Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1927-09-10 / 4. szám

Budapestf 1927 szeptember 10

IV. évfolyam 4. szám

UJ BUDAPEST

VÁROSPOLITIKAI

Előfizetési árak: :

Egész évre

...................................... 24 pengő

Fé

l évre...................................................................12 pengő

Eg

yes szám ára 50 fillér

I

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DOBY ANDOR őr.

I

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV-, Dalmady Győző-utca 3. Telefon: Teréz 290—50 Postaiakarékp. chequeszámla: 30913.

Bánhida vagy Budapest?

Az a harc, amely a nagy centrálé elhelyezése ügyében az érdekeltek között kitört, a kulisszák mögötti intrikákból és csetepatékból nyílt küzdelemmé fejlődött és ma már az a helyzet, hogy a városi politikánál; egyik tengelye lett. Azok a belső tervek és titkos elgondolások azonban, amelyek az egyre hevesebb, egyre jobban elfajuló csatározást irányítják, teljes mértékben ismeretlenek a közvélemény előtt, amely csak a porondon vívott párbajt látja és fogalma sincs a küzdelem tulajdonképeni okairól.

Ripka főpolgármester mindenesetre helyesen cselekedett, amikor tagadhatatlan diplomáciai ügyességgel szerelte le a szociáldemokraták akcióját a rendkívüli közgyűlés egybehívására vonatkozólag. Ha el lehet kerülni a botrányt, akkor természetesen el kell kerülni acélból, hogy ebben a politikai színezetű ügyben tumultuózus közgyűlési jelenetek ne izgassák fel még jobban azok kedélyét, akik jogosultak a döntő sdót kimondani.

Mert a politikai színezetet a centrálé- ügytöl elvitatni nem lehet. Politika mozgatja azokat, akik Bánhida mellett rántanak fegyvert, politikai motívum fűti azokat, akik viszont kabinetkérdést csinálnak abból, hogy a centrálé Budapesten legyen. A sok politika között azután elvész a főváros azon érdeke, hogy az ügyet minden politikától mentesen, kizárólag a fogyasztóközönség szempontjából ítéljék és oldják meg. Minket nem érdekel, hogy a szociáldemokraták hány ezer választót veszítenek a titkosan szavazó budapesti kerületekben, ha a Bánhidán épülő energia telepre megy le dolgozni egy sereg Budapesten szavazni jogosult munkás és. hidegen hagy bennünket, hogy micsoda ■városkormányzati előnyök származnak, ha származnak, abból, ha a Pilis- hegységben vagy a Lágymányoson épül fel a centrálé. Az egész kérdést abból a szemszögből nézzük és csak ezt a nézőpontot tartjuk helyesnek, hogy a magas közszolgáltatási díjakkal és adókkal agyonnyomorított, lecsökkent keresőképességé budapesti autochton lakosság hány tizedfillérrel kapja olcsóbban az elektromos áramot, ha Budapesten épül fel a centrálé vagy viszont.

Két esztendővel ezelőtt a világítási üzemi bizottság ülésén egy magas, szürkülőhajú bizottsági tag állt fel és tartott nagyérdekü előadást az elektromos müvek költségvetése kapcsán az energiatermelés modernizálásáról. Ez a nagy koncepciójú, világosfejű úr Hermann Miksa műegyetemi tanár, a Mérnöki Kamara által delegált törvényhatósági bizottsági tag volt. Ez a beszéd, amelynél szakszerűbbet, becsületesebbet, közérdekübbet keveset halottunk még fővárosi bizottsági ülésen, ma is fülünkbe cseng és azt harsogja, hogy annak elmondó ja lehet rosszul informált, vagy álláspontjában valamely körülmény miatt megmakacsosodott férfiú, de nem lehet olyan ember, aki tudatosan akarna rosszat annak a városnak, amelynek érdekében azon a bizonyos bizottsági ülésen olyan meggyőzben és ékesszólóan tudott beszélni.

Hisszük, hogy ha a kereskedelmi miniszter néhány órára összeül a város vezetőivel, az urak meg fogják találni azt a megoldást, amelyik a centrálé ügyében Budapest lakossága érdekeinek a legmegfelelőbb és amely alkalmas arra, hogy a háborgó indulatokat az egész vonalon lecsillapítsa.

Lobmayer tanácsnok: „Ha külföldi jön Budapestre, az első öt percben Trianonra terelem a beszédet“

Lord Rothermere-t, az angol és az olasz képviselők küldöttségeit várják az ősszel Budapestre. — Külföldiek az idén negyvenezerrel több szállodai napot töltöttek

Budapesten, mint tavaly

New-Yorkban és Calais-ban idegenforgalmi kirendeltségeket állít fel a főváros

— Mindenki annyi embert ér, ahány nyelven beszél ... — mondja a régi példaszó, és ha ez így van, akkor Lobmayer Jenő, a jog- és államtudományok doktora, kerek hat embert jelent a főváros köz' igazgatásában. Lobmayer Jenő anyanyelvén társalog Claude Far- rére és Jules Romain francia írókkal, a szigetország klasszikus nyelvén beszél Glasworthy-\al és Rabindranath Tagore-val, Itália zeng zetes szavaival üdvözli Pirandellót, tökéletesen beszél németül és mind ezenfelül bírja a török és horvát nyelveket is. A pesti piaristák eminens diákja a nyelvek szorgalmas tanulásával tölti el diákéveit, társai vidáman hancuroznak, a komoly kis gimnazista eredetiben olvassa ezalatt az Isteni Színjátékot, Dickens regényeit és a francia remekírókat. Közben leteszi a kereskedelmi érettségit is, két esztendeig az ősi patrícius familia borüzletében gyakor- nokoskodik, de hajlama és tehetségei a főváros szolgálatába sze- gődtetik, ahol rövid idő alatt meglepően gyors karriert fut be. Túl a községi adminisztráció ügyesbajos dolgain Lobrmayer Jenő dr. épen nyelvtehetségénél fogva a vendéglátó Budapestet képviseli, ha idegen államférfiak jönnek a magyar fővárosba, vagy messze országok tudósai gyűlnek ide, hogy kongresszusukat tartsák.

Az újságíró, amikor őt interjú céljából felkeresi, épen ezért nem közigazgatási kérdésekről akar vele elcsépelt é§, szokványos beszélgetést folytatni, hanem azokról kérdezi, amikre a polilinguista tud csak válaszolni, a házigazda főváros megszemélyesítője, akinek annyiszor és annyit van alkalma a fővárosba érkező előkelő külföldiekkel komoly dolgokról értekeznie.

— Első kérdésünk talán kissé különleges, tanácsnok úr ! Miről beszélget az ideérkező külföldiekAz Uj Budapest tudósítójától —

Lobmayer Jenő dr.

kel, amikor véget ért a hivatalos fogadtatás ceremóniáj a ?

— Magyarországról beszélek, — hangzik a felelet — a megcsonkított Magyarországról, az elvesztett területekről, Trianonról. És akkor, amikor az ámuló külföldieket felvilágosítom az ezeréves Magyarország történelmi tra- dicióiról, érzem a teljes boldogságát annak, hogy hajlamaim annakidején idegen nyelvek tanulására ösztönöztek. A vendéglátások során százszor volt alkalmam világhírű külföldiekkel beszélni, nem volt hivatalos üdvözlésem, hivatalos felköszöntőm e sokszáz találkozás alkalmával, amelyikbe bele ne szőttem volna * a, mi nagy fájdalmunkat. És mondhatom, hogy valameny- nyien, kezdve a Nobel-díjas hindu szellemóriáson, vagy a világhírű angol regényírón, a Pen Club elnökén, áthaladva az ideérkezett francia nagy költőkön, olasz írókon, svéd tudósokon, egészen a bécsi kisiparosig, vagy hotelportásig : egyetlen alkalmat sem mulasztottam el, hogy gyászos sorsunkról beszéljek, mindenkivel lehetőleg az anyanyelvén, vagy a négy nagy világnyelv valamelyikén és mondhatom, hogy ez az én szinte missziószerű felvilágosító hadjáratom bőven megtermi

a maga gyümölcsét, mert látom és érzem, hogy azok a beszélgetések, amelyeket a főváros külföldi vendégeivel folytatok, magként vetődnek a szívekbe, hogy abból azután az irántunk érzett szimpátia dús kalásza érjen.

— Kiket vár még a főváros Budapestre?

— A nyolcszáz, a világ minden részéről idegyűlt zoológus és a 130 református presbiter után útban vannak Budapestre az osztrák alpinisták, számszerűit kettőszázan, a német gyermekorvosok, hétszázan, a francia sportemberek, harmincán és a nemzetközi barlangkutatók, százötvenen. Az Idegenforgalmi Hivatal adatai szerint az év első hónapjában negyvenezerrel több szállodai napot töltöttek itt külföldiek, mint az elmúlt év hasonló időszakában, ami hihetetlenül nagy eredmény és bizonysága annak, hogy az a propaganda, amelyet a külföldiek Budapestre jövetele körül kifejtünk, épen nem céltalan. Az idejövő külföldiek odahaza elbeszélik, hogy mit láttak itt, a gyönyörű panorámát, a figyelmes kalauzolást, az úri vendéglátást, és ilyképen egyre többen és többen jönnek. Egy nagyon előkelő angol úr, aki különösen megdicsérte nekem a fővárost az amerikai újságírók páratlanul bőkezű vendéglátásáért, azt a kijelentést tette, hogy a Rockefeller-díjas amerikai újságírók annyira el voltak ragadtatva a gavallér fővárostól, hogy az ő akciójuk révén évenként kétmillió Európába ránduló amerikai közül a jövő esztendőben legalább tízezer el fog jönni Budapestre is, hogy az amerikai lapokban kifejtett propaganda hatása- képen __ Budapestet megismerje.

— Éppen ez okból nagyon fontos Budapest külföldi propagandája. Ebben az évben több mint háromszázezer pengőt költünk arra, hogy Budapest szépségeit a nagy külföldi világlapokban hirdessük, ebből a hatalmas összegből több mint százezer pengő esik az angol és az amerikai sajtóra. Megállapodást kötöttünk az egyik legnagyobb filmgyárral, hogy a műsor előtt bemutatásra kerülő Hiradók-