Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-07-14 / 27. szám

Budapest, 1928 julius 14 V. évfolyam 27. szám UJ BUDAPEST Előfizetési árak: Egész évre..................................................30 pengő Fél évre.............................................................15 pengő Egyes szám éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOB Y ANDOR őr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Semmelweis -utca 4. Telefon: Automata 892-47. Postatakarékp. chequeszámla: 3013 9 A Községi Takarék nem lesz konkurense a bankoknak Csupán betétgyűjtéssel és folyókölcsönök nyújtásával foglalkozik és egyenlőre nem gondol kötvénykibocsájtásra — A Vásárpénztár megmarad, de bankosztálya beolvad a Községi Takarékba — A pénzügyi ügyosztály a realitás bázisára hozza vissza az ügyosztályok és a bizottságok féktelen és zabolázatlan alkotási lázát Változatlanul szilárd a főváros kölcsöne a new-yorki tőzsdén — Az Uj Budapest tudósítójától — Reményi-Schneller A Községi Takarék megalakulása alkalmából a pártok bizalma egy­hangúlag Reményi-Schneller Lajos dr. felé fordult, amikor a vezér- igazgatói szék betöltéséről volt szó. Hogy ez az értékes bizalmi nyi­latkozat előzetesen mennyit ér, azt csak az tudja megítélni, aki ismeri a városházi pártok egymáshoz való viszonyát és azt a személyi harcot, amely az alakuló Községi Takarék kulisszái mögött lezajlott. Az uj ve­zérigazgató, akinek koncepciózus egyéniségéről, fiatalos energiájáról és széleskörű közgazdasági művelt­ségéről bankkörökben sok szépet és jót mondanak, nem kerül kitaposott útra, amikor a városi szolgálat ös­vényén elindul. Reményi-Schneller dr. egy üres papírlapot kap a kezébe, hogy azt gondolataival teleirja, egy üres keretet kap, hogy azt eszmék­kel és alkotásokkal teletöltse. Az al­kotók, az újítók feladata a Reményi- Schneller Lajosé, akit szeretettel kö­szöntünk díszes pozíciójában. Friedrich Friedrich Istváin, Magyarország egykori miniszterelnöke, tehát nem lett ügyvezető alelnöke a Községi Takaréknak, sőt még egyszerű igaz­gatósági tagja sem. Bármennyire sajnálattal fogja is a főváros kö­zönsége Friedrich energikus fiatal­ságát a Községi Takaréknál nélkü­lözni, szerény véleményünk szerint mégis igy van a dolog rendjén. A Községi Takarék szűk terület egy olyan szétrobbanó energia tevékeny­sége számára, mint amilyennel Friedrich rendelkezik, viszont a köz­gyűlési teremben, ha soha nem volt, most igazán szükség van Friedrich Istvánra. Azok a jelszavak, melyek tiz évvel ezelőtt frissen csengtek, elfakultak, a zászló, hajh, meg­kapott: a Friedrich István gyakor­lati érzékére, közgazdasági ismere­teire, ifjonti merészségére van a közgyűlés jobboldalának szüksége, hogy teljesen ki ne csússzon alóla a talaj. Lehetnek féltékeny kedések, amelyek egy szürke bilró íróasztala mellé akarnák dugni Magyarország volt miniszterelnökét, mint ahogy csöndes rezignáltsággal helyezke­dett el a Munkásbiztositónál egy másik volt miniszterelnök: Buda­pest közönsége azonban azt a kovászt, amelyet Friedrich Ist­ván tagadhatatlanul grandiózus egyénisége jelent, nem nélkülözheti. Szigethy és Müller A Községi Takarék megalakulá­sával két értékes név tűnik le a köz­gyűlés egéről: Szigethy János felső­házi tagé és Müller József Leó kor­mányfőtanácsosé. Mindkettő nagy- tudáisu, szorgalmas és tehetséges tagja volt a