Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1927-09-10 / 4. szám

TU BUDAPEST ban a mozijában egy hétig Budapestről is vetítsen ké­peket. Az Európába jövő amerikaiak á& első órákban, amikor Európa földjére lépnek, már kezükbe kapják az őket Budapestre invitáló propaganda- füzeteket. Párhuzamosan az ille­tékes állami szervekkel, mindent megteszünk Magyarország kül­földi propagandája érdekében és hogy mennyire nem eredmény­telenül, azt egy példával igazolom: Kopenhágában jártam néhány hónappal ezelőtt a kisvasutak középeurópai kongresszusán és ott felkerestem a földmívelés- ügyi miniszter által felállított borházat, a kopenhágai magyar konzul kíséretében. — A borház vezetője elém tette a magyar bor dán nyelvem írt propaganda-füzetét, melynek hát­lapján ott ékeskedett a régi Magyarország térképe, beleraj­zolva a trianoni határ. Mesélte a borház vezetője, hogy a dán királyi család egyik tagja majd mindennapos vendég a borház­ban, leül az egyik sarokban, hogy a maga pohár tokajiját szűr csői je és ez a dán herceg nem egy alkalommal figyelmesen nézegette a píospéktusra raj­zolt térképet . . . Erre a 'propa­gandára van szükségünk, amely Dániában már közismertté tette' egyrészről az mngarske vine-U, másrészről a trianoni Magyar- országot. — Persze még hosszú és cél­Ostende kávéház iegkeliemesebb családi szórakozó he!jf íulaldonos: MI ÚJSÁG A VÁROSHÁZÁN — Mondja, kedves Dr. Városházy bi­zottsági tag úr, látta-e azt a gyönyörű aranytollat és üdvözlő albumot, ame­lyet a főváros küldött Rothermere lord­nak ? — Láttam és meg is dicsértem érte Ugrón Gábort és Ilovszky Jánost, akik­nek indítványára a közgyűlés az üdvöz­lést és az aranytollat elhatározta, nem­különben Lamotte Károly tanácsnok- főjegyzőt, aki nemes Ízléssel készíttette el a díszes albumot, a kazettát és az aranytollat. A kazetta és a toll magya­ros ornamentális stílusa tanúságot tesz a hazai iparművészet fejlettségéről, az aranylemezből kalapált ludloll a híres magyar nemesi díszviseletek sisakfor­góinak mintájára készült, rajta a ma­gyar nemzet koronás címerével és a főváros címerével. A címerpajzsok alatt gazdagon kiképzett karakterisztikus ma­gyar szívmotivum ezüst foglalatban, kétoldalún egy-egy nagy smaragdkő, apró rubintokkal, a történelmi dísz­magyar ruhák<* ötvösműveinek kedvelt köveivel körülfogva : a fehéren csil­logó ezüst foglalattal, az ékkövek a ma­gyar trikolor színeit adják. Az üdvözlő * irat a régi iratok és levelek anyagán, bőrpergamenten Mátyás királyunk vi­lághírű könyvtárának kézzel Írott kó­dexei, a Corvinák gazdag díszítéseinek technikájával készült. Az üdvözlő iraton a Hungáriát szimbolizáló nőalak díszliJc, fején az ezeréves magyar szent koro­nával, továbbá a budai koronázó fő­templom, az országház, a budai királyi várpalota képe ötlik szemünkbe, a má­sik oldalon pedig Pozsony vára, a, kassai dóm, Temesvár főtere, a kolozsvári Mátyás szobor, — azok a képek, ame­lyek könnyet csaltak Sipőcz polgár- mester szemébe, amikor aláírta az üd­vözlő iratot. Vajha a kazettát díszítő négy turulmadár, a négy elszakított belvárosi utcákban való beveze* tését annyira idegenkedve fo­gadta a budapesti közönség. A forgalom növekedése Budapesten is előbb-utóbb arra fog vezetni, hogy főleg a főútvonalak mente­sítése céljából, ahol csak lehet­séges, az egyirányú közlekedést be kell vezetni. Ugyan itt nagyon nehéz helyzetünk lesz, mert negy­ven évvel ezelőtt, amikor Buda­pest szabályozási tervét elkészí­tették, vajmi kevés figyelmet fordítottak arra, hogy a főutak­kal párhuzamosan, széles, jól kövezett utcák haladjanak, ami­ken most az egyirányú közleke­dést be lehetne vezetni. Emiatt a várost átépíteni természetesen nem lehet, itt nem marad egyéb hátra, minthogy az összevissza futó mellékutcákat jól kiaszfal­tozzuk és azokon megkönnyítsük a géperejű járművek számára a közlekedést. Azonban így is előbb- utóbb elérkezünk a közlekedésnek ahhoz a csődjéhez, amely London­ban, Párisban és Berlinben már évek előtt bekövetkezett és a föld fölötti mindenütt vagy a földalatti vasút- hálózat kiterjesz­tésével vagy magasvasutak építé­sével igyekeztek legalább a vil­lamosforgalmat a főbb útvona­lakról eltüntetni. Hol vagyunk azonban — fe­jezte be nyilatkozatát Lobmayer tanácsnok — attól az anyagi hely­zettől, hogy a földalatti hálózat kiépítésére vagy magas vasút épí­tésére merjünk gondolni ! GUNDEL „Szent Geliérf“ JÉ PARK-TERRACEAi a hullámfürdővel kapcsolatosan — Egész nap nyitva. Délután és este zene — m > TÁNC < Mérsékelt árak donba akart menni, ez az utazás azon­ban füstbe ment, mert táviratot küldtek utána, hogy jöjjön haza,. Hazafelé tart Édes Bandi Ausztriából, Vájná Ede Berlinből, Bérezel Jenő Bad-Gastein- böl, míg Lobmayer Jenő hétfőn indul Karlsbadba, hogy szabadsága roncsai­ból két hetet a komoly pihenésre meg­mentsen. Ily körülmények között lő-ere teljes lesz a tanács, nyaralni mehetnek a helyettesek, akik a kánikulában húz­ták az igát. — Ki hova megy ? — Muzsikó külföldre, Bucsánszky a Balatonra, Schara a Balaton mellé, Schuller Itáliába . . . — Na, a főjegyzők sem panaszkod­hatnak. Mi hír Csuporról ?-» Csupor — ellentétben a folyosói hírekkel — komolyan és súlyosan beteg. Tátrafüreden fekszik a Palace szana­tóriumban, kétoldali erős tüdőbeszürem- kedéssel. A betegsége ott kezdődött, hogy a télen két erős spanyol influenzán ment keresztül és korábban kelt föl, mint szabad lett volna. Ennek a korai felke­lésnek a következménye az a tüdöbán- talom, amellyel most kora reggeltől késő estig lígéznie kell, csöndben, nyugodtan, izgalom nélkül. Egy darabig a kis­lánya volt vele, de most már megint egyedül van. Az itteni kezelőorvosa külöpben levelet kapott a Palace szana­tórium főorvosától, amelyben közli, hogy Csupor állapota lassan mégis javulni kezd és azófa a néhány hét óta, mióta Füreden van, már három kilót hízott is... — Javulást kívánunk neki! Mi van a nyaraló városatyákkal ? — Már nagyobbrészt idehaza vannak és erősen fegyverkeznek az őszi köz­gyűlésre. Joanovich Pali bácsi hetekig nyomta az. ágyat, csak most tudott a centrálé-különítmény után Hamburgba utazni. Csilléry Bandi és Lázár Feri is be-bekukkantanak parádi pihenőjük­ből, megjött Szőke Gyula, aki Mária- cellben, Münchenben és Marienbad- ban nyaralt és már beletemetkezett a I kének megjelenése előtt egy nappal szer­kesztő úr az Uj Budapest első oldalán szintén párhuzamot vont Sipőcz László és Sipőcz Jenő között . . . — Ezen nincs semmi csudálkoznivaló. .LJagy szellemek gyakran találkoznak . . . Mi újság a főpolgármesteri hivatalban? — Bipka atyánk megjött és átvette hivatala vezetését. Fonyódról jött fel a főpolgármester úr, a méllóságos asszony és az unokák még lent maradtak és csak két hét múlva jönnek haza, megvárják a gyönyörű fony.ódi. őszt. A főpolgár­mester különben nagyszerűen néz*ki, friss, fiatalos, rugékony, a hangszálait rendbehozta Reichenhall . . — Na majd megint bereked az első lármás őszi közgyűlésen ! Amit külön­ben egyáltalában nem kívánunk neki . . . — A lármát, vagy a berekedést ? — A berekedést, mert a lármát hiába nem kívánjuk, úgy is lesz. Olyan lár­mák lesznek a közgyűlésen, kedves bi­zottsági tag úr, hogy magát számos alkalommal fogjóL rendreutasítani, ak­kora viharban, amire a legöregebb gyors­írók sem emlékeznek . . . — Ugyan ! Ugyan ! Különben, majd elválik ! — Mit csinálnak a tanácsnokok, a jövendő viharok szenvedő alanyai ? Mert hiszen minden párt egyértelmű élvezettel csak a tanácsot üti ! — Maholnap teljes lesz a tanács. Idehaza van Liber Endre, aki Svájcban és Olaszországban járt, legutóbb pedig, mint jó családapához illik, a fonyódi árvatelepet tekintette meg. Megjött Rum- bach Dezső, ez a derék, kiváló mérnök, aki tulajdonképen el sem ment; sza­badságideje alatt szombaton és vasár-- nap este nyolcig volt a városházán a kora reggeli óráktól kezdve, hogy a költ­ségvetést összeállítsa,.Borvendég Franci­tól Hamburgból kaptam egy képeslapot, ahol a, hosszúszakállú Kakujay bácsi és Scheuer Róbert társaságában a cen- trálét nézegeti, miután a kölni centrálét alaposan megvizsgálta. Innen Lon­magyar terület, — Észak, Kelet, Nyu­gat, Dél— címereivel, amikor Londonba repül most, sokmillió magyar hő imáját vivén a trianoni Magyarország nagy protekt órának, visszajöjjön mihama­rább, visszahozva az elszakított terüle­teket . . . — Szóval az aranytoll és az üdvözlő irat már él is mentek? — Igen, pedig olyan szép mind a kettő, hogy néhány napig ki lehetett volna őket valahol állíttatni. — Mi újság a városháza első eme­letén ? — Sipőcz polgármester már elfog­lalta hivatalát és egyebet sem tesz, mint vendégségbe ebédéi. Hétfőn a zoológu­soknál, szerdán a presbiteri szövetség­gel, csütörtökön megint a zoológusok­kal, pénteken . . . — Miért hagyja ki a keddet, kedves dr. Városházy ? — Azért, mert kedden nem hivatalos minőségben ebédéit a polgármester, Iza­bella királyi hercegasszonyéknál. — Nem is tudtuk, hogy ilyen nagy- urakkgl eszik egy tányérból cseresznyét a podeszta ! Nincs ennek valamilyen mélyebben fekvő oka ? — Ne akarjon politizálni szerkesztő úr ! Nincs semmi oka, ha csak az nem, hogy a főherceg asszony nagyon kedveld Budapest finom és rokonszenves polgár- mesterét. Ez a vendéglátás az úri-utcai főhercegi palotában különben nem is nagyon ritka, a polgármester havon­ként átlag egyszer-kétszer Izabella her­cegasszonyéknál ebédel, de nem ritkán költi el délebédjét a kapucinus vagy a ferencesatyák vendéglátó asztalánál sem . . . — Olvasta a polgármester cikkét édesatyjáról a Pesti Hírlapban ? — Olvastam és nagyon meg voltam illetődre. Nagyon megható az a síron- túli finom és bensőséges szeretet, amely- lyel a polgármester édesapja, emlékét köszönti . , . Csudálatos találkozása a véletleneknek, hogy a polgármester cik­ségekkel és tisztelettel fog fogadni a magyar főváros, ha csakugyan eljönnek. Még egy kérdést intéztünk a ta­nácsnok úrhoz. Sokat jár külföldön, mik azok a közlekedési újítások, amelyeket a külföldi példák után nálunk is meg szándékozik, mint a közlekedési ügyosztály vezetője va­lósítani. —V. A legelmésebb készüléket legutóbbi otttartózkodásom al­kalmával Berlinben láttam — mondja Lobmayer tanácsnok. —■ Berlinben hihetetlenül nagy a közlekedés, de kevés a közleke­dési rendőr, mert a közlekedési rendőrt egy elmés automatikus berendezéssel pótolják. Berlinben minden utcakeresztezésnél a köz­lekedést jelző lámpák vannak felszerelve, amelyek automatiku­san tiltják el, vagy engedik meg a közlekedést bizonyos rövid idő­közökben. A német fegyelme­zett ségre mutat, hogy ha fél percnyi szabad átkelést jelző lámpafény után hirtelen pirosra fordul a lámpa lángja, a kocsik azonnal megállnak és várakoz­nak újabb egy-két percig, noha rendőr még a közelben sincsen. Tessék elképzelni a rendőrnélküli közlekedési lámpát Budapesten ! Érdekes tárgyalások folytak Ko- penhágában a kisvasúti kon­gresszuson, a közúti vasutak és az autóbuszközlekedés kapcsola­táról. Kopenhágában az az állás­pont győzött, hogy a közúti és az autóbusz közlekedést egymás melló kell hozni, lehetőleg úgy, hogy autóbusz közlekedés a vil­lamosnak egy kiegészíitő függ­vénye legyen. Még egy fon­tos és érdekes megfigyelést tet­tem Párisban és Londonban. Mindkét világvárosban egyre na­gyobb méreteket ölt az egyirányú közlekedés, amelynek az egyes tudatos propagandára van szük­ségünk, hogy Budapestet a globetrotterek országútjává te­gyük . . . Egész sereg tervünk van, amely mind megvalósul, ha pénzünk lesz rá : Calais-ba kirendeltséget fog felállítani az Idegenforgalmi Hivatal, hogy az odaérkező amerikaiak figyelmét Magyarországi a felhívja és a Calais—Páris között közlekedő express kocsijaiban az amerikaiak kezébe nyomja a Budapestet ismertető propaganda-füzeteket. Arról is szó van, hogy Newé York-ban szintén állítsunk föl kirendeltséget, amely a hajóra szálló amerikaiak között ossza szét ezeket a propaganda-füze­teket és hívja fel őket arra, hogy a bosszú hajóút alatt a füzetecs- kéket el is olvassák. Azt is ter­vezzük, hogy a magyar határon belépő külföldieket ellátjuk meg­felelő propagandairatokkal,/ —■ szóval mindent megteszünk arra, hogy azt a nagy erkölcsi és anyagi hasznot, amelyet a kül­földiek ideözönlése jelent, biz­tosítsuk. — Kiket vár még a főváros Budapestre ? — Várja elsősorban Lord Bother mer e-t, a nagy angolt, aki ma a legnépszerűbb* ember a legtiszteltebb külföldi egész Magyarországon. Az angol lord számára olyan ünnepségeket fog rendezni a főváros, amilyet a világ még nem látott, pedig hozzá vagyunk szokva a fényes ünnepségekhez. Várjuk az olasz parlamenti képviselők küldött­ségének nagyfontosságú láto­gatását is, amely novemberben, vagy december elején fog meg­történni. Idevárjuk ezenkívül az angol alsóház magyar bizott­ságát is, akiket mind történelmi fontosságukat megillető ünnep-

Next

/
Oldalképek
Tartalom