Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-11-12 / 13. szám
2 imbzwapjest megakadályozhatják a pontos és kifogástalan szállításban, de akkor még mindig rendelkezésre kell állania a másik gyárnak, hogy a közönség eminens érdeke, a gyors és jpontos szállítás ne szenvedjen sérelmet. A helyzetkép az, hogy a közlekedési bizottság és a közgyűlés minden valószínűség szerint az Állami Gépgyárak és Győr között fogja megosztani a szállítást. A probléma most már hamarosan el fog dőlni : Lob may er tanácsnok, amint végez az üzemi bizottság munkájával, rögtön jelentést tesz Folkusházy alpolgármesternek, aki még november második felében az autobusz- iigy letárgjmlása céljából összehívja a közlekedésügyi bizottságot. Ilyen körülmények között karácsonyra már eldőlhet, hogy kik szállítják a száz autóbuszt. Az autobuszüggyel kapcsolatosan még egy érdekességről kell megemlékeznünk. Békeffy Elemér nyugalmazott százados azt az ajánlatot tette a fővárosnak, hogy ő hajlandó kölcsönképpen rendelkezésre bocsátani huszonöt Rába-autobuszt a fővárosnak, hogy az autobuszprob- léma végleges megoldásáig ne nélkülözze az autobuszközlekedés ki- terjesztésének lehetőségét a főváros közönsége. Alighogy a városházán köztudomásúvá vált Békeffy ajánlata, mértékadó és illetékes helyen az a vélemény alakult ki, hogy a fővárosnak nincsen szüksége közvetítőkre, ha Bába-autobuszokat akar vásárolni, mert ezeket az autóbuszokat közvetlenül az előállító gyárnál is beszerezheti, mégpedig nem kölcsönképpen, hanem igen előnyös feltételek mellett mindjárt meg is vásárolhatja őket. Ezeket a két héten belül leszállítható harminc kis autóbuszt a főváros olymódon vásárolhatná meg a Magyar Waggon- és Gépgyár R.-T.- tól, hogy a kocsik bevételéből törlesz- tenék a vételárat, természetesen teljesen függetlenül a nagy autóbusz- vásárlási programúitól. Ilyen módon tehát, ha harminc Rába-autobuszt vásárolna részletre a főváros, akkor másfél esztendő múlva nem száz, A magyar sport közvéleménye előtt az utóbbi időben egy eddig keveset emlegetett egyesület hívta fel magára a figyelmet. Ez a tetterőtől duzzadó, Kovácsházy Vilmos, a B. S. E. társelnöke merész ivelésű lendülettel előrenyomuló sportegyesület a székesfőváros közönségének a szimpátiáját is felkeltette, annál is inkább, mert az egyesület a székesfőváros színeiben szerepel a nyilvánosság előtt, Budapest főváros nevét viseli és mögötte a székesfőváros tisztviselőinek, tanszemélyzeteinek és üzemi személyzetének a társadalma áll. Ez az egyesület a Budapesti Sporthanem százharminc autóbusszal rendelkezne. Persze ennek a rendelésnek nem szabadna érintenie a Magyar Waggon- és Gépgyárnak a nagy autobuszszallításra való részesedési jogosultságát. A közlekedési ügyosztályban nagy érdeklődéssel fogadták a szimpatikus tervet és azt rövidesen a közlekedésügyi bizottság elé terjesztik. egyesület, a népszerű B. S. E., melynek futballcsapata az 1926/27. évi budapesti amatőrbajnokságot, ugyanakkor az 1926/27. évi magyar amatőrbajnokságot páratlan bravúros küzdelmek során hódította magához, a vivócsapat az 1926/27. évi kardcsapatbajnokságot (III. oszt.) nyerte s ezenkívül az egyesület tagjai számos bajnokságot, nemzetközi és országos versenyt nyertek. A sportegyesületek történetében szokatlan, hogy egy egyesület úgyszólván máról holnapra ilyen impozáns ered- nyeket érjen el, azért felkerestük az egyesület társelnökét Kovácsházy Vilmos fővárosi főjegyzőt, a B. S. E. egykori megalapítóját, jelenlegi társelnökét s megkértük, hogy beszéljen az Uj Budapest számára az egyesület múltjáról, jelenéről és jövő terveiről. — Az a munka — mondotta Kovácsházy — amit 14 évvel ezelőtt úgyszólván egyedül s magamrahagyat- va kezdettem, végtelen örömömre s elégtételemül kezd komolyan megérni. Valamikor hosszú éveken át, — még nem is olyan régen — az egyesület 14—16 futballistából, egy pár lelkes s az egyesület színeiért rajongó »drukker«- ból és szerény magamból állott. Bizony az is megtörtént, hogy any- nyian sem voltunk, hogy a kitűzött mérkőzésre a futballcsapat teljes számban ki tudott volna állani, s ilyenkor bizony nem is fiatal fejjel már, én is levetkőztem és rúgtam a labdát, hogy más is kedvet kapjon. Minden fáradozásunk és igyekezetünk ellenére azonban nem tudtunk nagyobb érdeklődést kelteni a fővárosi tisztviselők s a főváros vezetősége sorában a mi sportolásunk iránt. Ami érthető is volt, mert a bajnokság a mi részünkre akkor még elérhetetlen álomnak látszott, ámbár már akkor is erősen döngettük a futball- bajnokság kapuit és az I. osztályba csak hajszálon múlott, hogy be nem kerültünk. — Az a közöny, amivel az egész vonalon találkoztunk, csak akkor kezdett engedni s csak azután kezdett lassan lelkesítő támogatássá átalakulni, amikor Purebl Győző dr., tanácsnok vette át az egyesület elnöki tisztét s amikor Sipőcz Jenő dr., polgármester úr támogatását is sikerült megnyernünk. Végtelen sokat köszönhetünk Folkusházy Lajos alpolgármester úrnak, aki az egyesület ügyei iránt nagy érdeklődést tanúsít s érdekeinket mindenkor jóakarattal támogatja. A székesfőváros tekintetes tanácsától is megkapjuk mindig a megérdemelt támogatást s ezért méltánylást érdemlő kéréseinkkel mindenkor bizalommal fordulhatunk a tanácshoz. — Ma — az elért szenzációs eredmények után — nézzen szét szerkesztő úr a városházán, a városi hivatal- szobákban ! Az egyesület munkásságát irányító, abban állandóan résztvevő számos lelkes munkás és sportoló tagjainkon felül nagyon sok tisztviselő és főtisztviselő gomblyukában láthatja ma már a főváros címeréről és színeiből összeállított csinos email BSC-jelvényt, ami annak a jele, hogy most már többen, sőt sokan vagyunk, körülbelül 3700 tagja van ma már az egyesületnek. Es ez így helyes, Modern sportpálya lesz a Millenáris Hogyan lett néhány lelkes drukkerből Magyarország amatőr labdarugó csapata? — Kovácsházy főjegyző nyilatkozata a Budapesti Sport Egyesület fejlődéséről — Az Uj Budapest tudósítójától — MI ÚJSÁG A VÁROSHÁZÁN • Mi újság a városházán, kedves dr. VároshaZy bizottsági tag úr ? —- Vége a vitának, szerekesztő úr, hála Istennek végérvényesen és visszavonhatatlanul. Csütörtökön este tíz órakor mondották ki a boldogító igent, amely azt jelentette, hogy a bizottsági tagok, akik pedig már éjszakai ülésre rendezkedtek be, hazamehettek. Hangsúlyozom, hogy tíz órakor már oltani kezdték a két nagy csillárt a közgyűlési teremben. Ezt különösen a bizottsági tagok feleségeinek üzenem, nem lehet ugyanis a késői hazamenés ellen azzal védekezni, hogy a közgyűlés a késő hajnali órákban ért volna véget. Semmiféle pártközi megbeszélés, vagy alhi- zottsági ülés sem volt este tíz óra után és így minden kifogás, amely a késői hazajövetelt mentegeti, hogy finoman fejezzem ki magamat, — tárgytalan ... . — Maga nagyon szigorú, kedves dr. Városházy ! Ügy látszik, hogy személyes okai vannak rá .. . — Egyáltalában nincsenek, szerkesztő lír. Ezen a nevezetes csütörtöki estén én rendes szokásomhoz híven este nyolc órakor hazamentem. Nekem ugyan Hekuba az egész vita ! Nem érdekeltek a hősök, akik rosszulsikerült mübírkó- zással untatták a sajtó gyéren benépesített karzatát, nem érdekeltek a jelenvoltak, de a távollévők sem, nem érdekelt az egész vita, amely részemre a harmadik közgyűlési napon jogerősen befejeződött. — így hát semmit sem tud ? — Tudnivaló vajmi kevés van. A csütörtöki névszerinti szavazás alkalmával, amely változatlamd fenntartani rendelte hatvannégy szavazattal hatvankettő ellenében Bencze István főparancsnok úr pályaudvari huszárjait, több érdekes dolog derült ki. Elsősorban az, hogy a szocialisták sem olyan pontosak a közgyűlésen való részvételben: este nyolckor alig húsz szocialista üldögélt a baloldali padsorokban. Ennél a szavazásnál különben a baloldal együtt szavazott a középpel, a jobboldal a tanácscsal. Gúnyos közbekiáltások hangzottak Wolff közvetlen környezetéből Kozmáék felé : Szőke Gyula, magából kikelten vitatkozott Éber Antaltól, hevesen gesztikulálva kiáltozott Lip- thay Lajos, azután Petrovácz Gyula, öblös hangján Takács Pista, vékonyabb orgánumán Miklós Ferenc. A közép sem maradt adós a válasszal, főleg az nem tetszett neki, hogy a távollévő Kozma Jenőt szidják a jobboldalon, Éber Antal élesen visszareplikázott, segített neki a nagy Bedő, aki erre az alkalomra a kormánypárti sorokba telepedett, hogy az ott mutatkozó hézagokat terebélyes termetével kitöltse. — Eredmény ? — 0:0 a fogyasztási adó javéira, melyet ilyképpen eltöröltek és 1:0 a pályaudvari őrség javára, amely megmaradt, hogy az italnemüek fogyasztási adóját a pályaudvarokon behajtsák a Budapestre jövőkön. — Miért nem szavazott ennél a tételnél bibithi Horváth János ? — Mert ő érdekelt fél lévén, komolyan veszi az összeférhetetlenségi törvényt. Már, hogy félreértés ne essék, az italfogyasztási adót illetőleg nem az adónál, hanem az italfogyasztásnál van érdekeltsége. — Volt még valami érdekes a költségvetési vitában ? — Vajmi kevés. Teljes számmal vcmultak fel az üzemigazgatók, közöttük a derék Bánlalcy Géza, akit azonban. most már békében hagytak a jobb belátásra jutott bizottsági tagok. Hiányzott ellenben Hevesi József, a Hirdető Vállalat igazgatója, pedig Szakáll Gézának lett volna.\ néminemű mondanivalója számára az utcai reklámpadokat illetőleg. — Ott volt, kedves dr. Városházy a Wolff-vacsorán ? — Ott szerkesztő úr és megjegyeztem magamnak, azokat is, akik ott voltak, azokat is, akik nem voltak ott. Az utóbbiak közül megkérdeztem néhányat, hogy miért tüntettek távollétükkel, mire azt a választ kaptom, hogy — nem hívták meg őket. — Na, a,zért hiányzottak ott olyanok is, akiket hívtak, de nem jöttek. . . — Vajmi kevesen. Csaknem teljes számmal ott voltak a tanácsnokok, egykét, a Wolff-párthoz közelebb álló főjegyző, a bizottsági tagok, már mint a párthoz tartozók, pedig teljes számmal. Petrovácz Gyula volt a főrendező, ö sürgőit-forgott mindenütt. Az asztalfőn természetesen az ünnepelt Wolff Károly ült, jobbján a fővárossal, balján az Egyházzal, Sipőcz polgármesterrel és Csiszárik püspökicél. — A beszédek ? — Nem annyira Wolff Károlynak szóltak, mint inkább Kossuth Lajosnak. A legérdekesebb, hogy a két főbeszédben, a polgármester és Wolff beszédeiben nyíltan kifejezésre jutott, hogy a szobor nagyon rossz, mire innen is onnan is elhangzott a kívánság : Lebontani, lebontani . . . — Csakugyan olyan rossz az a szobor, kedves dr. Városházy ? — Nagyon rossz, sőt még annál is rosszabb. Kossuth képe olyan reménytelenséget fejez ki, mintha éppen hírt kapott volna arról, hogy végig kell hallgatnia egy költségvetési vitát a főváros közgyűlésén. Borzalmasak a mellék- alakok : nem miniszterek ezek, hanem kétségbeesett népfölkelők. Ahogy Wolff Károly mondotta névnapi beszédében : az Országház-téren nem szobra díszük Kossuth Lajosmik, hanem a síremléke. — A leleplezési ünnep ? — Az sem volt minden zökkenés nélkül való. Ennek azonban nem Halász Józsi bácsi és Pacher Béla fogalmazó az okai, akik igazán halálradolgózták magukat, hogy minden jól sikerüljön ■— Hanem? — Részben a rendőri létszám kicsi volta. Budapesten ugyanis efajta népünnepélyeknél minden résztvevőre két rendőrt kell kivezényelni, hogy igazán rend legyen. Részben pedig az, hogy az efajta ünnepségeket nem beamterekkel, hanem vezérkari tisztekkel kell rendez- tetni, akiknek gyerekjáték a pontos felvonulás és a rend megtartásának tervezése. — Elsimultak már a sérelmek nyomán keletkezett hullámoki — El, szerkesztő úr. Ami a katolikus egyház vezetőinek meghívását illeti, a főváros igenis gondoskodott a vezetők meghívásáról is. Külön egyéni meghívót kapott valamennyi katolikus püspök, valamint Mészáros János érseki helynök és úgy a pannonhalmi, mint a zirci főapátság is. Mészáros János érseki helynök és Bárdos Rémig pannonhalmi főapát meg is jelentek a leleplező ünnepségen. Mint kiderült, a püspökök meg is kapták a meghívót, sőt legnagyobbrészt válaszoltak is és pedig azt válaszolták, hogy másirányú elfoglaltságukra, vagy betegségükre való tekintettel nem vehetnek részt az ünnepségen. Ami pedig a koszorú elhelyezését illeti, a katolikus egyház ilyen minőségében koszorút elhelyezni nem szokott, de ha szokott volna is, akkor sem tehette azt a jelen esetben, mert az egyház hivatalos tényezői közül senkit sem értesítettek arra vonatkozólag, hogy az egyházak külön meg fogják koszorúzni Kossuth Lajos szobrát. Ily- képen a vádak maguktól elesnek. A főváros ezen megállapításait Liber Endre tanácsnok, az illetékes szociálpolitikai ügyosztály vezetője a kerrmány tudomására hozta, ahol a tanácsnok kijelentéseit tudomásul vették és így az ügynek ez a része tisztázódott. — Mi történt az ellenzéki pártok koszorúival, illetőleg a koszorúelhelyezésnél a demokratákat ért sérelemmel ?
