Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1927-11-12 / 13. szám

IV. évfolyam 13. szám Budapest, 1927 november 12 UJ BUDAPEST Előfizetési árak : Egész évre...................................................24 pengő Fél évre..........................-..............................12 pengő Egyes szám éra 30 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dr. Szerkesztőség és kladóhivalal: Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 3. Telefon: Teréz 296-56 Postatakarékp. chequeszámla: 30913­Nem lehet monopolizálni az autobuszszállitást! Nagy harcok lesznek az autóbuszok megrendelése körül a közlekedésügyi bizottságban és a közgyűlésen — Az autóbuszüzem igazgatósága az Állami Gépgyáraknak akarja juttatni a száz autóbusz szállítását — A Magyar Waggon- és Gépgyár Rt. két héten belül harminc autóbuszt hajlandó részletfizetésre szállítani Még karácsony előtt meglesz a végleges döntés A vita vége Csütörtökön este tíz órakor be.végző- dötx a, négyhetes költségvetési tárgyalás : a városatyák visszatérhetnek rendes ■polgári foglalkozásukhoz, amelytől ebben az esztendőben szokatlanul hosz- szú ideig vonta el őket a főváros, a városházán pedig a költségvetés kap­csán újra megindulhat az alkotó munka, amelyből több mint egy hónapot feles­legesen vett el a tisztviselői kartól a, közgyűlési terem robbanékony atmosz­férája. Ha a költségvetési vita végén serpe­nyőre helyezzük a 'pénzügyi bizottságban és a közgyűlésen elhangzott beszédeket, arra a szomorú megállapításra kell jutnunk, hogy az elhangzott felszóla­lások mennyisége egyáltalában nincsen arányban azok minőségével, belső tar­talmával. A végtelenségbe nyúló vita során alig hallottunk egy-egy új gon­dolatot, a szónokok nem találtak egyet­len új nézőpontot sem, a vita a rész­letekbe veszett, a bizottsági tagok a sok fától nem látták az erdőt és csekély ki­vétellel nem tudtak egy magasabb régióba emelkedni, nem volt bennük átfogó­képesség, hiányzott a koncepció és fő­képpen a város belső ügyeinek, admi­nisztrációjának ismerete. Ez a meddő és tartalmatlan négy hét semmi okulást nem hozott számunkra. Láttuk azt, hogy az adóbevételeket min­denki csökkenteni akarja, viszont min­denki emelni akarja a kiadási tételeket. Az egyre rohamosabban romló gazdasági helyzetben egyre nagyobbodó közter­hek az egyik oldalon, a másik oldalon pedig az olcsó közszolgáltatásokat, olcsó villamost, új utakat, új közmüveket jogosan követelő tömege. Mindezek fe­lett az elvesztett háború fantomja : köröskörül pedig szigorú számok, rideg adottságok kínai fala, amely meg­akadályozza azt, hogy olyan nyugati városkultúra, a technikai fejlődések olyan özöne áradjon Budapestre, amint azt a városnak minden igaz f ia szeretné. Post equitem sédét, atra cura : Vi­gasztalan a jelen helyzet, de a jövő képe még sötétebb. Mit várjunk ettől a jövő­től, ha tudjuk azt, hogy a bevételek háromnegyede az adóból származik, a kiadások egy hatoda kölcsönök kama­taira megy el. A teljesítőképesség ha­tárain túl a jövő képe vigasztalanabb és reménytelenebb, mint a Kossuth ■ szobor. A harsona, melyet a 48-as nagy idők­ben Kossuth a kezében érzett, a kere- pesi-úti temető mauzeleumában nyug­szik és elvész a hang, amely a nehéz és kétségbeesett időkben egységre és össze­tartásra kívánja buzdítani a város népét. A mindennapi élet küzdelmei­ben elfásult emberek sokkal kicsinye­sebbek, sokkal inkább érzik a maguk ezer apró baját, semhogy felül tudná­nak emelkedni a hétköznapi gondokon és látnák azt a perspektívát, amelyet a sors Budapestnek, Középeurópa cent­rális fekvésű városának kijelölt. Nekünk azonban, akik a főváros lelkiismeretének érezzük magunkat, virrasztanunk kell e tespedt város felett és új célokat, az új célok elérésére az új Budapest megvalósítására új eszközt kell a dermedt kezekbe adni. Az eljö­vendő hónapokat az Uj Budapest fel fogja arra használni, hogy a már-már agóniává váló álomtalan alvásból fel­rázza Budapestet. A csütörtökön este végétért költ* ségvetési vitán felül a városházi érdeklődés homlokterében kétségen kívül az autobuszkérdés áll. A húsz­millió dolláros kölcsön tudvalévő- lég egyelőre száz autóbusz beszer­zésére nyújt fedezetet a főváros­nak, amely a nyilvános nemzetközi árlejtés megtartása után a beérke­zett ajánlatokat véleményezés cél­jából kiadta az autóbuszüzem igaz­gatóságának. A pályázatok megbírálása az autóbuszüzem igazgatóságában nagy vitákra adott alkalmat. Az üzem igazgatóságának egyik része azon az állásponton volt, hogy a szállítást meg kell osztani a három magyar pályázó, a Mercedes-Benz licenciát megszerzett Állami vas-, acél- és gépgyárak, a Krupp licen­ciát megszerzett Magyar Waggon- és Gépgyár R.-T. Győr, továbbá a Fegyver- és Gépgyár R.-T. között, mely a Reimann Gyula Automobil­kereskedelmi R.-T.-gal egyesült* az autóbuszok szállítására. Ezzel az állásponttal szemben azonban a jelentésben az üzem vezérigazgató­jának, Till Antal nyugalmazott fő­városi tanácsnoknak az a nézete érvényesült, hogy az összes autó­buszokat egyetlen pályázótól, az Ál­lami Gépgyáraktól kell beszerezni. ' Az autóbuszüzem igazgatóságá­nak a főváros tanácsához intézett szakvéleményében Till tanácsnok álláspontja van képviselve, amely elhatározása indokolásául Halten- berger Sámuelnek, a Budapesti Automobil Közlekedési R.-T. érde­mes vezérigazgatójának ismert indokait sorakoztatja fel. Eszerint az ugyanegy gyártól egységes típusú autóbuszok beszerzésére az üzem rentabilitásának emelése céljából van szükség, mert sokkal egyszerűbb ilyen módon a pótalkatrészek rak­táron való tartása, nem is szólva arról, hogy a szakmunkások sokkal gyorsabban és eredményesebben dolgoznak, ha egyféle és nem há­romféle típusú alkatrészekkel és eljárási módokkal van dolguk. Az autóbuszüzem igazgatóságá­nak jelentése már az üzemre fel­ügyelő bizottságot is foglalkoz­tatja, ahol a jelentés és maga a be­szerzés ügye igen heves vitákra ad alkalmat. Noha Lobmayer tanács­nok, a közlekedési ügyosztály ki­tűnő vezetője, igyekszik az ellen­— Az TJj Budapest tudósítójától — téteket elsimítani és azt óhajtja, hogy az albizottság egységes jelen­tést terjesszen a közlekedésügyi bi­zottság, illetőleg a főváros törvény- hatósági bizottsága elé, a helyzet az, hogy a különféle műszaki és üzemviteli szempontok annyira di­vergensek az albizottság kebelében, hogy egységes állásfoglalásról szó sem lehet. Az autóbuszok beszerzéséről az albizottság ülésezésén felül sokat beszélnek a permanensen folyó köz­gyűléseken is, A bizottsági tagok legnagyobb része e beszélgetések során elítéli az autóbuszüzem igaz­gatóságának véleményezését és azon az állásponton van, hogy a rende­lést nem szabad egyetlen cégnek jut­tatni, hanem azt a MAVAG-on kívül biztosítani kell minden körül­mények között Győr számára is, amelynek az autóbuszgyártás terén eltöltött huszonötéves munkássága érdem arra, hogy az első nagyobb magyar szállításban részesedjen, de egyben biztosíték is, hogy megfelelő minőségű, használható és kipróbált kocsikat fog szállítani. Több olyan érdekes mérnöki vé­leményt is hallottunk a közgyű­lési társalgókban, amelyek homlok- egyenest ellenkeznek az autóbusz­üzem igazgatósága által elfoglalt műszaki állásponttal. Ezen véle­mény szerint az autóbuszüzem igaz­gatóságának az egységes típus be­vezetése érdekében hangoztatott véleményének az az indoko­lása, hogy ilyen módon gazdasá­gosabbá és rentabilisabbá tehető az üzem, egyáltalában nem áll meg. Az autógyártás és maga az autóbusz folyton fejlődik, rohamlépésekben tökéletesedik, holnap már elavult anakronizmus az a szelep vagy csavar, amelynek alkalmazása ma még forradalmi jelentőségűnek lát­szik. Az autóbuszgyártás fejlődésé­ben nincs megállás, még abban az esetben sem, ha hat hónap alatt t véget ér a szállítás, a legutóbb szál­lított autóbusz már nem lesz ugyanaz, mint a hat hónappal azelőtt üzembe­helyezett, a századik autóbusz kon­strukcióban, fékszerkezetben, liter- űrtartalomban lényegesen el fog térni az első autóbusztól. Teljes­séggel bizonyosra vehető, hogy mire az első autóbuszok leszállí­tásra kerülnek, már lényeges kü­lönbség lesz közöttük és azok kö­zött az autóbuszok között, amelye* két a pályázó gyárak ajánlatukban Ígértek, azon egyszerű ok miatt, hogy ezen idő alatt is fejlődik az autóbuszgyártás és egy gyárnak, amely ad magára valamit, a tech­nika újításaival lépést kell tartania. Komoly szakkörök véleménye szerint az úgynevezett »egységes típus« jelszava csak üres jelszó, már azért is, mert már harminc-negy­ven darab egytípusú gépkocsinál a legmodernebb fentartási módsze­rek alkalmazhatók, mert kellő mennyiségű motor és egyéb alkat­részcsoport állhat rendelkezésre a cseréléshez. Nem kell tartalékaikat* rész azért sem, mert hiszen alkat­részraktárakat maguk a gyárak tar­tanak íendelkezésre, előre megálla­pított kedvező árakon. A bizottsági tagok részéről élőt* tünk nyílvánított vélemény szerint a rendelés igazságos megosztása elsősorban a MAVAG és Győr kö­zött kívánatos már csak a főváros erkölcsi obligója szempontjából is, mert a főváros nem teheti ki magát annak a vádnak, hogy egy évtize­dek óta működő magyar gyárat mellőz csupán azért, hogy egy másik gyárnak, bármityen kiváló és teljesítőképes legyen is az, monopóliumot biztosítson. De kívá­natos a rendelés igazságos meg­osztása a két komoly autóbuszgyár között azért is, mert ilymódon a szállítás végterminusa megrövidül, lehetségessé válik a két gyár között az egészséges verseny, hogy melyik szállít jobbat, végezetül mert egyik gyár se ajánlja az itt már kipróbált típust : az Állami Gépgyár sem pályázik a gyakorlatban be nem vált NAG-autobusszal, de az az autóbusz, melyet most szállításra felajánl, nem egyezik már a pár hónap előtt szállított Benz-Merce- des kocsival sem. Agyőri gyár sem a fővárosi autóbuszüzemben most üzemben levő Rába kocsi típusával, hanem a Krupp-típussal, amely Magyarországon kipróbálatlan, noha ezt a gyakorlatban nagy­szerűen bevált típust egész Közép- európában, főleg Németországban széltében-hosszában használják. E szempontok közül azonban a leg­fontosabb az a vélemény, hogy nem szabad egy szegre akasztani ily fontos szállítást, mert előre nem látható akadályok az egyik gyárat

Next

/
Oldalképek
Tartalom