törvényhatósági bizott­ságnak, mindketten maradék nélkül végezték el mindenkor a rájuk bí­zott feladatokat, és értékes műkö­dést fejtettek ki a bizottságokban. Amikor pártjuk bizalma és kíván­sága fontosabb pozícióba állítja őket, mint a bizottsági tagság, nem veszünk búcsút tőlük, mert tudjuk, hogy a közélet terén érdemes egyé­niségükkel még gyakran fogunk találkozni. A városhá­zi érdeklődés homlokteré­ben dacára a kánikulai csendnek, a pénzügyi kér­dések álla­nak. A Köz­ségi Takarék megalakulása és a költség- vetés előké- szitése a leg- Lamotte Károly dr. fontosabb programmpontjai a városházának, amelynek második emeletén a pénz­ügyi ügyosztályban ' szívós és sza­kadatlan munka folyik. Lamotte Károly dr. tanácsnok-főjegyző, a pénzügyi ügyosztály vezetője áll e munkálatok középpontjában: La­motte nyaralni sem megy, annyi a tennivalója, hogy jelenlétét egy pillanatig sem nélkülözheti a vá­rosháza. Folkusházy helyettes pol­gármester a legapróbb részletekre kiterjedően érdeklődik állandóan úgy a Községi Takarék, mint a költségvetés ügyei iránt, Folkus­házy kezében futnak össze a szálak, az ő egyetlen intézkedése irányt szab az események forgásának. A legfontosabb probléma minden­esetre a Községi Takarék megala­kulása. Maga a Vásárpénztár lecsökkente 11 keretek között megmarad, teljességgel megszűnik a Vásárpénztár bankosztálya, amely beolvad a Községi Takarékba. Ab­ban az irányban, hogy a Vásár­pénztár bankosztályának eddigi helyiségeivel mi fog történni, fiók­ja lesz-e ott a Községi Takaréknak, vagy becsukják ott a boltot, döntés még nem történt. A Községi Taka­rék alapszabályának tervezete tel­jesen készen van, és az már az első közgyűlésen az ősszel a törvény- hatósági bizottság elé fog kerülni. Hangsúlyozottan jelentjük, hogy a Községi Takarék felállítása egy­általában nem jelenti azt, hogy a főváros és a bankok eddig fenn­álló jóviszonyán változás állana be. A Községi Takaréknak nem lesz, de nem is lehet hivatása, hogy a bankok üzletkörét elvegye, annál kevésbbé, mert a fővárosnak a pénz­intézetek működése ellen eddig soha sem volt és a jövőben sem lesz kifogása. Ilyen körülmények között szó sincs tehát arról, hogy a Köz­ségi Takarék megalakulásával a fő­város az egyes intézeteknél vezetett folyószámláit felmondja és taka­rékbetétéit kivegye. Természetszerű dolog, hogy a pénzelhelyező bizott­ság, amely az egyes intézeteknél elhelyezhető folyószámlák és taka­rékbetétek nagyságát meghatározza, mindenkor gondoskodni fog arról, hogy a Községi Takarék megfelelő tőkék felett rendelkezzen. A Közsé­gi Takarék működésének körét szi­gorúan meg fogják határozni az alapszabályok, amelyekre vonatko­zólag már most elmondható, hogy az nem fog tulemelkedni a rendes takarékpénztári üzletága­kon. A Községi Takarék feladata tehát egyrészről a betétek gyűjtése, másrészről hitelnyújtás lesz, termé­szetesen megfelelő maranciák mel­lett. A város pénze nem Csáky szalmája, hogy azt kellő fedezet nélkül lehessen kihelyezni. Amorti­zációs kölcsönök folyósítására egyelőre természetszerűleg nem vál- lalkozhatik a Községi Takarék, mert szabály, hogy folyó betéteket tör- lesztéses kölcsönök nyújtására fel­használni nem szabad. Lehet, hogy lesz idő, amikor amortizációs köl­csönök nyújtására is gondolhatunk, de ez az idő nem fog előbb bekö­vetkezni, mig a pénzpiac felvevő- képessége a záloglevelek irányában kedvezőbb nem lesz. Ma természet­szerűleg záloglevelek elhelyezésére nem is gondolnak, nincs kizárva azonban, hogy a jövőben úgy a zá­loglevél, kibocsájtására vonatkozó jogával, mint az Egyesült Fővárosi­tól örökölt kötvénykibocsájtási jog­gal élni fog a Községi Takarék. A költségvetést illetően közölhet­jük, hogy a költségvetési adatok egyetlen ügyosztály kivételével el­érkeztek a pénzügyi ügyosztályba. A költségvetés a bevételi részen ál­talánosságban a tavalyi számokat tünteti fel, a kiadási oldalon ellen­ben a számadatok ezidén messze túlhaladják a tavalyi kereteket. És ez természetes is, minden ügyosz­tály, minden bizottság igyekszik produkálni, de nem számolnak az­zal, hogy a kiadáshoz bevétel is kell, mert deficites költségvetést nem lehet produkálni. A mai helyzet egyáltalában nem logikus: az ügy­osztályok és bizottságok építkeznek, alkotnak, tervezgetnek a költség- vetések összeállítása alkalmával, de csak papiroson, mert a pénzügyi osztálynak, mely a költségvetés rea­litásáért felelős, le kell nyesnie a szárnyakat, és a realitás bázisára kell visszahoznia az alkotás vágyá­tól égő költségvetési tételeket. A jövő évben már másképen fogja az ügyosztály csinálni a költségvetés összeállítását: felesleges munkától és felesleges csalódásoktól kímélik meg ezáltal az ügyosztályokat és a bizottság’okat. Ami a költségvetési adatokat illeti, közölheti az Uj Bu­dapest, hogy a költségvetés szigo­rúan a tavalyi keretek között fog mozogni. Nem lesznek uj bevételi források, és a kiadási oldal sem A pénzügyi ügyosztály uj adók behozatalára előterjesztést nem tesz, ha a, pénzügyi bizottság és a köz­gyűlés bölcsesége úgy fogja találni, hogy az egyes albizottságok által kontemplált uj kiadásokra csaku­gyan szükség van, majd gondosko­dik maga uj bevételi forrásokról. Téves az a hir, mintha az ügy­osztály a vigalmi, adó eltörlésére gondolt volna. A vigalmiadó eltör­léséről szó sincs, csupán arról, hogy az adónem pausalirozásával próbál­nak segíteni a színházi igazgató­kon. Meg kell azonban állapítani, hogy Közép-Európában még min­dig Budapeten legkiebb a vigalmi­adó, amely a színházak rezsijében egészen jelentéktelen szerepet tölt be. Hogy a direktoroknak mégis fáj a vigalmiadó, az természetes, és ennek oka a színházak rossz kon­junktúrájában keresendő, amelyről a város természetszerűleg nem te­het. A költségvetés az előirt termi­nusokban az illetékes fórumok elé fog kerülni, és a törvényszabta határidőben, november 15-én fel lesz a kormányhatósághoz terjesztve. A húszmillió dolláros kölcsön fel- használását illetően közöljük, hogy programmszerüen történik. A köl­csönnek fel nem használt részét a Nemzeti Bank kezeli. Arra vonat­kozólag, hogy a kezelés átkerül-e a Községi Takarékhoz, még nem tör­tént intézkedés. A kötvények pozí­ciója az amerikai piacon meglehe­tősen szilárd: a newyorki tőzsdén a legutóbbi nagy hossz alkalmával a mi kölcsönünk is felment 89%-re, most kissé visszaesett 86-ra. Ezek az apró ingadozások azonban ter­mészetszerűleg nem jelentősek és nagyon csekély összeggel vannak alatta a 92-es kibocsájtási árfolyam­nak. Az árfolyam aránylagosan magas értéke mindenesetre azt bi­zonyítja, hogy az amerikai pénz­piac megérti és megbecsüli a fővá­ros gazdasági és pénzügyi politiká­ját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom