Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1927-09-03 / 3. szám

Budapest, 1927 szeptember 3

IV. évfolyam 3. szám

UJ BUDAPEST

VÁROSPOLITIKAI

Előfizetési árak :

Egész évre........................................................214 pengéi

Fél évre .......................

..... 12 pengő

Eg

yes szám ára 50 fillér

l

FELELŐS SZEEííESZTŐ :

DOBY ANDOR «Ír.

i

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 3. Telefon: Teréz 296-56 1‘ostatakarékp. chequeszámla: 30913.

Sípőcz polgármester nyilatkozik az Uj Budapestnek

a költségvetésről, a fogyasztási adóról, a fővárosi törvényről és a fővárosi tisztviselők nyomoráról

Újra kell tárgyalni a beruházó programmot — A kormány nem engedélyez drágaságí

segélyt a fővárosi alkalmazottaknak

— Az Uj Budapest tudósítójától —. . . Amikor Sipőcz Jenőt nézem, mindig az édesapjának a közgyűlési terem pipázójában függő nagy olaj- festésű képe jut az eszembe. Mindkét arcnak jellegzetes tulajdonsága az egészen világoskék,, mégis határozottnézésű szem, amelyből nem az acélkék angolszász szemek közmondásos szigorúsága, hanem valamely belső lelki tűznek nyájasan komoly tisztasága világít. A szem a lélek tükre : Sipőcz László és Sipőcz Jenő szemeiben messze generációk nemes lelke tükröződik vissza, becsületes, szeretetteljes, de mégis erélyes lelkeké, akik őszinte és nyílt szivüket a szemükben hordják. Valóban, ha a polgár- mester közel nyolc esztendős uralkodását vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy ezt a város életében any- nyira súlyos, háborúutáni nyolc esztendőt egyetlen biztató sugár : a Sipőcz Jenő hűséges, okos, jóságos, becsületes mivolta hatja át. Ezek a régi táblabíróvilág patriarchális erkölcseire emlékeztető tulajdonságok voltak a polgármester eddigi működésének velejárói, ezek a benső, nemes meggyőződéstől sugárzó szemek a zálogai annak, h°gy a jövőben is az eddig megkezdett úton halad és vezeti népét Budapest első polgára.

*

. . . Ezalatt a nyolc esztendő alatt újságírói hivatásom teljesítése közben sok mindenről és sok alkalommal volt alkalmam a polgármester úrral beszélgetni. Kezdve ott, mikor az ügyészségi kis szobában két szék volt csupán, az egyiken ő ült, a másikon én foglaltam helyet, majd a kormánybiztosi hivatalban, ahol a Bárczy főpolgármester által beszerzett drágaművű antik bútorzat közepette az új méltóságos keresetlen egyszerűsége volt mégis a legemlékezetesebb érték, egészen a legújabb időkig, amikor a kifinomul!/ ízléssel berendezett polgár- mesteri termekben tízszer és százszor vitattuk meg az aktuális problémákat. Láttam őt jóban és rosszban : láttam örülni megválasztásainak és önbizalmának, hogy a maga tiszta és nagy gondolatait sikerül megvalósítania a város élén, láttam szárnyaszegetten, deprimáltán, amikor a komplikált és veszedelmes problémák sziszifuszi súllyal, szinte kibírhatatlanul nehezedtek vállaira. A kevés öröm és bánat közepette, az annj-i felelősséggel járó ideges robotban, a polgármesteri termekben, a törvényhatósági bizottság emelvényén, a társadalmi és város- politikai élet reprezentácionális igájában Sipőcz Jenő mindig ember tudott maradni :• nemes, komoly,

mindig előkelő gondolkozása magyar úr. A legnagyobb izgalmak fűtik a kedélyeket, már-már kirobbannak a szenvedélyek, a zavaros és heterogén elemekből álló városi politikában : Sipőcz Jenő mint modern Poseidon hűvösen és nyugodtan áll a háborgó indulatok és pártok felett, még akkor is, ha őt támadják ezek a hullámok. Ellenfelei lehetnek Sipőcz polgármesternek, de ellenségei soha . . .

*

.. .Amikor most szembenülök a polgármesterrel, megállapítom, hogy vidám, megelégedett és jókedvű. Hogyne, hiszen végre nyaralt, nyugodtan és egészségesen, mint esztendők óta nem és kipihent idegzettel, felfrissült energiával nézhet elébe a reáváró feladatoknak. A hangja is frisscsengésű, a mozdulatai fiatalosak és könnyedek, a téli torokfájások által megsápasztott arcát barnára sütötte a balatoni nap jótékony melege . . .

Első kérdésünk természetesen egészségi állapotára és nyári üdülésére vonatkozik.

•— Szabadságom a Balaton mellett kellemesen töltöttem el — hangzik a felelet —, megerősödve érzem magam az őszi

nagy munkára, de éppen a nagy munkahalmazra való tekintettel több szabadságot ez évben már nem veszek igénybe.

A költségvetés iránt érdeklődünk. Biztosítva van-e a háztartási egyensúly? Van-e remény arra, hogy egyes adónemeket, így elsősorban a fogyasztási adót csökkenteni lehet ?

— A költségvetés munkája szabályszerűen folyik — feleli a polgármester —, a pénzügyi osztály Lamotte tanácsnok-főjegyző személyes vezetése mellett az első tervezetet már összeállította és nekem bemutatta. Az ilyen első tervezetben mindig van hiány, ebben is van, mert egyes ügyosztályok nagyobb beruházó szükségletet jelentettek be. Most személyesen fogok tárgyalni az egyes tanácsnokokkal a szükséges redukció végett és csak azután kerül a tervezet a tanács elé. Ahogy ma látom a helyzetet, a fogyasztási adó nagyobb- arányú csökkentése nem lesz lehetséges.

Az őszi munkaprogrammról szól a következő kérdésünk. Mi a főváros munkarendje az elkövetkező hónapokra, és főleg mi a piogramm a húszmillió dolláros kölcsön felhasználása terén?

— A munkaprogramm első pontja — feleli a polgármester úr — a költségvetés letárgyalása.

Ezzel párhuzamosan elő kell venni a beruházó programmot is két okból :

először, mert a 6% os típus választása folytán egymillió dollárral kevesebb folyt be, mint a beruházási programm szükséglete,

másodszor, mert az autobusz- programmot a közgyűlés lényegesen megbővítette a kocsik számának ötvenről százra való emelése folytán.

Kényes témára terelődik a beszéd. A fővárosi törvény készülő revíziójáról kérdezzük a polgármester urat, aki diplomatikusan válaszol :

— A fővárosi törvény reformját illetően az a véleményem, hogy a közigazgatás egyszerűsítése és javítása szempontjából üdvös a kezdeményezés, de mindent meg lehet tenni az ősi önkormányzati intézmény sérelme nélkül is.

Helyesléssel vesszük tudomásul a tartózkodó, mégis energikus nyilatkozatot. Végezetül a fővárosi tisztviselők szomorú helyzetére tereljük a beszédet, megemlítve a tisztviselői kar nagy nyomorát és az egvre fokozódó drágaság immár elviselhetetlenné váló terheit.

— A tisztviselők nehéz helyzetét teljesen átérzem — mondja meleg hangon a polgármester. — Amíg a munkabérek szinte automatikusan emelkednek a drágasággal, addig a tisztviselőiméi ez a kiegyenlítés merev korlátokba ütközik. A belügyminiszter úr éppen most intézett a fővároshoz leiratot, amelyben figyelmezteti, hogy a drágasági segély engedélyezéséhez a pénzügyi kormányzat általános kormányzati szempontból nem járulhat hozzá. Ennélfogva jelenleg — bái mennyire átérezzük a tisztviselői kar súlyos helyzetét —, ezzel a kérdéssel nem foglalkozhatunk.

Azzal az érzéssel veszünk búcsút a polgármester úrtól, hogy energiája, szorgalma és a főváros iránt érzett szeretete az elmúlt esztendők alatt csak emelkedett, és ezek a tulajdonságok jelentős fejezetet biztosítanak működése számára Budapest történetében.

Sipőcz Jenő dr., polgármester