Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-11-03 / 43. szám

'•t 43* szám Budapest, 1928 november 3 'óvárosi N y ilv án o s ODAPEST Előfizetési árak: Egész évre..............................................30 pengő Fél évre ........................................................15 pengő Eg yes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Semmelweis-utca -4. Telefon: Automata 892—47. Postatakarékp. chequeszámla : 30013. Friedrich István a polgármesteri expozéról, a mandátumok meghosszabbításáról és a keresz­tény irányzat kocapolitikusainak baklövéseiről „inkább Sipűcz intakt személye, mini a ieMrüséoben szenvedd álkonszoltdaciű valamelyik szem- loroatú nerzekulora“ — A mandálummeohosszabbltás ostyájában a kOzgyűlds ieloszlalásának szándéka rejtőzik — Általános titkos uborkafáramászás. az autonómiának kdnyszerzubbonyba vald Öltöztetése, KOllay kilépésének hatosa a városházi politikára es egyéb problémák — Az Uj Budapest tudósítójától — Nyitány a költségvetéshez Nyolc esztendeje figyeljük Sipőcz polgármester expozéit, azokat a mé- lyenszántó, bölcs mérsékletre és nemzetgazdasági tudásra egykép­pen valló beszédeket, amelyek a polgármesteri székből a költségve­tés prológusaként évről-évre el­hangzanak. Örömmel állapítjuk meg, hogy ezek a költségvetési ex­pozék esztendör öl-esztendőre felfelé emelkedő irányzatot mutatnak, de valamennyi eddigi expozét felül­múlja az a beszéd, amellyel a pol­gármester a keddi közgyűlésen a költségvetés ezévi vitáját megnyi­totta. Egy tömör essay az ezévi ex­pozé, tudatos és gerinces megnyi­latkozása annak a fővárosnak, mely ma a trianoni Magyarországnak a népességet illetően egyhetedét, a gazdaságot és a kultúrát illetően pedig majd felét képviseli. Hogy csak egy-két gyöngyszemét említ­sük meg ennek a Carlyle tollára méltó dolgozatnak, idejegyezzük azt a megállapítást, amely a kartellek működését kárhoztatja, azt a bölcs gondolatot, amely a szociális fejlő­dés terén elért eredmények minden­áron való megtartásának szükséges­ségét határozza meg, azt a mérsék­letet, amelyet a városfejlesztés egyes fellengzős jelszavaival szemben ta­núsítanunk kell és azt a kérést, amelyet a főváros jövője érdekében az erők egyesítése iránt intézett a podeszta a közgyűlés tagjaihoz. Az expozéból a polgármester konzerva­tív, a fejlődés vívmányaival szem­ben azonban mégis fogékony lelkü- lete tárul élénk. Azokhoz a nehéz időkhöz, amelyekben most élünk, méltó polgármestere van Budapest­nek ... Háromszáz autótaxi A taxi-ügy suba alatti elintézésé­vel nem vagyunk megelégedve. Az ígéretek, amelyek a taxi-engedélyek kiosztásával kapcsolatosan felelős helyeken elhangzottak, Ígéretek ma­radtak, amelyeknek délibábos füst­jében egy háromszáz taxi járatásá­ra berendezett uj nagy vállalatnak mammut-kontúrjai bontakoznak ki. Nem kétséges, hogy a taxi-engedély ma értékes jogosítvány, amely ezer és ezer pengőket ér és a háromszáz engedélyt kapó Baross Gábor- - Wein Dezső-féle vállalat olyan hit- bizományhoz jut díjmentesen, mely- lyel a dohányimport-monopólium és a gyufakartell engedélye veheti csak fel értékben a versenyt. De ha már nem kisexisztenciák felse­gélyezésére osztják ki az engedélye­ket, ha a város, feledve minden ma­gasabb szociális szempontot, nem a hadviseltek és a Bé-listások érde­keit tartja szem előtt, akkor kér­dezzük, miért nem állítja fel a vá­ros Buday Dezső okos indítványa szerint házikezelésben a taxi-üze­met és ajándékozza saját magának a háromszáz engedélyt ? Sok dol­gok vannak földön és égen, Hora­tio, amelyet bölcselmetek felfogni nem tud — álmélkodik a töprengő Hamlet, pedig nem ismerte a buda­pesti taxi-engedélyek ügyét, amely­nek rejtelmeihez képest a dán ki­rályfi problémája szelíd elsőfokú egyenlet, egy ismeretlennel... Abból az alkalomból, bogy a költség- vetés közgyűlési tárgyalásával a fővá­ros életének egyik igen fontos etappe-ja kezdődik, szükségesnek és érdekesnek tartottuk az aktuális problémákról meg­kérdezni Friedrich István vélemé­nyét. A mai zavaros városházi helyzet­ben, egy meddő és kilátástalan budget- vita előtt, amely sokak véleménye sze­rint a mandátumokat meghosszabbitó javaslat törvényerőre válása után a tör­vényhatósági bizottság feloszlatásával fog végződni, — különösen fontosak Friedrich István megállapitásai, annál is inkább, mert ezek a megálla­pítások reflektor erejével és fényével árasztanak világosságot a városházi kháoszban, amelynek mélyén a Kal­la y Tibor kilépésével meggyöngült egy­séges párt, a parlamenti képviselet fel­oszlása kapcsán három-négy frakcióra széteső demokratapárt viaskodnak a re­ménytelen jövővel. Mi a véleménye Nagyméltóságodnak Sipőcz expozéjáról? — volt első kérdé­sünk. — Sipőcz Jenő polgármester expo­zéját nagy érdeklődéssel hallgattam és engem tulnyomórészben teljesen kielégített. Sipőcz csendes, szerény, első tisztviselője a fővárosnak, aki nem dolgozik reklámok nagy hű­hójával, hanem minden görögtüz nélkül elmondja ilyenkor expozéját, amely most is tagadhatatlanul ked­vező fogadtatásban részesült a köz­gyűlés nagy többségénél. — Megállapíthatom, hogy Sipőcznek ma nagyobb pártja van a törvény- hatóságban, mint amikor megvá­lasztották. Akkor csak Bcirczy Ist­ván erős személyisége tudott vele szemben érvényesülni. Ez az egye­düli komoly ellenfél azonban leg­újabb politikai elhelyezkedése miatt kikapcsolódott a lehetőségek sorá­ból. Sipőcz ma hors concours áll. Nincsen számottevő konkurrense. Pedig Sipőcz nagyon nehéz viszo­nyok között küzdötte fel magát erre a piedesztálra. Neki kellett viselnie a keresztény irányzat kocapolitiku­sainak a baklövéseiért az ódiumot, egészen ártatlanul. Őt támadták azoknak a maulmachereknek az ak­robatamutatványaiért, akik a ma­gasztos kereszténynacionalista er­kölcsi alapot „kurzus“-sá devalvál­ták. Ugyanakkor azonban küzdenie kellett Sipőcznek kormányberkek­ből táplált illegitim ambíciókkal is. Az angolkóros konszolidáció szeret­né őt kvártélycsináló exponensévé tenni a városházán. E cél érdekében sok borsot törtek orra alá, de az eredmény éppen az ellenkezője lett annak, amire törekedtek. A baloldal nagy része, sőt túlnyomó része ma azt mondja: inkább Sipőcz intakt, puritán személye, mint a fehérvérű­ségben szenvedő álkonszolidáció va­lamelyik szemforgató perzekutora. — Mindezt azután betetőzte az egy­ségespárt volt elnökének, Kállay Tibornak a vasárnapi cikke, amely ­ben nem mond kevesebbet, mint­hogy Budapesten ma az egy erős vezérlőakarat nevével már nemcsak képviselői mandátumot, hanem bi­zottsági mandátumot sem lehet kap­ni. Természetes, hogy a mai bá­gyadt és misztikus tétlenségben drukkoló rendszer patronázsa mel­lett még kevésbbé lehet a polgár- mesteri székbe felkapaszkodni. A teljes kiábrándulás mai /napjaiban erről már szó sem lehet, más már a légkör. Befellegzett az egy erős vezérlőakarat politikai hitbizomá- nyának. A politikai kóristák ma­gasztaló dalai tragikomikus rekedt­ségben fognak ellanyhulni. A szük­ségessé váló aklimatizálódás elő­jelei már mutatkoznak. A cimtáb- lát nemsokára át kell festeni. Kál­lay Tibor és barátai elhomályosí­tották már Bethlen István város­házi transzparensét. Szilóigyi Lajos legközelebb már tisztázni akarja a közgyűlés termében bizonyos de­markációs vonalak ügyét. Kállay vezérkari főnöke sztratégiai szem­lét tart a városházán. Tudni akarja, milyen viszony van a Kozma-párt és a kormány között. Az erők át­csoportosítását tartja szükségesnek. Potemkin falai a városházán is re­pedeznek. Össze fognak omlani. Ezután a mandátummeghosszabbitás- ról kérdeztük meg Friedrichet: — A mandátummeghosszabbitó törvényjavaslat nem más, mint gyá­va kitérés a harc elől. Rückwárts- konzentrirung. Kitérés az ellenség elől. Prolongációja az agóniának. A bekövetkező debácle későbbre ha­lasztása. Bíivészfogás, amellyel a megszűnt helyzeti energiákat egy kis időinjekcióval akarják felfrissí­teni. A kialakuló uj mozgási ener­giák elől a jogfosztás vásári bó­déjában keresnek búvóhelyet. így akarnak bujósdit játszani, amíg az uj fővárosi törvény autonómia­fosztó bravúrjaival, nem tákol ösz- sze nekik egy uj többséget. Amig a városháza kezes báránnyá nem lesz. Amig — a legújabb találmány szel­lemében — a választóközönség gra­vitációja a közgyűlésre meg nem szűnik. — F eloszlatást szándék a mandá- tummeghosszabbitás ostyájában fel­tálalva. Előkészület a városházi dik­tatúra-intervallumra. Mussoliniz- mus paródiái papircsákóval és nya- lóka-fascessel. Hamelni patkányfo­góval. Városházi diktatúra, mint egységespárti rádiófelvevőállomás. Leadóállomás az elnöki tanácsnál lesz. Ott az egységespárti főkaszár­nyában. Az „átmeneti és kisegítő“ diktatúra hivatása lesz, a cseppfo­lyós halmazállapotú városházi Beth- len-pártot szilárd halmazállapotúvá alakítani. —> így képzelik ezt el a politikai sonntagsreiterek és koca vad ászok. Valósággal kacagni kell ezeken a bugris elgondolásokon. Nem is hiszi el a dolgozó társadalom, hogy a nagyképiisködő nyilatkozatok mö­gött milyen paprikajancsi mutatvá­nyok készülnek. A választóközönség kidriblizése és az autonómiának kényszerzubbonyba való öltöztetése. Mindezek mellett pedig általános tit­kos uborkafáramászás. — Az ember egyenesen kedvet kap a politikai akciókra. Pseudodiktáto- rok, epigonok, dilettánsok, törpék, protekciósok, kulisszatologatók, kó­risták, napraforgók, barázdabillege­tők, liktorok, konszolidációs kegyen- cek, pecsovicsok, aranyásók, lógó­sak, kaméleonok, kibicek, vándor ig- ricek, cupringerek, smarocerek, ko­zákok, janicsárok lampionos menete közeledik a városház felé. Énekük: „Ez a harc lesz az utolsó.“ — Azután: „minden a miénk lesz.“ — így képzeli magának a jöven­dőt a kis városházi politikai Móric. Várjuk már, fogadni fogjuk nádpál­cával. Meghúzzuk a fülét a dolgozó társadalom nevében, kiporoljuk a bugyogóját. Akiket ők, az elhivatot­tak, az eljövendők és providenciáli- sak balekeknek, paliknak és vurc- niknak gondoltak, azok ott fognak állani a demokratikus közvélemény élén és el fogják oltani ezt a kis tűzijátékot. A politikai Kismiskák csintalan játékainak véget fogunk vetni. Nemcsak a nagykanizsai, ha­nem a budapesti polgárok szeméről is leesett már a hályog. A rózsa­színű pápaszem is összetörött már. Politikai majálisokat és quadrille- ket nem fognak már tűrni. Sipőcz expozéjáról gazdaságpolitikai vonatkozásban mi Nagyméltóságod véle­ménye? — volt utolsó kérdésünk. — Amit a polgármester a magán­tőkének és a közületeknek a nemzet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom