesülni. Ez az egyedüli komoly ellenfél azonban legújabb politikai elhelyezkedése miatt kikapcsolódott a lehetőségek sorából. Sipőcz ma hors concours áll. Nincsen számottevő konkurrense. Pedig Sipőcz nagyon nehéz viszonyok között küzdötte fel magát erre a piedesztálra. Neki kellett viselnie a keresztény irányzat kocapolitikusainak a baklövéseiért az ódiumot, egészen ártatlanul. Őt támadták azoknak a maulmachereknek az akrobatamutatványaiért, akik a magasztos kereszténynacionalista erkölcsi alapot „kurzus“-sá devalválták. Ugyanakkor azonban küzdenie kellett Sipőcznek kormányberkekből táplált illegitim ambíciókkal is. Az angolkóros konszolidáció szeretné őt kvártélycsináló exponensévé tenni a városházán. E cél érdekében sok borsot törtek orra alá, de az eredmény éppen az ellenkezője lett annak, amire törekedtek. A baloldal

nagy része, sőt túlnyomó része ma azt mondja: inkább Sipőcz intakt, puritán személye, mint a fehérvérűségben szenvedő álkonszolidáció valamelyik szemforgató perzekutora.

— Mindezt azután betetőzte az egységespárt volt elnökének, Kállay Tibornak a vasárnapi cikke, amely ben nem mond kevesebbet, minthogy Budapesten ma az egy erős vezérlőakarat nevével már nemcsak képviselői mandátumot, hanem bizottsági mandátumot sem lehet kapni. Természetes, hogy a mai bágyadt és misztikus tétlenségben drukkoló rendszer patronázsa mellett még kevésbbé lehet a polgár- mesteri székbe felkapaszkodni. A teljes kiábrándulás mai /napjaiban erről már szó sem lehet, más már a légkör. Befellegzett az egy erős vezérlőakarat politikai hitbizomá- nyának. A politikai kóristák magasztaló dalai tragikomikus rekedtségben fognak ellanyhulni. A szükségessé váló aklimatizálódás előjelei már mutatkoznak. A cimtáb- lát nemsokára át kell festeni. Kállay Tibor és barátai elhomályosították már Bethlen István városházi transzparensét. Szilóigyi Lajos legközelebb már tisztázni akarja a közgyűlés termében bizonyos demarkációs vonalak ügyét. Kállay vezérkari főnöke sztratégiai szemlét tart a városházán. Tudni akarja, milyen viszony van a Kozma-párt és a kormány között. Az erők átcsoportosítását tartja szükségesnek. Potemkin falai a városházán is repedeznek. Össze fognak omlani.

Ezután a mandátummeghosszabbitás- ról kérdeztük meg Friedrichet:

— A mandátummeghosszabbitó törvényjavaslat nem más, mint gyáva kitérés a harc elől. Rückwárts- konzentrirung. Kitérés az ellenség elől. Prolongációja az agóniának. A bekövetkező debácle későbbre halasztása. Bíivészfogás, amellyel a megszűnt helyzeti energiákat egy kis időinjekcióval akarják felfrissíteni. A kialakuló uj mozgási energiák elől a jogfosztás vásári bódéjában keresnek búvóhelyet. így akarnak bujósdit játszani, amíg az uj fővárosi törvény autonómiafosztó bravúrjaival, nem tákol ösz- sze nekik egy uj többséget. Amig a városháza kezes báránnyá nem lesz. Amig — a legújabb találmány szellemében — a választóközönség gravitációja a közgyűlésre meg nem szűnik.

— F eloszlatást szándék a mandá- tummeghosszabbitás ostyájában feltálalva. Előkészület a városházi diktatúra-intervallumra. Mussoliniz- mus paródiái papircsákóval és nya- lóka-fascessel. Hamelni patkányfogóval. Városházi diktatúra, mint egységespárti rádiófelvevőállomás. Leadóállomás az elnöki tanácsnál lesz. Ott az egységespárti főkaszárnyában. Az „átmeneti és kisegítő“ diktatúra hivatása lesz, a cseppfolyós halmazállapotú városházi Beth- len-pártot szilárd halmazállapotúvá alakítani.

—> így képzelik ezt el a politikai sonntagsreiterek és koca vad ászok. Valósággal kacagni kell ezeken a bugris elgondolásokon. Nem is hiszi el a dolgozó társadalom, hogy a nagyképiisködő nyilatkozatok mögött milyen paprikajancsi mutatványok készülnek. A választóközönség kidriblizése és az autonómiának kényszerzubbonyba való öltöztetése. Mindezek mellett pedig általános titkos uborkafáramászás.

— Az ember egyenesen kedvet kap a politikai akciókra. Pseudodiktáto- rok, epigonok, dilettánsok, törpék, protekciósok, kulisszatologatók, kóristák, napraforgók, barázdabillegetők, liktorok, konszolidációs kegyen- cek, pecsovicsok, aranyásók, lógósak, kaméleonok, kibicek, vándor ig- ricek, cupringerek, smarocerek, kozákok, janicsárok lampionos menete közeledik a városház felé. Énekük: „Ez a harc lesz az utolsó.“ — Azután: „minden a miénk lesz.“

— így képzeli magának a jövendőt a kis városházi politikai Móric. Várjuk már, fogadni fogjuk nádpálcával. Meghúzzuk a fülét a dolgozó társadalom nevében, kiporoljuk a bugyogóját. Akiket ők, az elhivatottak, az eljövendők és providenciáli- sak balekeknek, paliknak és vurc- niknak gondoltak, azok ott fognak állani a demokratikus közvélemény élén és el fogják oltani ezt a kis tűzijátékot. A politikai Kismiskák csintalan játékainak véget fogunk vetni. Nemcsak a nagykanizsai, hanem a budapesti polgárok szeméről is leesett már a hályog. A rózsaszínű pápaszem is összetörött már. Politikai majálisokat és quadrille- ket nem fognak már tűrni.

Sipőcz expozéjáról gazdaságpolitikai vonatkozásban mi Nagyméltóságod véleménye? — volt utolsó kérdésünk.

— Amit a polgármester a magántőkének és a közületeknek a nemzet-