Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-09-03 / 3. szám
a UJ BUDAPEST A megelőzés kiépítése a székesfőváros egészségvédelmi szervezetében A hygiene, az egészségvédelem tudománya komoly változásokon ment át a legutóbbi évtizedben. Ez az erősen haladó jelleget viselő változás nemcsak a hygiene szorosan vett munkaterületén végbement intenzív kutatásnak, az idevágó ismeretek tekintélyes bővülésének volt szerves következménye. A haladás tempóját akkor látjuk a maga teljességében, ha tudjuk, hogy a hygiene csak célkitűzésében önálló disciplina és lényegéből folyik, hogy minden tudományszakból minden megismerést összegyűjt, mely az egészségvédelem fejlesztésében értékesíthetőnek látszik. Az egészségvédelem munkaterületén folytatott gyakorlati tevékenykedés a régi időkben szinte teljesen kimerült, többé-kevésbbé még ma is helytálló rendszabályok formulázásá- ban, hasznosnak talált technikai berendezkedések létesítésében, ma azonban már az ember teljes fizikális és szociális környezetében elhelyezkedve képezi a tudományos közérdeklődés tárgyát. Az új nézőpont természetszerűleg megtermékenyítette a kutatást, mely felfrissülve mind határozottabban igazolta be, hogy a betegségek nagy része eleve elhárítható, megelőzhető. Megszületett tehát a régi tradíciókban gyökeresedő gyógyító, kurativ medicina mellett a megelőző hygiénikus köztevékenység, melynek munkaterülete rövid idő alatt alaposan kiszélesedett. Lényegében már megszületésekor kettévált a hygiéne tudománya, mert kitűnt, hogy tanításainak a gyakorlati életben való keresztülvitele az egyéni teljesítőképességet sokszor meghaladja. Az ilyen feladatoknak végrehajtására a társadalomközösségek beavatkozása szükséges s ezeket az élet rendjének biztosítására létesült szervezet, a köz- igazgatás vonta be mindjobban munkakörébe. A tudatosan vezetett egészségügyi közigazgatásnak végeredményében két fontos célkitűzése van: egyik az átlagos emberi életkor lehető meghosszabbítása, a másik a népszaporodás aktivitásának biztosítása. A háború borzalmas embervesztesége még nagyobb jelentőséget adott ezeknek a célkitűzéseknek ! Az egészségvédelem fejlesztése körül mozgó törekvések újabban majdnem kizárólag azon eszmeáramlat köré csoportosulnak, melyet a megelőzés gondolata fejez ki. A megelőző, preventív higiénének kutatási eszközei és tantételeinek alkalmazási módja lényegesen eltérnek a múlt higienéjá- ban dívott methodikáktól. Különösen szembeötlő ez az eltérés az amerikai Egyesült-Államokban, ahol is az egészségügyi rendészetet majdnem teljesen a lakosságnak higiénikus életmódra való szoktatásával igyekeznek helyettesíteni. A magyar kultúr viszony okát alaposabban ismerve, a megelőzés eszméjének egyelőre még más értelmezését kívánjuk s nem tartanók szerencsésnek a külföldi példák egyszerű lemásolását. Ami viszonyaink között bizony jobban megközelítjük a hasznosságot és célirányosságot, ha az egészségügyi népneveléssel elsősorban egészséges egészségügyi közszellemet akarunk teremteni, mely a szakembereknek az egészségvédelmi kultúra fejlesztésére irányuló törekvéseit a kellő erővel támogatni képes. Ebben látjuk az egészségügyi propaganda első komoly eredményét s legalább a székesfővárosra vonatkozólag elérkezettnek tartjuk az időt, hogy komolyabb közegészségügyi programmal álljunk elő s a megelőzés kiépítését különösebb értelmezésben hozzuk a közvélemény elé. Programmot mondottunk, mert talán ezzel a szóval fejezzük ki legjobban, hogy nem elvont értékű, elméleti tételek közlésére gondolunk hanem olyan tényeket állítunk fel sorjában, melyeknek megvalósítása nem álom, de apróbb nehézségek elhárítása után minden polgár által élvezett valóság lehet. Az egészségügyi közigazgatás munkaterületéhez tartozó feladatok között elemi (primitív) és összetettebb (szociálhigienikus) igényeket tudunk megkülönböztetni. Előbbi csoportba azok az egészségügyi ártalmak tartoznak, melyek a fizikális ^környezet (levegő, talaj, ivóvíz) és a ragadós betegségek részéről fenyegetik az ember egészségét, a másodikba azok, melyek a társadalmi berendezkedés hiányosságából erednek. Természetes, hogy míg a primitív szükségletek nincsenek teljesen kielégítve, nem lesz célszerű rátérni a komplikáltabb feladatok megoldására, mert különben a hatósági beavatkozás könnyen kapkodássá válhatik. Ha a székesfőváros statisztikai hivatalának nagy gonddal összeállított szakpublikációit végignézzük és úgy az összhalandóságnak, mint a hevenyfertőző betegségek okozta halálozásnak elég tekintélyes apadását látjuk, könnyen arra az álláspontra helyezkedhetünk, hogy itt a primitív egészségügyi szükségletek mindenben ki vannak elégítve. Egészen más lesz azonban a véleményünk, ha az európai nagy városokra vonatkozó, hasonló adatokat vizsgálgatjuk, mert akkor kitűnik nagyobbmérvű elmaradottságunk, mely bizony valami optimista vélemény kiformálását nem engedélyezi. Még a hozzánk legközelebb eső Bécs adatai is annyival kedvezőbb állapotokra utalnak, hogy elmaradottságunk teljes magyarázatául a gazdasági viszonyoknak az utóbbi évtizedben történt leromlottságát sem fogadhatjuk el. Mindenképen helyesnek tartva azt a princípiumot, hogy a hatóságok tevékenységét ma már nem irányíthatják teljesen az események, hanem azok preventív befolyásolása a közhatóságok legfontosabb feladata, mélyen kárhoztatnunk kell azt az évtizedekig uralkodott közfelfogást, mely egészségvédelmi elmaradottságunkért kizárólag egészségügyi törvényünk hiányosságait okolta és szinte kimerült a törvény alaptalan ócsárlásában. Holott a törvény adottságainak kihasználása lett volna az igazi konstruktív programm ! A székesfőváros egészségügyi közállapotaira jellemző statisztikai adatok alapos elemzése már régebben rávezethetett volna arra, hogy a # főváros egészségügyi helyzetét a közvetlen környék milyen erősen befolyásolja és hogy kedvezőbb eredmények csakis a komoly hatósági beavatkozás akciósugarának kiterjesztésével, az igazi megelőzés elvének alkalmazásával, a környék asszanálásával volnának elérhetők. Az a lényeges különbség, mely a székesfőváros és a környéki városok, községek népsűrűségi arányszámai és egészségügyi berendezkedésében található, jelentkezik a halandóság magas számadataiban. Gondoljunk csak arra, hogy a székesfőváros Szent-László-kór- házában heveny fertőző bajok következtében elhunytak 25—30 százaléka a közvetlen környékről került be oda, de úgy, hogy előzőleg már többféle rendelő- intézetekben, közlekedési eszközökön megfordult és a kórcsirák millióit szórta szerte. A betegedési statisztikában az idegenek 900—4000 esettej szerepelnek évente ! Ha tehát a székesfőváros hevenyfertőző halandó- ságát le akarjuk szorítani, úgy elsősorban erre kell a figyelmünket fordítani. A székesfőváros egészségvédelmi kultúrájának fejlesztése érdekében, a primitív egészségügyi szükségletekre gondolva, a geográfiái határokon belül már kevesebb a tennivaló és ha javítani kívánunk a helyzeten, úgy ki kell mennünk a közvetlen környékre. Egyszerű volna a kérdés megoldása, ha a már 1908-ban koncipiált Nagy- Budapest megalkotását ma is helyesnek tartanók. De külföldi példák mutatják, hogy az igen nagy városokat nehéz adminisztrálni. Ehelyett sokkal célszerűbbnek látszik, ha a székes- főváros a közvetlen környék városaival, községeivel egészségvédelmi érdekszövetséget (Zweckverband) köt s kitünően bevált egészségügyi intézményeinek (fertőtlenítő-, bakteriológiai intézetek) működési körét oda is kiterjeszti. Budapest jól felfogott érdeke, hogy a szövetség élére álljon, az áldozatkészségben példát mutasson, mert ennek kedvező eredményeire rövid időn belül és bizonyosan számíthatnánk. Melly József dr., egyetemi magántanár. MI ÚJSÁG A /y VÁROSHÁZÁN i Van szerencsém kedves dr. Város- házy bizottsági tag úr ! Mi újság, készül az őszi szezonra ? — Még nem, szerkesztő úr. A városházán csak szeptember közepén kezdődik el hivatalosan az őszi szezon, akkor jönnek vissza a város vezérei, akik közül egyelőre csak Sipőcz és Buzáth foglalták el széküket. A polgármester pi- hentebb és frissebb, mint valaha, fBu- záthot pedig alaposan lebarnította az erős fonyódi napsugár . . . — Apropos, Buzáth ! Alaposan megcáfolták Önt, kedves bizottsági tag úr ! — Hogyan ? — Azt méltóztatott mondani, hogy megkötötték a fonyódi békét, a két szomszédvár összebékült és a várurak együtt andalognak a balatonparti lankás hegyoldalon, pedig . . . — Pedig? — Pedig egyáltalában nem ez a helyzet. A fonyódi béke csak az Ön fantáziájában született meg, kedves dr. Város- házy, a valóságban a helyzet egészen másképen áll. Talán azt a fényképfelvételt méltóztatott látni, amely József királyi hercegék bélatelepi látogatása alkalmával készült, ahol József kir. herceg családja van levéve Ripkával és feleségével, a háttérben pedig Buzáth áll. _ — Láttam csakugyan ezt a felvétett ! — Hát kedves bizottsági tag úr, ez az egyetlen alkalom volt, amikor Ripka és Buzáth találkozott Fonyódon. Egyebütt nem. És mint félhivatalosan közölték velem, szó sincs békéről. Mint a cáfolat ironikusan megjegyezte, az ellenfelek csupán oly módon találkoztak, hogy — mindketten ugyanabban a Balatonban fürödtek. Egyébként . . . — Egyébként? • — Egyébként nem. A mesék világába tartozik tehát a kártyaparti a Sirályszálló terraszán, továbbá mindaz a kombináció, amelyet a kibéküléshez fűztek. — Hát ha nem békültek ki eddig, majd kibékülnek ezután. Jelentem különben szerkesztő úrnak, hogy Buzáth alpolgármester berukkolt, átvette hivatala vezetését és kedden délelőtt teljes két és félórás bizalmas tanácskozást folytatott Sipőcz polgármesterrel. Buzáth egyébként az Országos Kaszinóban játsza a szokásos délutáni alsóst, este nagyobbrészt Gundelnél vacsorázik. A méltóságos asszony leányával és két fiával Fonyódon pihen és ott marad addig, amíg a fiúknak be nem kell iratkozni az egyetemre. H' — És Buzáth Klára kisasszony ? — Klárika nagy napok előtt áll. Idehaza a Sion-nevélőintézetben befejezte tanulmányait és most külföldi intézetbe fog kerülni. — Ripkáék? — Még Fonyódon, illetőleg Béla- telepen vannak. A főpolgármester úr azonban már a hét végén Pestre költözik és elfoglalja hivatalát. A családja még egy darabig lent marad. — A többi nyaralók? — Folkusházy elment Viareggioba, ahol október elejéig marad. Október „elejére haza kell jönnie Folkusnak, mert a pénzügyi bizottságban megkezdődik a költségvetés tárgyalása. Megjött Lob- mayer Jenő, aki az olasz tavaktól fel egész Sankt-Moritzig kóborolt, miután Fiúméban hallatlan sikert aratott lelkes és temperamentumos olasz beszédével az Árúmintavásár megnyitóján. Liber Bandi, aki viszont a fiumei nemzetközi képzőművészeti kiállítás magyar csoportját nyitotta meg, Olaszországba ment, útban van hazafelé Vájná Ede, Bad-Gasteinben üdül Bérezel Jenő, Ausztriában fotografál és mászik hegyet Ágoston Géza, megjött Némethy Béla, aki unokáival, Springer István és Béla úrfiakkal Dömsödön hancurozta át a kánikulát, a róla elnevezett utcából a tanügyi választások előkészítésére elősietett Purebl Győző, Olaszországból megjött Kovács Jenő, Bogyiszlóról Wurrnb Elemér, a wörthi tó mellől Illyefalvy Lajos, visegrádi villájából Szendy főjegyző . . . — Pártvezéri körökben mi újság ? — Kozma Jenő és^Wolff Károly még mindig Olaszországban vannak, miután nagy utat tettek autón Svájcban és Franciaországban. A ^Községi Párt elnökét különben csak szeptember közepére várja vissza az ügyvédi irodája. — Mi újság a közmunkatanácsnál ? — Czabalay Kálmán, a méltóságos Tanács ezidőszerinti vezetője hivatalában nyaral, mint hat esztendeje mindig. Ez a kitűnő ember valóságos lelke a Döbrentei-téri palotának : dolgozik szakadatlan, nagy eredményekkel. A nemes stílusú kis palotát most különben renoválják, új tapétát kapnak a csöndes szobák és különös figyelemmel rendezik be az elnöki termeket. — Talán nem ok nélkül, kedves bizottsági tag úr ? — De mennyire nem ok nélkül ! A kicsinosított palota új gazdájára, Ra- kovszky Ivánra vár, aki a közeljövőben ide költözik . . . — Hogyan ? Már annyira aktuális lenne a dolog ? — A legnagyobb mértékben. Csak arról van szó, hogy előbb csinálják-e meg a közmunkatanács államosításáról szóló törvényt és azután jön-e Rakovszky kegyelmes, vagy pedig előbb jön és ezt a törvényt, amely új irányzatot és célkitűzést van hivatva adni a Közmunkák Tanácsának, ő maga csinálja-e meg. A Döbrentei-téri palota restaurálása különben szépen sikerült és a tanácsteremben az öreg Podmaniczky báró képe mellé csendben és feltűnés nélkül helyezték el idősebb Andrássy Gyula gróf nagyszerűen sikerült képét, mely Edvi Illés Ödön alkotásában hirdeti a közmunkatanács megalapítójának emlékét. — Mi újság az idegenforgalmi téren ? — Elmentek az amerikai újságírók, m részben itt vannak, részben úton vannak a zoológusok, akik Budapesten tartanak ebben az esztendőben nagyjelentőségű kongresszust. Lobmayer Jenő, akinek hatáskörébe tartozik az idegenek hivatalos fogadása, most angol zoológiái szakmunkákat olvas, hogy a hozzáforduló zoológusokat any any élvükön szakszerűen felvilágosíthassa. — Páratlan szorgalmú ember ! Hallom, hogy a zoológusok között egy valóságos Rotschild is Budapestre érkezett ? — De még mennyire valóságos Rot- schild. Nem kisebb Rotschild, mint az angol ház feje. Sir Walter Rotschild. — Mit tud róla ? • — A Gellértben óriási lelkesedéssel fogadták, azt hitték, hogy a nemes lord nem kisebb dologért jött Budapestre, mint hogy a főváros összes adósságait kifizesse. Kellő reverendával fogadták tehát a megfelelő kísérettel érkező nemes » lordot és a szálló legszebb apparlementjében, az elsőemeleti fejedelmi lakosztályban helyezték el. Ennek a négyszobás lakosztálynak ablakai részben a Dunára, részben a Gellérthegyre nyílnak. A lord tehát a hajlongó portások és pincérek sorfala közit félhaladt lakosztályába, miközben a hallban már gyülekezni kezdtek a szenzációra éhes hírlapírók és az angol tőkére szomjas fezörök. Ámde . . . — Ámde ? — A nemes lord kijelentette, hogy neki semmi köze pénzügyekhez, bankügyekhez, kölcsönügyekhez, ő a zoológiának szentelte életét és azért jött Budapestre, mert itt van a világ leghíresebb p oloskagyüjteménye. — óriási ! Ezt se tudtuk. — Szégyelje magát, szerkesztő úr! A lord tehát megtudván, hogy hol van az állítólag negyvenezer különféle poloskafajt tartalmazó gyűjtemény, odarohant és azóta reggeltől estig egyebet - sem csinál, mint a spirituszba fojtott budapesti poloskákat tanulmányozza . . . — Nem a legszimpatikusabb foglalkozás, pláne egy tőrülmetszett Rot- schild számára !
